Ugrás a tartalomhoz

EuroBrun ER189

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
EuroBrun ER189
EuroBrun ER189B
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóEuroBrun
TervezőGeorge Ryton
Roberto Ori
ElőzőEuroBrun ER188
Műszaki adatok
Vázszerkezetszénszálas monocoque
MotorJudd CV 3,5L V8 szívó
VáltóEuroBrun 6 sebességes manuális
ÜzemanyagElf, Agip
GumikPirelli
Versenyeredmények
Csapat(ok)EuroBrun
Pilóták33. Argentína Oscar Larrauri
33. Svájc Gregor Foitek
33. Brazília Roberto Moreno
34. Olaszország Claudio Langes
Első versenyNémetország 1989-es Formula–1 német nagydíj
Utolsó versenySpanyolország 1990-es Formula–1 spanyol nagydíj
Futott versenyek21
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

Az EuroBrun ER189 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel az EuroBrun csapat versenyzett az 1989-es Formula–1 világbajnokság során, valamint az 1990-es idényben ER189B típusmegjelölésű változatával. Pilótái 1989-ben Oscar Larrauri és Gregor Foitek voltak, 1990-ben pedig Roberto Moreno és Claudio Langes.

Áttekintés

[szerkesztés]

1989-ben a csapat egyetlen versenyzővel nevezett, így Gregor Foitek volt az, aki az ER189-est pályára vihette a brit nagydíjon. A kasztni alapjai az ER188-asén nyugodtak, így George Ryton tervező nem tudott csodát tenni. Foitek egyetlen prekvalifikáción sem jutott túl, amit az autóval teljesített, így hát a belga nagydíjat követően megvált tőle a csapat, és visszatért Larrauri. Ő sem ért el azonban jobb eredményeket. Mivel az autóval egyszer sem jutottak át a prekvalifikáción, és az egész idényben mindössze a szezonnyitón sikerült bejutniuk egyáltalán az időmérő edzésre, így a csapat az utolsó helyen zárta az 1989-es bajnoki idényt - még a hozzájuk hasonlóan reménytelen helyzetben lévő Zakspeed is megelőzte őket[1].

Habár a csapat anyagi helyzete katasztrofális volt, általános meglepetésre 1990-re is beneveztek, méghozzá két autóval. Eredetileg a Roberto Moreno - Enrico Bertaggia párost nevezték meg, majd végül az utóbbi helyett Claudio Langes ülhetett a második autóba, aki fizetős pilóta volt. A szezont megelőzően Walter Brun bevásárolta magát a Neotech motorgyártó cégbe, és a tervei szerint az ő V12-es motorjaik hajtották volna az autókat, amelyek teljesen új tervezések lettek volna. Az ER190-es modell azonban végül nem készülhetett el, hanem helyette az ER189-est kellett áttervezni, immár ER189B néven. A legfontosabb újítás a nyomórudas első felfüggesztés lett, valamint a McLaren autóira emlékeztető motorborítás, illetve próbáltak az autó össztömegén is faragni. Miután nem készültek el pénzhiány miatt a Neotech-motorok sem, maradtak a Judd V8-asainál. A kasztnit az előző évi narancsszínűről metálszürkére festették át.

Nagy meglepetésre Moreno a szezonnyitó amerikai nagydíjra is kvalifikálni tudta magát, miután a Pirelli abroncsok meglepően jól működtek az autón. Habár öt kört kapott, de végül a 13. helyen intették le, amivel két év után a csapat először tudott befejezni egy nagydíjat. Brazíliában aztán folytatódott a kudarcsorozat: Langes a prekvalifikáción kapott 15 másodpercet a továbbjutótól. Imolában Moreno újra elindulhatott a futamon, de már az első körben kiesett. Általánosságban is elmondható volt, hogy Moreno volt a jobb pilóta, és míg azért legalább az időmérő edzésig eljutott, Langes még a prekvalifikációt se tudta megugrani. Mexikóban Morenót kizárták, mert az időmérő edzésen az autója megpördült és megállt, a pályabírók pedig segítettek neki betolni, ami tiltott segítségnek minősült. Ugyan később ezt a szabályt felülvizsgálták, és eltörölték az időmérőkön történő alkalmazását, ez már nem segített Morenón.

Innentől kezdve a csapat soha többé nem tudott túl a prekvalifikáción, még úgy sem, hogy a belga nagydíjtól kezdve a Monteverdi Onyx csapat már visszalépett. A csapat ráadásul csak a harmatgyenge, a Formula–1-es tempót is teljesíteni képtelen Life csapatot volt képes megelőzni önerőből. Langes pozíciója is inogni kezdett, mert nem hozta a várt pénzmennyiséget, de végül maradhatott. 14 próbálkozásból egyszer sem sikerült kvalifikálnia, ami rekord[2]. A kudarcok miatt az EuroBrun a spanyol nagydíjat követően visszalépett, és többé nem is vett részt a sportágban[1].

Az autó 1990 decemberében részt vett a Bolognában tartott beltéri Formula–1-es kupán, ahol Andrea Montermini és Domenico Schiattarella vezethették[3].

Eredmények

[szerkesztés]
Év Kasztni Motor Gumik Pilóták Futamok Pontok Helyezés
BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS
1989 ER189 Judd CV P Gregor Foitek NPK NPK 0 -
Oscar Larrauri NPK NPK NPK NPK NPK
1990 ER189B USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 0 -
Roberto Moreno 13 NPK KI NK NK KIZ NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK
Claudio Langes NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK NPK

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b Az EuroBrun-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. április 3. (Hozzáférés: 2025. március 5.)
  2. Claudio LANGES • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2025. március 5.)
  3. Bologna Sprint. www.silhouet.com. (Hozzáférés: 2025. március 5.)