Friedrich von Schmidt

Friedrich von Schmidt
Született	1825. október 22. 1825. október 23. Frickenhofen (ma Gschwend)
Elhunyt	1891. január 23. (65 évesen) Bécs
Állampolgársága	Württembergi Királyság osztrák–magyar
Foglalkozása	építész szobrász egyetemi oktató tanár
Tisztsége	Osztrák Birodalmi Tanács tagja
Iskolái	Stuttgarti Egyetem
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Royal Gold Medal (1872) Bajor Maximilian Tudományos és Művészeti Rend (1883)
Sírhelye	Bécsi Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich von Schmidt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich von Schmidt birodalmi bárói címere a kőfaragómester eszközeivel. Saxa loquuntur = A kövek mesélnek (a múltról) felirat.

Az osztrák Mérnökök és Építészek Egyesülete Friedrich Schmidt számára vasból készült emléktáblája, Anton Batsche (1882)

Friedrich von Schmidt epitáfiuma a bécsi Szent István katedrálison

Schmidt nyughelye Bécsben

Friedrich Schmidt, 1886-tól báró Friedrich von Schmidt [németül Friedrich Freiherr von Schmidt, magyarosan Schmidt Frigyes] (Frickenhofen, ma Gschwend része, 1825. október 22. – Bécs, 1891. január 23.) német származású osztrák építész, császári és királyi műszaki főtanácsos (1865), egyetemi tanár, Bécs díszpolgára (1883), a 19. század egyik templomépítője.

Családja

Apja Johann Heinrich Schmidt (1789–1838) Frickenhofen bei Gaildorfban lelkész. Anyja, Elisabetha Christiana Sybilla (1793–1847) szintén lelkészcsaládból származott. Nyolc gyermekük közül Friedrich volt a hatodik.

Feleségével, Katharina Mohrral (1827–1910) egy földműves és fogadós leányával 1849-ben Kölnben házasodtak össze (1883-ban elváltak.)

Fia, Heinrich von Schmidt (1850–1928) a müncheni egyetem középkori építőművészet professzora lett, s apja halála után átvette a kölni Jézus Szíve templom építésének felügyeletét. Felesége: Antonia Hase (1855–1906), Conrad Wilhelm Hase neves építész és egyetemi tanár leánya.

Leánya, Frieda (1851–1905) Otto Jarl (1856–1915) svéd szobrászhoz ment nőül.

Életútja

Tanulmányai, majd kölni, berlini és milánói működése

Kilencéves koráig apja tanította, majd a schorndorfi gimnáziumba, utána pedig 1838-ig a stuttgarti főreálgimnáziumba járt, ahol először részesült módszeres rajzképzésben. Apja még ebben az évben elhunyt, így a család csak Henriette von Württemberg támogatásával tudta fenntartani magát. A tőle kapott ösztöndíjjal folytathatta tanulmányait, s 1840-től Johann Matthäus von Mauch és Gustav Adolf Breymann professzoroknál tanult a Stuttgarti Polytechnikumban (ma Universität Stuttgart). Nyaranta Carl Heimisch kőfaragó mester mellett dolgozott. Miután lejárt az ösztöndíja, 1843-ban Kölnben a dóm Ernst-Friedrich Zwirner által irányított építkezéséhez szerződött kőfaragóként. 1844-ben már mint pallérra, Schmidtre bízták a dóm északi oldala, különösen a portálépítés megmunkálásának irányítását, hamarosan főpallér lett, majd 1848-ban kőfaragó és kőműves mesterlevelét is megszerezte. 1851-ben magán építővállalkozást indított. Ekkor kezdte meg a kölni városi rajziskolában (städtische Zeichenschule in Köln) a tanítást. További előmenetele azonban a kölni dóm építésvezetőjével, Zwirnerrel folytatott viták miatt itt nem volt biztosítva.

1854/55 telén Friedrich Schmidt szerette volna a karlsruhei polytechnikum tanári állást (Heinrich Hübsch utódaként) betölteni, de Hübsch ellenérzése miatt ez meghiúsult. Ezen időszakban a Rajna vidékén, Köln környékén tervezett templomokat, házakat. 1856-ban Quedlinburgban egy neogótikus templom építésének megbízását nyerte el, melyet 1858-ban fejezett be. 1856 körül IV. Frigyes Vilmos porosz király nemesi rangra emelte. Építőmesteri és magánépítészi továbbképzése után a berlini építészeti akadémián 1856-ban tette le építőmesteri vizsgáját, 1857-ben pedig megnyerte a berlini városházára kiírt pályázatot. 1857-ben Habsburg Ferdinánd Miksa támogatásával Leo Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a milánói, 1776-ban alapított Brera Akadémiára, ahol a középkori építészet tanáraként működött (1857–1859). Észak-Olaszországi templom-helyreállításaival nemzetközi hírnevet szerzett, de miután eredetileg protestáns volt, s ez hátrányt jelentett a főként egyházi megbízásoknál, 1858-ban katolizált.

Működése Bécsben Dombaumeisterként és a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzoraként

1859-ben – Lombardiának a Monarchiától történt elszakadása után – kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémiára (Architektenschule der Akademie der bildenden Künste) a középkori művészet tanárává Carl Roesner és August von Sicardsburg mellé. 1867-ben az akadémia reformja eredményeképpen Schmidt kezdeményezésére jött létre az akadémia Építészeti iskolája (tanszéke), ahova Schmidt mellé Theophil Hansent nevezték ki a klasszicizmus professzorává. Schmidt 1872–1874, 1876–1878 és 1882–1884 között akadémiai rektor is volt, a közbeeső években pedig a rektorhelyettesi tisztet töltötte be. 1860-tól a Szent István-székesegyház Császári és Királyi Építési Bizottságának tagja volt, majd 1862-ben Leopold Ernst halála után Schmidtet nevezték ki a Stephansdom székesegyházi építészének. 1862-ben Dombaumeisterként Schmidt először a régi déli torony mintájára elkészítette a Stephansdom hiányzó északi tornyának terveit, de a városi tanács elutasította. Legfontosabb eredménye ebben a hivatalban a Szent István-székesegyház tetejének felújítása volt, melyet az 1839. évi földrengés után Paul Wilhelm Eduard Sprenger távolított el, s vasvázas szerkezettel igyekeztek pótolni, amely azonban súlya miatt alkalmatlannak bizonyult, s az 1860-ban ismét eltávolított déli torony immár kőszerkezetű megújítását Schmidt végezte el, a nyugati homlokzat renoválása is az ő műve volt. 1887–1888-ban a Bécsi Műszaki Egyetem (Technische Hochschule) előadó tanára is volt. Az 1866–1868, 1870–1872, 1874–1877, 1879–1881, 1883–1885 években az Osztrák Mérnökök és Építészek Egyesületének (Oesterreichischer Ingenieur- und Architekten-Verein) elnöke volt.

Bécsben és környékén számos épületet tervezett. Templomai közül kiemelkedik a Lazarista-templom, a Bécs melletti Fünfhaus-ban emelt centrális alaprajzú, kupolás, csúcsíves templom és a brigittenaui háromhajós plébániatemplom.

A kiváló templomépítő főműve mégis egy jelentős középület, a neogótikus bécsi városháza, amely mind méreteiben, mind enteriőrben (díszterem) sikeres és harmonikus alkotás, Bécs egyik jellegzetes épülete a bécsi parlament közelében. Érzékletes műve az un. Fogadalmi ház (=Das Sühnhaus), amelyet a Ringtheater 1881. decemberi leégésének emlékezetére emeltek, mondhatni ez a neogótika legfinomabb alkotása. Sajnos a második világháborúban bombatalálat érte és elpusztult, ma már csak emléktábla jelzi a helyét.

A műemlékvédelemnek is jeles képviselője volt von Schmidt, számos felújítást tervezett, köztük 1862-64-ben az ő tervei szerint újították fel a már említett bécsi Stephansdómot.

1883-ban Bécs város díszpolgári oklevelét vehette át, Bécs városáért végzett kiemelkedő munkásságáért pedig I. Ferenc József császár birodalmi báróvá emelte 1886-ban.

Követői, tanítványai

Bécsben sok tervét Josef Hlávka cseh építész művezetésével építette. Jeles építészek voltak a tanítványai (némelyikük munkatársa is, akiket megszaporodott megbízásai, felkérései miatt kiküldött illetve ajánlott terveinek kivitelezésére). Ők a késői historizmus jeles képviselői, az úgynevezett „Schmidt-iskolának” a generációjához tartozók, Franz von Neumann (1844–1905), Georg von Hauberrisser (1841–1922), később munkatársaként is Carl König (1841–1915) és a fiatalon elhunyt Valentin Teirich. Tanítványai voltak a kor legnagyobb magyar építészei közül többek között Steindl Imre, Schulek Frigyes, Schulcz Ferenc, Petschacher Gusztáv, Aigner Sándor, Foerk Ernő, Hofhauser Antal is.

1862-ben Schmidt tanítványainak körében alakult meg a Wiener Bauhütte önképzőkör. Schulek, Schulcz és Steindl (Schulek még választmányi tag, elnök és pénztárosként is) az alapítók között voltak. Friedrich Schmidt egyénisége és tanítási módszere – a hallgatóival együtt tett rendszeres műemlék-látogatások és felmérések a Habsburg Birodalom, majd Osztrák-Magyar Monarchia távolibb-közelibb helyein – miatt őt kérték fel tiszteletbeli elnöknek, melyet ő valóban gyakorlatban is ellátott. Az Európa tájain készült felmérési és tanulmányrajzokat rendszeresen kiállították, illetve 1863-tól nyomtatásban is megjelentették.

„Schmidt Frigyes” több jelentős műemléképület restaurálásában is részt vett, megtervezte és újjáépíttette a stílustisztaságra törekvés akkor divatos műemlékvédelmi irányzatának jegyében, lombard román stílusban a pécsi székesegyházat. A helyreállítás 1882–1891-ben valósult meg.

Emlékezete

Friedrich von Schmidt Bécsben halt meg, ahol legtöbbet építkezett, nyughelye is ott van a város által biztosított díszsírhelyen. Már halála évében megjelent életéről az első monográfia.

1927-ben a bécsi városháza – egyik fő műve – mögötti teret tiszteletére Friedrich Schmidt térnek nevezték el, s itt áll szobra is, melyet 1896. május 28-án avattak fel (Edmund Hofmann von Aspernburg és Julius Deininger alkotása).

Pozíciói

• 1859–1890 – A Császári és Királyi Képzőművészeti Akadémia (K. K. Akademie der bildenden Künste) tanára
• 1862–1890 – Székesegyházi építésze a Szent István dómnak (Dombaumeister St. Stephan)
• 1866–1870 – a bécsi városi tanács tagja
• 1888–1891 – Osztrák Birodalmi Tanács felsőházának tagja
• A Császári és Királyi Főépítészeti Tanács (K. K. Ober-Baurath) tagja
• Az Osztrák Ipari és Művészeti Múzeum (Österreichisches Museum für Kunst und Industrie) kurátora
• A Bécsi Művészeti és Történeti Műemlékek Központi Bizottságának (Central-Kommission für Kunst- und historische Denkmale in Wien) tagja
• Több éven át elnöke az Osztrák Mérnök- és Építészegyesületnek (Österreichische Ingenieur- und Architekten-Verein)
• A Berlini, a Müncheni, a Milánói, a Stockholmi, az Urbinói és a Velencei Akadémia tagja
• Tiszteletbeli tagja az Alsó-ausztriai Ipari Egyesületnek (Nieder-Österreichische Gewerbe Verein)
• Tiszteletbeli tagja a Bécsi Művészeti Szövetségnek (Künstler-Genossenschaft in Wien)

Díjai, kitüntetései, címei

• 1855 – Porosz Vörös Sas-rend IV. osztálya
• 1864 – osztrák állampolgárságot kapott
• 1865 – Műszaki főtanácsos
• 1867 – Osztrák Császári Lipót-rend lovagkeresztje
• 1883 – Bécs város díszpolgára
• 1883 – Bajor Maximilian-rend a tudományokért és művészetekért érme
• 1886 – Birodalmi bárói rang, cím és címer

Ezen kívül a francia Becsületrend főtiszti fokozatának, a Ferenc József-rend csillagokkal, a Hohenzollern-ház Rendje lovagkeresztjének, a Mecklenburg-Schwerin-i Művészetek és Tudományért aranymedál birtokosa, a Románia Csillaga érdemrend lovagja, a Porosz királyi „Pour le Mérite” (kiválóságért) rend birtokosa, a hesseni Fülöp-rend I. osztályának parancsnoka, a pápai Pius-rend parancsnoki fokozatának birtokosa, a pápai Nagy Szent Gergely-rend lovagja. Birtokosa a Tudomány és Művészetért kitüntetésnek, az Olasz királyi Korona-rendnek és a szász királyi Albrecht-rendnek. Innsbruck díszpolgára.

Épületek (válogatás)

Műveinek jelenleg ismert legfrissebb listáját lásd [1]. Az évek, évkörök az ott megadottakra javítva.

Év	Kép	Település	Épület	Állam, tartomány	Megjegyzés	Linkek
1843–1857		Köln	Kölni dóm, patrocíniuma: Szent Péter- és Szűz Mária	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	(Épült: 1248–1560) Kőfaragóként, később kőműves- és kőfaragómester, majd építész művezetőként csaknem 15 évig dolgozott az Ernst-Friedrich Zwirner által vezetett építkezésen.	[2]
1843–1850 körül		Bonn	A von Rigal család sírépítménye a régi Sterntor előtti bonni temetőben.	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália		[3]
1847–1849		Köln	Erben-ház, Landsbergstraße 16.	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	Az első neogótikus lakóház Kölnben; 1952-ben a súlyos világháborús károsodása miatt lebontották. A homlokzatát díszítő Madonna-szobor (műemléki jegyzékbe véve), ma a helyére épült modern lakóház homlokzatán áll.	[4] [5]
1852		Krefeld	Háborús emlékmű a napóleoni háborúkból (1813–1815) visszatért 123 veterán emlékére	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	„A város és a Crefeld környékének harcosai emlékére, akik Napóleon seregeiből visszatértek hazájukba. Épült 1852. augusztus 18-án.” A Sankt-Anton-Straße mellett lévő városi kertben található.	[6]
1852–1859		Krefeld	Szent István katolikus plébániatemplom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália		[7] [8]
1854		Bergisch Gladbach	Bensbergi temető a Koalíciós háborúk alatt (1794 körül) elhunyt osztrák katonák emlékműve.	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália		[9]
1855–1858		Quedlinburg	Szent Matilda katolikus plébániatemplom	Németország, Szász-Anhalt		[10]
1855–1862		Herdecke	Szent Fülöp és Szent Jakab plébániatemplom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	Neogótikus. Alapkőletétel: 1861. október 24. Restaurálva: 1984–1989.	93. számú [11] [12] [13]
1856–1858		Graz	Lazarista katolikus kolostortemplom	Ausztria, Stájerország	Titulusa: Fájdalmas Szűzanya	[14] [15]
1857, 1866–1868		Venrath, ma Erkelenz része	Szent Bálint katolikus filiális templom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	A terveket Ferdinand Robert Cremer 1863-ban átdolgozta.	[16] [17]
1857–1859		Bockum, ma Krefeld városrésze	Szent Gertrúd katolikus plébániatemplom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	Az új torony építését 1897-ben fejezték be Josef Kleesattel tervei alapján. Az ablakokat Gustav Fünders az 1950-es években tervezte, és Heinz Dohmen tervei szerint teljesen átépítették a belső teret 1976-ban.	[18] [19]
1858–1860		Garzweiler	Szent Pankráciusz katolikus plébániatemplom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	1989-ben lebontották a településen megnyílt új lignitbánya miatt.
1858–1861		Hagen-Haspe	Evangélikus templom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	Neoromán. Felavatva 1861-ben.	[20] [21]
1859		Niederwenigern, ma Hattingen	Szent Mauritius katolikus plébániatemplom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália		[22]
1860–1862		Bécs 7. kerület, Neubau	Lazarista katolikus templom	Ausztria, Bécs	Kivitelező, Josef Schmalzhofer. Első Bécsben tervezett temploma. 1862-ben szentelték fel a kész templomot a Szeplőtelen fogantatás ünnepének előestéjén, s annak szentelve.	[23]
1862–1890		Bécs, Innere Stadt	Szent István székesegyház (Stephansdom)	Ausztria, Bécs	Restaurálási munkák folyamatosan. 1864. augusztus 18-ára, a császár születésnapja alkalmából a torony tetejére egy három mázsás kétfejű sast és egy kettőskeresztet helyeztek el.	[24]
1863–1866		Bécs, Innere Stadt	Akadémiai Gimnázium, Bécs	Ausztria, Bécs	A bécsi Akadémiai Gimnáziumot 1553-ban alapították, így Bécs legrégebbi középiskolája és Ausztria öt akadémiai középiskolája közül a második legidősebb.	[25]
1865		Bad Gastein	Szent Primus és Felicián katolikus plébániatemplom	Ausztria, Salzburg	Az 1122 óta létező templomot neogótikus stílusúra alakították.	[26] [27] [28]
1865		Schwarzau am Steinfeld	Keresztelő Szent János plénániatemplom – Mária, jó tanács anyja kegytemploma	Ausztria, Alsó-Ausztria, Neunkircheni járás		[29]
1866		Keyenberg, ma Erkelenz része	Szent Kereszt katolikus filiális templom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	1912–1913-ban a gyülekezet csökkenésével leányegyházzá vált.	[30]
1866–1873		Bécs, Landstraße	Szent Otmár unter den Weißgerbern (Fehércserzők városrész) katolikus plébániatemplom	Ausztria, Bécs	A 16. században Bécs külvárosába telepedett fehércserzőkről kapta a település a nevét, majd 1850 körül több külvárosi résszel együtt Landstraße néven Bécs 3. kerületébe olvadt.	[31]
1866–1870		Bruck an der Großglocknerstraße	Fischhorn vár	Ausztria, Salzburg	A neogótikus felújítást Friedrich von Schmidt tervei alapján Josef Wessicken végezte. 1920. szeptember 21-én egy tűzvész a kastély nagy részét elpusztította.	[32]
1867–1874		Bécs 20. kerülete, Brigittenau	Szent Brigitta katolikus plébániatemplom	Ausztria, Bécs	Richard Jordan(1847–1922) művezetésével.	[33]
1868		Budapest	Pákh Albert sírja, Fiumei úti temető	Magyarország, Budapest	Schulcz Ferenccel.	[34]
1868–1869		Lövenich, ma Erkelenz része	Szent Pál megtérése katolikus filiális templom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália		[35]
1868–1870		Vaduz	Szent Florinus székesegyház	Liechtenstein, Vaduz		[36] [37]
1868–1875		Bécs 15. kerületének része, Fünfhaus	Győzedelmes Szűz Mária katolikus plébániatemplom	Ausztria, Bécs	(Maria vom Siege)	[38]
1868–1876		Bruck an der Großglocknerstraße	A Mennybe felvett Mária katolikus plébániatemplom	Ausztria, Salzburg, Zell am See-i járás	Az 1867-ben leégett templomot 1869. november 21-én szentelték fel.	[39]
1869–1872		Éberhárd, ma Malinovo	Apponyi család temetője	Szlovákia, Pozsonyi kerület	Az 1869–72 között épült neogótikus stílusú római katolikus Szent György temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt. Ide helyezték végső nyugalomra az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is.	[40] [41]
1870–1880		Wernigerode	A wernigerodi vár vártemploma	Németország, Szász-Anhalt	Patrocíniuma: Szent Pantaleon és Szent Anna	[42]
1871		Andelsbuch	Bezegg-Sul emlékoszlopa	Ausztria, Vorarlberg	A Bregenzeni erdő területén egy saját önkormányzati rendszerrel működő „paraszt-köztársaság” volt. A települések kormányzati központjában Bezzeg-ben 1807-ben bontották le a fa szerkezetű városházát, melynek emlékére 1871-ben emelték a neogótikus emlékoszlopot.	[43]
1872		Budapest	Lakóház a Vörösmarty utca 9. szám alatt	Magyarország, Budapest	dr. Layer János pesti ügyvéd megrendelésére készült.	[44]
1872–1879		Lébény	Lébényi templom (Szent Jakab apostol katolikus templom)	Magyarország, Lébény	Külső renoválása August von Essenwein műépítésszel.	[45]
1872–1882		Zágráb	Szent Márk templom	Horvátország, Zágráb	Felújítás. Kivitelező Hermann Bollé.	[46]
1868–1872–1883		Bécs, Innere Stadt,	Városháza, Bécs	Ausztria, Bécs	Belső berendezése 1888-ban készült el.	[47] Archiválva 2021. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben [48]
1872–1886		Bukarest	Szent József-székesegyház (Bukarest)	Románia, Bukarest		[49]
1873–1875		Bécs Innere Stadt	Osztrák-Magyar Bank (Österreichisch-Ungarische Bank), Bankgasse 3.	Ausztria, Bécs	Első neoreneszánsz épület Schmidt életművében és a bécsi építészettörténetben is.	[50]
1873–1882		Bécs Innere Stadt	Bérházak, árkádos (Rathausplatz 2-4.)	Ausztria, Bécs	Neoreneszánsz. Franz von Neumann együttműködésével.	[51] [52]
1873–1882		Bécs Innere Stadt	Bérházak, árkádos (Rathausplatz 7-9.)	Ausztria, Bécs	Neoreneszánsz. Franz von Neumann együttműködésével.	[53] [54]
1874–1875		Zágráb	Zágrábi székesegyház (Patrocínium: Mária Mennybevétele, Szent István és László király)	Horvátország, Zágráb	Az 1880-as földrengés által erősen megrongált székesegyház neogótikus felújítása.	[55] [56]
1874–1876		Erolzheim	Szent Márton katolikus plébániatemplom	Németország, Baden-Württemberg, Biberach járás	Középkori épület helyére felépített új épület, a késő gótikus torony alagsora őrződött csak meg.	[57]
1874–1877		Domanín	A Schwarzenberg család kriptája.	Csehország, Dél-csehországi kerület	A sírban 26 koporsó található. Kivitelezte Schmidt terveinek átdolgozásával Franz Damasus Deworezky hercegi építész.	[58]
1874–1884		Innsbruck	Szent Miklós katolikus plébániatemplom	Ausztria, Tirol		[59]
1875–1876		Weiler	Jézus Szent Szíve katolikus plébániatemplom	Ausztria, Vorarlberg		[60]
1874–1891		Klosterneuburg	Kisboldogasszony (Mariä Geburt) katolikus apátsági templom	Ausztria, Alsó-Ausztria	Restaurálás. Átalakítva.	[61]
1875–1878		Bécs	Lazarista templom (Währing)	Ausztria, Bécs	Bécs 18. kerületéhez tartozó Währing városrészben.	[62]
1875–1878		Merano	Hercegi vár (Landesfürstliche Burg)	Olaszország, Trentino-Alto Adige		[63]
1875–1884		Zágráb	Akadémia palotája (Nemzeti Múzeum)	Horvátország, Zágráb	Neoreneszánsz épület, a Zágrábba költözött tanítványával, Hermann Bolléval együtt.	[64] [65]
1876–1883		Diakovár	Szent Péter és Pál székesegyház	Horvátország, Eszék-Baranya megye	Átalakítás és belsőépítészeti kialakítás. Carl Roesner utódaként.	[66]
1877–1878		Riedenburg, ma Salzburg része	Jézus Szíve Menedék (Herz-Jesu-Asylkirche) katolikus érseki templom	Ausztria, Salzburg	Szent Vince Szeretet Leányai Társulat (Irgalmas Nővérek) rendháza melletti templom.	[67]
1877–1880		Bázel	Főposta újjáépítése	Svájc, Basel-Stadt kanton		[68] [69]
1877–1888		Frastanz	Szent Szulpiciusz katolikus plébániatemplom	Ausztria, Vorarlberg	A nyugati irányba tájolt neogótikus bazilika 72 m magas toronyával 1885-ben épült a falu központjától délre. 1888-ban Szent Szulpiciusznak szentelték fel.	[70]
1877–1889		Oppenheim am Rhein	Szent Katalin templom	Németország, Rajna-vidék-Pfalz	Restaurálás. Fia, Heinrich von Schmidt is közreműködött.	[71]
1877–1905		Bled	Szent Márton katolikus plébániatemplom	Szlovénia, Krajna Felső-Krajna		[72] [73]
1877–1882		Travná (Javorník)	Szeplőtelen fogantatás katolikus plébániatemplom	Csehország, Travná		[74] [75]
1880		Montagna	Enn vára	Olaszország, Dél-Tirol	Restaurálás és bővítés.	[76]
1881–1883		Dortmund	Miasszonyunk (Liebfrauenkirche) katolikus templom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	2009 júniusáig katolikus plébániatemplom volt a belvárosban, Dortmundtól nyugatra, 2009 óta kolumbáriumként használják.	[77]
1882–1885		Bécs, Innere Stadt	Sühnhaus (Fogadalmi ház)	Ausztria, Bécs	Sühnhaus (Engesztelő ház vagy Császári Alapítványi ház). Schmidt az e házban, a Schottenring 7. szám alatt bérelt II. emeleti apartmanban halt meg, s az épületben lévő engesztelő kápolnában ravatalozták fel. 1945-ben nagy mértékben leégett. 1951-ben lebontva.	[78]
1882–1891		Pécs	Szent Péter és Pál katedrális	Magyarország, Dél-Dunántúl	A 11. századi alapokkal rendelkező székesegyház mai formáját a 19. század végén érte el Schmidt tervei alapján. Az építés kivitelezője August Kirstein, Schmidt tanulója volt. Orgonája Angster József 100. munkája. Basilica minor rangot 1991-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt kapott a templom.	[79]
1883–1889		Bécs 18. kerülete, Weinhaus	Szent József katolikus plébániatemplom	Ausztria, Bécs	Kivitelező Josef Schmalzhofer	[80]
1883–1888		Renon	Runkelstein vár	Olaszország, Trentino-Alto Adige	Restaurálva és helyreállítva.	[81]
1885–1887		Waidhofen an der Ybbs	Rothschild vár	Ausztria, Alsó-Ausztria	Schmidt mélyreható neogótikus átalakításait 2007-ig Hans Hollein építész tervei alapján átépítették.	[82]
1889		Steyr	Szent Egyed és Stockeraui Szent Colman katolikus plébániatemplom	Ausztria, Felső-Ausztria	A barokk templombelsőt neogótikussá átépítették, majd az 1876-ban leégett toronysisak helyett 1889-ben neogót, kőből faragott toronysisakot tervezett rá von Schmidt.	[83] [84]
1890 (1893–1895)		Köln	Jézus Szíve katolikus templom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	Schmidt halála miatt az épületet fia, Heinrich von Schmidt irányítása alatt építették és 1895 őszén nyitották meg. A második világháborúban jelentősen megsérült, csak a torony és a templomhajó maradványai maradtak fenn, 1953 és 1957 között új épületbe építették be.	[85]
1890–1898		Póla	Marinekirche (Tengeri Szűzanya temploma)	Horvátország, Isztria	Schmidt halála miatt Victor Luntz és Natale Tommasi fejezték be.	[86]
1892–1893		Silbertal	Szent József és Szent Miklós katolikus plébániatemplom	Ausztria, Vorarlberg	Schmidt tervei szerint, de már halála után építették. Kivitelező Fidel Kröner volt.	[87]
1892–1894		Styrum, ma Mülheim an der Ruhr része	Rózsafűzér Királynője (Sankt Mariä Rosenkranz) katolikus plébániatemplom	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	Postumus fejezték be.	[88]
1891–1902		Oberhausen	Szent Mária katolikus templom (Patrocínium: Boldogságos Anya és Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának temploma, röviden: Marienkirche)	Németország, Észak-Rajna-Vesztfália	Neogótikus székesegyház három hajóval, Firenze székesegyházának mintájára, a két torony 75 méter magas. Postumus fejezték be. Építője: Wilhelm Sültenfuß, Düsseldorf	[89]
1899		Chlum (Všestary)	Gránit szarkofág körül épített neogótikus emlékmű (36 halott osszáriuma).	Csehország, Všestary (Hradec Králové-i járás)	Karel és Gabriela Weinrich kezdeményezésére Friedrich von Schmidt tervei szerint építették a chlumi dombon.	[90] [91] [92] [93]

Egyéb munkái:

• 1847, 1859–1861 – Schaeben ház, Domkloster 3. – Köln, 1859–1861 között építette. Peter Gustav Schaeben (1815–1885) a Klosterfrau gyógyszerészeti cég tulajdonosa számára. Utódai 1911-ben alapjaitól átalakították. (Nem maradt fenn).
• 1858 – Santa Maria dell’Orto – Velence – belsőépítészeti gazdagítását végezte.
• 1865 – Szent Gál székesegyház (katholische Stadtpfarrkirche zum Heiligen Gallus) – Tuttlingen, Baden-Württemberg, (Németország)
• 1865 – Lakó és kereskedelmi épület – Trier, Németország – átépítve
• 1868–1870 – Filiális templom – Pottendorf, Ausztria – elpusztult
• 1879–1887 – Wrangel báró kastélya – Kijev, Ukrajna

Versenypályázatokban sűrűn részt vett, melyek alkalmával előkelő helyezéseket ért el, de nem mindegyik valósulhatott meg. Így pl. 1859-ben a Pest-Buda városa részére (Eskü térre) készített Szentháromság-szobor sem az ő tervei szerint épült meg. 1867-ben a Wiener Bauhüttéhez tartozó tizennégy tanítványával, köztük Schulcz Ferenccel, a vár későbbi restaurátorával együtt igen részletes felmérést készített a Hunyad vármegyei Vajdahunyadvárról. Felkérésre 1868-ban költségvetést is kidolgozott az ötéves időtartamú restaurálásra, s maga helyett Schulcz Ferencet ajánlotta. Az országgyűlés el is fogadta a költségvetést. A vár rekonstrukciója aztán kikerült Schmidt hatásköréből, s több évtizedes, hosszú és küzdelmes történetté vált.

Képgaléria

• 
  A Sühnhaus helyét jelölő tábla Bécsben a Schottenring 7. alatt
• 
  Von Schmidt bécsi neogótikus városházája a klasszicista stílusú parlament közelében
• 
  A bécsi városháza díszterme
• 
  A von Schmidt által romantikus neogót stílusban felújított Wernigerode kastély
• 
  A Friedrich Schmidt tér táblája a bécsi Josefstadtban
• 
  Friedrich von Schmidt szobra Bécsben

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich von Schmidt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Prokop Ursula: „Schmidt, Friedrich Freiherr von” in: Neue Deutsche Biographie 23 (2007), 186-187. oldal, Online-Version
• Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Andor Győző, 1935. Schmidt szócikk l. 423.
• Architektenlexikon Wien 1770–1945. Ursula Prokop: Friedrich von Schmidt, (Készült: 2005–2014). „AzW” (Architekturcentrum Wien, Museumplatz 1.) honlapján. Megtekintve:2020-05-03.
• Deutsche Dokumentationszentrum für Kunstgeschichte – Bildarchiv Foto Marburg, Philipps-Universität Marburg Adatbázisa. Friedrich és Heinrich von Schmidt műveiből
• Déry Attila – Merényi Ferenc: A magyar építészet : 1867-1945. Budapest, Urbino, 2000. 270 ISBN 9630034905
• Die Geschichte der Herz Jesu-Kirche. A Katolische Pfarrgemeinden Herz Jesu und St. Mauritius, Köln honlapja. Archiválva 2020. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Megtekintve: 2020-04-30.
• KölnWiki oldala.
• Friedrich von Schmidt a WienGeschichteWiki oldalán.
• András Hadik: Concerning Ernő Foerk’s documentation of historic monuments and applied arts activities. Ybl Journal of Built Environment Vol. 7 Issue 2.(2019) 65–73. oldalak Archiválva 2021. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archinform adatbázis
• Sisa József: Neo-Gothic Architecture and Restoration of Historic Buildings in Central Europe Friedrich Schmidt and His School. Journal of the Society of Architectural Historians 61. évf. 2. szám (Jun. 2002), 170–187. oldalak
• Pesti Monika,–Riedel Miklós: Schulek, Schulcz, Steindl és a Wiener Bauhütte. 2016. nov. 17.
• Lupescu Radu doktori disszertációja
• Szerdahelyi Márk: „Ily széljárta partokra vasöntet kellett volna”. 2016. nov. 20. Örökségfigyelő