Fürjes
| Fürjes (Загајица / Zagajica) | |
 | |
| Utcarészlet | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Versec |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26344 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 500 fő (2011)[1] |
| Népsűrűség | 25 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Terület | 23,3 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 58′ 41″, k. h. 21° 13′ 28″44.978056°N 21.224444°EKoordináták: é. sz. 44° 58′ 41″, k. h. 21° 13′ 28″44.978056°N 21.224444°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fürjes témájú médiaállományokat. | |
Fürjes (szerbül Загајица / Zagajica) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Versec községben.
Fekvése
[szerkesztés]Versectől délre, Izbistye, Porány és Párta közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Fürjes neve csak a török időktől ismert, ekkor már mint lakott hely volt említve.
Az 1717-es kamarai jegyzékben, a verseczi kerületben Sakaiza néven, 37 házzal sorolták fel.
1723-1725. között gróf Mercy térképén Sagaic, majd az 1761-es térképen Sagaitza (Szagajcza) alakban szerepelt.
1773-ban, amikor Mária Terézia királynő rendeletére a két bánsági katonai határőrvidéket, újabb helységek hozzácsatolásával, megnagyobbították, a német-szerb Határőrvidék területéhez csatolták; de 1873-ban Temes vármegyéhez került.
1910-ben 1254 lakosából 8 fő magyar, 18 fő német, 37 fő román, 1146 szerb, 36 egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 18 fő római katolikus, 3 fő ág. hitv. evangélikus, 1212 fő görögkeleti ortodox 12 fő egyéb vallású volt. A lakosok közül 43 fő tudott magyarul. Írni és olvasni 618 fő tudott.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Fehértemplomi járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1185 | 1184 | 1214 | 1055 | 928 | 790 | 575[2] | 500[3] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 513 | 89,21 |
| Cigányok | 37 | 6,53 |
| Románok | 5 | 0,86 |
| Magyarok | 2 | 0,34 |
| Montenegróiak | 1 | 0,17 |
| Horvátok | 1 | 0,17 |
| Szlovákok | 1 | 0,17 |
| Macedónok | 1 | 0,17 |
| Jugoszlávok | 1 | 0,17 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti temploma - 1805-ben épült
Jegyzetek
[szerkesztés]
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities (szerb és angol nyelven). Statistical Office of Republika Srpska, 2012. (Hozzáférés: 2012. november 30.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
