Ugrás a tartalomhoz

Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rimanóczy Gyula, id. szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk idősebb Rimanóczy Gyuláról szól. Hasonló címmel lásd még: Rimanóczy Gyula (egyértelműsítő lap).
Rimanóczy Gyula
Feleségével 1942-ben
Feleségével 1942-ben
Születési neveRimanóczy Gyula
Született1903. január 19.
Bécs,
Osztrák-Magyar Monarchia Osztrák-Magyar Monarchia
Elhunyt1958. december 21. (55 évesen)
Budapest,
Magyarország Magyar Népköztársaság
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségemagyar magyar
HázastársaFoucault Yvonne
GyermekeiYvonne
Gyula
Jenő
IskoláiMűegyetem
Munkái
Jelentős épületeiPasaréti téri templom, Bosnyák téri templom, BME R-épület
DíjaiYbl Miklós-díj (1953.)
Kossuth-díj (1955.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula témájú médiaállományokat.
Wälder Gyula irodájában (1926)

Idősebb Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19. – Budapest, 1958. december 21.) Ybl- és Kossuth-díjas építész, a magyar modernista avantgárd építészet kimagasló alkotója.

Bármihez nyúlt is, annak megjelenése olyan eleganciát sugárzik ma is, ami átsüt stílusjegyen és egyedüli hordozója annak a nagykultúrájú szellemnek, aminek az alkotó tulajdonosa volt… Kortársai közül, Lauberen kívül egyedül állott e képességével. Ez volt az, ami átadathatatlan, de a rá való törekvés akarása, az igen, az átplántálható, s ebben nem késlekedett megerősíteni senkit, akiben hajlandóságot látott.
– Molnár Péter

Családja

[szerkesztés]

Anyja a lengyel származású Markowski Zsófia, Julian Markowskinak, a neves lembergi szobrászművésznek leánya. Apja Rimanóczy Árpád mérnökkari tiszt, aki Nagyváradon vonult be katonának, majd a kötelező szolgálat letöltése után végleg katonai pályára lépett: előbb huszártiszt lett, majd Bécsben elvégezte a Technische Hochschulét, utána pedig a mérnökkarban szolgált haláláig. Nagyapja, Rimanóczy Kálmán híres nagyváradi építési vállalkozó és építész, számos ottani épület tervezője, kivitelezője. Rimanóczy Gyulának két testvére volt: János és László.

Három gyermeke közül a két fiú: ifj. Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenő követte őt a pályán. Lánya, Rimanóczy Yvonne jelmeztervező lett.[1]

Életpályája, munkássága

[szerkesztés]

Rimanóczy Gyula tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen végezte. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajosról elnevezett [1] jutalomdíjat.

1925–28 között nyugat-európai tanulmányutakon vett részt: bejárta Ausztriát, Svájcot, Francia- és Spanyolországot, Észak-Itáliát, Angliát.

Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön [2] építészek irodájában dolgozott.

1933-ban önállósította magát és 1948-ig saját irodája volt. E tizenöt év során születtek legszebb alkotásai. A magánvillákat kivéve a megbízások többségét pályázatokon nyerte el, köztük a Postás Nyugdíjas Otthon, a Dob utcai Postaigazgatóság, a Budapesti Sportcsarnok és a Bosnyák téri templom tervezését.

1942-ben kezdte tervezni saját családi házát Budapest XI. kerületében, a Somorjai u. 21. sz. telekre. Az épület a főváros ostroma előtt tető alá került, de anyagiak híján befejezni már nem tudta. A háború után 50 ezer új Ft-ért eladta; a félkész épületet az új tulajdonos négylakásos társasházzá alakította át.

1948-ban magánirodáját fel kellett adnia, és az akkoriban alakult állami tervezőirodában kényszerült elhelyezkedni. 1948. novembertől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-től az Ipari, majd Könnyűipari Tervező Iroda, végül 1950. szeptembertől a Középülettervező Iroda (KÖZTI) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott, eleinte tervezői, később vezetői beosztásokban. Ezen tíz év alatt számos épületet tervezett, melyek többsége meg is valósult: ipari létesítményeket, bányászfürdőket, oktatási és ahhoz kapcsolódó intézményeket (iskolák, iparitanuló-otthonok, egyetemi épületek). Haláláig oktatója volt a Magyar Építőművész Szövetségen belül 1953-ban alakult MÉSZ Mesteriskolának.

Épületei és tervei

[szerkesztés]
  • Milanówek (Lengyelország): Markowski-villa (1926)
  • Budapest XI., Somlói út 6/b.: villa (1927)
  • Új Hatvani Római Katolikus templom tervpályázata (megvétel, 1928)[2]
  • Budapest XI., Szirtes út 3/a.: villa (1932)
  • Budapest XII., Hűvösvölgyi út 50.: villa (1932) – lebontották
  • Budapest X., Kőszeg u. 8.: villa (1933)
  • Budapest II., Pasaréti téri templom (1933–34) – műemlék[3] [3]
  • Budapest II., Pasaréti út 96.: villa (1933) – ma Inter-Európa Bank
  • Debrecen: volt Sugárúti villa (1933)
  • Budapest II., Pasaréti út 97.: villa (1934) – átépítve
  • Székesfehérvár: Közvágóhíd (munkatársak: Farkas, Králik, Szabó) (1935)
  • Budapest XII., Lejtő út 22.: villa (1936)
  • Budapest XIV., Cházár A. u. 6.: Postás Nyugdíjas Otthon (1937)
  • Budapest II., Pasaréti téri autóbusz-végállomás (1937)[4]
  • Budapest VII., Dob u. 75–81.: Postaigazgatóság (1939)[5]
  • Budapest IX., Mester u. 45.: Rendelőintézet (1939)
  • Budapest II., Battai út 12/a.: villa (1940) [4]
  • Budapest XIV., Istvánmezei út 1–3.: Nemzeti Sportcsarnok (munkatársak: Gerlóczy, Müller, Simkovits, Tóth) (1941); 1944-ig a Nagycsarnok kiviteli terve is elkészült, de már nem valósult meg
  • Budapest XIV., Bosnyák tér: Szt. Antal Plébánia (1944) – befejezetlen maradt [5]
  • Gödöllő: Ganz Árammérőgyár (1949)
  • Ajka–Csingervölgy: Vájáriskola (1949)
  • Lyukóbánya, Tatabánya, Nagybátony, Petőfibánya: bányászfürdők (1949)
  • Budapest XIII., Váci út 107.: Iparitanuló-iskola (1950)
  • Győr: Iparitanuló-iskola (1950) – műemlék[6] Archiválva 2009. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Veszprémi Vegyipari Egyetem (1951-től)
  • Nyíregyháza: Dohányfermentáló (1951)
  • Gödöllői Agrártudományi Egyetem lakóépületei (1953)
  • Szolnok: irodaház (1953)
  • Budapest XI., Műegyetem rakpart: BME "R"-épület (1955)
  • Budapest XIII., Váci út 183.: Bánki Donát Iparitanuló Intézet[6] (1958?)

Tervezett, megépült és pályázati műveinek teljes száma 130 körül van.[7]

Publikációi

[szerkesztés]
  • A kislakáskérdés fontos problémája (Nemzeti Ujság, 1930. aug. 1.)
  • A városmajori új templom (Tér és Forma, 1933/4–5)
  • Új Parthenonok felé (Építészet, 1942. II/1)
  • Hozzászólás Nagy-Budapest rendezési tervéhez (1948. aug. 31.)
  • A jövő Budapestje (Magyar Nemzet, 1957. dec. 1.)

Díjai, kitüntetései

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • OPEION (KÖZTI-kiadvány ifjúsági melléklete, 1982/2)
  • Rimanóczy Gyula halálának 25. évfordulója alkalmából a MÉSZ Kós Károly-termében rendezett kiállítás, 1984. jan. 18–31.
  • Weichinger Károly és Rimanóczy Gyula építészek emlékkiállítása. Magyar Építészeti Múzeum, 1994. jún. 17. – aug. 28.
  • Rimanóczy Gyula templomtervei. Budapest Galéria kiállító háza, 2004. okt. 14. – nov. 14.
  • A szocialista realizmus maradandó épületei. HAP galéria, 2006. aug. 22. – szept. 29.
  • Rimanóczy Gyula építész emlékkiállítása. HAP-galéria, 2010. aug. 31. – okt. 31.

Hagyatékát a Magyar Építészeti Múzeum őrzi.[8]

Képgaléria

[szerkesztés]
  • Czigler alapítványi díj, pályázat, 1924
    Czigler alapítványi díj, pályázat, 1924
  • Pasaréti téri templom, 1934
    Pasaréti téri templom, 1934
  • Rózsadombi múzeum és rendház, 1935
    Rózsadombi múzeum és rendház, 1935
  • Gellérthegyi szálloda tervjavaslata, 1935 (tervezőtárs: Hoepfner Guido)
    Gellérthegyi szálloda tervjavaslata, 1935 (tervezőtárs: Hoepfner Guido)
  • Észt Művészeti Múzeum pályaterve, 1937
    Észt Művészeti Múzeum pályaterve, 1937
  • A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
    A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
  • Mester utcai rendelőintézet, 1939–42
    Mester utcai rendelőintézet, 1939–42
  • Családi ház Budapesten, 1943–44
    Családi ház Budapesten, 1943–44
  • BME "R"-épület, 1955
    BME "R"-épület, 1955

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A leírtak az építész fia, Rimanóczy Jenő által írt Rimanóczy Gyula életrajza című tanulmány kivonatából valók.
  2. ↑ Az Új Hatvani római katolikus templom homlokzata. Magyar Építőművészet 1928. XXVIII. évf. 5-6. sz.[halott link]
  3. ↑ Felújítás,új liturgikus tér és rendház emeletráépítés 1981-82 : Harsányi István és Vladár Ágnes munkája
  4. ↑ Felújítás: Építész Stúdió Kft. Sólyom Benedek DLA építész munkája[halott link]
  5. ↑ Műemlék
  6. ↑ http://epiteszforum.hu/valami-mindig-megtori-a-szurkeseget-a-nexon-belsoepiteszete1
  7. ↑ Munkáinak legrészletesebb felsorolása a KÖZTI OPEION című lapjának 1982/2. számának ifjúsági mellékletében olvasható

Források

[szerkesztés]
  • MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1945-1955 (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat. 1955)
  • Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete. (Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve. 1955/56 tanév).
  • Merényi: 1867-1965 CENTO ANNI ARCHITETTURA UNGHERESE. (Római Magyar Akadémia 1965. szeptember 1.).
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet. 1971
  • Művészeti kislexikon (Akadémiai Kiadó, 1973)
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 255–256. o. ISBN 963-10-1780-X  
  • Jékely Zsolt-Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. 1980
  • OPEION ifjusági melléklete. 1982/2. szám. (KÖZTI saját kiadvány. Szerzők: Dévényi T. és Ferkai A.)
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. 87, 88, 89, 137, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 147, 157, 158, 159, 165, 187, 188. (Műszaki Könyvkiadó, 1986)
  • Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1956. (OMH. Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 1992).
  • Rimanóczy Gyula (1903-1958) Az országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar Építészeti Múzeumának kiadványa. Budapest, 1996.
  • Modern és szocreál. Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959 (Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 2006).

Folyóiratokban megjelent munkái

  • Tér és Forma: 1929/8, 1930/4-5, 1934/2, 1934/12, 1935/10-12, 1938/3, 1941/4-10, 1942/3, 1943/1 számok.
  • Magyar Művészet: 1934/9 szám.
  • A Pesti Városháza: 1934/4 szám.
  • ÉPÍTÉSZET: 1942/1-3-4 FÜZET.
  • MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET: 1941/június, 1942/október és december.
  • Új Építészet: 1948/10 szám.
  • Magyar Építőművészet: 1955/3-5 és 11-12, 1984/3 szám.
  • Bauwelt 1987. július. 26. szám.
  • Számos külföldi építész szaklap, többek között a Casabella közölte műveit.

Külföldi kiadvány

  • NUOVA ARCHITECTTURA NEL MONDO (Milánói kiadvány a világ építészetéről. 1938. február) Szöveges ismertető: 145-147. oldal. Fotók: 363-365 oldal.

(Munkásságáról még számos kiadvány jelent meg, ami nem áll rendelkezésünkre.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Gyula Rimanóczy
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rimanóczy_Gyula_(építész,_1903–1958)&oldid=26840274”