Ugrás a tartalomhoz

William Neville, Kent grófja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Neville
Fauconberg 6. bárója
Neville címere a térdszalagrenddel kombinálva
Neville címere a térdszalagrenddel kombinálva

Kent 1. grófja
Uralkodási ideje
1461. 1463. január 9.
Életrajzi adatok
UralkodóházNeville család
Születettc. 1409[1]
Elhunyt1463. január 9. (54 évesen)
Alnwick
NyughelyeGuisborough-i kolostor
ÉdesapjaRalph de Neville
ÉdesanyjaJoan Beaufort
Testvére(i)
  • Richard Neville
  • Edward Neville, 3rd Baron Bergavenny
  • George Neville, 1st Baron Latimer
  • Robert Neville
  • Alice Neville
  • Neville Cecília
  • Katherine Neville, Duchess of Norfolk
  • Eleanor Neville
  • Anne Neville, Duchess of Buckingham
  • Philippa Neville
  • John Neville, Lord Neville
HázastársaJoan Fauconberg
GyermekeiThomas
Anthony
Alice
Elizabeth
Joan
SablonWikidataSegítség

William Neville, Kent 1. grófja, Fauconberg bárója (Durham, cc. 1409. – Alnwick, 1463. január 9.) angol nemes-katona volt, aki a York-ház oldalán vett részt a rózsák háborújában.[1] Egy York-párti krónika szerint „kis termetű, de nagy tiszteletben álló lovag volt”.[2]

Családja

[szerkesztés]

Ralph de Neville, Westmorland 1. grófja és Joan Beaufort, Genti János lancasteri herceg lányának második fiaként született a Raby-várban. Felesége Joan Fauconberg.[1] Apja ráhagyta Bywell és Styford báróságát. Testvére volt mások mellett Richard Neville, Salisbury grófja, Fauconberg báróságát házassága útján szerezte.

Pályafutása

[szerkesztés]

Lovaggá a hétéves VI. Henrik angol király ütötte 1426. május 19-én. Első katonai sikereit Orléans 1428-as ostrománál érte el. Bátyja, Salisbury grófja a skót határvidék kormányzója volt, így ő is részt vett a skót ügyek intézében, majd 1436 tavaszán csatlakozott Plantagenet Richárd yorki herceg franciaországi hadjáratához. Jelentős szerepet játszott a Burgundia elleni hadműveletekben, ezért fontos pozíciókat kapott Normandiában, többek között Verneuil és Evreux kapitányságát, 1439-ben. Részt vett Meaux és Harfleur ostromában. Szolgálatait 1440-benTérdszalagrenddel és Rugles lordságával jutalmazták.[3][4]

1441-1442-ben York alatt szolgált, és részt vett a béketárgyalásokban. 1443 márciusában öt évre kinevezték a Roxburgh-vár kapitányának. 1449-ben a franciák foglyul ejtették Pont de l'Arche-nál. Egy kortárs – utalva Fauconberg jelvényére – így kommentálta az Anglia számára szerencsétlen eseményt: „A halász elvesztette a horgát”. A gróf 1450-ben szabadult, majd diplomáciai szolgálatot látott el. 1451-ben további 12 évre kinevezték Roxburgh élére. 1454-ben, York első régenssége idején, amikor Salisbury volt a kancellár, Fauconberg is tagja volt a királyi tanácsnak.[3]

Rózsák háborúja

[szerkesztés]

Az első Saint Albans-i csatában nem vett részt, mert VII. Károly francia király francia királynál teljesített diplomáciai küldetést, de a fontos tisztségek újraosztásakor róla sem feledkeztek el, és a tanács ülésein is rendszeresen megjelent.[3]

1457-ben unokatestvére, Richard Neville, Warwick grófja alatt szolgált Calais-ban. Amikor 1459-ben Warwick Angliába utazott, hogy csatlakozzon a York-felkeléshez, Calais-t felügyelte, mindaddig, amíg Warwick vissza nem érkezett a Blore Heath-i csata után. 1460 júniusában John Dinhammel elfoglalta Sandwich városát. Július 10-én részt vett a yorki győzelemmel végződött Northamptoni csatában, amelynek következményeként VI. Henrik ismét fogságba esett. Arról nem szólnak a korabeli krónikák, hogy ott volt-e a wakefieldi ütközetben vagy a Második Saint Albans-i csatában.[3]

Fontos szerepet játszott a Ferrybridge-i csata megnyerésében is. A Yorkok frontális támadása rettenetes véráldozatal járt, és nem vezetett sikerre, ezért Fauconberg ezer lovassal átkelt a castlefordi gázlón, és a Lancaster-csapatokat vezető John Clifford, Clifford bárója mögé került, és csapatait megfutamította. A Towtoni csatában a York sereg balszárnyát irányította, és a szél által segített íjászai megtizedelték az ellenséget, amely kénytelen volt rohamra indulni, és ezzel elvesztették jó pozíciójukat.[5][6]

Később – Warwick és Montagu mellett – az északi területek pacifikálásában vett részt. 1461. november 1-jén.[4] szolgálatait IV. Eduárd angol király Kent grófi címével hálálta meg, amely Edmund Holland 1408-as halála óta betöltetlen volt. Tagja lett a király belső tanácsának, és jogot kapott száz zsák gyapjú adómentes exportjára. 1462 júliusában kinevezték az angol flotta parancsnokának. 1462 januárjában meghalt, a guisborough-i kolostorban temették el. Mivel elismert fiú utód nélkül hunyt el, Kent grófi címe „kihalt”. Két évvel később Edmund Grey kapta meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Geni.com:William Neville, 1st Earl of Kent. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
  2. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 148. oldal ISBN 963-09-2593-1
  3. a b c d Luminarium:William Neville, Baron Fauconberg and Earl of Kent. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
  4. a b The Peerage:William de Neville, 1st and last Earl of Kent1. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
  5. John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 169. oldal ISBN 963-09-2593-1
  6. David Clark:Battlefield walks in Yorkshire. (Hozzáférés: 2012. december 1.)