AGS JH23
AGS JH23 AGS JH23B | |
![]() | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | AGS |
Tervező | Christian Vanderpleyn Michel Costa |
Előző | AGS JH22 |
Következő | AGS JH24 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | szénszálas monocoque |
Motor | Ford-Cosworth DFZ/DFR 3,5L V8 szívó |
Váltó | Hewland 6 sebességes manuális |
Üzemanyag | Elf |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | AGS |
Pilóták | 14. ![]() 40. ![]() 40. ![]() 41. ![]() 41. ![]() 41. ![]() |
Első verseny | ![]() |
Utolsó verseny | ![]() |
Futott versenyek | 22 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 0 |
Edzéselsőségek | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
Az AGS JH23 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet az AGS csapat tervezett és versenyeztetett az 1988-as Formula–1 világbajnokság során. Egyetlen autójukat Philippe Streiff vezette. Az 1989-es idény java részét is ezzel az autóval teljesítették, JH23B néven, ezt Joachim Winkelhock, Yannick Dalmas és Gabriele Tarquini vezették.
Áttekintés
[szerkesztés]1988-ban a turbókorszak utolsó évében járt a sportág. Ugyan az AGS az előző évi autó továbbfejlesztését mutatta be, és ugyanúgy Ford-Cosworth DFZ motorok hajtották őket, a turbók leszabályozása és a jó saját motor miatt alapvetően nem teljesítettek rosszul. Streiff az összes versenyre kvalifikálni tudott, Monacóban tizenkettedikként, Kanadában pedig tizedikként is - utóbbi esetben ugyan kiesett a futamról, de a negyeidk helyért csatázott Nelson Piquet Lotusával. Streiff sajnos több versenyen kiesett, ahol közel kerülhetett volna a pontszerzéshez, a legjobb eredményük egy nyolcadik hely volt a japán nagydíjon. Ez azt is jelentette, hogy az idényt nulla ponttal zárták - a tempó egyértelműen megvolt, a megbízhatósággal azonban gondok voltak, és hátrány volt az is, hogy csak egy autóval neveztek.
1989-re az autót átalakították, és immár egy eggyel erősebb, Ford-Cosworth DFR motort helyeztek bele. Két autóval neveztek, az egyiket Streiff vezette volna, a másikat pedig a túraautós kategóriákból érkező Joachim Winkelhock. A szezon előtti teszteken azonban Streiff hatalmas balesetet szenvedett Brazíliában, és olyan súlyosan megsérült, hogy kerekesszékbe kényszerült. A helyére Imolától Gabriele Tarquinit ültették. Gondot okozott még a csapat számára, hogy a mögöttük álló Bouygues vállalat, amely szponzorálta őket, hirtelen kihátrált mögülük, a csapatot egy másik tulajdonos vette meg, aki elküldte az addig az autók tervezéséért felelős Christian Vanderpleyn-t[1].
Winkelhock és a később a helyére ülő Yannick Dalmas egyszer sem tudták még a prekvalifikációt sem teljesíteni. Tarquini azonban az autóval szerzett egy pontot Mexikóban. Az idény második felében végül a JH24 váltotta ezt a modellt.
Eredmények
[szerkesztés]Év | Kasztni | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1988 | JH23 | Cosworth DFZ | G | BRA | SMR | MON | MEX | CAN | DET | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | ESP | JPN | AUS | 0 | - | |
Philippe Streiff | KI | 10 | KI | 12 | KI | KI | KI | KI | KI | KI | 10 | KI | 9 | KI | 8 | 11 | ||||||
1989 | JH23B | Cosworth DFR | G | BRA | SMR | MON | MEX | USA | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | ESP | JPN | AUS | 1 | 15. | |
Philippe Streiff | ||||||||||||||||||||||
Gabriele Tarquini | 8 | KI | 6 | 7 | KI | KI | NPK | |||||||||||||||
Joachim Winkelhock | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | |||||||||||||||
Yannick Dalmas | NPK | NPK | NPK |
Forráshivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Az AGS-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. április 3. (Hozzáférés: 2025. február 19.)