Ugrás a tartalomhoz

Trencsénpéteri

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trencsénpéteri (Petrovice)
A templom.
A templom.
Trencsénpéteri zászlaja
Trencsénpéteri zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásNagybiccsei
Rangközség
Első írásos említés1312
PolgármesterAnton Pláňavský
Irányítószám013 53
Körzethívószám041
Forgalmi rendszámBY
Népesség
Teljes népesség1614 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség49,61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság371 m
Terület32,536 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 16′, k. h. 18° 32′49.266667°N 18.533333°EKoordináták: é. sz. 49° 16′, k. h. 18° 32′49.266667°N 18.533333°E
Trencsénpéteri weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Trencsénpéteri témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Trencsénpéteri (1899-ig Petrovicz, szlovákul Petrovice) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Nagybiccsei járásban. Visszhang tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagybiccsétől 4 km-re északnyugatra, a Petrovicska-patak partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falut a zsolnai német jog alapján alapították. 1312-ben „Petry villa” alakban említik először. 1468-ban „Petrovecz”, 1592-ben „Petrowicze” néven szerepel a korabeli forrásokban. A nagybiccsei uradalom része volt. 1784-ben 150 házában 900 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PETRÓCZ. Petrovicze. Tót falu Trentsén Vármegyében, földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bitséhez 3/4 mértföldnyire, határjának minéműségéhez képest, második osztálybéli.[2]

1828-ban 160 háza és 725 lakosa volt, akik erdei munkákkal, mezőgazdasággal, drótos mesterséggel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Petrovicz, tót falu, Trencsén vmegyében, a hegyek közt: 896 kath., 12 zsidó lak. Kath. paroch. templommal. Van fűrészmalma és tágas fenyves, és bikkes erdeje. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Zsolna.[3]

A trianoni békéig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásához tartozott.

A háború után lakói a mezőgazdaság mellett kosárfonásból, seprűkötésből éltek. 1944-ben a németek a Magale településrészt felgyújtották. 1960-ban csatolták hozzá Visszhangot.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 1005, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1443 lakosából 1424 szlovák volt.

2011-ben 1518 lakosából 1475 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]