Mike Parkes
| Mike Parkes | |
 | |
| Életrajzi adatai | |
| Teljes neve | Michael Johnson Parkes |
| Született | 1931. szeptember 24. Richmond |
| Elhunyt | 1977. augusztus 28. (45 évesen)[1] Riva presso Chieri |
| Nemzetisége | .svg){kind=small} brit |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1959, 1966-1967 |
| Csapata | Fry, Ferrari |
| Nagydíjak száma | 7 (6 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 2 |
| Első rajtkockák | 1 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| VB-pontok | 14 |
| Első nagydíj | 1959-es brit nagydíj |
| Legutolsó nagydíj | .svg){kind=small} 1967-es belga nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mike Parkes témájú médiaállományokat. | |
Michael Johnson Parkes (Richmond, Surrey, 1931. szeptember 24. – Olaszország, Torino, 1977. augusztus 28.[2]) angol autóversenyző.
Hét Formula–1-es nagydíjon vett részt, 1959. július 18-án debütált. Két dobogós helyezést ért el, és összesen 14 világbajnoki pontot szerzett. Szintén szerzett még egy pole-pozíciót is. Amikor nem versenyzett, Parkes közlekedési mérnökként dolgozott.[3]
Pályafutása
[szerkesztés]
Willy Mairesse és Parkes a második helyen végeztek az 1962 májusában megrendezett Nürburgringi 1000 km-es versenyen. Ferrarijuk az azonos márkával versenyző Phil Hill és Olivier Gendebien által vezetett győztes autó után ért célba. A verseny 44 körös volt.[4] Parkes pusztán egy autóhosszal végzett Graham Hill mögött a 28. Royal Automobile Club tourist trophy versenyen 1963 augusztusában.[5] Umberto Maglioli és Parkes vezette a Ferrarik közül az egyiket, amelyek elfoglalták az első öt rajthelyet az 1964-es Sebringi 12 órás autóversenyen. A Ferrarikat új erőművekkel szerelték fel. Parkes ideje 3:10.4 volt.[6] A versenyen Parkes új sebességi rekordot állított fel, és a valaha megtett legtöbb mérfölddel nyert.
Parkes és Maglioli, első alkalommal együtt dolgozva, tekintélyes távolsággal végeztek a Ferrarit vezető Ludovico Scarfiotti és Nino Vaccarella előtt.[3] Parkes összeállt Jean Guichetval a Ferrarinál, hogy teljesítsék az 1000 km-es Classic of Monzát 1965 áprilisában. A 30 éves svájci Tommy Spichiger azonnal meghalt, amikor a Ferrari 365-ös prototípusával a pályára hajtott és az autó lángba borult. Parkes és Guichet győztek a legtöbbet vezetett Ferrari prototípusukkal, miután elvették a vezetést a John Surtees és Ludovico Scarfiotti párostól.[7]
Formula–1
[szerkesztés]Parkes első Ferraris versenyén egy 2. helyet szerzett a Reims-en rendezett 1966-os francia nagydíjon. Jack Brabham nyerte a versenyt, és csapattársa, Denny Hulme jött be a 3. helyre a Brabham-Repcóval.[8] Parkes megnyerte a nemzetközi Formula–1 versenyt Silverstoneban Brabham előtt 1967 áprilisában. Az 52 körös verseny volt az első Parkes szülőhazájában. A 152,36 mérföldes versenyt 1:19:39,25 alatt teljesítette 114,65 mph átlagsebességgel.[9] A Ferrari úgy döntött, hogy benevez két 1996-os modellel az 1967-es Siracusa nagydíjra. Ez a verseny nem számított bele a Formula–1-es világbajnokságba. Az autókat Parkes és Scarfiotti vezették, Parkes vezetésével kettős győzelmet szereztek.[10] Pikes Formula–1-es karrierje véget ért, miután eltörte mindkét lábát az 1967-es belga nagydíjon.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | Modell | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pontok |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1959 | David Fry | Fry (F2) | Climax Straight-4 | MON | 500 | NED | FRA | GBR DNQ |
GER | POR | ITA | USA | Hn | 0 | ||
| 1966 | Scuderia Ferrari | Ferrari 312/66 | Ferrari V12 | MON | BEL | FRA 2 |
GBR | NED Ret |
GER Ret |
ITA 2 |
USA | MEX | 8. | 12 | ||
| 1967 | Scuderia Ferrari | Ferrari 312/66 | Ferrari V12 | RSA | MON | NED 5 |
BEL Ret |
FRA | GBR | GER | CAN | ITA | USA | MEX | 16. | 2 |
Közlekedési Mérnök
[szerkesztés]Parkes a Rootes csoportnál dolgozott 1950-1962 között, először mint gyakornok. A Rootes-nál az egyik szerepe projekt mérnökként a Hillman Imp fejlesztése volt. 1963-ban csatlakozott a Ferrarihoz fejlesztési mérnökként a közúti autók, nevezetesen a 330 GTC és a GT sportkocsik vezetőjeként. A munkától való távollétét követően, a komoly Formula–1-es balesete után visszatért a Ferrarihoz 1969-ben.
1974-ben elvállalt egy munkát, mint fő fejlesztési mérnök a Lancia Stratos fejlesztésében.
Források
[szerkesztés]- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Jenkins, Richard: The World Championship drivers - Where are they now?. OldRacingCars.com. (Hozzáférés: 2007. július 29.)
- ↑ a b Sebring 'Crasher' Swept By Ferrari, Los Angeles Times, 22 March 1964, Page B5.
- ↑ Phil Hill Wins Neurburgring, Los Angeles Times, 28 May 1962, Page B6.
- ↑ Datelines In Sports, Los Angeles Times, 25 August 1963, Page K5.
- ↑ Ferraris Taking Over Top 5 Sebring Spots, Los Angeles Times, 20 March 1964, Page B7
- ↑ Swiss Driver Dies at Monza, Los Angeles Times, 26 April 1965, Page B3.
- ↑ "Brabham Wins Formula One Race at Rheims", Los Angeles Times, 4 July 1966, Page B6.
- ↑ "English Race Driver Wins In Ferrari", Los Angeles Times, 30 April 1967, Page I8.
- ↑ "Ferrari to Enter Two Cars at Syracuse", Los Angeles Times, 17 May 1967, Page C6.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- www.mikeparkes.eu Archiválva 2014. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Teljesebb életrajz és több, mint 150 fénykép