Ugrás a tartalomhoz

Larrousse LH93

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Larrousse LH93
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóLarrousse
ElőzőVenturi LC92
KövetkezőLarrousse LH94
Műszaki adatok
Vázszerkezetszénszálas monocoque
MotorLamborghini 3512 3,5L V12 szívó
VáltóLarrousse/Lamborghini 6 sebességes félautomata
Tömeg515 kg
ÜzemanyagElf
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)Larrousse F1
Pilóták19. FRA Philippe Alliot
20. FRA Érik Comas
20. JPN Szuzuki Tosio
Első versenyDél-Afrika 1928-1994 1992-es Formula–1 dél-afrikai nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1992-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

A Larrousse LH93 egy Formula–1-es versenyautó, amit a Larrousse csapat tervezett az 1993-as Formula-1 világbajnokságra. Ez volt a csapat első házon belül készített autója, miután a korábbiakat a Lola illetve a Venturi építette nekik. Pilótái Érik Comas és Philippe Alliot voltak, valamint az utóbbit a szezon utolsó két versenyén váltó Szuzuki Tosio.

Fejlesztése

[szerkesztés]

1993 elején híre kelt, hogy a Peugeot beszállna a Formula-1-es küzdelmekbe motorszállítóként. A hírt később meg is erősítették azzal, hogy erre már 1994-ben sor kerülne. Mivel a gyári támogatás nagyon sokat jelentett volna a csapatnak, és hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést, a Larrousse kénytelen volt saját maga megtervezni új autóját. Ez a kasztni sokat merített a Venturi által az előző évben tervezett autóból. Az első kerekek hátrébb kerültek, ami miatt szűk 8 centiméterrel csökkent a tengelytáv, cserébe az első szárnyak nagyobbak lettek. A Lamborghini V12-es motorjainak hűtését nagyobb oldaldobozokkal oldották meg. A fékeket a Brembo megoldásairól a francia Carbon Industrie termékeire cserélték, illetve a szintén francia Elf lett az új üzemanyagszállító is. Bár a csapat költségvetése szerény volt, a szezonközben viszonylag sokat tudtak tesztelni a Paul Ricard versenypályán. Tervezték az aktív felfüggesztés beépítését is, de a költségek és a valószínűsíthető (és később be is következő) betiltás miatt inkább elálltak tőle[1].

A szezon

[szerkesztés]

Az idény ígéretesen kezdődött, még úgy is, hogy a szezonnyitón kettős kiesést könyvelhettek el. Brazíliában mindkét autójuk célbaért, Alliot pedig csak épphogy maradt le a pontszerzésről. Imolában aztán egy ötödik helyezéssel, kihasználva a sok kiesőt, Alliot megszerezte a csapat az évi első pontjait. Ezt követően aztán nyolc versenyen keresztül tartó megbízhatósági problémák hátráltatták a csapatot, ráadásul a szezon közepére a fejlesztésekre szánt pénz is elfogyott. Mindkét autó csak az olasz nagydíjon ért újra célba, ekkor Comas gyűjtött is egy pontot. Sajnos ezt már nem követte újabb, és a pénzhiány miatt Gérard Larrousse csapatfőnök kénytelen volt Alliot helyére az utolsó két futamra Szuzuki Tosiót beültetni. Három megszerzett pontjukkal a konstruktőri tizedik helyen végeztek[2].

Eredmények

[szerkesztés]
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1993 Larrousse F1 Lamborghini 3512 G RSA BRA EUR SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR JPN AUS 3 10.
Philippe Alliot KI 7 KI 5 KI 12 KI 9 11 12 8 12 9 10
Szuzuki Tosio 12 14
Érik Comas KI 10 9 KI 9 KI 8 16 KI KI KI KI 6 11 KI 12

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. A Larrousse-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. április 9. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  2. https://www.autosport.com/f1/news/the-contrasting-fortunes-of-1993s-bottom-six-f1-teams-/10545839/