Ugrás a tartalomhoz

Garamkövesd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garamkövesd (Kamenica nad Hronom)
Garamkövesd látképe az esztergomi Vaskapuból
Garamkövesd látképe az esztergomi Vaskapuból
Garamkövesd zászlaja
Garamkövesd zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1320
PolgármesterJán Elzer
Irányítószám943 65
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség1269 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság132 m
Terület18,80 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 49′ 54″, k. h. 18° 43′ 40″47.831667°N 18.727778°EKoordináták: é. sz. 47° 49′ 54″, k. h. 18° 43′ 40″47.831667°N 18.727778°E
Garamkövesd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Garamkövesd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Garamkövesd (szlovákul Kamenica nad Hronom) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Párkánytól 4 km-re északra, a Garam bal partján, annak dunai torkolatánál fekszik. Északnyugatról Kicsind, északról rövid szakaszon Ipolyszalka, észak-északkeletről Bajta, keletről Helemba, délről Esztergom (Szentgyörgymező) és Párkány, délnyugatról pedig Nána határolja. Déli határát (mely egyben államhatár is) a Duna, Nánával közös határának egy részét pedig a Garam alkotja.

Élővilága

[szerkesztés]

Garamkövesden két gólyafészek található, 2013-ban az egyikben 6 fióka volt.[2]

Története

[szerkesztés]

1307-ben Kuesd néven említik először. 1320-ban az esztergomi Ágoston-rendi szerzetesek a kövesdi malomhelyet az esztergomi káptalannak adják. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már említi Szent Mihály templomát. A 14. században a gróf Cseszneky család birtoka volt.[forrás?]

1420-ban Kövesdy Balázs itteni birtokát szintén a káptalannak adja. A 16. század elején 12 és fél telken 34 jobbágy élt a településen. A török hódoltság alatt a község lakossága lecsökkent. 1715-ben 30 család élt itt. 1828-ban 106 házában 647 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Története során végig az Esztergomi érsekség birtoka.

Vályi András szerint "KÖVESD. Elegyes falu Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize mellett, Párkányhoz 1 órányira, szőleje nagy hegyen van, melly bőven szokott fejér és vörös bort teremni, határja hasonló Bajtáéhoz."[3]

Fényes Elek szerint "Kövesd, Hont m. magyar falu, közel a Garannak a Dunába való ömléséhez: 656 kath. lak. Kath. paroch. templom. Tágas szőlőhegyén sok veres bort termeszt. Makkos erdeje szép. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Esztergom."[4]

A község fejlődése a 19. század második felében indult meg, amikor a Budapest–Bécs vasútvonal egyik állomása lett. Egykor közjegyzőségi székhely, hajó- és postaállomással, lakóinak száma is folyamatosan emelkedett. A község vasútállomása 1882-ben épült fel.

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott. 1938 és 1944 között – az első bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1063 lakosából 924 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1038 lakosából 865 magyar és 166 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1172 lakosából 1136 magyar és 30 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1226 lakosából 1200 magyar és 26 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1394 lakosából 1235 magyar és 108 csehszlovák volt.

1930-ban 1465 lakosából 885 magyar és 502 csehszlovák volt.

1941-ben 1444 lakosából 1443 magyar és 1 szlovák volt.

1970-ben 1737 lakosából 1458 magyar és 271 szlovák volt.

1980-ban 1581 lakosából 1304 magyar és 274 szlovák volt.

1991-ben 1393 lakosából 1132 magyar és 253 szlovák volt.

2001-ben 1300 lakosából 1017 magyar és 256 szlovák volt.

2011-ben 1365 lakosából 877 magyar, 398 szlovák és 79 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 1269 lakosából 883 (+35) magyar, 260 (+35) szlovák, 7 cigány, 6 (+1) egyéb és 113 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1915-ben és hunyt el 1985-ben Gyurcsó István költő. Szobra a falu főterén áll, sírja pedig a temetőben látható.
  • Itt élt a szabadságharc leverése után és itt hunyt el 1885-ben Bátori-Sulcz Bódog 48-as honvéd ezredes, zászlóaljparancsnok, majd dandárnok, végül Klapka György helyettese Komárom várában.
  • Itt élt Gyürky Antal (1817-1890) magyar borász, mezőgazdász, királyi kataszteri felügyelő, lapszerkesztő, borászati és közgazdasági szakíró.
  • Itt született 1985. január 24-én Saláta Kornél szlovák válogatott labdarúgó.
  • Itt szolgált Andrej Kubina (1844-1900) jezsuita pap.
  • Itt szolgált Machovich Gyula (1858-1937) teológiai doktor és plébános.
  • Itt szolgált Turcsek J. Ferenc (1915-1977) zoológus, vadász, "az első szlovákiai ökológus".

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Temploma 1734-ben épült, tornyot azonban csak 1842-ben építettek hozzá.
  • A községhez tartozó Kovácspatak kedvelt üdülőtelep.
  • 1966-ban a Kovácspataki-hegyek egy részét természetvédelmi területté nyilvánították Kovácspataki Dombok-Dél néven. Számos növényritkaság található a területén, melyen 5 km hosszú tanösvény vezet át. A muflon, parlagi sas, darázsölyv, uhu, zöld gyík, pannon gyík élőhelye.
  • Gyurcsó István emlékmű.
  • Hubik István emléktábla a művelődési ház falán.
  • A községben egy Szent Orbán tiszteletére emelt kis kápolna is állt, ez azonban az 1945-ös harcok idején összeomlott.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 204.
  • Tóth Krisztina 2020: Esztergom megye történeti földrajza a késő középkorban. Budapest, 382

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Kamenica nad Hronom
A Wikimédia Commons tartalmaz Garamkövesd témájú médiaállományokat.