Ugrás a tartalomhoz

Építészet

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Architektúra szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze a következővel: Architektúra (könyvsorozat).
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Építészet
architektúra (latinul: architectura)
Barokk templombelső, Wieskirche
Barokk templombelső, Wieskirche
Tárgyaépületek és építmények létrehozása
Ágai
Jelentős művelőiVitruvius, Alberti (elméleti írók)
Jelentős kézikönyveiMűvészeti lexikon (Budapest, 1984)
– alkalmazott tudományok –
Dzsószer fáraó piramisa Szakkarában —— az első olyan épület, amelynek ismert az építésze: Imhotep
Ókori római építészet: a Colosseum

Építészet (latinul: architectura) olyan alkalmazott tudományos és művészeti szakterület, amely az épületek és építmények létrehozásával, tágabb értelemben az épített környezet kialakításával foglalkozik. Az emberi kultúra, az emberi tevékenység egyik legalapvetőbb megjelenési formájaként egyrészt alkalmazott művészet, másrészt mérnöki tudomány, technológiai diszciplína. Az embert körülvevő természeti környezet olyan, akaratlagos megváltoztatása, amelynek „erőszakossága” konstruktív.

Az építészet nem azonos építéssel. Egy egyszerű kerti árnyékszék létrehozása is építés, egy vasúti töltés is komoly mérnöki feladat, de a hagyományos értelmezés szerint ezek egyike sem építészet (ezt napjainkban egyre többen vitatják). Ezt a félreértést általában az „építőművészet” kifejezéssel oldják fel, amely a nevében a művészi igényű épít(őműv)ész tervező munkára utal.

Az épületek megépítésén kívül építészetnek nevezzük egyrészt a belső terek kialakítását (belsőépítészet), másrészt az épületek összhangjának megteremtését, illetve környezetük kialakítását a városi-, esetenként regionális léptékig (városépítészet, urbanisztika, tájépítészet).

Az építészek más szakmák művelőinél (például az orvosoknál) kevésbé szakosodnak.

Funkcionális felosztása

[szerkesztés]

A funkcionális felosztás alaprendszerét jogilag az építési törvény definiálja:

1. az építészet objektuma:

  • földmű (tereptárgy), vagy
  • építmény, ami lehet
    • épület (pl. valamilyen ház)
    • műtárgy (pl. híd, köztéri szobor vagy villanypózna).

Az építészeti tervezést alapvetően az épületek funkcionális típusai alapján osztják fel. Ezt az építési törvény úgynevezett övezeti besorolása rögzíti:

családi- és társasházak, bérlakások, nyugdíjasházak stb.
  • középületek: szakrális-, igazgatási-, egészségügyi-, szociális-, oktatási-, kulturális- és sportintézmények,
  • üzemi épületek termelő-, kereskedelmi-vendéglátó szolgáltatő épületek, raktárak, üzemi irodaházak, üzletek, bevásárlóközpontok, logisztikai központok.

Mindezek lehetnek:

épületek.

A fentiken túl vannak különleges rendeltetésű épületek is (pl. laktanya, repülőtér stb.)

A műemlékek megóvásával, helyreállításával a műemlékvédelem foglalkozik.

Története

[szerkesztés]
Bővebben: Építészeti stílusok és történet

Az ember által épített környezet története több ezer éves; fontos pontjait és korszakait híres épületek (is) jelzik. Az építőművészet történetét neves építészek, irányzatok, iskolák és stíluskorszakok is tagolják (bár az igazán jelentős alkotások sokszor szétfeszítik az aktuális stílus kereteit, illetve nem illeszthetők be az adott alkotó korábbi munkáinak sorába).

Építészettörténeti korszakok és stílusok, irányzatok

[szerkesztés]

Az építészeti stílusokat és korszakaikat sokan és sokféleképpen tagolták olyannyira, hogy se a meghatározásuk, se az elnevezésük nem teljesen univerzális – már Angliában, illetve a tengerentúl is eltér a kontinentális gyakorlattól. A magyar gyakorlatban és építész-oktatásban (korántsem vitathatatlan módon) elkülönített stíluskorszak:

A 21. századnak nincs egységes építészeti korstílusa, sőt igazi építészeti stílusok is nehezen különíthetők el. Az egyes stíluskorszakokat elemezve megállapítható, hogy a korszakváltásaikat — a mindenkori esztétikai-művészi szemlélet mellett — technikai-technológiai újítások is serkentették. Napjainkban, amikor a tudományos, technikai és technológiai fejlettség hihetetlen változatosságot kínál, az alkotók szubjektív intuícióit esetenként csak piaci divatirányzatok befolyásolják.

„Modern” építészetnek a 20. század első felének stílusai közül a Bauhaus-irányzatokat szokás tekinteni. Mélyebb és átfogóbb értelemben azonban a modernségen a mindenkori társadalmi-, technikai- és technológiai igényekkel és adottságokkal összhangban levő, vagy annak fejlődési irányába ható törekvéseket értjük. Ennek alapján értékelünk számtalan olyan alkotót, akik életművében stílusváltásokat és -visszaváltásokat is találunk.

Ezen felsoroláson kívül van a népi építészet, ami egyrészt a mindenkori alapvető funkcióigényekhez igazodik, másrészt a népi gyakorlat alapvetően konzervatív jellege miatt a legfőbb hagyományőrző eszköznek és tárháznak bizonyul.

Magyarország

[szerkesztés]

Szakrális építészet

[szerkesztés]

Földrajzilag

[szerkesztés]

Magyarország

[szerkesztés]

Erdély

[szerkesztés]

Európa

[szerkesztés]

Ázsia

[szerkesztés]

Építészetelmélet

[szerkesztés]

Az építészelmélet az épületek, épületegyüttesek és települések létrehozására összegyűlt ismeretanyag. (Hajnóczi Gyula)

Az építészet immateriális részeként közlésformája elsősorban írásos. Hozzá tartoznak még különféle (egyes korszakok törekvéseit, szellemiségét meghatározó) eszmék, ideológiák, továbbá rajzok, tervek, makettek stb.

Nehezen foglalható rendszerbe, mert a legkülönbözőbb helyeken bukkannak fel forrásai. Ezért az építészetelmélet összefoglalását mindössze néhány, fölöttébb eltérő szellemiségű és megközelítésű szerző kísérelte meg.

Az építészet értelmezése feltűnik egyrészt számos társtudományban:

másrészt a szépirodalomban is.

Az építészet ismeretanyaga rendkívül tágas és heterogén, természete kettős:

  • a legtöbb esetben a fizikai környezet által meghatározott feltételek között működik; hatnak rá az épületszerkezet, az anyagtan, a statika diszciplínái.
  • a kor szellemiségének, a közösség (a megrendelő) igényeinek, eszmei művészeti tendenciáinak lenyomata.

A gyakorlat „teóriája” (mechanika, épületszerkezetek) mindig megelőzi az alkotást, az építészetelmélet teóriája viszont akár követheti is azt.

Az építészet értelmezése nagyban függ az értelmező szakmájától (építész, művészettörténész, filozófus, szociológus stb.).

Az építészetelmélet a különböző korokban eltérő intenzitással volt jelen, a teoretizálás láncolata nem folytonos. Egyes korszakokban rengeteg az elméleti traktátus, másoknak csak az épületeit ismerjük, a hozzájuk kapcsolódó írásokat, visszhangokat nem. Jellemző, hogy egyes korszakokban mely témákat dolgoztak fel, melyek azok, amelyeket éppen csak említettek, melyekkel nem foglalkoztak és melyeket titkoltak el, netán tiltottak.

Vannak olyan, régebbi művek, amelyek a modern, sőt kortárs építészetre is erősen hatnak, míg más elmélete és fejtegetései elavultak, sőt egyesek már megírásuk pillanatában avíttak voltak.

Az építészetelmélet „fajtái”: 1. egy-egy kiragadott jelenséggel, részterülettel foglalkozó elméletek:

  • építészeti képletekkel, formákkal (oszloprend, ornamentika stb.),
  • elvont szerkesztési elvekkel (arány, szimmetria, téralakítás stb.),
  • konkrét építészeti irányzatokkal (funkcionalizmus, regionalizmus stb.).

2. Az építészet „lényegét” kutató elméleti rendszerek. Értékük erősen függ az adott kor és a szerző értelmezésétől.

3. Enciklopédikus jellegű traktátusok, amelyek az összes, az építészetet meghatározó tényező felsorolását tűzik célul (első példája Vitruvius Tíz Könyve).

Építészetkritika, építészeti sajtó

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az építészetkritika főleg szakkönyvekben, szakfolyóiratokban (lásd Építészeti folyóiratok listája) és egyéb sajtótermékekben jelenik meg. Kifejezetten építészeti témájú könyvek magyar kiadói: Vince, TERC.

Híres építészek

[szerkesztés]
Ludwig Mies van der Rohe: Neue Nationalgalerie múzeum előtere (Berlin)

Jelentős 20. századi építészek:

A kortárs építészek legrangosabb elismerése az 1979-ben alapított Pritzker-díj, amit olykor „építészeti Nobel-díjnak” is neveznek. A díjazottak a jelenkori építészet legkiemelkedőbb képviselői.

Híres magyar építészek

[szerkesztés]
Lásd még: Magyar építészek listája

21. századi magyar építészek:

Építész szervezetek és egyesületek

[szerkesztés]
Kolozsvári banképület tükröződő ablakokkal

Mai, illetve történelmi nemzetközi szervezetek

[szerkesztés]

Mai magyarországi szervezetek

[szerkesztés]

Építészeket képző felsőoktatási intézmények

[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Ankerl Géza, Építészet és kommunikáció. Budapest: Műszaki Kiadó, 1991, ISBN 963-10-9067-1
  • Hannes Böhringer: Építkezés[halott link]
  • Kerékgyártó Béla (szerk.): A mérhető és a mérhetetlen. Építészeti írások a huszadik századból. Typotex Kiadó, 2004. ISBN 963-9548-44-8
  • Pogány Frigyes (1971): Firenze. Corvina Kiadó, Budapest
  • Pogány Frigyes (1976): Itália építészete II. Corvina Kiadó, Budapest
  • Pogány Frigyes (1968): Festészet és szobrászat az építőművészetben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Architecture
A Wikimédia Commons tartalmaz Építészet témájú médiaállományokat.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az építészet címszót a Wikiszótárban!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Építészet&oldid=27582264”