Ugrás a tartalomhoz

Kalász (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Klasov szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a szlovák településről szól. Hasonló címmel lásd még: Kalász (egyértelműsítő lap).
Kalász (Klasov)
Kalász zászlaja
Kalász zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1232
PolgármesterBalázs János
Irányítószám951 53
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség1426 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség101 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság180 m
Terület12,23 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 16′ 36″, k. h. 18° 15′ 30″48.276667°N 18.258333°EKoordináták: é. sz. 48° 16′ 36″, k. h. 18° 15′ 30″48.276667°N 18.258333°E
Kalász weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalász témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kalász (1899-ig Kálaz, szlovákul Klasov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitrától 14 km-re délkeletre, a Zsitvai-dombság középső részén, a Babindáli patak völgyében fekszik. Fiatalabb harmadkori agyag, homok, kavics alapon löszös és feketeföldek.[2] 1976–1996 között hozzá tartozott Babindál.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a káliz népnévből származik. A káliz törzs a honfoglalókkal együtt érkezett muzulmán népcsoport volt. Nyitra környékén, az Árpád-korban adószedéssel is összefüggésbe hozhatók.[3]

Jelképei

[szerkesztés]

Legkorábbi ismert pecsétjében a 18. századból egy ekevas és csoroszlya található. Körirata: SIGILLUM KALASIEN. A 19. század végén szöveges pecsétet használtak. A falu mai címere ennek továbbgondolt, beszélő változata: zöld alapon arany ekevas és csoroszlya, illetve zöld kalász.

Története

[szerkesztés]

Területén hallstatt és vaskori települések nyomait tárták fel.[forrás?]

A mai falut 1156-ban "Qualiz" néven Martirius esztergomi érsek oklevelében említik először.[4] 1232-ben II. András oklevelében "Kalaz" néven szerepel, ebben a települést a zólyomi váruradalomhoz csatolja. 1274-ben Hind határjárásában szerepel. 1290-ben a Hontpázmány nemzetség birtoka. 1298-ban András de Kaluzd fiai szerepelnek az iratokban.[5] Vámjövedelmét főként a Nyitra-Verebély közötti úton haladók illetékei adták, illetve a Gyarmat feletti Bérczen áthaladók is fizettek.[6] 1317-ben Csák Máté familiárisai (Kachu Simon) kirabolták Nyitrát, 1318-ban pedig a nyitrai püspök tiltakozott a kalászi vámnál a bodoki és emőkei jobbágyait ért kár miatt.[7] 1327-ben szerepel ismét.[8] A 14. század második felében a Forgách család lett a birtokosa. 1391-ben egy birtokvita kapcsán szerepel a falu neve, mely a Forgáchok és a Szelepcsényiek között pattant ki és a nyitrai káptalan előtt megegyezéssel zárult. A Forgách család János váradi olvasókanonokkal és Mátyás fivérével Nagykalász határai miatt is pereskedett. 1398. február 19-én Forgách Péter és Miklós nagykalászi jobbágyai (Penthe Mihály, Hohyrph János, Chylle János, Wry Pál, Hazas István, Buda Miklós és János) a kanonok felsőbabindáli erdejét vágták és kastélyát is megtámadták. A felek 1401-ben a nyitrai káptalan előtt békültek ki. A Forgáchok Kiskalászon (Lukateleken) és másutt tett hatalmaskodásokért kárpótolták a másik felet.[9] 1424-ben a vármegye a vámhelyek rendezésénél Kálazt megerősítették ezen szerepében.[10] 1429-ben készült lista a vármegye vámszedő helyeiről, ekkor is Forgách birtok volt.[11]

1461-ben a Kemecsei család kapta Felsőbabindált adományba, de nem sikerült megszerezniük.[12] 1494-ben kiskálazi nemesek szerepelnek tanúként.[13]

A 16. századtól több török támadást kellett elszenvednie, 1572-ben felégették, egy ideig a nyitrai náhije részeként a töröknek fizetett adót. Ekkoriban a Bacskády család is birtokos volt Kiskalászon.[14] Később a Paluska család szerezte meg a falut, majd a 18. század végén Weisz József báró vásárolt itt birtokot. 1624-ben egy öreg embert raboltak el, egy másikat pedig levágtak a törökök.[15]

Vályi András szerint: "KALÁSZ. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Gímeshez nem meszsze, mellyhez földgye hasonlító, Verebélynek filiája, határja középszerű."[16]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában: "Kalász, Nyitra m. vegyes tót-magyar falu, ut. p. Verebélyen felül a Zsitva mellett: 449 kath., 5 zsidó lak. F. u. többen."[1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Kálaz, a nyitra-verebélyi országút mentén, Barsmegye határán, magas dombon fekvő magyar község 834 r. kath. vallású lakossal, kik közt 596 magyar, 38 német, 200 tót. Posta-, táviró- és vasúti állomása Verebély. E községről már 1232-ből van feljegyzés, amikor "Kaluz" volt a neve. Kath. temploma 1750-ben épült és kőfallal van körülvéve. Kegyura br. Weisz Pál, kinek itt szép kastélya, parkja és mintagazdasága van. A kastélyt a jelenlegi tulajdonos 1866-ban építtette. Belseje kiváló izléssel és kényelemmel van berendezve. Földszinti helyiségei arabs modorban vannak diszítve és a berendezés nemcsak stilszerű, hanem legnagyobbrészt antik, értékes arab és perzsa darabokból áll. Itt van elhelyezve a tulajdonos gazdag és értékes magángyüjteménye, mely körülbelül 1000 darabra rúg; ezek közt számos becses arabs, perzsa és egyiptomi antik edény, római régiség, értékes gemma- és scarabeus-gyüjtemény, régi aranydíszek, kő- és bronzkori tárgyak, érmek stb. Nagy műértékkel bír a különféle lakóhelyiségekben elhelyezett gazdag képgyüjtemény, mely mintegy 100 darabból áll, köztük számos festmény a XV. századból Rafael és Correggio iskolájából, Cranach Lukács és más mesterektől. Földesura báró Palusha volt. Jelenleg báró Weisz Pálon kívül még Szlávy Józsefnek és a Klobusiczky családnak van itt birtoka."[17]

1836-ban iskola épült a faluban, tanítója Sántrok Kamill lett.[18] 1852. szeptember 9-én Ferenc József ellátogatott Nyitrára. A vármegye hivatalnokai már Kalásznál üdvözölték az uralkodót.[19] Hídjának terve 1855-ből maradt fenn.[20] 1865-ben kolerajárvány, 1879-ben tűzvész pusztított. 1884-ben Simor János érsek 100 forintot adományozott az iskolára.[21] A 19. század végén Weisz Pál, Klobusiczky János, Szlávy József, Wild Mór, valamint Weiner Hermann és Ladányi Mihály rendelkezett nagyobb birtokokkal a községben. 1903-ban tűzvész pusztította el a falu 66 házát. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Az első bécsi döntés következtében a honvédség csak a kijelölt katonai határvonalig szállta meg a visszacsatolt területeket. 1938 november elején itt is megalakult a Magyar Nemzeti Tanács.[22] Nyitra és Pozsony megyében Alsójattó, Kalász, Nagycétény, Nagyhind és Vága a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság megegyezése következtében kerültek vissza.[23] 1940-ben a község a visszacsatolás évfordulóját ünnepelte, mely során felavatták az országzászlót.[24] 1945 márciusában a Verebélyt védő erők heves harcok után Kalász irányába vonultak vissza a szovjetek elől.[25]

1946-ban a faluból is többeket kitelepítésre jelöltek a lakosságcsere egyezmény keretén belül.[26] Az iskola magyar tagozata 1984-ben szűnt meg. Az 1990-es évek közepén iskolabuszt működtettek a nagycétényi magyar iskolába.[27]

A szlovák nyelvrendőrség 2010 áprilisában vizsgálatot kezdeményezett a helyi Csemadok szervezet színjátszókörének meghívója miatt.[28]

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 707 lakosából 476 magyar és 183 szlovák anyanyelvű.

1890-ben 834 lakosából 596 magyar és 200 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 850 lakosából 638 magyar és 198 szlovák anyanyelvű.

1910-ben 807 lakosából 680 magyar, 118 szlovák, 9 német anyanyelvű lakta.[29]

1921-ben 813 lakosa volt, ebből 606 (74,5%) magyar, 176 (21,6%) szlovák.[30]

1930-ban 942 lakosából 637 magyar és 194 csehszlovák volt.

1941-ben 1025 lakosából 907 magyar és 33 csehszlovák.

1970-ben 1331 lakosából 761 magyar és 563 szlovák volt.

1980-ban 1907 lakosából 904 magyar és 976 szlovák volt.

1991-ben Babindállal együtt, 1747 lakosából 955 (54,67%) magyar és 766 szlovák.

2001-ben 1259 lakosából 543 (43,13%) magyar és 698 szlovák volt.[31]

2011-ben 1241 lakosából 747 szlovák és 421 magyar volt.

2021-ben 1426 lakosából 966 (+46) szlovák, 330 (+20) magyar, 26 egyéb és 104 ismeretlen nemzetiségű volt.[32]

Néprajza

[szerkesztés]

Kalászon folklórcsoport és az Új Hajtás színjátszócsoport működik.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szűz Mária Mennybevitele tiszteletére szentelt, barokk stílusú, római katolikus temploma 1750-ben épült. 1828-ban klasszicista stílusban építették át. Egykor kőfal is övezte, melyet a 20. században bontottak el. A nagyszombati országút térképein többször jelölték a templom helyét.[33]
  • A Weiss-kúriát a 18. és 19. század fordulóján Weisz József építtette klasszicista stílusban.
  • A parkban álló neogótikus kastélyt 1866-ban Weisz Pál építtette. 1945-ben az épületet kifosztották, értékes műtárgyakból álló gyűjteménye tönkrement, elkallódott. Előbb nyugdíjas otthon volt, ma gyermekotthon működik benne.
  • A verebélyi országút mellett álló kápolna a 19. században készült.
  • Az egykori Wild-kúria a 19. század második felében épült, ma a községi önkormányzat működik benne.
  • Az egykori iskolaépülete 1822-ben készült.
  • Falumúzeuma 1970-ben létesült.
  • A községben a magyar népi építészet számos szép példája látható.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
  • 2017 Az első bécsi döntés okmánytára - Diplomáciai iratok 1938. augusztus - 1939. június.
  • Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V.
  • Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
  • Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku I.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 63, 68, 74, 77, 83, 87, 92, 96, 101, 107, 110, 116, 120, 125, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 169, 172.
  • Resko Sándor - Major János 1998: Kalász - Látnivalók. Honismereti Kiskönyvtár 76.
  • Motesíky Árpád 1992: Településlexikon - Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Ghymes, Kalász, Kiscétény, Kolon, Menyhe, Nagycétény, Nagyhind. Hét 1992/ 18, 13.
  • Anton Točík 1977: Sídlisko z mladšej a neskorej doby bronzovej a z doby halštatskej v Klasove. AVANS 1976, 280-281.
  • Gergelyi Ottmár 1965: Dejiny obcí okresu Nitra. Hlas Nitrianskeho okresu VI (XV), No. 115.
  • Ethey Gyula 1940-1941: Nyitra vármegyében kihirdetett címeres levelek jegyzéke 1607–1641. Magyar Családtörténeti Szemle, IV/ 180.
  • Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [2]
  • Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 428 Galaba János.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Darina Bialeková 1989: Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 189.
  3. ↑ Kniezsa István 2000: Magyarország népei a XI. században. Budapest, 439-440.
  4. ↑ A dokumentum és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján[halott link]
  5. ↑ Szőcs Tibor 2012 (szerk.): Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 240-241 No. 288-289.
  6. ↑ Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 40; Weisz Boglárka 2013: A királyketteje és az ispán harmada. Budapest, 213, 1805-1807 jegyzet.
  7. ↑ Milvány fia Mikó, Csák Máté serviense, elvette a jobbágyok javait (CD VIII/2, 174; Weisz 2013, 213).
  8. ↑ Rácz Anita 2011: Adatok a népnévvel alakult településnevek történetéhez. Debrecen, 47.
  9. ↑ Bártfai Szabó 1910, 122-123.
  10. ↑ Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 18; Vö. DLDF 59010; Zsigmondkori oklevéltár XI, 537-540 No. 1348.
  11. ↑ Wenzel Gusztáv 1872: Nyitra vármegyének XV. századbeli vámhelyei. Pest.
  12. ↑ Neumann Tibor 2007: Felső-Tisza-vidéki nemesek a késő középkori Nyitra megyében. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 42, 435–449.
  13. ↑ DLDF 248435
  14. ↑ Keresteš 2010, 7.
  15. ↑ Merényi Lajos 1903: Adatok a hódoltság adózása történetéhez. Archiválva 2017. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 10, 18-32.
  16. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  17. ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 15.)
  18. ↑ Jelenkor 1836/28 (április 6.), 109-110; Döbör András 2015: Sajtópolitika és politikai sajtó Magyarországon a 18. század végén és a 19. század első felében. PhD. értekezés. Szeged, 379.
  19. ↑ Fusek-Zemene 1998: Dejiny Nitry od najstarších čias po súčasnosť. Nitra, 248.
  20. ↑ S 101 No 0457/1. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
  21. ↑ 1886 Simor Album. Esztergom, 238.
  22. ↑ PMH 1938. november 3.
  23. ↑ Matolay Géza 1939 (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Budapest, 224.
  24. ↑ Nemzeti Ujság 22/104, 7 (1940. május 9.) "...Gőz Béla fő­jegyző beszéde után Bakó Vince bíró átadta a díszpolgári oklevelet Nagy Bódog határőr-ezredesnek, volt katonai parancsnoknak. Végül felavatták az Országzászlót, amelyet Zsák Lajos esperes-plebános ünnepi beszéde után dr. Demény Gyula vett át az EONB meg­bízásából."
  25. ↑ Számvéber Norbert 2008: Páncélosok a Felvidéken - Páncélosütközetek a Dunától északra 1944-1945. Debrecen, 142.
  26. ↑ A lakosságcsere keretében magyarországi áttelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok névjegyzékei (1946)
  27. ↑ Morvai Tünde - Szarka László 2012: A magyar tannyelvű iskolák választása Dél-Szlovákiában - Gömöri, mátyusföldi és zoboralji gyakorlatok. Kisebbségkutatás 21/3, 564.
  28. ↑ Maradhat a szlovák „nyelvrendőrség”. [2018. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  29. ↑ Népszámlálási adatok 1910. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 16.)
  30. ↑ A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól
  31. ↑ ŠÚ SR. [2013. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 14.)
  32. ↑ ma7.sk
  33. ↑ maps.hungaricana.hu Carte des Tyrnau Krakauer staatsartigen Strasse

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Klasov
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalász (település) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kalász_(település)&oldid=27065006”