Andrea Moda Formula
| Andrea Moda | |
 | |
| Teljes név | Andrea Moda Formula |
| Székhely | Olaszország |
| Alapító(k) | Andrea Sassetti |
| Jelentős versenyzők |  Alex Caffi Enrico Bertaggia Roberto Moreno.svg){kind=small} Perry McCarthy |
| Motorok | Judd |
| Gumik | Goodyear |
| Formula–1-es szereplése | |
| Első verseny | .svg){kind=small} 1992-es dél-afrikai nagydíj |
| Utolsó verseny |  1992-es belga nagydíj |
| Versenyek száma | 13 (1 rajt) |
| Konstruktőri világbajnoki címek | 0 |
| Versenyzői világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
Az Andrea Moda egy megszűnt olasz Formula–1-es versenycsapat, amely az 1992-es világbajnokságon állt rajthoz. Alapítója Andrea Sassetti, az olasz cipőtervező, a csapat nevét pedig az általa vezetett divatmárka adta. Összesen kilenc nagydíjon vettek részt, de ebből csak egyre sikerült kvalifikálniuk magukat, azt is csak egy autóval. Statisztikailag és a csapatot övező botrányokat tekintve is az egyik legrosszabb csapat a Formula-1 történetében.
Története
[szerkesztés]1991 szeptemberében Sassetti felvásárolta az akkor már erősen gyengélkedő Coloni csapatot. Abban az évben sem sikerült egyetlen prekvalifikációs körön sem túljutniuk, sőt erre utoljára az 1989-es portugál nagydíjon került sor - 82 próbálkozásból mindössze 14 alkalommal indulhattak el versenyen. Legjobb helyezésüket Gabriele Tarquini érte el egy nyolcadik pozícióval az 1988-as kanadai nagydíjon. Az új csapat számos ex-Coloni munkatársat foglalkoztatott, és megállapodtak a Simtekkel, hogy egy, eredetileg a BMW számára 1990-ben épített kasztnival vágnak neki a küzdelmeknek. Az Andrea Moda S921 névre hallgató versenyautó a Judd V10-es motorját kapta meg, azonban nem készült el az autó az idény rajtjára.
Emiatt a dél-afrikai nagydíjon a korábbi Coloni C4B módosított változatával indultak. A szezonnyitón a csapatnál szereplő két versenyző, Alex Caffi és Enrico Bertaggia nem tudott elindulni a futamon, ugyanis a csapatfőnök Andrea Sassetti nem akarta kifizetni az újoncoknak kötelező százezer dollárt, mondván, az Andrea Moda nem is új résztvevő, hanem csak a Coloni jogutódja. A FISA-t ez az érvelés nem hatotta meg, ugyanis Sassetti csak a csapatot vette át, de a nevezést elfelejtette megtenni a Coloni nevében is. Caffi megtett egy pár ismerkedő kört csütörtökön (ezt a pálya átépítései miatt valamennyi csapatnak megengedték), azonban ezt leszámítva már se a szabadedzéseken, se a prekvalifikáción nem vett részt. Mexikóba is elutazott a csapat, ám ott sem csináltak semmit, ugyanis az autók még nem voltak készen.
Miután kritizálták a csapatvezetést, mind Caffit, mind Bertaggiát kirúgták, helyükre Roberto Moreno és a korábban a Williamsnél is tesztelő Perry McCarthy került (aki később a közkedvelt Top Gear című tévéműsorban szerepelt, mint "The Stig"). Az első versenyen csak Moreno szerepelhetett (de már az új autóval), ugyanis McCarthy még nem kapta meg szuperlicencét. A következő, spanyol versenyen már ő is elindulhatott, de a versenye nem tartott sokáig, mert alig néhány méter megtétele után az autó lefulladt. Közben váratlanul megjelent a csapatnál Bertaggia, aki azzal próbálta magát visszajuttatni, hogy egymillió dolláros szponzorpénzt ígért az Andrea Modának. Sassetti kérdés nélkül visszahozta volna őt a csapathoz McCarthy helyére, azonban a korábbi manővereik miatt a FISA megtiltotta az újabb versenyzőcserét. Elkeseredve a pénz elvesztése miatt, Sassetti és a csapat egyre inkább Morenóra koncentrált, és a monacói versenyre már sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak.[1][2]
Moreno Monte-Carlo utcáin a huszonhatodik helyről vághatott neki a versenynek. A kockás zászlót már nem látta meg, ugyanis tizenegy kör után motorhiba miatt feladni kényszerült a viadalt. Kanadában a csapat motor nélkül maradt, miután Sassetti nem fizetett a Juddnak. Egy, a Brabhamtől kölcsönkért erőforrással Moreno megtehetett néhány kört, azonban még az előkvalifikációt sem élte túl, McCarthy pedig el sem indult. Miután fokozatosan a kevés meglevő szponzor is elhagyta a csapatot, Sassetti ameddig tudta, saját zsebből finanszírozta az Andrea Moda működését.[2][3] A soron következő francia nagydíjon a csapat azért nem tudott elindulni, mert a francia kamionosok blokádja miatt nem jutottak el a pályára. Minden csapatnak sikerült megállapodnia velük, kivéve őket, így egyedül ők maradtak le a futamról. Ezután a csapat gyakorlatilag átállt arra a működési modellre, hogy egyedül Morenóra koncentráltak, McCarthy autója pedig gyakorlatilag csak csapattársa tartalék járműveként funkcionált. McCarthyt ezek mellett megalázó bánásmódban részesítették: hazai versenyén száraz pályán esőgumikkal kellett elindulnia, a Hungaroringen pedig negyvenöt másodperccel az időmérő vége előtt küldték csak ki, amikor már nyilvánvaló volt, hogy nem fog tudni mért kört futni.
Mind a FISA, mind a csapatok McCarthy mellé álltak, és felszólították a csapatot, hogy biztosítsa a lehetőséget az ő számára is a versenyzésre, ellenkező esetben az istállót kizárják a további küzdelmekből. Az utolsó verseny, amelyen az Andrea Moda elindult, a belga futam volt, ahol már nem kellett prekvalifikálniuk magukat, miután a Brabham visszalépett. Egyik versenyző sem tudta kvalifikálni magát a versenyre, miután jóval a 107 százalékos időeredményen túl végeztek. McCarthy ráadásul balesetet szenvedett az Eau Rouge-ban, elmondása szerint azért, mert a kormánymű tönkrement. Sassetti szemrebbenés nélkül közölte, hogy tudtak a problémáról, eredetileg Moreno autójában volt a hibás szerkezet, de azt átszerelték McCarthynak.[4] Ezek után McCarthy azonnali hatállyal felmondott a csapatnál. Ugyanezen a hétvégén Sassettit letartóztatták a paddockban, számlahamisítás gyanújával. Egy héttel később, szeptember 8-án a FISA arra hivatkozva, hogy az Andrea Moda képtelen csapatként működni, és viselkedésükkel negatív színben tüntetik fel a sportágat, kizárta őket a további küzdelmekből.[5] Ennek ellenére Monzában még megjelentek, de oda nem engedték be őket.
A csapat széles körben az egyik leginkább versenyképtelen csapatként ismert a Formula–1 történetében.
Teljes Formula–1-es eredménylistája
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Karosszéria | Motor | Gumi | Versenyzők | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pont | Poz. |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1992 | Andrea Moda C4B Andrea Moda S921 |
Judd GV V10 | G |
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
0 | - | |
| Alex Caffi | KIZ | |||||||||||||||||||||
| Enrico Bertaggia | KIZ | |||||||||||||||||||||
| Roberto Moreno | NPK | NPK | NPK | KI | NPK | NPK | NPK | NK | NK | |||||||||||||
| Perry McCarthy | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NK |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Scoreboard: Motor Sports: Monaco Grand Prix”, Press and Sun-Bulletin, 1992. május 29., 2C. oldal (Hozzáférés: 2018. január 24.) (angol nyelvű)
- ↑ a b „The Scoreboard: Belgian GP”, The Morning Call, 1992. augusztus 29., A53. oldal (Hozzáférés: 2018. január 24.) (angol nyelvű)
- ↑ AP. „Andrea Moda team ruled out of Formula 1 season”, The Courier-Journal, 1992. szeptember 9., D7. oldal (Hozzáférés: 2018. január 24.) (angol nyelvű)
- ↑ The worst car I ever drove (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2022. január 5.)
- ↑ 9 Sep 1992, Page 40 - The Courier-Journal at Newspapers.com (angol nyelven). Newspapers.com. (Hozzáférés: 2022. január 5.)
Források
[szerkesztés]- F1 Rejects Archiválva 2011. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Chequered Flag Motorsports
