Ifjabb Jakab apostol
| Ifjabb Szent Jakab | |
 | |
| Szent Jakab. (Ikonábrázolás.) | |
| apostol | |
| Születése | |
| 1. század eleje | |
| Halála | |
| 62 vagy 69 Jeruzsálem | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Görög ortodox egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház Ortodox kereszténység Ókeleti egyházak |
| Ünnepnapja | május 3. Római katolikus egyház október 23., december 26. Ortodox kereszténység |
| Jelképei | könyv |
| Irodalmi munkássága | |
| Fő művei | Jakab levele |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ifjabb Szent Jakab témájú médiaállományokat. | |
Ifjabb Jakab apostol vagy Ifjabb Szent Jakab (1. század eleje – 62[1] vagy 69,[2] Jeruzsálem), Alfeus fia, a Jézus által kiválasztott 12 apostol egyike. Az apostolok felsorolásában a 9. helyen szerepel (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13). Mivel az apostolok közt szerepel egy másik Jakab is, ezért kapta a megkülönböztető ifjabb nevet. Azonban ez az elnevezés bizonytalansággal terhelt. Életéről nem sok tudható: a Biblián kívüli hagyomány szerint Jézus mennybemenetele után Jeruzsálemben maradt, és az ottani gyülekezet elöljárója (tehát Jeruzsálem 1. püspöke) volt. A 60-as években lett vértanú.
Személye a Bibliában
[szerkesztés]Az apostolnévsoron kívül máshol az Újszövetség nem említi Jakabot. Éppen ezért nehéz személyének azonosítása. A korai hagyomány alapján a felsorolásban szereplő Jakabot azonosítják egy másik Jakabbal, akinek anyja a keresztrefeszítés tanúja volt (Mk 15,40). A szentírás magyarázói nincsenek egyetértésben a kérdés kapcsán sem, azaz nem bizonyítható, hogy az apostolnévsorban szereplő Jakab, és Jakab, az Úr testvére (Mk 6,3; ApCsel 1,14) ugyanaz a személy.[3] Így gyakran előfordul, hogy ezt a három Jakabot egyként említik. Az ortodox kereszténység megkülönbözteti Jakab apostolt és az Úr testvérét, a katolicizmus nem.[4]
Részt vett az 50 körül – talán 49-ben[4] vagy 52-ben[5] – tartott jeruzsálemi zsinaton, ahol úgy nyilatkozott – Pál apostol véleményét megerősítve – hogy nem kell az újonnan megtért pogányoknak felvenni a zsidó szokásokat.[6]
„Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”
– ApCsel 15:13-20[7]
A Biblia többet nem mond róla.
Biblián kívüli hagyomány
[szerkesztés]A korai egyházi hagyomány úgy tartja, hogy Jeruzsálem első püspökeként működött. Azt a kérdést nem döntik el a források, hogy Jézus tette meg őt püspöknek, vagy az apostolok választása juttatta a tisztségre. Az bizonyos, hogy zsidó származásúként ő maga megtartotta a mózesi törvényeket, és nagy tiszteletnek örvendett a kereszténységre nem tért zsidók között is. A 2. századi Hégészipposz feljegyzése szerint Jakab igen szigorú életet élt: nem ivott sohasem részegítő italt, haját nem nyiratta, nem használt illatosító olajat, nem fürdött, egyszerű vászon ruhában járt. Gyakran ment a templomba népének bűnéért imádkozni, és a sok térdeléstől térde olyan kérges lett, mint egy tevéé.[6]
Mintegy 30 évig kormányozta a jeruzsálemi gyülekezetet. Halála valószínűleg 62-ben következett be. Az egyházi hagyomány szerint a zsidó vallási vezetők – elsősorban Ananiás főpap[4][5] – egyszer a kereszténységről vallatták, Jakab pedig bátran kijelentette, hogy Jézus az élő Istennek Fia. Ezért a zsidók a templom sarokbástyájára vezették, várva, hogy a mélységtől félve az apostol megtagadja Jézust. Jakab azonban ott is megvallotta hitét. Erre a zsidók a mélységbe lökték. Jakab túlélte az esést, ezért ellenségei lent elkezdték megkövezni. Az apostol suttogva ezeket a szavakat mondta: „Kérlek, Uram, Atya Isten, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ezt látva egy szigorú életet élő rekhabita pap rákiáltott a kövezőkre: „Hagyjátok abba, mit cselekedtek? Lássátok, az igaz imádkozik értetek!” A zsidók abbahagyták a kövek dobálását, de egy takács odasietett, és dorongjával (ványolórúdjával[4]) szétzúzta Jakab fejét.[6]
Tisztelete, attribútumai
[szerkesztés]Jakab holttestét a templom alatti Jozafát völgybe temették el. Ereklyéinek egy része ugyanakkor Rómába került, ahol Fülöp apostollal egy sírban nyugszik a Tizenkét Apostol-templomában.[6] Mivel a templomot 570. május 1-jén szentelték fel, május 1. lett a két apostol ünnepnapja is. Mivel 1955-ben május elseje Szent József ünnepnapja lett, a legközelebbi szabad napra, május 11-re helyezték át Jakab és Fülöp ünnepét. 1969-ben ugyanilyen meggondolásból május 3-ra kerültek.[3] Ezen a napon emlékeznek rá az evangélikusok is. Az anglikán közösségek május 1-jén, az ortodoxok pedig október 9-én emlékeznek meg róla.[forrás?]
Az örmény keresztény hagyomány szerint sírja az apostoli örmények jeruzsálemi székesegyházának főoltára alatt van.[4]
Ábrázolásain kallózófával mutatják, mely vértanúságának eszközére utal. Vértanúsága ugyanis egy posztófeldolgozóhoz kötődik, aki szerszámával agyonverte, amikor az apostolt ledobták a jeruzsálemi templomból. Szent Jakab így lett a kalaposok, posztókészítők védőszentje.[forrás?]
Neve alatt fennmaradt iratok
[szerkesztés]Ifjabb Jakab apostolt tartják a Jakab levele című Újszövetségi irat szerzőjének. A körlevél, amely a Palesztinán kívül lakó zsidókeresztényekhez van intézve, az erkölcsi kérdésekkel és a vallási állapottal foglalkozik. Jakab különösen buzdítja a címzetteket a jó cselekedetek, a felebaráti szeretet gyakorlatára; a betegeknek pedig az utolsó kenet szentségének fölvételét rendeli. A reformáció dogmatikus okokból kétségbe vonta e levél hitelességét.[5] A levél ennek ellenére része maradt a protestáns kánonnak is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Iosephus Flavius és Szent Jeromos szerint.
- ↑ Hégészipposz és Alexandriai Szent Kelemen szerint.
- ↑ a b Diós, i. h.
- ↑ a b c d e Katolikus lexikon, Jakab, ifjabb, Szent
- ↑ a b c Pallas, i. h.
- ↑ a b c d Radó, i. m., 35–36. o.
- ↑ http://www.biblia.hu/biblia_k/k_44_15.htm
Források
[szerkesztés]- Diós István (szerk.). Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok, A szentek élete. Szent István Társulat – Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés ideje: 2016. január 16.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
- Jakab (2). In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Radó Polikárp (szerk.): Az egyház szentjei. Kühár Flóris és Szunyogh X. Ferenc közreműködésével. Budapest: Palladis R. T. kiadása. 1940.
