Henryk Dembiński
| Henryk Dembiński | |
 | |
| Henryk Dembiński | |
| Született | 1791. január 16. Strzałków, Lengyelország |
| Meghalt | 1864. június 13. (73 évesen) Párizs, Franciaország |
| Sírhely | Les Champeaux temető |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | lengyel |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Csatái | Szmolenszki csata (1812) Lipcsei csata (1813.) Osztrolenkai csata (1831) Kápolnai csata (1849) Szőregi csata (1849) Temesvári csata (1849) |
| Kitüntetései | Becsületrend (1813) |
| Szülei | Marianna Moszyńska Ignacy Dembiński |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henryk Dembiński témájú médiaállományokat. | |
Henryk Dembiński (elterjedt magyar nevén Dembinszky Henrik; (Strzałków, Lengyelország, 1791. január 16. – Párizs, 1864. június 13.), lengyel gróf, a lengyel szabadságharc altábornagya, az 1848–49-es magyar szabadságharc honvéd altábornagya. Unokaöccse Teodor Dembiński honvéd őrnagy.
Élete
[szerkesztés]Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. 1806-tól századosként szolgált a Varsói Hercegség hadseregében. I. Napóleon oldalán 1812-ben részt vett annak oroszországi hadjáratában. A szmolenszki csatában meg is sebesült. Vitézségéért 1813-ban megkapta a francia Becsületrendet. A lipcsei csatában már a Napóleon elleni koalíció oldalán vett részt.
A lengyel felkelésben
[szerkesztés]A novemberi felkelésben előbb őrnagy, majd ezredes, 1831 márciusától dandártábornok volt. Az 1831. május 26-ai osztrolenkai csata után megfogyott csapatával az ellenségtől sűrűn megszállt területen vonult vissza Varsóba. E merész és sikeres visszavonulás hozta meg számára a hírnevet. Varsóba érkezése után ezért 1831. augusztus 11-én a lengyel nemzeti kormány kinevezte Varsó kormányzójává és a lengyel hadsereg főparancsnokává, de mivel a közeledő Paszkevics csapataival szemben fel akarta adni Varsót, rövid idő után leváltották. Ezután elhagyta Lengyelországot és 1848-ig a nagy emigráció tagjaként Párizsban élt.
A magyar szabadságharcban
[szerkesztés]1848 végén gróf Teleki László közvetítésével felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak és 1849. január 11-én Magyarországra érkezett. Dembiński Görgei január 5-ei váci kiáltványa előtt indult, ezért nem helytállóak azok a nézetek, hogy meghívásának oka a kiáltvány lett volna. A magyar szabadságharcban mindvégig súlyos problémát okozott egy a feladatra alkalmas fővezér hiánya, ezért Kossuth több más lengyel tábornok meghívásával is próbálkozott, de végül Dembińskinél járt sikerrel. Kossuth nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Dembiński hírnevét visszavonuló hadműveletben szerezte, valójában győztes csatát soha nem vívott.
A Magyarországra érkező tábornokot Kossuth 1849. január 21-én honvéd altábornaggyá nevezte ki, majd megbízta a Tisza mögött összpontosított, négy hadtestből kialakított magyar fősereg parancsnokságával. Dembiński a főparancsnokságot hiányos helyismerettel vette át és jelentős részben az ő tevékenységének volt a következménye, hogy Franz von Schlik tábornok hadteste kicsúszott a bekerítésből. A Windisch-Grätz herceggel február 26-án és 27-én vívott kápolnai csatában mindkét fővezér gyenge teljesítményt nyújtott, de Windisch-Grätz nagyobb szabadságot adott hadtestparancsnokainak és ezért a csatát is ő nyerte meg. A csatát követő sikeres mezőkövesdi ütközet után Dembiński nem engedte a sikert kihasználni és a magyar sereget visszavezette a Tisza mögé. A tábornok irányításával elégedetlen tisztek Görgei Artúr és Klapka György vezetésével március 3-án Tiszafüreden a távozását követelték, majd önhatalmúan le is váltották a sereg éléről. A tiszafüredi zendülés néven elhíresült esemény után, a lefolytatott vizsgálat alapján Dembińskit felmentették beosztásából. Utóda Vetter Antal altábornagy lett.
Dembiński – leváltása ellenére – a tisztek egy részének körében népszerű volt és – feltehetően Bem sikereinek hatására – Kossuth bizalmát is visszanyerte, ezért újabb parancsnoki beosztást kapott. Április 19-én kinevezték a Felső-Magyarország védelmére alakuló hadtest élére. A tavaszi hadjáratra készült haditerv értelmében azt a parancsot kapta, hogy erőivel csatlakozzon a Komáromnál támadásra készülő főerőkhöz, ő azonban e helyett egy Galíciai betörést javasolt és miután a tervet nem fogadták el, május közepén lemondott. Utóda honfitársa Wysocki József lett, aki a parancsnokságot csak június közepén tudta átvenni, mert Dembiński közben meggondolta magát és ragaszkodott beosztásához.
Június 29-én a minisztertanács elfogadta javaslatát a főerők Tisza–Maros szögében történő összpontosításáról és kinevezték a terv végrehajtására parancsnokul kinevezett Mészáros Lázár mellé vezérkari főnöknek. Kossuth hiába szembesült már két alkalommal is Dembiński alkalmatlanságával július 30-án, Szegeden mégis őt nevezte ki a lemondott Mészáros helyére főparancsnoknak. A magyar sereg ekkor a siker reményében szállhatott volna szembe a Haynau vezette császári erőkkel, Dembiński azonban harc nélkül feladta Szegedet, majd a kormány utasítása ellenére nem Arad, hanem Temesvár felé vonult vissza. Érzékelve tehetetlenségét ismét leváltották. Utóda Bem József lett, aki augusztus 9-én, a temesvári csata napján vette át a főparancsnokságot.
A szabadságharc után
[szerkesztés]Dembiński a világosi fegyverletétel után előbb Törökországba, majd 1850-ben Franciaországba emigrált. Itt írta meg emlékiratait. Haláláig Párizsban élt, a Les Champeaux temetőben nyugszik.
Emlékezete
[szerkesztés]Budapest VII. kerületében a Dembinszky utca őrzi nevét. A Dembinszky utca 54. számú házon emléktáblája látható.
Források
[szerkesztés]- Kovács István: A csigalassúságú tábornok. Henryk Dembinski (Rubicon 1999/4)
- Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg felső vezetői (Rubicon 1999/4)
- Józef Wysocki: Együtt a szabadságért, 1848-1849, Wysocki tábornok emlékiratai, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 9633271851
- Kovács István: A lengyel légió lexikona, 1848-1849, MTA Történettudományi Intézet, História Könyvtár, Budapest, 2007, ISBN 9789639627116
- Kovács Endre: Bem József, Hadtörténeti Intézet, Budapest, 1954
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Révai nagy lexikona
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
