Vágagyagos
Vágagyagos (1899-ig Hlinik, szlovákul Hliník nad Váhom) Nagybiccse város része, egykor önálló község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Nagybiccsei járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Nagybiccsétől 1 km-re északkeletre, a Vág jobb oldalán fekszik.
Története
[szerkesztés]1439-ben „Hlinyk” néven említik először. 1440-ben „Hlynnyk”, 1482-ben „Hlynyk”, 1598-ban „Hlinik” néven szerepel az írott forrásokban. A Hlinicky, Marsovszky és Zavadszky család birtoka volt. 1598-ban 27 ház állt a településen. 1784-ben az első népszámláláskor 67 házat és 392 lakost írtak össze a településen.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HLINIK. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Marsovszky Uraság, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Kotesóhoz 1/3 mértföldnyire, Bitsának filiája, földgye termékeny, erdeje, legelője, piatzozása jó.”[1]
1828-ban 106 házában 640 lakos élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hlinik, tót falu, Trencsén vmegyében, Bicséhez 1/2 óra, a Vágh mellett: 484 kath., 251 zsidó lak., és egy synagógával. Határja termékeny. F. u. többen. Ut. p. Zsolna.”[2]
1910-ben 811, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békéig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásához tartozott.
1930-ban 830 csehszlovák lakta. 1945-ben csatolták Nagybiccséhez.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1744-ben Mallyó József jászó-premontrei kanonok.
- Itt hunyt el 1840-ben Csemiczky János András aljegyző, költő.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
|
Ez a szlovákiai településrészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |