Ugrás a tartalomhoz

Kéménd (Szlovákia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kamenín szócikkből átirányítva)
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Kéménd (egyértelműsítő lap).
Kéménd (Kamenín)
Kéménd római katolikus temploma
Kéménd római katolikus temploma
Kéménd zászlaja
Kéménd zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1183
PolgármesterJozef Grman
Irányítószám943 57
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámNZ
Testvérvárosok
Lista
Nagybacon
Népesség
Teljes népesség1479 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság125 m
Terület28,06 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 53′ 17″, k. h. 18° 38′ 40″47.888056°N 18.644444°EKoordináták: é. sz. 47° 53′ 17″, k. h. 18° 38′ 40″47.888056°N 18.644444°E
Kéménd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kéménd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A két világháború áldozatainak emlékműve

Kéménd (szlovákul Kamenín) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A Kisalföld peremén, Párkánytól 13 km-re északnyugatra, a Garam jobb partján fekszik.

Élővilága

[szerkesztés]
  • 2022
    2022

A faluban volt egy gólyafészek és egy alátét, azonban korábbi költésekről nincsenek adatok. 2019-től a temetőhöz közel tartanak számon egy új fészket és alátétet.[2]

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban éltek emberek. Agancsból, csontból, pattintott kőből készített eszközeiket találták meg a környéken. Az i. e. 400 körüli időben kelták érkeztek a vidékre, a Garam jobb partján fekvő temetőjükből számos korabeli ékszer és cserépmaradvány került elő.[3] A falu legmagasabb pontját képező Várhegyen ebben az időben földvár állt. Valószínűleg a falu közelében zajlott az a döntő csata, melyet 173-ban Marcus Aurelius császár a kvádokkal vívott.[forrás?]

A falu első írásos említése 1183-ből származik "Camend" néven. 1217-ben a Hont-Pázmány nembeli Amadé volt a birtokosa.

1543-ban Esztergom eleste után a vidéket elfoglalták a törökök. 1569-ben 7 jobbágytelke adózott összesen 87 dénárt karácsonykor.[4] 1595-ben a török ellen készülődő császári katonák fosztották ki a falut. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[5] 1683-ban a korábban a töröknek behódolt falut a párkányi csata után győztes lengyelek teljesen elpusztították.[6] 1696-ban mint lakatlan helyet említik, 1699-re azonban az esztergomi érsekség birtokaként újból benépesült, ekkor 54 adófizetője volt. 1705 augusztusában a kurucok ellen harcoló császári csapatok fosztották ki. A 18. században a falu fejlődésnek indult, 1755-ben már állt az új templom is. Iskolája 1732-ben nyílott. 1787-ben 151 házában 884 lakos élt. 1828-ban 173 háza állt 1039 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1849. április 20-án itt ugrasztotta meg egy magyar sereg Wyss vezérőrnagy császári seregét. 1885-ben a falut elérte a vasút is, a Párkány-Léva vonal egyik állomása lett. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A faluban olvasókör és önkéntes tűzoltó egyesület működött.

Vályi András szerint "KÉMÉND. Elegyes magyar, és tót falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize partyán, mellyen szép hídgya van, Párkányhoz mint egy más fél mértföldnyire, postája is vagyon, határbéli földgye jó, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, szőlleji jó borokat teremnek; el adásra alkalmatos módgyok van, közel a’ Dunán, ’s Esztergomban, réttyeinek, és legelőjének egy részét Garam vize néha meg szokta önteni."[7]

Fényes Elek szerint "Kéménd, Esztergom, most Komárom vmegyében, régi magyar falu, a Garan jobb partján, Esztergomtól északra 2 mfd., a lévai és nyitrai országutban: 961 kath. lak. s egy jól dotált plébaniával. Határja egészen róna s első osztálybeli: van jó fekete földje, rétje, legelője bora, fája. Hajdan a Hunt Pazman fam. öröksége volt, de 1392-ben Ugrinus gróf az esztergomi érseknek kénytelenitetett általengedni, mivel testvérjei nagy pusztitást követének el az érseki jószágokban. Az itten volt postahivatal eltöröltetett, de ujra felállitatott. F. u. az esztergomi érsek. A lakosok birnak 1449 1/2 hold első, 724 h. második osztályu szántóföldet, 464 1/2 hold rétet, 983 1/2 kapa szőlőt."[8]

A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd a csehszlovák állam része lett. 1933. szeptember 24-én népgyűlést tartottak, melyen Esterházy János is szónokolt.[9] 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A Beneš-dekrétumok alapján 1947-ben 120 magyar családot erőszakkal Csehországba kényszermunkára deportáltak.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 1812, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1529 lakosából 1374 magyar és 116 szlovák.

2011-ben 1523 lakosából 1179 magyar, 250 szlovák, 29 cigány, 13 cseh és 51 ismeretlen nemzetiségű volt.[10]

2021-ben 1479 lakosából 1036 (+31) magyar, 267 (+27) szlovák, 6 (+3) cigány, 21 (+1) egyéb és 149 ismeretlen nemzetiségű volt.[11]

Gazdasága

[szerkesztés]

A község legjelentősebb egykori munkaadója, a földműves szövetkezet – mely a szocializmus évtizedeiben több mint 400 személynek biztosított megélhetést – a rendszerváltást követő években megszűnt. A helyi pékség több mint 50 személyt foglalkoztat (2008-ban).[12]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1755-ben épült. A 20. században új toronnyal bővítették.
  • Szűz Mária szobra 1883-ban készült.
  • Második világháborús hősi emlékmű.
  • A falunak jellegzetes (kurtaszoknyás) népviselete van,[13] emellett a népi építészet számos szép példája látható a településen.
  • Az Ördöngösi dűlőben fekvő Iszomfalva több mint 300 borpincéje és présháza, mely egyúttal kulturális rendezvények színhelye is.
  • A Garam mentén fekvő Szerelem-sziget ifjúsági tábora.

Néprajza

[szerkesztés]

Manga János 1941-ben gyűjtött a településen.[14]

Neves személyek

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]
  • Címeres üdvözlőtábla
    Címeres üdvözlőtábla
  • Községháza
    Községháza
  • Kéméndi utcakép
    Kéméndi utcakép
  • Vasútállomás
    Vasútállomás
  • Mária-oszlop
    Mária-oszlop
  • A templomkertben álló feszület
    A templomkertben álló feszület
  • A második világháborúban megsérült feszület
    A második világháborúban megsérült feszület
  • Felújítva 2011-ben
    Felújítva 2011-ben
  • Utcakép
    Utcakép
  • Népi építészet Kéménden
    Népi építészet Kéménden
  • Feszület a falutól keletre
    Feszület a falutól keletre
  • Kéménd látképe kelet felől
    Kéménd látképe kelet felől
  • A Garam Kéméndnél
    A Garam Kéméndnél
  • A garammenti csaták emlékműve
    A garammenti csaták emlékműve
  • Szoborfülke a szőlőhegyen
    Szoborfülke a szőlőhegyen
  • A kéméndi szőlőhegy
    A kéméndi szőlőhegy

Irodalom

[szerkesztés]
  • Štefan Janšák 1931: Staré osídlenie Slovenska. In: Sbor. MSS 24, 1-67.
  • Hideghéty Jolán 1952: Kéméndi lakodalom. Népnaptár 1952, 119-123.
  • Martin György - Takács András 1981: Mátyusföldi népi táncok.
  • Nevizánszky Gábor 1982: Meneteles bejáratú házak Kéméndről. Castrum Novum 1, 63-75.
  • Nevizánszky Gábor 1986: Strmeň zdobený tauzovaním z Kamenína. AVANS 1985, 168.
  • Jankus Gyula 1988: Kéménd (Kamenín) család- és ragadványnevei. Magyar Személynévi Adattárak 86.
  • Liszka József 1988 (szerk.): Új Mindenes Gyűjtemény 7. Kurtaszoknyás hatfalu. Bratislava, Madách.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest.
  • Sztyahula László 2006: Kéméndi képes krónika.
  • Resko Sándor 2006: Kéménd (I. Ősi örökségünk). Komárno. ISBN 80-8056-573-2
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Sztyahula László 2008: Kéméndi fényképek tükrében.
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 47 No. 106.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Maráz Borbála 1974: Chronologische Probleme der Spätlatènezeit in der Südtiefebene (Südost-Ungarn). JPMÉ XIX, 117, 122; Blažej Beňadik-E. Vlček-C. Ambros 1957: Keltische Gräberfelder der Südwestslowakei. Bratislava, 114, Taf. XLIII.
  4. ↑ HU MNL OL E (UC) 156b, fasc. 7, No. 6, p. 4.
  5. ↑ UC 45:28, pag. 33b
  6. ↑ Deák Antal András 2012: Esztergom megszabadítása (1683) és egy kapucinus barát. In: Tari, E. - Tóth, E. (szerk.): Laudator temporis acti - Tanulmányok Horváth István 70 éves születésnapjára. Esztergom - Budapest, 418.
  7. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  8. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. ↑ Esterházy János tízéves pártelnökségének krónikája 1932-1942. Pozsony, 8.
  10. ↑ Archivált másolat. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
  11. ↑ ma7.sk
  12. ↑ Kövesdi Károly írása a Vasárnap 2008. április 4-i lapszámában
  13. ↑ A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól napjainkig
  14. ↑ Lásd Etnológiai Archívum / Diapozitív-gyűjtemény Archiválva 2021. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  15. ↑ http://www.watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1137
  16. ↑ Rózsa 1896, 13.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Kamenín
A Wikimédia Commons tartalmaz Kéménd (Szlovákia) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kéménd_(Szlovákia)&oldid=27545859”