Lola T93/30
| Lola T93/30 | |
.jpg) | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Lola Cars |
| Tervező | Eric Broadley |
| Előző | Lola LC91 Dallara F192 |
| Következő | Lola T97/30 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | szénszálas-alumínium monocoque |
| Motor | Ferrari 040 3,5L V12 szívó |
| Váltó | BMS/Hewland 6 sebességes félautomata |
| Tömeg | 510 kg |
| Üzemanyag | Agip |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Lola BMS Scuderia Italia |
| Pilóták | 21.  Michele Alboreto22. Luca Badoer |
| Első verseny | .svg){kind=small} 1993-as Formula–1 dél-afrikai nagydíj |
| Utolsó verseny |  1993-as Formula–1 portugál nagydíj |
| Futott versenyek | 14 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A Lola T93/30 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Lola Cars tervezett és a BMS Scuderia Italia csapat versenyeztetett az 1993-as Formula-1 világbajnokság során. Pilótái Michele Alboreto és Luca Badoer voltak.
Áttekintés
[szerkesztés]A BMS Scuderia Italia csapat nem a saját maga által tervezett autókkal versenyzett, hanem korábban a Dallara készítette valamennyit. A sikertelen 1992-es bajnoki idényt követően a csapatfőnök Giuseppe Lucchini úgy döntött, felbontja velük a szerződést és a Lolával lép partnerségre (azt gyanítva, hogy bár erősebb motorokra váltottak, a várt előrelépés elmaradt, és ennek az oka a kasztniban volt keresendő). A T93/30 azonban egy versenyképtelen konstrukció volt, olyan gyenge, hogy Lucchini meg sem várta az idény végét, és az utolsó két futamról visszaléptette a csapatát, majd egyesültek a Minardival[1]. Ez az autó volt a csapat utolsó versenyautója, és a Lola számára is az utolsó, amely valaha Formula-1-es nagydíjon indult, ugyanis a gyártó későbbi járművei közül a Lola T95/30 csak egy tesztelésre használt öszvérautó volt, az önálló konstruktőrként 1997-ben indulni kívánó Lola T97/30 típusmegjelölésű autója pedig annyira borzalmas, hogy azon az egy futamon sem tudott kvalifikálni, amelyiken indult.
A Lola a Formula-1-ben szép múltra tekintett vissza. Első autójuk, a Lola Mk4 még 1962-ben vett részt a bajnoki küzdelmekben, és építettek autókat a Honda és a Larrousse csapat számára is. Hiányzott az autóból, költségcsökkentési okokból, az aktív felfüggesztés és a kipörgésgátló, megkapta viszont a Ferrari V12-es motorjait. Az autó elnevezésében a T93 az 1993-as idényt jelentette, a /30 pedig a Lola saját jelzése volt arról, hogy ez egy Formula-1-es autó. A festést is megváltoztatták: az addig jellegzetes, a Ferrari vörös-fehérjére emlékeztető színeket a főszponzor Chesterfield cigaretta fehér-pirosára cserélték, a két szín között pedig cikkcakkos sárga színt is használtak.
A szezon
[szerkesztés]Az idénynyitó dél-afrikai nagydíjon Alboreto és Badoer az utolsó sorba kvalifikáltak, és véleményük szerint a kocsi aerodinamikai szempontból vezethetetlen volt. A futamról mind a ketten ki is estek meghibásodások miatt. Miután a következő versenytől hivatalossá vált, hogy a March csapat visszalép a küzdelmektől, 26-ra csökkent a versenyautók száma, de ebből csak a leggyorsabb 24 juthatott tovább. A csapatok beleegyeztek, hogy legyen ez a szám 25, hogy a BMS-nek legyen lehetősége legalább egy autóval részt venni a futamokon, de a helyzetük így sem volt rózsás. Még így is 11-12. helyen értek célba.
Ezután azonban sorozatban hét versenyre nem kvalifikálta magát az egyik autójuk, és ez jobbára Alboreto volt. Csak azért nem folytatódott ez a negatív statisztika, mert a német nagydíjtól a csapatok abba is beleegyeztek, hogy felemeljék 26-ra a versenyen résztvevő autók számát. Természetesen ettől még a BMS Scuderia Italia autói voltak a leglassabbak, és csak a belga nagydíjon sikerült először kettős célbaérést abszolválniuk. Legerősebb teljesítményüket az olasz nagydíjon mutatták be, köszönhetően a Ferrari által az erre a versenyre a motorokba épített pneumatikus szelepeknek is. Alboreto akár pontot is szerezhetett volna, ha az autó nem hibásodik meg.
Eddigre a Lola és a BMS már bejelentették, hogy 1994-től nem folytatják együtt (miután egymást okolták a gyatra teljesítményért), és a Ferrari is kiszállt mint motorpartner. A helyzet olyan szinten elmérgesedett, hogy a BMS elküldte korábbi, sikeres autóinak tervezőjét, Sergio Rinlandet a Lola főhadiszállására, ahová azonban nem engedték őt be. A portugál nagydíj után Lucchini úr úgy döntött, hogy nem utaztatja el a csapatát a szezon utolsó két versenyére, és visszaléptek a bajnokságtól[2].
Visszatekintve az autónak a legnagyobb baja éppen az volt, hogy mellőzte a radikálisabb megoldásokat, és teljes egészében hagyományos tervezési elvek mentén készült. Az aerodinamika rossz volt, az autó nehezen vezethető, és a Ferrari motorban rejlő potenciált sem tudták kihasználni. A kanadai nagydíjtól kezdve a BMS Scuderia Italia volt az egyetlen csapat, amelyik nem használt semmilyen elektronikai segédeszközt[3].
Eredmények
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1993 | Lola BMS Scuderia Italia | Ferrari 040 | G | RSA | BRA | EUR | SMR | ESP | MON | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | JPN | AUS | 0 | - | |
| Michele Alboreto | KI | 11 | 11 | NK | NK | KI | NK | NK | NK | 16 | KI | 14 | KI | KI | ||||||||
| Luca Badoer | KI | 12 | NK | 7 | KI | NK | 15 | KI | KI | KI | KI | 13 | 10 | 14 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.autosport.com/f1/news/the-contrasting-fortunes-of-1993s-bottom-six-f1-teams-/10545839/
- ↑ http://grandprix.com/gpe/cref-lucgiu.html
- ↑ A BMS Scuderia Italia-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. április 3. (Hozzáférés: 2024. november 5.)
