Ugrás a tartalomhoz

II. Károly román király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
II. Károly
Románia királya
Uralkodási ideje
1930. június 8. – 1940. szeptember 6.
Koronázásanem koronázták meg
ElődjeI. Mihály
UtódjaI. Mihály
Életrajzi adatok
UralkodóházHohenzollern–Sigmaringen-ház
Született1893. október 15.
Sinaia; Románia
Elhunyt1953. április 4. (59 évesen)
Estoril; Portugália
NyughelyeEstoril; Portugália (1953–2004)
Curtea de Argeș; Románia (2004–)
ÉdesapjaI. Ferdinánd román király
ÉdesanyjaMária román királyné
Testvére(i)
HázastársaIoana Maria Valentina Lambrino
Ilona görög és dán királyi hercegnő
Magda Lupescu
GyermekeiCarol Lambrino
Mihály
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Károly román király (románul: Carol al II-lea al României; Sinaia, 1893. október 15. – Estoril, 1953. április 4.) Románia királya 1930-tól 1940-ig, ellentmondásos uralkodása egyszemélyi, korporativista diktatúrába torkollott.

Élete

[szerkesztés]

I. Ferdinánd román király legidősebb fia volt, s atyai nagybátyja, I. Károly király halálakor (1914) lett trónörökös. Először rangon alul házasodott, egy katonatiszt lányát, Ioana Maria Valentina Lambrinót vette feleségül, aki 1920. augusztus 8-án fiút szült neki, Carol Lambrino. I. Konstantin görög király lányával, Ilonával, 1921. március 10-én kötött, második házassága boldogtalannak bizonyult annak ellenére, hogy október 25-én megszületett második fia, Mihály. Elhúzódó viszonya Magda Lupescu zsidó kalandornővel pedig akkora megbotránkozást keltett, hogy 1925-ben kénytelen volt lemondani a trónöröklési jogáról, és külföldre távozott. Második feleségétől hivatalosan 1928-ban vált el.

Egy 1926 januárjában elfogadott törvény, valamint apja végakarata kizárta őt a romániai örökösödésből, 1930-ban mégis hazatért, megszüntette a régenstanácsot, amely fia, a kiskorú Mihály helyett kormányzott, s június 8-án letette az uralkodói esküt. Károly szertelen, energikus ember volt, csodálta Benito Mussolini olasz diktátor önkényuralmi módszereit, és fokról fokra aláásta az amúgy is gyenge alapokon álló romániai demokráciát. 1938 februárjában úgy szüntette meg a legfőbb romániai fasiszta csoportosulás, a Vasgárda jelentette fokozódó politikai veszélyt, hogy korporatista királyi diktatúrát, gyakorlatilag abszolút monarchiát vezetett be az új, 1938-as román alkotmánnyal. Decemberben az akkor feloszlatott pártok helyett létrehozta a társadalmi reformprogramot hirdető Nemzeti Újjászületési Frontot (Frontul Renașterii Naționale), amelynek ő lett a vezetője. II. Károlyt intenzív személyi kultusz övezte, melyben félisteni figuraként, a nemzet atyjaként ábrázolták. II. Károlyt uralkodása alatt az alábbi megnevezésekkel illettékː Conducător (Vezér), "megszabadító", "az újjászületés királya", "a kultúra vajdája". Az uralkodó kedvelte a nagyszabású katonai díszszemléket, felvonulásokat, tömegrendezvényeket. A királyi hatalomra veszélyt jelentő Vasgárdát betiltották, bebörtönzött vezetőjét, Corneliu Zelea Codreanu-t és vezetését 1938-ban (300 főt), illetve 1939-ben (253 főt) II. Károly parancsára kivégezték. Azonban a Vasgárda elleni példátlan állami terrorral sem sikerült elnyomni a szervezetet. Amikor a második világháború alatt a tengelyhatalmak, illetve a Szovjetunió nyomására Románia kénytelen volt lemondani Észak-Erdélyről, Dobrudzsáról, Bukovináról és Besszarábiáról, Károly lemondott trónjáról (1940. szeptember 6.) fia, Mihály javára, és ismét külföldre távozott. Egy időre Mexikóváros Coyoacán nevű kerületében telepedett le,[1] majd 1947. június 3-án Rio de Janeiróban feleségül vette Magda Lupescut.

1953-ban hunyt el Portugáliában, Estorilban temették el, 2004-ben hamvait hazaszállították, és Curtea de Argeșen újratemették.

  • II. Károly a román hadsereg főparancsnoki díszegyenruhájában, marsallbottal.
    II. Károly a román hadsereg főparancsnoki díszegyenruhájában, marsallbottal.
  • II. Károly hivatalos uralkodói portréja 1935-ből.
    II. Károly hivatalos uralkodói portréja 1935-ből.
  • Román 500 lejes bankjegy II. Károly király portréjával, 1936-ból.
    Román 500 lejes bankjegy II. Károly király portréjával, 1936-ból.
  • II. Károly román király portréja az 1000 lejes bankjegyen, 1934-ből.
    II. Károly román király portréja az 1000 lejes bankjegyen, 1934-ből.
  • 100 lejes ezüstérme 1932-ből, II. Károly portréjával, átmérőjeː 31 mm, súlya 14 gramm.
    100 lejes ezüstérme 1932-ből, II. Károly portréjával, átmérőjeː 31 mm, súlya 14 gramm.
  • II. Károly aláírja a gyakorlatilag abszolút monarchiát bevezető 1938-as alkotmányt.
    II. Károly aláírja a gyakorlatilag abszolút monarchiát bevezető 1938-as alkotmányt.
  • Balról jobbraː Mihály herceg (I. Mihály román király), Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök, II. Károly román király, Pál jugoszláv régensherceg (Pavle Karađorđević) és Miklós román herceg 1936-ban, Bukarestben.
    Balról jobbraː Mihály herceg (I. Mihály román király), Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök, II. Károly román király, Pál jugoszláv régensherceg (Pavle Karađorđević) és Miklós román herceg 1936-ban, Bukarestben.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ E-Local–INAFED kormányzati oldal – Coyoacán (spanyol nyelven). [2016. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 2.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Előző uralkodó:
I. Mihály 		Következő uralkodó:
I. Mihály
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Károly_román_király&oldid=25910929”