Coloni C3

Coloni C3 Coloni C3B Coloni C3C
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Coloni
Tervező	Christian Vanderpleyn Gary Anderson
Előző	Coloni FC188
Következő	Coloni C4
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas kevlár monocoque
Első felfüggesztés	KONI
Hátsó felfüggesztés	KONI
Motor	Ford-Cosworth DFR 3,5L V8 szívó Subaru 1235 3,5L B12 szívó
Váltó	Coloni/Minardi 6 sebességes
Üzemanyag	Agip
Gumik	Goodyear Pirelli
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Coloni Racing Srl Subaru Coloni Racing
Pilóták	31. Roberto Moreno 31. Bertrand Gachot 32. Pierre-Henri Raphanel 32. Enrico Bertaggia
Első verseny	1989-es Formula–1 kanadai nagydíj
Utolsó verseny	1990-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	27 (3)
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Coloni C3 egy Formula–1-es versenyautó, amit a Coloni csapat tervezett és versenyeztetett az 1989-es Formula-1 világbajnokság során. Pilótái Roberto Moreno, Pierre-Henri Raphanel és Enrico Bertaggia voltak. Sikertelensége miatt áttervezésre került, és 1990-ben C3B néven versenyeztették, ekkor a Ford-Cosworth motorok helyett a Subaru saját különleges erőforrásaival. A csapat egyetlen versenyzője Bertrand Gachot volt ebben az idényben. A rosszul sikerült autót idény közben újra áttervezték, visszakapta a Ford-Cosworth motorokat, és ezt a variánst C3C névvel illették.

Áttekintés

Az autót Christian Vanderpleyn tervezte meg, az előző évi Coloni FC188 átalakításával. Az elődhöz képest szembeötlő különbség volt a légbeömlő nyílás a pilóta feje felett. A hajtásról a Ford-Cosworth kiscsapatok által kedvelt DFR motorja gondoskodott.

A C3-as későn került bevetésre, és még így is félkész volt. Az egyenesekben különösen lassú volt, ami főként a gyors pályákon, mint Monza vagy Spa látszódott. Emiatt egyszer sem jutottak túl vele a prekvalifikációs körön. Vanderpleyn távozása után a szabadúszó Gary Andersont kérték fel, hogy javítson valamit a teljesítményen. Ő egy új orrkúpot és első szárnyat tervezett, amelynek hála a csapat már kvalifikálni tudta magát a portugál nagydíjra. De ez sem váltotta meg a világot, és az eredmények lényegében ugyanolyan csapnivalóak maradtak.

Az évadot követően Enzo Coloni csapattulajdonos szerződést kötött a Subaruval, hogy ők legyenek a márka gyári csapata a Formula-1-ben. Ennek keretében a Subaru megvette a csapat felét, és hozta magával a saját, 1235-ös jelzésű, flat-12 elrendezésű boxermotorját. Ezeket a motorokat a valóságban a Motori Moderni gyártotta és eredetileg a Minardi csapatnak szánták őket. Nem voltak erősek, 560-600 lóerőt tudtak, amellett elképesztően nehezek is voltak, és ami még rosszabb, meghibásodásra is hajlamosak voltak. A C3-ast áttervezték, és C3B néven versenyeztették, ami elég jelentős átalakítás volt. A felső légbeömlőt eltávolították és az oldaldobozok tetejére építettek be egyet-egyet az autó hátsó részén. Emiatt az oldaldobozok is nagyobbak és hosszabbak lettek. Mivel a kasztni súlypontja a hátsó tengely felé tolódott el, így a vezethetőség is nehézkesebbé vált.

Mindössze nyolc verseny után megromlott a kapcsolat a Subaru és a Coloni között, és a gyár teljes egészében kivonult. Az autók visszakapták a Ford-Cosworth DFV motorokat, és C3C néven ismét áttervezték őket, amelyek az eredeti C3-ra hasonlítottak. Habár a megbízhatóság csapnivaló volt továbbra is, érezhető volt egy minimális javulás.

Versenyben

1989 során a csapat eleinte az FC188 átalakított, B variánsával versenyzett. A kanadai nagydíjon vetették be először a C3-ast, ami vegyes sikerű volt: Raphanel utolsó lett a prekvalifikáción, Moreno azonban a versenyen is elindulhatott, ahol az 57. körben esett ki váltóhiba miatt. A brit nagydíjon Morenónak újra sikerült ez a bravúr, de ekkor ismét a váltó adta meg magát. Raphanel helyét Enrico Bertaggia vette át a belga nagydíjtól. Portugáliában az időmérő edzésen Moreno a 15. helyet érte el, amely a csapat történetének legnagyobb sikere volt. Ezt nem tudta kamatoztatni, ugyanis egy balesetben tönkrement az új tervezésű első szárny, amit nem tudtak pótolni, és az elektronika meghibásodása miatt ki is esett. Az idényben a csapat többet nem is kvalifikálta magát.

1990-ben a Coloni mindössze egyetlen autót indított, amelyet Bertrand Gachot vezetett. A nagy remények ellenére az idény teljes katasztrófa volt: a szezonnyitó amerikai nagydíjon Gachot utolsó lett a prekvalifikáción, és a C3B kódnevű, Subaru-motoros autóval egyszer sem sikerült neki kvalifikálnia magát. Miután a csapat a C3C jelű autóval visszaváltott a Ford-Cosworth-motorokra, az első két versenyen ugyancsak kudarcot vallott, de már Belgiumtól képes volt rá - igaz, általában az utolsó helyen. Ez azt jelentette, hogy az időmérő edzésen részt vehetett, de mivel nem tudta megfutni a versenyen részvételhez szükséges köridőt, így Gachot az idényben lényegében egyetlen versenyen sem vett részt.

Eredmények

Év	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1989	Coloni C3	Ford-Cosworth DFR	P		BRA	SMR	MON	MEX	USA	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	0	-
				Roberto Moreno						KI	NK	KI	NPK	NPK	NPK	NPK	KI	NPK	NPK	NPK
				Pierre-Henri Raphanel						NPK	NPK	NPK	NPK	NPK
				Enrico Bertaggia											NPK	NPK	NPK	NPK	NPK	NPK
1990	Coloni C3B	Subaru 1235	G		USA	BRA	SMR	MON	CAN	MEX	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	0	-
				Bertrand Gachot	NPK	NPK	NPK	NPK	NPK	NPK	NPK	NPK
	Coloni C3C	Ford-Cosworth DFR											NPK	NPK	NK	NK	NK	NK	NK	NK