Ugrás a tartalomhoz

Kristó Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kristó Gyula
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből.
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből.
Életrajzi adatok
Született1939. július 11.
Orosháza
Elhunyt2004. január 24. (64 évesen)
Szeged
SírhelyDugonics temető
Ismeretes mint
  • történész
  • tanár
Nemzetiségmagyar
IskoláiSzegedi Tudományegyetem
Szakmai kitüntetések
Szent-Györgyi Albert-díj (1994)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristó Gyula témájú médiaállományokat.

Kristó Gyula (Orosháza,[1] 1939. július 11. – Szeged, 2004. január 24.) magyar történész, középkorász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1998). Kutatási területe a középkori magyar történelem és a történelem segédtudományai voltak.

Életpályája

[szerkesztés]

Édesapja a szlovák származású Kristó János, a Csongrád Megyei Építőipari Vállalat (= DÉLÉP) kőműves szakmunkása, édesanyja Rostás Veronika (†1973).[2] Középiskolai tanulmányait az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. 1957-ben nyert felvételt a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1962-ben magyar-történelem, 1969-ben pedig latin szakos tanári diplomát szerzett. 1969-ben lett kandidátus. Egyik kitűnő mestere Szádeczky-Kardoss Samu volt. Igen hosszú idő után a József Attila Tudományegyetemen újra volt minősített tudományos fokozattal rendelkező középkorász. Akadémiai doktori értekezését 1977-ben védte meg.

1962-től volt a JATE oktatója, 1978-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. 1983-tól 1995-ig volt a József Attila Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének vezetője. A kárpát-medencei magyarság kutatása érdekében rövidebb ideig tartó tanulmányutakat tett a szomszédos országokba, Romániába nem sokáig utazhatott, persona non grata-nak nyilvánították, mivel kutatásainak eredményei nem egyeztek a hivatalos romániai történészek nézeteivel.[3]

1978-79-ben a BTK dékánhelyettese, majd 1987-89 között dékánja volt. 1982-től 1985-ig a JATE rektori feladatait látta el. 1980-tól az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. 1998-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Mérei Gyula történész professzor működése óta ő volt az első történész, aki mint a szegedi egyetem oktatója részersült ebben a nagy tudományos elismerésben. Akadémiai székfoglaló előadását A magyar őstörténet- és krónikakutatás témakörben tartotta meg 1999. február 11-én.

Kristó Gyula vezetésével alakult meg 1999. január 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóhelyek Irodája felügyelete alatt, a Szegedi Tudományegyetemen a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport. Kristó Gyula korai halála miatt a kutatócsoport vezetését Makk Ferenc egyetemi tanár, az MTA doktora vette át.[4]

Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit,[5] mely nemcsak az egyháztörténészek, hanem a jogászok körében is nagy sikert aratott, 2000-ben jelent meg először, azóta négy kiadást ért meg. Nagy sikere volt a 2000-es évek mostani első évtizedében Szent István király c. kötetének, 2001-ben[6] majd 2007-ben[7] is kiadták.

Példás családi életet élt, feleségével három gyermeküket nevelték fel. Szegeden érte a halál, a szegedi Dugonics temetőben nyugszik.[8]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Emlékére megalapították a Kristó Gyula-díjat, amelyet évente két fiatal, szegedi kötődésű középkorkutató kaphat meg.
  • 2010 januárjában a SZTE Történettudományi Intézetében tantermet neveztek el róla, és emléktáblát állítottak tiszteletére. Csernus Sándor dékán, Makk Ferenc egyetemi tanár ismertették és méltatták az ő munkásságát.

Művei (válogatás)

[szerkesztés]
Kristó Gyula rektor (balra) felsőoktatási emlékérmet ad át Pálinkó Istvánnak (jobbra), 1984
SZTE BTK professzorai jobbról kékben, középen az első sorban Makk Ferenc, mögötte Kristó Gyula, 1996.[9]
  • Tanulmányok Békéscsaba történetéből (1970)
  • A középkori Csaba (1970)
  • Csák Máté tartományúri hatalma (1973)
  • Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I-II. (társszerző, 1973-74)
  • A XI. századi hercegség története Magyarországon (1974)
  • Az Aranybullák évszázada (1976)
  • Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához (1976)
  • A rozgonyi csata (1978)
  • A feudális széttagolódás Magyarországon (1979)
  • Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig (1980)
  • Tanulmányok az Árpád-korról (1983)
  • Az augsburgi csata (1985)
  • Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum I. Textus (társszerző, 1985)
  • Az Árpád-kor háborúi (1986)
  • Magyarország története 895-1301 (1987)
  • Az Árpád-házi uralkodók (társszerző, 1988)
  • A vármegyék kialakulása Magyarországon (1988)
  • Az Anjou-kor háborúi (1988)
  • Az államalapító (szerk., 1988)
  • Anjou-kori oklevéltár I-IV. (1990–96)
  • Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása (1992)
  • Die Arpadendynastie. Die Geschichte Ungarns von 895 bis 1301 (1993)
  • A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1993)
  • Honfoglaló fejedelmek: Árpád és Kurszán (1993)
  • Korai magyar történeti lexikon (főszerk., 1994)
  • A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig (1994)
  • A honfoglalás korának írott forrásai (1995)
  • A magyar állam megszületése (1995)
  • Az Árpád-ház uralkodói (Makk Ferenccel, 1995)
  • Magyar honfoglalás – honfoglaló magyarok (1996)
  • Hungarian History in the Ninth Century (1996)
  • Honfoglalás és társadalom (1996)
  • A magyar nemzet megszületése (1997)
  • Magyarország története 1301–1526 (társszerző, 1998)
  • Az Árpádok. Fejedelmek és királyok (Makk Ferenccel, 2000)
  • A multikulturális Erdély középkori gyökerei (2001)
  • Szent István király (2001)
  • A korai Erdély (2002)
  • Történetírás a középkori Magyarországon. Magyar historiográfia I. (2002)
  • Magyarország vegyesházi királyai (szerk., 2003)
  • Háborúk és hadviselés az Árpádok korában (2003)
  • Nem magyar népek a középkori Magyarországon (2003)
  • Románok (újra) Pannóniában (2003)
  • A székelyek eredete (2005)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Galántai Erzsébet: Ércnél maradandóbb : Kristó Gyula emlékezete. Szeged : a város folyóirata, 16. 2004/8. sz. 29. p.

Tudományos tisztség

[szerkesztés]
  • MTA TMB[10] Szakbizottság, tag (1975–1982), plénum tag (1982–1988)
  • MTA Történettudományi Bizottság, tag (1980–)
  • SZAB[11] Történettudományi és Filozófiai Szakbizottság, elnök (1985–1990)
  • Szegedi Középkorász Műhely, elnök (1992–2004)
  • MTA közgyűlés (nem akadémikus) választott tagja (1994–)
  • Történelmi Szemle, szerkesztő bizottsági tag (1992–)
  • A Szeged története című monográfiasorozat főszerkesztője.
  • Dél-Alföldi Évszázadok c. könyvsorozat (Szeged) szerk. biz. elnök

Társasági tagság

[szerkesztés]
  • Magyar Történelmi Társaság (1962–2004); ig. választmányi tag (1985–1995)
  • Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1977–2004) végrehajtó bizottsági tag (1991–)

Kitüntetések

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kristó Gyula emlékezete, jesz.ajk.elte.hu
  2. ↑ nevpont.hu Kristó Gyula történész
  3. ↑ A rendszerváltás után természetesen érvényét vesztette a kommunizmus idején hozott rendelkezés.
  4. ↑ A szegedi Magyar Medievisztikai Kutatócsoportról. [2008. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 14.)
  5. ↑ Szent István Király törvényei és intelmei. Budapest, Szent István Társulat, 2000.
  6. ↑ Szent István király. Budapest, Vince Kiadó, 2001.
  7. ↑ Ekkor a Neumann Kht adta közre.
  8. ↑ Szeged, Dugonics temető. VII-5/6-12 In Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008.
  9. ↑ SZTE fennállásának 75 éves évfordulója (1921–1996)
  10. ↑ Tudományos Minősítő Bizottság
  11. ↑ Szegedi Akadémiai Bizottság

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kristó_Gyula&oldid=27586349”