Forgách család

Ez a szócikk Ghymesi és gácsi Forgách családról szól. Hasonló címmel lásd még: Forgács család.

Ghymesi és gácsi gróf Forgách család alatt elsősorban azon családokat értjük melyek az Árpád-korból, és a gímesi váruradalom birtokosaitól eredeztetik magukat.

A család története

A Hontpázmány nemzetség

A Hont-Pázmán nemzetségből származott Ivánka 1226-ban nyerte adományul Ghymest II. András királytól.^[1] IV. Béla király 1242-ben az alsóghymesi földterületet adományozta a családnak, ahol várat építettek. Ivánka fia András (1241-1290) királyi tárnokmester, Béla herceg udvarmestere (1256), IV. Béla királynak pedig igen kedvelt embere volt. 1268-ban a szolgagyőri várjobbágyok Szencse nevű birtokára nyert királyi adományt.^[2] Az ő fiai: János kalocsai érsek, Tamás (1275-1295) nyitrai és barsi főispán és Miklós (1290-1295), a Forgách család őse. A család várát, 1311-ben Ivánkától Csák Máté elfoglalta, azonban Károly Róbert hívei azt visszafoglalták. A család ekkor Koszmályon "húzta" meg magát. Mária királynő juttatta a birtokot Forgách Balázs pohárnokmesternek, jutalmul amiért az halálosan megsebesítette Kis Károlyt. Forgách azonban bosszú áldozatává vált. Ezen eseményeket a népköltészet is megörökítette.^[3] Ezek után a várat hosszú ideig a Forgách család bírta.

A ghymesi és gácsi Forgách család

A Forgách család 1564-ben és 1570-ben két ízben nyert új adománylevelet, amelyek szerint 36 község tartozott a birtokukba Bars vármegyében. Forgách Simon báró 1579-ben további pókateleki Szomor János tulajdonát képező helységeket és részbirtokokat nyert Rudolf királytól, melyek azelőtt is a gímesi vár tartozékai voltak, de azokat 1552-ben a Forgách család tagjai, az ellenük - Koppányi megöletése miatt - megindított főbenjáró per következtében kénytelenek voltak néhány száz jobbágyukkal, vérdíj fejében, kiszolgáltatni.

A család idővel két főágra szakadt: az idősebb, vagyis ghymesi, melynek III. Péter barsi főispán (1493-1505) és a gácsi ágazatra, melynek Gergely nyitrai főispán az alapítója. Tagjai sorából V. Ferenc, Bars vármegye főispánja volt és grófi rangot nyert († 1647). VII. András 1675-ben emeltetett grófi rangra.

A Rákóczi-szabadságharc bukása után a gróf Forgách javakra már 1711-ben rá tette kezét a kamara. A gímesi uradalmat, amelynek gróf Forgách Simon volt a részbirtokosa, gróf Wratislau vette meg 130 000 forintért, ennek egy kis részét Forgách Pál gróf (András fia) már 1712-ben visszaváltotta. Forgách Simon kuruc tábornagy követte Rákóczit az emigrációba. A szatmári béke után kirekesztették az amnesztia lehetőségéből. Előbb Lengyelországban, majd 1716-tól Törökországban bujdosott. Egy ideig Rodostóban élt, de 1721/1722-ben visszatért lengyel földre. Magával vitte azonban a családi levéltárat is, melyet Lembergben helyezett biztonságba. A levéltár utóbb Jávorka Ádám közvetítésével került ismét Magyarországra.

Ettől kezdve a gímesi uradalom IV. Pál († 1746) ágának birtokába jutott, fia Károly († 1778) annak fia: III. József, akinek fia Károly (1783-1859) és az ő fia Károly (szül. 1825).

Tagjai közül kiemelkedtek:

I. Péter, főhadvezér a husziták ellen (1387-1420).
I. Zsigmond, királyi kincstárnok, 1525-ben címerújítást nyert. Fiai: III. Imre trencséni főispán, († 1589), III. Ferencz, történetíró, nagyváradi püspök, (1510-1577), I. Simon, dunántúli főkapitány († 1589). Simon fiai: IV. Ferenc, királyi helytartó, nyitrai püspök, bíbornok, majd esztergomi érsek (1566-1615), II. Zsigmond, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja, országbíró, majd nádor, (1565-1621), Miklós (1632-1636) és Ferenc (1636-1648) Bars vármegye főispánjai.
II. Zsigmond nádor fia I. Ádám, országbíró, Nógrád vármegye főispánja 1640-ben grófi rangra emeltetett. Fia II. Simon, II. Rákóczi Ferenc tábornoka (1669-1729), számkivetésben halt meg Zulkiván, Lengyelországban.

Napjainkban a gímesi vár turisztikai célpont, a család történetének is szentelt gímesi Forgách kastélymúzeum 2009 óta látogatható.

Címer

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Neves személyek

Hontpázmány nembeli Tamás országbíró, szlavón bán, lovászmester.
Hont-Pázmány János (?–1301 ?) kalocsai érsek, királyi kancellár.
Forgách Antal (1818–1899) honvédfőhadnagy
Forgách Antal (1819–1885) helytartó, kamarás, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos, főispán
Forgách Antal (1869–1931) császári és királyi huszárkapitány, országgyűlési képviselő
Forgách Ádám (1601–1681) magyar földbirtokos, várkapitány és országbíró.
Forgách Ágoston (1813–1888) címzetes püspök, nagyprépost, Esztergom vármegye főispánja.
Forgách Balázs (? – ? , 1386. július 25.) királynői pohárnokmester.
Forgách Ferenc (1530-1577) bölcsészdoktor, történetíró, nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos.
Forgách Ferenc (1560–1615) bíboros, prímás, esztergomi érsek.
Forgách Ferenc Xavér (1689-1764) huszár altábornagy
Forgách Imre (16. század) trencséni főispán, törvényszéki bíra.
Forgách József (1756–1829) császári és királyi kamarás.
Forgách Károly (1825-1911) vadgazda és vadászati szakíró, főrendiházi tag
Forgách Mihály (1569-1603) császári és királyi katona, rector magnificus)
Forgách Miklós (?–1649 előtt) főtárnokmester.
Forgách Miklós (1731 vagy később–1795) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, nyitrai főispán.
Forgách Pál (1677–1746) esztergomi kanonok, császári tanácsos.
Forgách Pál (1696–1759) teológiai doktor, nagyváradi, később váci püspök.
Forgách Simon (1527-1598) dunántúli főkapitány, királyi főpohárnokmester
Forgách Simon (1669–1729) császári és királyi tábornok, kuruc tábornagy, a családi levéltár megőrzője.
Forgách Zsigmond (1565–1621) Magyarország nádora.

Leszármazás

1. A Hont-Pázmány nemzetség Forgách ágának őse Iváncs, akinek fia I. Ivánka (1226-29). Az ő fia I. András (1293-97), annak fia II. Miklós (1307) a Ghymesi Forgách család őse.

Jegyzetek

↑ Fejér III, 2, 93.
↑ Fejér IV, 3, 431.
↑ Vágd csak fiam, vágd Forgách, Tied leszen Gimes és Gács vagy Balázs öld meg a királyt, Neked adom Gimes vár(á)t (A Pallas nagy lexikona - Lantosok); Lengyel Dénes 1985: Régi magyar mondák. Debrecen, 246-250.

Források

Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
Huszár Mihály 2018: Egy grófi família múltjának töredékei. A Forgách hagyaték feldolgozásának lehetőségei. Történeti Muzeológiai Szemle 16.
Ján Hikker 2016: Forgáchovci šľachtici z Gýmeša a Haliče.
Miroslav Eliáš 2016: Pod zástavou Marsa.
Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V.
Jolana Janičkárová 2014: Osudy slanských Forgáčovcov a Waldbottovcov.
Baxa, P. a kol. 2013: Kostoľany pod Tribečom.
Lukačka, J. 2003: Rod Forgáčovcov do polovice 15. storočia. Historický zborník 13/1-2, 66-79.
Peter Keresteš 2001: Neznáma ujlacká vetva Forgáčovcov. Genealogicko-heraldický hlas 2011/1-2, 27-39.
Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom.
Forgách Imre feljegyzései. Történelmi Tár 1890, 795-797.
Forgách Imre naplója. Közli: Komáromy András. Turul 7 1889, 70-78.
Forgách Imre naplója. Turul 1889, 70-96.

[1] Fejér III, 2, 93.

[2] Fejér IV, 3, 431.

[3] Vágd csak fiam, vágd Forgách, Tied leszen Gimes és Gács vagy Balázs öld meg a királyt, Neked adom Gimes vár(á)t (A Pallas nagy lexikona - Lantosok); Lengyel Dénes 1985: Régi magyar mondák. Debrecen, 246-250.

[1]

[2]

[3]