Kisbiccse
| Kisbiccse | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Elhelyezkedése | |
 Kisbiccse
Pozíció Szlovákia térképén
| |
 é. sz. 49° 12′ 40″, k. h. 18° 31′ 40″49.211111°N 18.527778°EKoordináták: é. sz. 49° 12′ 40″, k. h. 18° 31′ 40″49.211111°N 18.527778°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisbiccse témájú médiaállományokat. | |
Kisbiccse (szlovákul Malá Bytča) Nagybiccse város része, egykor önálló község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Nagybiccsei járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Nagybiccsétől 3 km-re délnyugatra, a Vág jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Benyó
[szerkesztés]A falut 1448-ban „Benew”, 1598-ban „Beniow” néven említik, ekkor 5 háza volt. A Benyovszky és az Urbanovszky családok birtokában állt. 1784-ben 12 háza és 63 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BENYOV. Tót falu Trentsén Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Miksófalvához 1/4. mértföldnyire, termésbéli tulajdonságaira nézve, hasonlít Felső Vanditshoz, második Osztálybéli.”[1]
1828-ban 10 háza és 117 lakosa volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Benyov, vagy Urbanov, tót falu, Trencsén vgyében, a Vágh jobb partja mellett: 99 kath., 5 evang., 4 zsidó lak., kicsiny de termékeny határral. F. u. többen. Ut. p. Trencsén.”[2]
1890-ben 73 szlovák anyanyelvű lakta. 1899-ben csatolták Miksófalvához.
Miksófalva
[szerkesztés]1526-ban említik először „Miksófalva” néven. A Marsovszky család birtokában állt. 1598-ban 18 háza volt. 1773-ban „Miksova” néven említik. 1828-ban 43 háza és 239 lakosa volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Miksova, tót falu, Trencsén vgyében, a Vágh jobb partján. Számlál 229 kath., 3 zsidó lak. Fürész-malom. F. u. többen. Ut. p. Zsolna.”[2]
1899-ben csatolták hozzá Benyót. 1900-ban 249 szlovák és 3 magyar anyanyelvű lakta. 1909-ben csatolták Kisbiccséhez.
Kisbiccse
[szerkesztés]A települést 1250-ben IV. Béla király adománylevelében említik először, melyben a birtokot Fülöp bán fiainak, Istvánnak és Miklósnak adja. Ezután sokáig nem említi írott forrás, azonban nyilvánvalóan a közeli Nagybiccséhez hasonlóan az uradalom részeként a nyitrai püspökség birtoka volt. 1409-ben először említik Kisbiccse néven, 1477-ben Podmaniczky Balázs birtokaként szerepel. Egy 1525-ből származó oklevél a falu bíráját és több lakóját is név szerint sorolja fel. A 18. században lakói főként mezőgazdaságból éltek. Az 1770. évi urbárium szerint 45 parasztcsalád élt itt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Bicse. Tót falu Trentsén Vármegyében, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, és síkos, legelője, fája elég, piatzozása is közel, első Osztálybéli.”[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bicsa, (Kis), tót falu, Trencsén vgyében, a Vágh jobb partján N.-Bicséhez 1 fertály: 339 kath., lak. Földjei jó rozsot, árpát teremnek; rétjei kövérek. F. u. b. Eszterházy. Ut. post. Zsolna.”[2]
1909-ben csatolták Miksófalvát Kisbiccséhez. A településnek 1910-ben 794, túlnyomóan szlovák lakosa volt. A trianoni békéig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásához tartozott.
1930-ban 719 csehszlovák lakta. 1945-ben csatolták Nagybiccséhez.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1696-ban Juraj Postek jezsuita áldozópap.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b c Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Nagybiccsei járás települései | ||
|---|---|---|
Nagybiccse (Bytča) Almásfalu (Jablonové) · Fűrészfalu (Hvozdnica) · Kolaróc (Kolárovice) · Kotessó (Kotešová) · Marsófalva (Maršová) · Mélyesd (Hlboké nad Váhom) · Nagyróna (Veľké Rovné) · Peredmér (Predmier) · Szulyóváralja (Súľov–Hradná) · Trencsénpéteri (Petrovice) · Trencsénselmec (Štiavnik) |  | |