Korean Air

Korean Air
Ország	Dél-Korea
Jogi forma	주식회사
IATA: KE  ICAO: KAL   Hívójel: KOREAN AIR
Adatok
Alapítás	1962. június 19. (privatizálva 1969. február 28-án)
Anyavállalat	Hanjin Group
Leányvállalatok	Jin Air
Tőzsde	Koreai Értéktőzsde
Bázisrepülőtér	Incshoni nemzetközi repülőtér Kimphói nemzetközi repülőtér
Központok	Kimhe nemzetközi repülőtér Csedzsui nemzetközi repülőtér
Flotta mérete	136
Flotta repülőgép típusa	Airbus A380 Airbus A330 Boeing 737 Next Generation Boeing 747–8 Boeing 777 Boeing 787 Airbus A220
Úti célok	120
Törzsutas klub	SKYPASS
Váró	Korean Air Lounge
Székhely	Szöul, Dél-Korea
Vezető	Cso Vonte
Légiszövetség	SkyTeam
A Korean Air weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Korean Air témájú médiaállományokat.

A Korean Air Co., Ltd. (hangul: 주식회사 대한항공, handzsa: 株式會社 大韓航空, RR: Jusikhoesa Daehan Hanggong) (IATA-kódja: KE, ICAO-kódja: KAL, hívójele: KOREAN AIR), amely Korean Air néven üzemel, Dél-Korea nemzeti légitársasága és legnagyobb légi fuvarozója a flotta mérete, a nemzetközi célpontok száma és a nemzetközi járatok száma alapján. A vállalat központja Szöulban van. A mai Korean Air 1969-ben jött létre miután a Hanjin Group megvásárolta az állami kézben lévő Koreai Air Linest, amely 1962 óta működött. A Korean Air a SkyTeam légiszövetség egyik alapító tagja.

Történet

Kezdetek

A Korean National Airlines egyik Douglas DC–4-ese 1953-ban

A Korean Air története 1930-ra nyúlik vissza. 1930. május 15-én Szin Jonguk pilóta és üzletember megalapította az első koreai repülőiskolát kizárólag koreaiak számára, ebből alapított 1936-ban Csoszon néven légitársaságot és kezdett Szöulból az ország több pontjára repülni. Miután Koreát a második világháború végén felszabadították, a Csoszon 1946. március 1-én felvette előbb a Korean International Airlines, majd 1948. október 14-én a Korean National Airlines (rövidítve: KNA) nevet, az amerikai katonai adminisztráció jóváhagyásával pedig újraindította repülőjáratait. A KNA kezdetben három amerikai Stinson Voyager repülőgéppel kötötte össze Szöult Kangnunggal, Kvangdzsuval, Csedzsuval, Ongdzsinnel és Puszannal. 1953-ban a céget részvénytársasággá szervezték át és Douglas DC–4-esekkel nemzetközi járatokat indítottak Hongkongba és Tajvanra.

Miután Pak Csong Hi 1961. május 16-án államcsínnyel hatalomra került, számos magánvállalatot, így a Korean National Airlinest is államosították. Az államosítással a kormány célja a koreai polgári repülőipar gyors fejlesztése volt, ugyanis a Korean National Airlines ekkorra keresletcsökkenés és árfolyamingadozás miatt pénzügyi és működési nehézségekkel küzdött (emiatt Szin, az alapítója öngyilkosságot követett el). Az államosítás az 1962. március 14-i légi fuvarozási törvény értelmében azon év június 19-én lett hivatalos; az immáron állami kézben lévő légitársaságot Korean Air Linesra (rövidítve: KAL) keresztelték át.

Állami kézen

A légitársaság 1962–1969 között állami kézben maradt. A kormányzat azt remélte, hogy az államosítás után egy olyan nemzetközi légitársaság jön majd létre, amely fel tudja venni a versenyt a kor nagyjaival, így az Air France-szal, Japan Airlinesszal, Lufthansával és a Pan Ammel. Több új repülőgéptípust is bevetettek, az 1953-tól repülő Douglas DC–3-asok és 1954-től repülő DC–4-esek mellett 1964-től Fokker F27-eseket és 1967-től sugárhajtású McDonnell Douglas DC–9-eseket is üzemeltettek. A DC-9-esekkel, amelyeket a gyártótól az amerikai Export-Import Banktól felvett kölcsönből vásároltak, megkezdődött a jégkorszak a Korean Air Linesnál. Az első DC–9-es 1967. július 23-án érkezett meg a Korean Air Lineshoz és augusztus 14-étől a Szöul-Tajvan-Hongkong, augusztus 19-től pedig a Szöul-Oszaka útvonalon repült.

Az állam ambiciózus tervei ellenére a Korean Air Lines többnyire belföldi vállalat maradt és folyamatosan pénzügyi és működtetési nehézségekkel küzdött. A karbantartó műhelyek és eszközök hiánya miatt például a régebbi géptípusok fenntartása egyre nagyobb nehézségeket okozott. A DC–9-es bevezetése sem volt problémamentes: az egyik gép hajtóműve 1967. szeptember 1-én az oszakai repülőtérről történő felszállás után röviddel meghibásodott, a tajvani és hongkongi járatokat ezért felfüggesztették és egy új tokiói járat indítását elhalasztották. A társaság DC–9-esei hat hónapig nem repültek újra, ezalatt Koreába tartó és onnan induló nemzetközi járatokat csak külföldi légitársaságok üzemeltettek, a Korean Air pedig így egyre vesztett piaci részesedéséből. A pénzügyi és vezetési nehézségek miatt a cég adóssága 2,7 milliárd vonra nőtt, emiatt az állam 1967-ben úgy döntött, hogy eladja a légitársaságot. Az új tulajdonos 1969. február 28-ától a Hanjin Group csebol lett.

A privatizáció után

A Korean Air egyik Boeing 707-ese 1980-ban

A privatizáció utáni első éveket a belföldi járatszámok növekedése jellemezte, 1969 februárjától a Korean Air Lines Szöul központtal nyolc dél-koreai úti célt szolgált ki. Mivel ezen belföldi járatok kezdetben veszteséget termeltek, a járathálózatot többször módosították, 1971-re a társaság egy körutas hálózatban 15 várost kötött össze, ami növelte a bevételeket. Két évvel később az 1973-as olajválság negatívan érintette a világ összes légitársaságát, emiatt a Korean Air Lines is felfüggesztette vagy megszüntette számos belföldi járatát. 1969–1973 között a belföldi utasok száma az évi 607 000-ről 1 278 000-ra növekedett, ám az olajválság következtében 1974-re 991 000-re, 1976-ra pedig 786 000-re esett. Az 1977-es év mutatott először belföldi utasszámnövekedést 1973 óta.

Az olajválság alatt a nemzetközi utasszám a belföldivel ellentétben nőtt, 1973–1977 között 936 000-ről 1 385 000-re, ez azonban annak volt csak köszönhető, hogy a Korean Air Lines fokozatosan növelte nemzetközi járatainak számát. Az 1970-es években új járatok indultak Szöulból Dzsiddába, Los Angelesbe, Manámába és Párizsba. A Korean Air Lines azt is kihasználta, hogy 1970–1978 között a koreai és amerikai kormány többször tárgyalt a két ország közötti légiforgalmi egyezmény módosításáról, aminek köszönhetően tovább növekedhetett a Dél-Korea és az Egyesült Államok közötti légiforgalom. 1979-ben például elindulhatott az első Szöul-New York repülőjárat is. Az új útvonalakon az ebben az évtizedben szolgálatba állt McDonnell Douglas DC–10-esek, Boeing 707-esek és Boeing 747-esek repültek.

A Korean Air HL7442 lajstromjelű Boeing 747-ese 1980-ban; 1983-ban ezt a repülőgépet lőtték le szovjet légtérben

A privatizációt követő két évtizedben a dél-koreai légiközlekedés középpontjában a Korean Air Lines állt, a dél-koreai piacon monopol helyzetben volt. Ezt a belföldi monopol pozícióját kihasználva 1988-ra a világ egyik legnagyobb légitársaságává nőtte ki magát. A növekedés szimbólumaként 1984-től repülőgépein Korean Air Linesról Korean Airre rövidítette nevét és bemutatta új égszínkék gépfestését és új logóját, a korábbi hattyút felváltó teguk jelképet, amely a dél-koreai zászlón és címeren is megtalálható. Az arculatváltással a légitársaság azonban egy 1983-as halálos baleset körüli negatív PR visszhangot is maga mögött kívánt hagyni. 1983-ban ugyanis a Korean Air 007-es New York-Anchorage-Szöul járatát a Szahalin-sziget fölött a szovjet légvédelem lelőtte, a balesetet senki nem élte túl. Az Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet baleseti jelentése szerint a repülőgép véletlenül sodródott a szovjet légtérbe, mivel a pilóták nem észlelték, hogy a tehetetlenségi navigációs rendszer hibásan volt beállítva. Öt éven belül ez volt a Korean Air Lines második balesete szovjet légtérben: 1978-ban a 902-es Párizs-Anchorage-Szöul járat is navigációs hiba miatt szovjet légtérbe repült be, ahol szovjet vadászgépek rálőttek, de ennek a találatot kapott gépnek sikerült kényszerleszállnia. Az 1978-as balesetben ketten vesztették életüket.

Az 1980-as évek eleji második olajválság után a légiforgalom ismét fellendült, a legjövedelmezőbbek a közel-keleti járatok voltak, amelyek a dél-koreai építőipar közel-keleti jelenléte miatt az olajválság idején is egyre több utast szállítottak. 1982-ben például a Korean Air azért tudott produkálni 10,2 milliárd von nyereséget, mert a közel-keleti járatok 50,1 milliárd von hasznot hoztak. Az évtized közepétől a belföldi utasszám is növekedett, emiatt a társaság több Fokker F28-ast és McDonnell Douglas MD–80-ast vásárolt, amelyek 1984–1985-től lettek a flotta részei. A koreai kormány az 1980-as évek végére arra a következtetésre jutott, hogy ha a Szöulban megrendezett 1986. évi Ázsia-játékok és 1988. évi nyári olimpiai játékok körüli utasszámnövekedést kihasználva tovább kívánja növelni a légiforgalmat, akkor a Korean Air mellett az országnak más légitársaságra is szüksége van. Ennek a liberalizációs politikának köszönhetően 1988-ban bejegyezték a Korean Air első komolyabb versenytársát, a Seoul Airt, amely még abban az évben nevét Asiana Airlinesra változtatta. Az Asiana piacra lépésével megszűnt a Korean Air kétévtizedes monopóliuma.

A Korean Air egyik Boeing 747–200-as kargógépe 1995-ben

Az 1980-as évekre a teherforgalom is egyre fontosabb szerepet játszott a Korean Air terveiben. 1969 előtt, amikor a céget privatizálták, a világ teherforgalmát jobbára hajókkal bonyolították, ám az 1970-es években a növekvő gazdasági tevékenység és az új elektronikai termékek kereskedelmének lebonyolítására egyre inkább terjedt a légi kargózás. Ez első koreai kargógép, egy Boeing 707-es még az 1970-es évek elején forgalomba állt, majd az 1980-as években a cég több Boeing 747-es kargógépet is vásárolt. Ennek köszönhetően a Korean Air volt 1985-ben a világ 7. legnagyobb légi kargóforgalmazója.

Az ezredforduló

Az 1990-es és 2000-es években a Korean Air tovább növekedett. 1995-ben fogadta 100. repülőgépét, egy Boeing 747–400-ast. 1996-ra a Korean Air korgóforgalma a világ második legnagyobbika lett és az 1997-es ázsiai pénzügyi válság alatt tovább nőve 2004-re elérte az első helyet. 2001-ben nyílt meg a Szöuli Fővárosi Területet kiszolgáló Incshoni nemzetközi repülőtér, amely a társaság új központja lett. Ezenfelül míg az ezredforduló körül több légitársaság légiszövetséget hozott létre, a Korean Air is így tett és az Aeroméxicóval, az Air France-szal és a Delta Air Linesszal együtt 2000. június 22-én megalapította a SkyTeam szövetséget.

A 2000-es évekre a légitársaság orvosolni látszotta a repülési biztonsági problémáit. Az 1970-es és 1990-es évek között a Korean Air a világ egyik legveszélyesebb légitársasága volt a baleseti halálozások száma alapján. Az amerikai Védelmi Minisztérium például megtiltotta katonai személyzetének, hogy a Korean Air járatain repüljenek, Kanada pedig komolyan fontolgatta, hogy kitiltja a társaságot a kanadai légtérből. Az 1990-es években a Korean Air járatain 311-en vesztették életüket, a 007-es járatának 1983-as lelövése és 1999 között a halottak száma 750 volt, és csak 1999-ben a társaság három gépet vesztett el balesetekben. 1997-től a légitársaság vezetése ezért külföldi segítséggel, például a Delta Air Linesszal és a Boeinggal együttműködve lépéseket tett járatai biztonságának növelésére, többek között külföldi szakembereket vettek fel és új személyzeti és pilótakiképzési programokat vezettek be. A változásoknak köszönhetően a Korean Airnek azóta nem volt halálos balesete.

A Korean Air egyik Airbus A380-asa 2012-ben

A 2010-es évek közepén a Korean Air európai terjeszkedésének részeként 44%-os kisebbségi részesedést szerzett a cseh CSA Czech Airlinesban. Az adásvételt a cseh kormány 2013-ban hagyta jóvá, ezzel ez lett a Korean Air első befektetése külföldi légitársaságban. A Korean Air célja a Prága-Václav Havel repülőtér továbbfejlesztése volt, hogy onnan terjeszthesse ki hálózatát egész Európára. Ezidőtájt több Európán kívüli légitársaság kívánt betörni az európai piacra közép- és kelet-európai regionális központokon keresztül, az Etihad Airways például 2011-ben vásárolt 29%-os részesedést a német Air Berlinben, a Turkish Airlines pedig a lengyel LOT iránt érdeklődött komolyabban. A Korean Air végül 2018-ban adta el részesedését a cseh társaságban.

A Covid19-pandémia hatása

A Covid19-pandémia kezdetén, 2020 első hónapjaiban a Korean Air 80%-kal csökkentette járatai számát és ideiglenesen kivont a forgalomból körülbelül 100 repülőgépet. Egész éves viszonylatban 2020-ban 2019-hez képest a nemzetközi járatok száma kétharmaddal, a belföldi járatok száma azonban csak tizedével csökkent. A pandémia átvészelése érdekében 2020 februárjában a koreai kormányzat 300 milliárd vonos támogatást nyújtott a hazai légitársaságoknak, ebből a Korean Air is részesült. Összességében a Korean Air azon kevés légitársaság egyike volt, amely 2020-ban a világjárvány ellenére is pozitív adózás előtti bevételt könyvelhetett el.

2020. november 16-án a koreai kormány bejelentette, hogy a Korean Air megvásárolja az Asiana Airlinest a Koreai Fejlesztési Banktól kapott 800 milliárd vonos kölcsönből, ami által a világ 7. legnagyobb légitársasága jön majd létre. A fúzió részben a Covid19-pandémia eredménye, mivel a kormány nem tudott tovább támogatni két nagyméretű légitársaságot és stabilizálni kívánta a koreai légifuvarozást. 2021. március 31-én bejelentették, hogy az összeolvadást elhalasztják, mivel külföldi hatóságok még nem hagyták jóvá a fúziót. A késés miatt az Asiana Airlines 2024-ig a Korean Air leányvállalataként fog működni tovább.

Vállalati háttér

A Korean Air 1969 óta a Hanjin Group leányvállalata, amely főként a közlekedési és logisztikai szektorban érdekelt. A Korean Air és Hanjin jó példája a Dél-Koreában elterjedt cseboloknak, amelyek családi alapítású, több szektorban érdekelt óriásvállalatok, felettük az állam a dél-koreai katonai diktatúra ideje alatt jelentős befolyást gyakorolt pénzügyi támogatás és a gazdasági aktivitások szabályozása által. Így volt ez a Korean Airnél is, amelyet az 1969-es privatizáció után egészen az 1990-es évekig az állam nagymértékben támogatott, például 1987-ig a légiközlekedési szektorban törvényi úton monopóliumot tartott fenn a Korean Air javára. Ezenfelül a cég még ma is az alapító család kezében van: Cso Vonte jelenlegi vezérigazgató a Hanjin alapítójának és a Korean Air privatizáció utáni első vezérigazgatójának fia.

A légitársaság részvényeit a Koreai Értéktőzsdén jegyzik, piaci kapitalizációja 2021. márciusában 6206 milliárd von. 2013-tól működtetője a Hanjin KAL holding társaság.

Központja Szöul Kangszo kerületében található a Kimphói nemzetközi repülőtér mellett. Közvetlen összeköttetésben áll a repülőtérrel, a főhadiszállás közepén elhelyezkedő géphangár a repülőtér forgalmi előterére és kifutópályájára néz. Az új központot 1997-ben adták át.

Üzleti érdekeltségek

A Jin Air, a Korean Air fapados leányvállalatának Boeing 737-ese 2018-ban

A fapados légitársaságok népszerűségének 2000-es évekbeni növekedését kihasználandó a Korean Air 2008-ban megalapította fapados leányvállalát, a Jin Airt. A Korean Air és az Asiana Airlines fúziójával a két társaság leányvállalatai és összeolvadnak, így a Jin Air 2024-re egyesül majd az Air Busannal és Air Seoullal.

A Korean Air 1975 óta a repülőgépgyártásban is érdekelt. A cég Korean Air Aerospace Division nevű részlege az 1970-es években elsőként a katonai repülőgépiparban szerzett részesedést, később a civil repülőgépek gyártására is kiterjesztette hatáskörét. Más repülőgépgyártókkal kötött szerződések értelmében amerikai A–10-es, F–15-ös, F–16-os és F–35 vadászgépeket és CH–47 Chinook és UH–60 Black Hawk helikoptereket újít fel, javít vagy azok számára alkatrészeket gyárt, a civil részlege pedig az Airbus A320-as és A350-es, a Boeing 737-es, 747-es, 777-es és 787-es, valamint az Embraer E-Jetek egyik beszállítója.

Korean-Delta vegyesvállalat

A Korean Air és a Delta Air Lines, az Egyesült Államok második legnagyobb légitársasága 2018. május 1-ével vegyesvállalatot működtet. A légitársaságok vegyesvállalatok útján koordinálják járataikat és jegyáraikat, az utasok könnyebben vásárolhatnak jegyeket a két társaság járataira akár a két társaság közötti átszállással is; a vásárlói élmény javítását általában digitális technológiák integrálásával érik el. A két társaság közötti együttműködés 2019-ben még szorosabb lett, 2019. júniusában a Delta 4,3%-os részesedést szerzett a Korean Airt tulajdonló Hanjin KAL holding társaságban, 2020. februárjára pedig ez a részesedés 11%-ra nőtt.

Pénzügyi adatok

Az alábbi adatok a december 31-én végződő naptári évre értendők:

Korean Air pénzügyi eredménye (millió dél-koreai von)

	2016	2017	2018	2019	2020
Árbevétel	11 731 853	12 092 211	13 011 645	12 384 264	7 606 224
Bruttó nyereség	2 246 864	2 059 293	2 033 653	1 365 040	676 355
EBIT	1 105 512	940 000	–	–	107 971
Nettó jövedelem	–564 882	791 510	–168 481	–749 586	–861 850
EBITDA	2 857 020	2 633 015	2 422 289	2 249 290	2 069 544
Összes vagyon	23 956 535	24 648 674	25 842 501	27 014 119	25 190 061

Uticélok

A Korean Air saját maga vagy helymegosztási megállapodásokon keresztül 5 kontinens 43 országának 120 úticéljára repül, ebből 13 belföldi és 107 külföldi járat. A Covid19-pandémia miatt a járatok többségét felfüggesztették, a társaság 2021. április közepén mindössze 38 külföldi városba repült.

Flotta

Korean Air flotta (2021. április)

Típus	Szolgálatban	Rendelés	Utasok				Megjegyzések
			F	P	E	Összesen
Airbus A220–300	10	–	–	–	140	140
Airbus A321neo	–	30	–				További 20 opció.
Airbus A330–200	8	–	–	30	188	218
Airbus A330–300	22	–	–	24	248	272
					252	276
					260	284
Airbus A380–800	10	–	12	94	301	407
Boeing 737–800	5	–	–	12	126	138
					135	147
Boeing 737–900	13	–	–	8	180	188
Boeing 737–900ER	6	–	–	12	147	159
			–	8	165	173
Boeing 737 MAX 8	–	30	–				További 20 opció. Rendelések leszállítása 2019 májusával felfüggesztve.
Boeing 747–8I	10	–	6	48	314	368
Boeing 777–200ER	12	–	8	28	225	261
Boeing 777–300	4	–	6	35	297	338
Boeing 777–300ER	26	–	8	42	227	277
			8	56	227	291
Boeing 787–9	10	10	–	24	245	269
Boeing 787–10	–	20	–
Korean Air Cargo flotta
Boeing 747–400ERF	4	–	–
Boeing 747–8F	7	–	–
Boeing 777F	12	–	–
Összesen	159	90

A Korean Air korábbi flottája

Típus	Darabszám	Szolgálatba állítás	Szolgálatból kivonás	Lecserélő típus	Megjegyzések
Airbus A300B4–2C	8	1975	1997	Airbus A330
Airbus A300B4–200F	2	1986	2000	–
Airbus A300–600R	28	1987	2012	Airbus A330
	2
Airbus A300–600RF	2	2015	2015	–
Boeing 707–320B	4	1971	1989	Boeing 747–200B
	1		1978	–
Boeing 707–320C	7	1971	1989	Boeing 747–200B
	1		1987	–
Boeing 720	2	1969	1976	Boeing 747–200B
Boeing 727–100	5	1972	1985	Boeing 737 NG
Boeing 727–200	12	1980	1996	Boeing 737 NG
Boeing 737–700/BBJ1	1	2008	2008	–
Boeing 737–800	2	2007	2018	Airbus A220–300
	21	2000	2020
Boeing 737–900	2	2001	2020	–
Boeing 747–200B	9	1978	1998	Boeing 747–400
	2
	1		1983	–
	1		1980	–
Boeing 747–200C	2	1973	2000	–
Boeing 747–200F	7	1978	2006	Boeing 747–400F
	1		1991	–
Boeing 747–200SF	2	1991	2002	Boeing 747–400F
Boeing 747–300	1	1984	2006	Boeing 747–400
	1		1997	–
Boeing 747–300M	1	1988	2001	–
Boeing 747–300SF	1	2001	2006	Boeing 747–400F
Boeing 747–400	17	1995	2020	Boeing 747–8I Boeing 777–300ER
	8		2007
	1		1998	–
	1	2001	2010	–
Boeing 747–400BCF	8	2007	2014	Boeing 777F
Boeing 747–400ERF	4	2003	2017	Boeing 777F
Boeing 747–400F	10	1996	2018	Boeing 777F
Boeing 747–400M	1	1990	2010	Boeing 777–300ER
Boeing 747SP	2	1981	1998	Boeing 777–200ER
Boeing 777–200ER	2	1997	2020	Boeing 787–9
	4	2005	2016
Bombardier Global Express XRS	2	2011	2017	–
CASA C–212	1	1980	2000	–
Douglas DC–3	2	1950	1970	Ismeretlen
Douglas DC–4	2	1953	1969	Ismeretlen
Douglas DC–8–60	6	1972	1976	Boeing 707
Eurocopter EC135–P2+	6	2011	2018	–
Eurocopter EC155–B1	6	2004	2018	–
Fairchild Hiller FH–227	2	1967	1970	NAMS YS–11A–200
Fokker F27–200	3	1963	1980	Fokker F27–500
Fokker F27–500	3	1969	1991	Fokker F28–400
Fokker F27–600	1	1982	1986	Fokker F28–400
Fokker F28–400	4	1984	1993	Boeing 737 NG
Fokker 100	12	1992	2004	Boeing 737 NG
Lockheed L-749A Constellation	Ismeretlen	Ismeretlen	Ismeretlen	–
Lockheed L-1049H Super Constellation	2	1966	1967	–
McDonnell Douglas DC–9–32	2	1969	1972	Boeing 727
McDonnell Douglas DC–10–30	4	1975	1996	McDonnell Douglas MD–11
	1		1989	–
McDonnell Douglas DC–10–30CF	1	1978	1983	–
McDonnell Douglas MD–11	5	1991	1995	Airbus A330 Boeing 777
McDonnell Douglas MD–11F	4	1995	2005	Boeing 747–400BCF
	1		1999	–
McDonnell Douglas MD–82	9	1993	2001	Boeing 737 NG
McDonnell Douglas MD–83	7	1994	2001	Boeing 737 NG
	1		1999	–
NAMS YS-11A-200	6	1968	1976	Boeing 727
	1		1969	–

Utaskabin

Egy Airbus A380-as turista osztálya

A Korean Air járatai háromosztályos elrendezésben repülnek:

• A Kosmo Suites első osztály, amely az Airbus A380, Boeing 747–8I és Boeing 777 típusokon elérhető. Kosmo Suites 2.0 ülésekkel a Boeing gépek vannak felszerelve, az Airbusokon pedig Kosmo Suite-k találhatók; a kettő közötti különbség az, hogy a 2.0-as ülések csúsztatható ajtóval vannak felszerelve.
• A Prestige Class üzleti avagy business osztály.
• Az Economy Class hagyományos turista osztály.

Balesetek

1969-es privatizációja óta a Korean Air neve az alábbi balesetek kapcsán került a figyelem középpontjába:

1960-as évek

• 1969. december 11-én egy észak-koreai ügynök eltérített egy Kangnungból Szöulba tartó NAMS YS–11–125-öst és arra kényszerítette a pilótát, hogy az észak-koreai Szondoki repülőtérre repüljön. Nemzetközi nyomásra Észak-Korea 1970. február 14-én 39 utast szabadon engedett, de 7 utast és a 4 fős személyzetet nem engedtek el. Sorsuk mai napig ismeretlen.

1970-es évek

• 1971. január 23-án egy Kangnungból Szöulba tartó Fokker F27-est eltérített egy kézigránátokkal fenyegetőző férfi. A gép Szokcsho város mellett a földbe csapódatott, a gránátok felrobbantak és megölték a másodpilótát és az eltérítőt.
• 1976. augusztus 12-én egy Teheránból Szöulba tartó Boeing 707-es kargógép felszállás után jobbra sodródott ahelyett, hogy balra fordult volna. A gép egy hegybe csapódott, a fedélzeten tartózkodó 5 fős személyzet meghalt.
• 1978. április 20-án a Párizsból az alaszkai Anchoragen keresztül Szöulba tartó 902-es járatszámú Boeing 707-es szovjet légtérbe sodródott a pilóta hibájából. Szovjet légvédelmi vadászok rálőttek a gépre, amely kényszerleszállást hajtott végre egy befagyott tó jegén. 97 utas közül 2 halt meg.

1980-as évek

• 1980. november 19-én az Anchorageből Szöulba tartó 015-ös járatszámú Boeing 747-es nekicsapódott a szöuli repülőtér szélén álló töltésbe és a leszállópályára zuhanva darabokra tört és lángra kapott. 15 ember vesztette életét.
• 1981. szeptember 15-én egy Szöulből Zürichbe tartó Boeing 747-es manilai megállóján túlfutott a felszállópályán. Összesen 40-en sérültek meg.
• 1983. szeptember 1-én a New Yorkból Anchoragen keresztül Szöulba tartó 007-es járatszámú Boeing 747-es szovjet légtérbe sodródott. Egy szovjet vadászgép amerikai felderítő repülőgépnek gondolva az utasszállítót rálőtt, 747-es a Japán-tengerbe zuhant. 269-en vesztették életüket.
• 1983. december 23-án az Anchorageből Los Angelesbe tartó 084-es járatszámú teherszállító McDonnell Douglas DC–10-es rossz kifutópályára tért és felszállás közben összeütközött a Southcentral Air 59-es járatszámú Piper Pa–31-esével. A Piper 9 utasa és legénysége megsérült, a Korean Air gépe túlcsúszott a futópályán.
• 1985. május 18-án egy utas megpróbált Észak-Koreába eltéríteni egy Szöulből Csedzsuba tartó Boeing 727-est. Az eltérítőt sikerült lefogni és kényszerleszállás után a dél-koreai hatóságok letartóztatták.
• 1987. november 29-én a Bagdadból Szöulba tartó 858-as járatszámú Boeing 707-es az Andamán-tenger felett egy a fedélzeten elrejtett bomba miatt felrobbant. A dél-koreai hatóságok szerint a merénylet mögött Észak-Korea állt. 115-en vesztették életüket.
• 1989. július 27-én a Szöulból a líbiai Tripoliba tartó 803-as járatszámú McDonnell Douglas DC–10-es leszálláskor a leszállópálya előtt a földbe csapódott. 79-en vesztették életüket.
• 1989. november 25-én egy Szöulból Ulszanba tartó Fokker F28-as szárnya eljegesedett, ami miatt a pilóta elveszette uralmát a gép felett. A gép lecsúszott a felszállópályáról és lángokba borult. A balesetben többen megsérültek.

1990-es évek

A 801-es járat roncsa, miután Guam szigetén leszállhoz készülődve a dzsungelbe csapódott

• 1991. június 13-án egy Csedzsuból Teguba tartó Boeing 727-es a személyzet hibája miatt futómű nélkül szállt le. Többen súlyosan megsérültek.
• 1994. augusztus 10-én a Szöulból Csedzsuba tartó 2033-as járatszámú Airbus A300-as a futópályán túl későn ért földet és nem tudott annak vége előtt megállni. A repülőgép kigyulladt és teljesen leégett. A légiutas-kísérőknek köszönhetően a balesetben senki nem halt meg.
• 1997. augusztus 6-án a Szöulból Guamra tartó 801-es járatszámú Boeing 747-es túl alacsonyan repült a leszálláshoz készülődve, emiatt egy hegybe csapódott és lezuhant. 228-an vesztették életüket.
• 1998. augusztus 5-én a Tokióból Szöulba tartó 8702-es járatszámú Boeing 747-es rossz időjárási viszonyok miatt Csedzsuban próbált leszállni, leállás közben azonban lecsúszott a leszállópályáról. Többen súlyosan megsérültek.
• 1999. március 15-én a Szöulból Pohangba tartó 1533-as járatszámú McDonnell Douglas MD–83-as a második leszállási próbálkozás közben lecsúszott a leszállópályáról, a géptörzs kettétört. Többen megsérültek.
• 1999. április 15-én a Sanghajból Szöulba tartó 6316-os járatszámú kargó McDonnell Douglas MD–11-es pilóta azt hitte, hogy a gép túl magasan repül és ezért hirtelen ereszkedni kezdett, ám már nem tudta egyenesbe hozni a gépet, ami a földbe csapódott. 8-an vesztették életüket.
• 1999. december 22-én a Londonból Milánóba tartó 8509-es járatszámú kargó Boeing 747-es műszaki hiba és a pilóta hibája miatt röviddel a felszállás után lezuhant. 4-en vesztették életüket.

2000-es évek

• 2001. szeptember 11-én a Szöulból Anchoragen keresztül New Yorkba tartó 85-ös járatszámú Boeing 747-es transzpondere tévesen a gépeltérítést jelentő 7500-as kódra volt állítva, ezért az aznapi terrortámadások közepette a légiforgalmi irányítás úgy gondolta, hogy a Korean Air gépét is eltérítették. Az amerikai légierő F–15-ösei a 747-est a kanadai Whitehorse-i nemzetközi repülőtérre kísérték, ahol a rendőrség megerősítette, hogy a gép tévesen sugározta a 7500-as kódot.

2010-es évek

• 2016. május 27-én a Tokióból Szöulba tartó 2708-as járatszámú Boeing 777-es bal oldali hajtóműve felrobbant és kigyulladt. A személyzet megszakította a felszállást és sikeresen megállította a gépet a futópálya vége előtt. 40 utas sérült meg könnyebben.

További információk

• Korean Air

Források

• ↑ AFP 2018: Korean Air sells stake in Czech Airlines. www.france24.com. (angolul) Prága: Agence France-Presse (2018. február 27.) (Hozzáférés: 2021. április 12.) arch
•  ↑ AirPortal 1929–1962: 대한국민항공사(KNA)의 설립. AirPortal.go.kr. (koreaiul) Szöul: Koreai Földügyi, Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
•  ↑ AirPortal 1962–1969: 대한항공공사의 설립. AirPortal.go.kr. (koreaiul) Szöul: Koreai Földügyi, Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
•  ↑ AirPortal 1970–1979: 1970년대의 항공운송 현황. AirPortal.go.kr. (koreaiul) Szöul: Koreai Földügyi, Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
•  ↑ AirPortal 1980–1989: 1980년대의 도약. AirPortal.go.kr. (koreaiul) Szöul: Koreai Földügyi, Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
•  ↑ AirPortal Asiana: 아시아나항공 출범. AirPortal.go.kr. (koreaiul) Szöul: Koreai Földügyi, Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ AirSafe.com 2017: Korean Air plane crashes. AirSafe.com (angolul) (2017. január 27.) (Hozzáférés: 2021. április 16.)
• ↑ ATIS (1): 연도별 도입 현황. atis.koca.go.kr. (koreaiul) Szöul: Koreai Földügyi, Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium (Hozzáférés: 2021. április 15.) arch
• ↑ ATIS (2): 연도별 말소 현황. atis.koca.go.kr. (koreaiul) Szöul: Koreai Földügyi, Infrastruktúra és Közlekedési Minisztérium (Hozzáférés: 2021. április 15.) arch
• ↑ Aviation Safety Network Airbus A300 HL7296: ASN Aircraft Accident: Airbus A300 HL7296. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Boeing 707 HL7406: ASN Aircraft Accident: Boeing 707 HL7406. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Boeing 707 HL7412: ASN Aircraft Accident: Boeing 707 HL7412. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Boeing 727: ASN Aircraft Accident: Boeing 727. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Boeing 727 HL7350: ASN Aircraft Accident: Boeing 727 HL7350. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Boeing 747 HL7451: ASN Aircraft Accident: Boeing 747 HL7451. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Boeing 747 HL7468: ASN Aircraft Accident: Boeing 747 HL7468. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Boeing 747 HL7496: ASN Aircraft Accident: Boeing 747 HL7496. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Fokker F27: ASN Aircraft Accident: Fokker F27. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network Fokker F28: ASN Aircraft Accident: Fokker F28 HL7285. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network McDonnell Douglas DC–10 HL7328: ASN Aircraft Accident: McDonnell Douglas DC–10–30 HL7328. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network McDonnell Douglas DC–10 HL7339: ASN Aircraft Accident: McDonnell Douglas DC–10–30 HL7339. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Bishko 2019: David Bishko: Evolution of Airline Strategic Partnerships. www.accenture.com. (angolul) Accenture (2019. február 8.) (Hozzáférés: 2021. április 14.) arch
• ↑ Aviation Safety Network McDonnell Douglas MD–11 HL7373: ASN Aircraft Accident: McDonnell Douglas MD–11 HL7373. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Aviation Safety Network McDonnell Douglas MD–83 HL7570: ASN Aircraft Accident: McDonnell Douglas MD–83 HL7570. Aviation Safety Network. (angolul) Flight Safety Foundation (Hozzáférés: 2020. április 16.)
• ↑ Bloomberg 2021: Korean Air Lines Co Ltd. www.bloomberg.com. (angolul) Bloomberg (2021. március 3.) (Hozzáférés: 2021. április 12.) arch
• ↑ Charles 1991: Dan Charles: Cover-up continues over downed Korean plane. (angolul) New Scientist, 1759. sz. (1991. március 9.) arch Hozzáférés: 2021. április 12.
• ↑ Cienski 2013: Jan Cienski: Korean Air buys stake in Czech airline. www.ft.com. (angolul) Varsó: Financial Times (2013. március 13.) (Hozzáférés: 2021. április 12.) arch
• ↑ Cso 2009: Cso Dzseün: Korean Air marks 4 decades of flight. Korea JoongAng Daily (angolul) (2009. március 2.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ Deciantis és Lansberg 2015: Devin Deciantis – Ivan Lansberg: A Little Nut Rage Is Good. www.theatlantic.com. (angolul) The Atlantic (2015. március 13.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
• ↑ Degani 1991: Asaf Degani: Taming HAL: Designing Interfaces Beyond 2001. (angolul) New York: Palgrave Macmillan. 2004. ISBN 0-312-29574-X  
• ↑ Derrick 2020: Emily Derrick: Delta Ups Its Stake In Korean Air To 11%. simpleflying.com. (angolul) Simple Flying (2020. február 25.) (Hozzáférés: 2021. április 14.)
• ↑ Dunn 2021: Graham Dunn: Walter Cho – Korean Air. www.flightglobal.com. (angolul) DVV Media Group GmbH (2021. február 22.) (Hozzáférés: 2021. április 18.) arch
• ↑ Dzsin 2020: Dzsin Hjundzsu: Korean Air president says coronavirus a threat to its survival. www.reuters.com. (angolul) Szöul: Reuters (2020. március 10.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) arch
•  ↑ Halloran 1978: Richard Halloran: Flight of South Korean Airliner `Very Puzzling’ to U.S. Officials. www.nytimes.com. (angolul) The New York Times (1978. április 22.) (Hozzáférés: 2021. április 12.) arch
• ↑ Hebert 2011: Adam J. Hebert: Airmen on 9/11. (angolul) Air Force Magazine, (2011. szeptember) 50–71. o. arch Hozzáférés: 2021. április 17.
•  ↑ I 2021: I Szonghun: 대한항공 “아시아나 인수 2년 후 완전통합”. www.chosun.com. (koreaiul) Szöul: Csoszon Ilbo (2021. március 31.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ International Transport Forum 2019: Liberalisation of Air Transport. (angolul) Párizs: OECD Publishing. 2019. = ITF Research Reports, 70. arch Hozzáférés: 2021. április 19.  
• ↑ Japan Transport Safety Board 2018: Nakahasi Kazuhiro – Mijasita Toru – Isikava Tosijuki – Marui Juicsi – Tanaka Keidzsi – Nakanisi Miva: Aircraft Accident Investigation Report: Korean Air Lines Co., Ltd. HL7534. www.mlit.go.jp. (angolul) Japan Transport Safety Board (2018. július 26.) (Hozzáférés: 2021. április 18.) (PDF) arch
• ↑ Kim, Pak, Szim és Ju 2015: Kim Dzsecsul – Pak Dzsinszo – Szim Garam – Ju Handzsun: Significance of Korea’s Aviation Organization Development. (angolul) Szedzsong: The Korea Transport Institute. 2015. = KOTI Knowledge Sharing Report: Korea's Best Practices in the Transport Sector, 21. ISBN 978-89-5503-755-5  
• ↑ Kim Daszol 2019: Kim Daszol: Korean Air, T’way to ground Boeing 737 Max 8 over safety concerns. www.koreaherald.com. (angolul) The Korea Herald (2019. március 14.) (Hozzáférés: 2021. március 31.)
• ↑ Kim Hjunbin 2021: Kim Hjunbin: Korean Air delays merger of Asiana to 2024. www.koreatimes.co.kr. (angolul) The Korea Times (2021. március 30.) (Hozzáférés: 2021. április 14.) arch
•  ↑ Kim Namgvon 2020: Kim Namgvon: 대한항공·아시아나 통합 국적항공사 출범…산은 8천억 투입(종합2보). www.yna.co.kr. (koreaiul) Szöul: Yonhap News Agency (2020. november 16.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ Kim Szongjol 2008: Kim Szongjol: “39년전 대한민국은 국민 11명을 北에 버렸다”. www.dailynk.com. (koreaiul) Daily NK (2008. december 12.) (Hozzáférés: 2021. április 16.) arch
•  ↑ Kirk 2002: Don Kirk: New Standards Mean Korean Air Is Coming Off Many 'Shun' Lists. www.nytimes.com. (angolul) The New York Times (2002. március 26.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
•  ↑ Korea Economy News: 대한항공등 4개사, 다자간 운항동맹 스카이팀 결성. Korea Economy News (koreaiul) (2000. június 23.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ Korean Air 2019 (1): 대한항공 50년 보유 항공기 변천사(1) 1960~1980년대. news.koreanair.com. (koreaiul) Szöul: Korean Air (2019. április 30.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) arch
• ↑ Korean Air 2019 (2): 대한항공 50년 보유 항공기 변천사(2) 1990년대 ~ 현재. news.koreanair.com. (koreaiul) Szöul: Korean Air (2019. április 30.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) arch
• ↑ Korean Air 2020: Korean Air 2020. www.koreanair.com. (angolul) Korean Air Lines Co., Ltd. (2021) (Hozzáférés: 2020. április 11.) (PDF)
•  ↑ Korean Air 50: Korean Air 50 Years History. www.koreanair.com. (angolul) Szöul: Korean Air (2019) (Hozzáférés: 2021. április 11.) (PDF)
•  ↑ Korean Air Adatok: Korean Air: Who We Are. www.koreanair.com. (angolul) Szöul: Korean Air év=2021 (Hozzáférés: 2021. április 14.)
• ↑ Korean Air Flotta: Korean Air Fleet. www.koreanair.com. (angolul) Korean Air Lines Co., Ltd. (2021) (Hozzáférés: 2020. április 12.)
• ↑ Korean Air Pénzügyi Jelentés 2017: Korean Air Lines Co., Ltd. and Its Subsidiaries: Consolidated Financial Statements as of and for the Years Ended December 31, 2017 and 2016. www.koreanair.com. (angolul) Szöul: Korean Air Lines Co. Ltd. (2018. március 15.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) (PDF)
• ↑ Korean Air Pénzügyi Jelentés 2018: Korean Air Lines Co., Ltd. and Its Subsidiaries: Consolidated Financial Statements as of and for the Years Ended December 31, 2018 and 2017. www.koreanair.com. (angolul) Szöul: Korean Air Lines Co. Ltd. (2019. március 19.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) (PDF)
• ↑ Korean Air Pénzügyi Jelentés 2019: Korean Air Lines Co., Ltd. and Its Subsidiaries: Consolidated Financial Statements as of and for the Years Ended December 31, 2019 and 2018. www.koreanair.com. (angolul) Szöul: Korean Air Lines Co. Ltd. (2020. március 19.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) (PDF)
• ↑ Korean Air Utaskabin: Korean Air: Service by Class. www.koreanair.com. (angolul) Szöul: Korean Air (2021) (Hozzáférés: 2021. április 15.)
•  ↑ Korean Air Úticélok 2021. Április: Korean Air Flight Schedule. www.koreanair.com. (angolul) Szöul: Korean Air (2021) (Hozzáférés: 2021. április 13.) (PDF) arch
• ↑ Korean Air Vegyesvállalat: Who We Are: Joint Venture. www.koreanair.com. (angolul) Korean Air (2018) (Hozzáférés: 2021. április 14.)
• ↑ Kuk 1988: Minho Kuk: The Governmental Role in the Making of Chaebol in the Industrial Development of South Korea. (angolul) Asian Perspective, XII. évf. 1. sz. (1988) 107–133. o.
•  ↑ Min 2019: Richard Min: Korea Civil Aviation History! richardmin.com (angolul) (2019. június 15.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
•  ↑ Nebbs: Adam Nebbs: Korean Air marks 50 years of excellence, or is it accidents? www.scmp.com. (angolul) South China Morning Post (2019. március 1.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ The New York Times 1981: 40 Hurt as Korean Jumbo Jet Veers off a Runway in Manila. www.nytimes.com. (angolul) Manila: The New York Times (1981. szeptember 16.) (Hozzáférés: 2021. április 16.)
• ↑ Pae 2007: Peter Pae: Carrier moonlights in aerospace. www.latimes.com. (angolul) Kimhe: Los Angeles Times (2007. február 18.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
• ↑ Planespotters 2018: Korean Air Lines Fleet Details and History. planespotters.net (angolul) (2018. június 26.) (Hozzáférés: 2021. április 15.) arch
•  ↑ Planespotters 2021: Korean Air Lines Fleet Details and History. www.planespotters.net. (angolul) Berlin: Planespotters.net (2021. április 13.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
• ↑ Reuters 2019: Korean Air parent appoints heir apparent Cho Won-tae as new chairman. www.reuters.com. (angolul) Szöul: Reuters (2019. április 24.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
• ↑ Seth 2017: Michael J. Seth: South Korea’s Economic Development, 1948–1996. (angolul) Oxford Research Encyclopedias, (2017) doi Hozzáférés: 2021. április 13.
• ↑ Singh 2019: Jay Singh: Korean Air Finalizes Boeing 787 Dreamliner Order. simpleflying.com. (angolul) Simple Flying (2019. július 20.) (Hozzáférés: 2021. március 31.)
•  ↑ Stanley 2006: Bruce Stanley: Korean Air Bucks Tradition To Fix Problems. www.wsj.com. (angolul) Szöul: The Wall Street Journal (2006. január 9.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ Townsend 2011: Lori Townsend: Second Controller Speaks About Korean Airliner Incident on 9/11. www.alaskapublic.org. (angolul) Alaska Public Media (2011. szeptember 12.) (Hozzáférés: 2021. április 18.) arch
• ↑ Wall Street Journal 2021: Korean Air Lines Co. Ltd.: Financials. www.wsj.com. (angolul) New York: Wall Street Journal (2021) (Hozzáférés: 2021. április 16.) arch
• ↑ Waldron 2020: Greg Waldron: Korean Air Aerospace Division sees big disruptions from coronavirus. www.flightglobal.com. (angolul) DVV Media Group GmbH (2020. július 2.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
•  ↑ Wittmeyer 2013: Alicia P.Q. Wittmeyer: Why Flight Safety in South Korea Lagged Behind Its Economic Boom. foreignpolicy.com. (angolul) Foreign Policy (2013. július 8.) (Hozzáférés: 2021. április 11.) arch
• ↑ World Airline News 2015: Koreans signs MOU for 30 Airbus A321neo aircraft + 20 options. worldairlinenews.com. (angolul) World Airline News (2015. június 16.) (Hozzáférés: 2021. március 31.) arch