Knezić Károly
| Knezić Károly | |
 | |
| Született | 1808. szeptember 6. Veliki Grđevac |
| Meghalt | 1849. október 6. (41 évesen) Arad |
| Állampolgársága | magyar |
| Rendfokozata | honvéd vezérőrnagy |
| Egysége | 3. hadtest |
| Csatái | Tápióbicske Komáromi csata Buda ostroma Peredi csata |
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Knezić Károly témájú médiaállományokat. | |
Knezić Károly (Karlo Knezić, magyarosan Knézitsként vagy Knezichként említik, ami más szláv családnevek esetében is szokásos volt akkoriban) (Nagygordonya, Horvátország, 1808. szeptember 6. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[1] az aradi vértanúk egyike.
Élete
[szerkesztés]Családja
[szerkesztés]Édesapja Knezić Fülöp horvát származású, de osztrák szolgálatban álló határőrtiszt volt, édesanyja magyar, Benkő Borbála, aki rokonságban állt a híres Latas Mihállyal, az osztrák hadseregből később megszökött tiszttel, aki Omer pasa néven török hadvezér lett.[2]
Knezić Grazban végezte el a katonaiskolát. Pályafutásának elejéről vajmi keveset tudunk. Valamikor az 1840-es évek elején helyezhették át Egerbe, 1842. július 14-én eljegyezte Kapitány Mihály egri szenátor Katalin leányát (†1853). 1844 júniusában kötöttek házasságot az egri főszékesegyházban[3] – ez időben Knezić már főszázados volt. Házasságukból két leány született:
- Olga (1845 - Miskolc, 1898. május), aki Gröber József felesége lett[3]
- Irén (1847 – Eger, 1882.augusztus), aki sógorához, Gröber Sándorhoz ment feleségül.
Katonai pálya
[szerkesztés]Az 1848. március 15-ei forradalom után felajánlotta szolgálatát a magyar seregnek. Először a bányavárosokba küldték zászlóaljával a szlovák nemzeti mozgalom elfojtására. Részt vett a szerbek elleni hadjáratban, 1849 februárjában Törökszentmiklós környékén tevékenykedett. Várkony alatt találkozott Damjanich Jánossal. A tápióbicskei csatában ő foglalta el a Tápió hídját, a Komárom melletti csatában pedig a sáncokat. Részt vett az isaszegi és a nagysallói csatában is.
Katonai sikereinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, Damjanich János lábtörése után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, e minőségében vett részt Buda ostromában.
A peredi csata után Görgei Artúr leváltotta. Kossuth Lajos kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokává, majd a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Kossuth kiszemelte Erdély kormányzójának posztjára is, de a hadi helyzet romlásával inkább egy rögtönzött hadosztály élére állították.
Világos után, Arad
[szerkesztés]Világosnál tette le a fegyvert. Amikor bekerült az aradi börtönbe, a felesége eleinte szorgalmasan látogatta, de az egri szüret közeledvén, Knezićné szeptember végén elköszönt férjétől, és hazament szüretelni.
Egy valamit mégis köszönhetünk Knezićné sajátosan és sajnálatosan gyors távozásának. A hadbíróság az utolsó kihallgatáson elkobozta a tábornokoktól a kitüntetéseiket. Knezić azonban, aki a szolnoki csatáért megkapta a III. osztályú és az április 26-i komáromi csatáért a nagyon ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendet, nem tudta beszolgáltatni, mert elküldte azokat feleségével Egerbe, a lányainak. Az érmek ma egy-egy dédunokájánál vannak Egerben, illetve Budapesten.[4]
Kötél általi halálra ítélték, nyolcadik volt a kivégzettek sorában (negyedik a kötél által kivégzettek közül).
Csontjai 1932-ben, az aradi árvíz idején kerültek elő. Jelenleg az emlékoszlop kriptájában nyugszik.
Emlékezete
[szerkesztés]
- Életéről 1998 tavaszán dr. Bodó László egyetemi tanár jelentetett meg lírai elemekkel átszőtt könyvet a Dobó István Vármúzeum kiadásában.
- Hajagos József: Knezic Károly tábornok, a szabadságharc horvát vértanúja, Line Design Kft., Bp., 2023 [az első tudományos igényű monografikus feldolgozás]
- 1998-ban avatták a XIV. kerületi Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium (HOŠIG) épülete előtt mellszobrát, amit Janzer Frigyes készített.[5]
- Utcát neveztek el róla (nevét Knézich Károlynak írva):
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
- ↑ http://www.agria.hu/hnaplo/2000okt - Hevesi Napló X. ÉVFOLYAM 10. SZÁM
- ↑ Vasárnapi Ujság 1898/22 (május 29)
- ↑ Archivált másolat. [2004. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
- ↑ Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.; Enciklopédia Kiadó, Janzer Frigyes, tankonyvtar.hu - 1999–2001 ISBN 963 8477 43 1
- ↑ (2020. február 15.) „Vaja” (magyar nyelven). Wikipédia.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon
- Knezić Károly, a Heves megyébe származott horvát vértanú
- Réthy Endre-Takács László: Aradi vértanúink, Tankönyvkiadó, 1988, ISBN 963-18-1646-X
- Századok 2010/1
- Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa (1983). ISBN 963-07-3048-0. Hozzáférés ideje: 2009. október 5.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
- Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.
- www.agria.hu: Séta Knézich Károly utcán
