Ugrás a tartalomhoz

Berencs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Branč szócikkből átirányítva)
Berencs (Branč)
templom
templom
Berencs zászlaja
Berencs zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
PolgármesterEduard Guľka
Irányítószám951 13
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség2168 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség157 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság137 m
Terület13,81 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 42″, k. h. 18° 08′ 47″48.211667°N 18.146389°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 42″, k. h. 18° 08′ 47″48.211667°N 18.146389°E
Berencs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Berencs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A „Berencs” lehetséges további jelentéseiről lásd: Berencs (egyértelműsítő lap).
Nem tévesztendő össze a következővel: Barancs.

Berencs (szlovákul Branč) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Nyitranagyfalu tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitrától 12 km-re délkeletre, a Kis-Nyitra jobb partján. Határában feküdt a középkorban Megered,[2] ma Nyitraivánka-Gergelyfalva.

Története

[szerkesztés]

Területén a kőkorszaktól fogva laktak emberek, erről az előkerült kőkori, bronzkori, római és kvád régészeti leletek (kerámia), valamint a Nagymorva Birodalom korából származó leletek tanúskodnak. Az 1. és a 4. század közötti időszakban kvád település volt a falu területén. 1976-ban Árkusban 2 valószínűleg 9-10. századi sírt (vonalköteg díszítésű kerámiatöredék alapján) tártak fel a gázvezeték nyomvonalában. Mindkét sírban lómaradványok is előkerültek.[3]

A vidék egyik legősibb települése, 1156-ban Brencu néven említik először. Neve az ótörök Birinc, vagy a Berény személynévből ered. A 12. században már királyi birtok volt. Várát 1241-ben említik először, a 15. századig állt. 1272-ben birtokfelosztás történt a településen.[4] 1301-ben említenek egy helyi nemesek közti adásvételt.[5] 1311-ben a Nyitrai káptalan átír egy 1247-es privilégiumot Moys fia Moys részére.[6] 1300-ban Berench alakban szerepel.[7] 1326-ban István berench-i rector, nyitrai alesperes, az esztergomi káptalan küldötte.[8] 1342-ben Magyar István gímesi alvárnagynak Bogár fia Márton fia ifjabb Gergely örökre elzálogosítja berencsi szőlőjét, majd részére a nyitrai káptalan árírja az 1339-es és 1342-es berencsi szőlőkre vonatkozó okleveleket.[9] 1360-ban berencsiek pereskednek.[10] 1366-ban ismét birtokjogi perben szerepel.[11] 1373-ban Berencsi Miklós fia János tiltakozik az ellen hogy egyik jobbágyát elfogták, a többit pedig Komjáton megverték.[12]

1429-ben berencsi személyek szerepelnek tanúként.[13] 1435-ben az esztergomi érsek Cétény és Kér birtokait Árkos, Berencs, Nagyberencs és Kisberencs felől meghatárolta.[10]

Egy 16. század végi urbáriumban Berrenche alakban szerepel.[14]

1631-ben a Cétény vize erősen megáradt, ezért a katonaság Nagykérről áttette szállását máshova, például Berencsre, Köpösdre és Mocsonokra.[15]

A község a 17.–18. században indult gyors fejlődésnek, amikor kedvező fekvése miatt városi kiváltságokat kapott.

Fényes Elek szerint "Berencs, m. v., Nyitra vgyében, a Nyitra jobb partján, Nyitrától délre 2 órányira: 713 kath. lakos, kath. paroch. templom. Határa első osztálybeli, s igen termékeny; rétei kétszer kaszálhatók; erdeje s szőlőhegye elég; jövedelmes vizimalom a Nyitra vizén. F. u. a nyitrai káptalan."[16]

Az első világháború alatt 1916-ban ide is érkeztek erdélyi menekültek.[17] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1936. május 30-án nagy jégeső károsította meg Nyitrát, valamint Alsó- és Felsőköröskény, Berencs, Cabajcsápor, Csekej, Nagyemőke, Nagycétény, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Salgó, Tormos, Ürmény, Üzbég, Vicsáp és Apáti, illetve Zobordarázs falvakat.[18] 1938-ban az első bécsi döntés után Magyarország ki akarta cserélni a falut Csehszlovákiával, de ez nem sikerült.[19]

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 589 lakosából 530 volt magyar, 34 szlovák, 6 német, 2 más anyanyelvű és 17 csecsemő; ebből 573 római katolikus, 1-1 pravoszláv és evangélikus, továbbá 14 zsidó vallású volt. Nyitranagyfalu 417 lakosából 379 volt magyar, 20 szlovák, 4 német anyanyelvű és 14 csecsemő; közülük 403 római katolikus, 13 zsidó és 1 evangélikus vallású.

1890-ben Berencs 728 lakosából 677 volt magyar, 38 szlovák és 13 német. Nyitranagyfalu 467 lakosából 434 magyar, 27 szlovák és 6 német volt.

1900-ban 826 lakosából 763 magyar, 57 szlovák, 5 német és 1 egyéb nemzetiségű. Nyitranagyfalu 513 lakosából 482 magyar, 29 szlovák és 2 német.

1910-ben 910 lakosából 864 magyar, 45 szlovák és 1 német volt. Nyitranagyfalu 567 lakosából 527 magyar, 28 szlovák és 12 német.

1919-ben 987 lakosából 928 magyar, 55 csehszlovák és 4 német volt; ebből 978 római katolikus, 7 zsidó, 2 evangélikus vallású. Nyitranagyfalu 622 lakosából 580 magyar, 32 csehszlovák és 5-5 német illetve más nemzetiségű.[20]

1921-ben Berencsnek 991,[21] Nyitranagyfalunak 625 lakosa volt. Ebből 1284 magyar és 317 csehszlovák volt.

1925-ben Nyitranagyfalut Berencshez csatolták.

1930-ban a falut 1659-en lakták, ebből 1323 magyar és 328 csehszlovák volt.

1940-ben 1867 a lakosok száma.

1948-ban 1961 lakosa volt.

1961-ben 2298-an lakták.

1970-ben 2369 lakosából 1406 szlovák és 954 magyar volt.[22]

1980-ban 2263 lakosából 1667 szlovák és 577 magyar volt.[23]

1990-ben 1999-en lakták.

1991-ben 1993 lakosából 1219 szlovák és 756 magyar volt.

2001-ben 2015 lakosából 1382 szlovák és 619 magyar volt.

2011-ben 2174 lakosából 1622 szlovák, 447 magyar, 16 cigány, 10 cseh, 2-2 ukrán és német, 1 lengyel, valamint 74 ismeretlen nemzetiségű.

2021-ben 2168 lakosából 299 (+88) magyar, 1803 (+35) szlovák, 7 (+36) cigány, 17 (+2) egyéb és 42 ismeretlen nemzetiségű volt.[24]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Maslíková 2013, 75.
  3. ↑ Császta, J. 1977: Poveľkomoravské hroby z Branča. AVANS 1976, 84-85, obr. 28: 1-2.
  4. ↑ DLDF 50570 A nyitrai káptalan bizonyitja, hogy László alországbiró parancsára Mihály fia András és társai, valamint Debes fia János ispán között megosztotta Berencs, Pográny és Hemelyen birtokokat és megvonta a határt.
  5. ↑ Nagy Imre 1878: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. (1301–1321) Budapest, 2; Kristó Gyula 1990: Anjou–kori Oklevéltár. I. 1301-1305. Budapest–Szeged, 106 No. 151.
  6. ↑ Kristó Gyula 1994: Anjou–kori Oklevéltár III. 1311-1314. Budapest–Szeged, 65 No. 131.
  7. ↑ DLDF 273544; 279016
  8. ↑ DLDF 273 455; Anjou-kori Oklevéltár X, 321-323 No. 539.
  9. ↑ DLDF 50568
  10. ↑ a b DLDF 50570
  11. ↑ Piti Ferenc 2020 (szerk.): Anjou-kori oklevéltár L. 1366. Budapest-Szeged, 233 No. 506.
  12. ↑ DLDF 50572
  13. ↑ DLDF 59130
  14. ↑ UC 45:29, p. 135-138.
  15. ↑ Jedlicska Pál (szerk.) 1910: Eredeti részletek a gróf Pálffy-család okmánytárához 1401–1653 s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Budapest. 93 No. 175. Archiválva 2015. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben; Vadas András 2011: Árvizek a kora újkori Magyar Királyságban. In: Micae Mediaevales - Tanulmányok a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest.
  16. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  17. ↑ Nyitramegyei Szemle 1916. október 22, 4; L. Juhász Ilona 2015: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Somorja-Komárom, 40-41.
  18. ↑ Slovenská Domovina 18/27, 1
  19. ↑ Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskejarbitráže. Slovenská archivistika 26/2, 41; Ján Valo 2015: Slovensko-maďarská štátna hranica v rokoch 1938-1945. Historica XLIX, 258-259.
  20. ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49, 51.
  21. ↑ Úradné Noviny Župy Nitrianskej I/15a, 275 (1923. augusztus 25.)
  22. ↑ Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 44.
  23. ↑ Gyurgyík 2017, 103.
  24. ↑ ma7.sk

Források

[szerkesztés]
  • Gertrúda Březinová 2021: Branč v dobe laténskej. Zborník Slovenského Národného Múzea - Archeológia 31.
  • Pintér Beáta 2018: Zobor-vidék története. Nitra. ISBN 978 963 693 911 3
  • Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
  • Milan Hanuliak - Jozef Vladár 2010: Základné charakteristiky veľkomoravského sídliska z Branča (okr. Nitra). In: Zaměřeno na středovek - Zdeňkovi Měřínskému k 60. narozeninám.
  • Žudel, J. 2010: Osídlenie Slovenska v neskorom stredoveku. Bratislava, 120.
  • Bohuslav Šebesta 2010: Príspevok k interpretácii vybraných objektov z germánskych sídlisk v Branči-Helyföldeku a Chotíne-Delihegy. In: Archeológia barbarov 2009 - Hospodárstvo Germánov. Nitra.
  • Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Budapest, 94.
  • Keresteš, P. 2008: K sociálnej stratifikácii mestečiek na dolnej Nitre v 16. až 18. storočí. Studia Historica Nitriensia 14, 207-226.
  • Kolník, T. – Varsik, V. – Vladár, J. 2007: Branč. Germánska osada z 2. až 4. storočia. Eine germanische Siedlung vom 2. bis zum 4. Jahrhundert. Nitra.
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Pintérová, B. 2006 (szerk.): Branč - Berencs 1156-2006. Branč.
  • Archivum Sala 2004, 138.
  • Vladimír Varsik 1998: Štruktúra germánskych sídlisk z (2.-3.) stor. na juhozápadnom Slovensku (Branč a Veľký Meder). Kandidátska dizertačná práca.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1994: Výskumy na trase ropovodu vo Veľkom Cetíne. Študijné Zvesti AÚ SAV 30, 177-241.
  • Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 166.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 299.
  • Cyril Ambros 1977: Prírastky archeozoologického materiálu z výskumov v roku 1976. AVANS 1976, 25
  • Császta, J. 1977: Poveľkomoravské hroby z Branča. AVANS 1976, 84-85.
  • Milan Hanuliak 1977: Laténsky kostrový hrob z Branča. AVANS 1976, 115-116.
  • Ladislav Veliačik 1975: Bronzová sekerka a strieborná minca z Branča. AVANS 1974, 107.
  • Vladár, J. 1973: Pohrebiská zo staršej doby bronzovej v Branči. Bratislava.
  • Vladár, J. - Lichardus, J. 1968: Erforschung der frühäneolithischen Siedlungen in Branč. Slovenská archeológia 16, 263-352.
  • Lichardus, J. - Vladár, J. 1964: Zu Problemen der Ludanice-Gruppe in der Slowakei. SlA XII-1, 69-162.
  • Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 39 No. 60.
  • Štefan Janšák 1934: Staré osídlenie Slovenska. SMSS 27-28, 60-61.
  • Štefan Janšák 1931: Staré osídlenie Slovenska. SMSS 25, 35-36, tab. IV: 2-3.
  • Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon. Budapest, 625.
  • 1477: DLDF 273489
  • 1269: DLDF 248525

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Branč
A Wikimédia Commons tartalmaz Berencs témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Berencs&oldid=27039011”