Temesújfalu
Temesújfalu (Neudorf, Neudorf) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánság |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Arad |
Község | Temeshidegkút |
Rang | falu |
Községközpont | Temeshidegkút |
Irányítószám | 317412 |
SIRUTA-kód | 12803 |
Népesség | |
Népesség | 864 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 31 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 04′ 02″, k. h. 21° 37′ 11″46.067172°N 21.619799°EKoordináták: é. sz. 46° 04′ 02″, k. h. 21° 37′ 11″46.067172°N 21.619799°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesújfalu témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Temesújfalu (románul: Neudorf, németül: Neudorf) település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Lippa nyugati szomszédjában fekvő település.
Története
[szerkesztés]Temesújfalu nevét 1723-1725-ben a gróf Mercy tábornagy térképen már Novosello néven említették. 1808-ban Neudorf, Újfalu néven írták.
A török hódoltság végén már lakott volt, azonban a következő évtizedekben elpusztult és az 1761. évi hivatalos térképen már pusztaként szerepelt. 1765-ben 148 német telepes család telepedett le itt, akiknek Franz Carl Samuel Neumann lippai sótári tiszt lakóházakat építtetett. Ekkor Neudorf lett a neve. 1782-ben Deseő Ádám vette meg a kincstártól, akitől 1797-ben sógora, Eötvenesi Lovász Zsigmond császári-királyi kamarás vette zálogba. 1812-ben Eötvenesi Lovász Imre, utána özvegye, 1846-ban pedig Eötvenesi Lovász Amália férje gróf Zelenski László lett a birtokosa, majd később a Lovász-család birtokai gróf Zelenski Róbertre szálltak.
1798-ban Eötvenesi Lovász Zsigmond építette a kastélyt, mely ekkor még csak földszintes volt. E kastélyban lakott Eötvenesi Lovász Zsigmond vendégeként 1809 augusztus 17-étől 1809. október 1-jén bekövetkezett haláláig, I. Ferenc király nővére, Mária Anna Ferdinanda főhercegnő, kit a temesújfalui kegyurasági templom szentélye alatt levő Eötvenesi Lovász-család sírboltjába temettek el. A szentélyben a főhercegnő emlékére Miksa főherceg, a későbbi mexikói császár fehér carrarai márvány sírkövet állíttatott.
A kastélyt 1848-ban az erdélyi mócok feldúlták és kirabolták. 1884-ig lakatlan maradt, de ekkor gróf Zelenski Róbert átalakíttatta, és kétemeletesre építtette.
A kastélyban tartózkodott 1903. szeptember 3-tól szeptember 7-ig Ferenc Ferdinánd trónörökös is. A kastély főúri berendezései között 2000 kötetes könyvtár, régi olasz mesterek festményei, régi metszetek, bútorok, ötvösművek voltak találhatók. A kastély ma már nem létezik.[2]
A faluba 1903-ban, Ferenc Ferdinánd trónörökös látogatása előtt vezették be a villanyt.[3]
1910-ben 1310 lakosából 1033 német, 149 román, 126 magyar volt. Ebből 1134 római katolikus, 139 görögkeleti ortodox, 13 református volt.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Lippai járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- 1771–1841 között épült római katolikus temploma, benne az 1809-ből származó kriptával a romániai műemlékek jegyzékében az AR-II-a-A-00636 sorszámon szerepel.[4]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
- ↑ Tietze Imogen: Neudorf între istorie şi legendă. www.primaria-zabrani.ro. Temeshidegkút polgármesteri hivatala (Hozzáférés: 2014. szeptember 27.)
- ↑ Óhidy Viktor: Főúri lakáskultúra magyarországon a dualizmus időszakában. doktori.btk.elte.hu (2007) (Hozzáférés: 2014. szeptember 27.) [doktori disszertáció]
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Arad. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.