Szent Otmár
| Szent Otmár apát | |
 | |
| Szent Otmár (vagy Othmár) | |
| bencés szerzetes | |
| Születése | |
| 689 körül Sankt Gallen | |
| Halála | |
| 759 körül (kb. 70 évesen) Werd-sziget, Boden-tó, a mai Svájc területén | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Szentté avatása | 864, Konstanz Szentté avatta: Salomon konstanzi püspök |
| Kegyhely | Sankt Gallen |
| Ünnepnapja | április 23. |
| Jelképei | pásztorbot és boroshordó |
| Védőszentje ennek | Sankt Gallen |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Otmár apát témájú médiaállományokat. | |
Szent Otmár (latinul: Audomarus) (Sankt Gallen, 689 körül – Werd-sziget, 759. körül) szentté avatott bencés szerzetes, apát, a Sankt Gallen-i kolostor alapítója.
Élete
[szerkesztés]Szent Otmár fiatalkoráról csak töredékesen maradtak fenn információk. Valószínűleg germán származású volt, a churi apátságban szentelték pappá. 612-ben Sankt Gallenben szerzetesek laza közössége jött létre, mely 719-ben Otmárt apátjául választotta. Otmár a közösséget teljes egészében újraszervezte, új szabályzattal látta el.
Hatása, tevékenysége a kor neves személyei hamar elismerték tevékenységét. Martell Károly Otmárt jelölte ki Szent Gál ereklyéinek gondozására. Kis Pippin uralkodása alatt Otmár megalapította a híres Sankt Gallen-i iskolát, amely hamarosan híressé vált a tudomány és művészet terén, valamint a kéziratok másolása és a könyvtára miatt. Számos angolszász és ír szerzetes jött ide kéziratot másolni. Nagy Károly kérésére I. Adorján pápa kiváló énekeseket küldött Rómából, akik elterjesztették a gregorián zenét.
Emellett Otmár kórházat, illetve leprások ápolására létrehozott telepet is alapított.
A kolostor vezetését később el kellett hagynia, mivel hamis vádakkal – többek között szexuális bűncselekményekkel – vádolták meg, s halálra (mégpedig éhhalálra) ítélték. Ítéletét később a Boden-tó kis szigetén a Werd-szigeten eltöltendő száműzetésre módosították. Ott hunyt el, s testét titokban halála után 10 évvel szállították át a Sankt Gallen-i kolostorba. A legenda szerint teste ekkor még teljesen épségben volt.
A testét szállító hajón evező férfiak – szintén a legenda szerint – nagyon szomjasak voltak, s Szent Otmár közbenjárására a hajón lévő egyetlen kis boroshordó – bármennyit ittak belőle – nem ürült ki. Ezért lett az apáti pásztorbot mellett a boroshordó az egyik jelképe.
Szentté avatása
[szerkesztés]A 11. század előtt még nem volt teljes egészében a pápa hatáskörébe vonva a szentté avatás, ezért oltárra emelése 864-ben I. Salamon konstanzi püspök által történt meg.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Saint Othmar című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Vanyó László: Ókeresztény írók II. Bp., 1980
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
- Thomas Zotz: Otmar. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 19. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1999, ISBN 3-428-00200-8, 648. oldal (Digitalisat]).
