Forgách Ferenc (esztergomi érsek)
| Forgách Ferenc | |||||
| Veszprém, Nyitra, majd Esztergom püspöke | |||||
 | |||||
 | |||||
| Született | 1560 Esztergom | ||||
| Elhunyt | 1615. október 16. (55 évesen) Szentkereszt | ||||
| Sírhely | Szent Márton-dóm | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 1587. július 22. – 1596. július 10. (Veszprém) | |||||
| Püspökségi ideje 1596. július 10. – 1607. július 4. (Nyitra) | |||||
| Püspökségi ideje 1607. július 4. – 1615. október 16. (Esztergom) | |||||
| Forgách Ferenc a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Forgách Ferenc témájú médiaállományokat. | |||||
Ghymesi és gácsi gróf Forgách Ferenc (1560 – Szentkereszt,[1] 1615. október 16.) bíboros, prímás, esztergomi érsek.
Életútja
[szerkesztés]
Az ősrégi nemesi származású Forgách család sarja. Forgách Simon dunántúli főkapitány és Pemflinger Orsolya fia,[2] Forgách Ferenc humanista történetíró és váradi püspök unokaöccse, akinek kívánságára a lutheránus vallásból még gyermekként katolizált.
Pályáját Báthory István lengyel királyi udvarában kezdte apródként. Báthory Andrást elkísérte első római útjára.[3] Teológiai tanulmányait a római jezsuita kollégiumban végezte, ahol Bellarmin Szent Róbert nagy hatással volt rá. Egy ideig jezsuita is akart lenni. Hazatérve 1586-tól esztergomi kanonok, majd 1587. július 22-étől veszprémi megyés püspök, de valószínűleg soha nem járt az egyházmegyéjében. A szentszék soha nem erősítette meg e méltóságában.[4]
Nyitrai püspök
[szerkesztés]1596. július 10-étől nyitrai megyés püspök.[5] 1600 április 30-án szentelte fel Martin Brenner, seckaui püspök.[4] A nyitrai egyházmegyében újjászervezte a székeskáptalant, püspöki prédikáció révén éppúgy, mint a jezsuiták intenzív támogatásával a katolizáció ügyét igyekezett előmozdítani. Ha lehetősége nyílt rá, erővel is eltávolíttatott protestáns prédikátorokat, templomokat vett vissza. Pázmány Péter műveinek kiadását jelentős összegekkel támogatta.[3] Mint a magyarországi ellenreformáció egyik vezetője a jezsuitákra támaszkodott,[2] 1601-ben érkezett udvarába Pázmány Péter, akivel új káptalan statutumokat dolgoztatott ki a tridenti zsinat szellemében.[5] Barbiano di Belgioioso gróf, kassai főkapitány az ő kérésére vette vissza erőszakkal a kassai Szent Erzsébet-templomot a protestánsoktól.[3]
Esztergomi érsek, bíboros
[szerkesztés]A Habsburg-udvar híve volt,[2] s mint ilyen 1606-tól kancellár, 1607. július 4-étől esztergomi érsek és II. Rudolf magyarországi helytartója. 1607. december 10-étől bíboros,[5] azonban sohanem ment Rómába a vörös bíborosi kalapot és a bíborosi jelvényeket átvenni. Esztergomi érsekként ő koronázta meg II. Mátyást magyar királlyá 1608. november 19-n Pozsonyban.[4]
1611-ben Forgách vezette a nagyszombati zsinatot. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen kezdetét vette a trienti program átfogó magyarországi megvalósítása. A Placido de Marra bécsi pápai nuncius jelenlétében megtartott zsinat a katasztrofális paphiány miatt elrendelte szemináriumok felállítását. A püspököktől megkövetelte, hogy gyakrabban prédikáljanak és tartózkodjanak székhelyükön. A plébánosoknak a rendszeres templomi katekizmusoktatáson kívül megparancsolta, hogy vezessenek névsort a plébániájuk területén lakó, iskolára alkalmas gyermekekről, és buzdítsák a szülőket: küldjék el gyermekeiket az iskolai oktatásra. Ahol a vizitáló főesperes hiányosságokat talál a gyermekek oktatásában, ott a plébánosoknak a vizitáció után havonta jelentést kell küldeniük az érseknek. A zsinat ez utóbbi határozatai arról tanúskodnak, hogy a trienti katolicizmus nagy gondot fordított a népoktatás fejlesztésére, és ennek következtében a királyi Magyarországon a katolikus kisiskolák hálózata lassan kiépült, szervezete megszilárdult.[3]
Részt vett a Bethlen Gáborral folytatott nagyszombati béketárgyaláson.[2] Pázmányt követségbe küldte Rómába, s elérte általa, hogy a klarisszák Nagyszombatból Pozsonyba költözzenek, és zárdájukat 1615 tavaszán átadta a jezsuitáknak.
Utódja Veszprémben 1596. július 10-étől Monoszlói András, Nyitrán 1607. július 7-étől Szuhay István, Esztergomban 1616. szeptember 28-tól Pázmány Péter.[5]
Szövegkiadások
[szerkesztés]- Forgách Ferenc okmánytár. Levelek és iratok, 1586-1615; sajtó alá rend., tan. Kruppa Tamás; MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport–ELKH BTK Moravcsik Gyula Intézet, Budapest–Róma, 2022 (Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae Ser. 1. Collectanea Vaticana Hungariae Classis 2.)
Irodalom
[szerkesztés]- Sörös Pongrác 1896: Forgách Ferencz élete. Budapest
- Ackermann Kálmán 1918: Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek. Budapest
- Sörös Pongrác: Forgách Ferenc esztergomi bíboros; Athenaeum, Bp., 1901
- Bíró Vencel: Forgách Ferenc mint történetíró; Stief Ny., Kolozsvár, 1908
- Ackermann Kálmán: Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek. Életrajzi tanulmányok az ellenreformáció korához; Heisler–Kózol Ny., Bp., 1918
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bars vmegyei Szentkereszt
- ↑ a b c d Veszprém Lexikon Archiválva 2021. szeptember 18-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2009. január 30.
- ↑ a b c d Katolikus konfesszionalizáció a kora újkori Magyarországon. [2017. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 27.)
- ↑ a b c The Cardinals of the Holy Roman Church. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 27.)
- ↑ a b c d Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 3. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 744. p.
| Előde: Fejérkövy István |
Veszprémi püspök
1587–1596 |
Utóda: Monoszlói András |
| Előde: Fejérkövy István |
Nyitrai katolikus püspök
1596–1607 |
Utóda: Szuhay István |
| Elődje: Kutassy János |
Esztergomi érsek
1607–1615 |
Utódja: Pázmány Péter |
