Ugrás a tartalomhoz

Willem Jacobus Eijk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Willem Jacobus Eijk
Született1953. június 22. (71 éves)
Duivendrecht
Állampolgárságaholland
Foglalkozása
Tisztsége
  • Roman Catholic Bishop of Groningen (1999. július 17. – 2005. november 26.)
  • Roman Catholic Bishop of Groningen-Leeuwarden (2005. november 26. – 2007. december 11.)
  • Roman Catholic Archbishop of Utrecht (2007. december 11. – )
  • bíboros (2012. február 18. – )
Iskolái
az Utrechti főegyházmegye érseke
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1985. június 1.
Roermond
Püspökké szentelés1999. november 6.
Groningen
Szentelők
  • Adrianus Johannes Simonis (főszentelő)
  • Frans Wiertz (társszentelő)
  • Sergio Utleg (társszentelő)
Bíborossá kreálás2012. február 18.
Róma
Hivatala Groningen-Leeuwardeni egyházmegye püspöke
Hivatali idő1999 – 2007
ElődjeJohann Bernard Wilhelm Maria Möller
UtódjaGerard Johannes Nicolaus de Korte
Hivatalaz Utrechti főegyházmegye érseke
Hivatali idő2007 – hivatalban
ElődjeAdrianus Johannes Simonis
Utódjahivatalban
Szentelt püspökök
Herman Willebrordus Woorts2010.
Theodorus Cornelis Maria Hoogenboom2010.
Cornelis Franciscus Maria van den Hout2017.
Társszentelt püspökök
Johannes Harmannes Jozefus van den Hende2006.
A Wikimédia Commons tartalmaz Willem Jacobus Eijk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Williem Jacobus „Wim” Eijk (Duivendrecht, 1953. június 22. –) holland római katolikus pap, az Utrechti főegyházmegye érseke, bíboros. Egyházi pályafutása előtt orvosként dolgozott; papként az orvosi etikát tette tudományos tanulmányai középpontjába.

Korai élete és tanulmányok

[szerkesztés]

Williem Jacobus Eijk 1953. június 22-én született Duivendrechtben (Észak-Hollandia).[1] Eijk az Amszterdami Egyetemen tanult orvostudományt, és 1978-ban szerzett diplomát. 1978-ban és 1979-ben belgyógyász orvosként dolgozott.[2] A kerkradei Rolduc szemináriumban készült a papságra.[3] 1979-től kezdve teológiai képzését összekapcsolta a Leideni Egyetemen folytatott orvosi etikai tanulmányaival. 1985-ben szentelték pappá és inkardinálták a Roermondi egyházmegyébe. Ezután a vanlo-blericki Páduai Szent Antal plébánián kezdett dolgozni mint kurátor.[3]

1987-ben orvosi doktori címet szerzett a Leideni Egyetemen[3], az eutanáziáról írt disszertációjával.[4] 1990-ben az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen filozófiából doktorált Az emberi lények géntechnológiájának etikai problémái című disszertációjával. A doktori címet 1990-ben szerezte meg. Eijk a római Lateráni Pápai Egyetemen szerzett mesterdiplomát és teológiai doktori címet is. Ezzel párhuzamosan erkölcsteológiát tanított a rolduci szemináriumban. 1996-tól Eijk a svájci Luganóban a pápai teológiai kar erkölcsteológia professzora volt. 1997 és 1999 között a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja volt.[3]

Püspök és érsek

[szerkesztés]

Eijket 1999. július 17-én nevezték ki a Groningen-Leeuwardeni egyházmegye püspökévé és november 6-án szentelték püspökké.[1] Jelmondatául a Noli recusare laborem („Ne utasítsd el a munkát”) mondatot választotta, amely Tours-i Szent Márton utolsó szavaiból származik.[2] Püspökként a korábbi gyakorlathoz képest korlátozta a laikusok szerepét az istentiszteleteken.[4]

II. János Pál pápa 2004. augusztus 4-én a Pápai Életvédő Akadémia tagjává[1], 2005. március 23-án pedig az Akadémia kormányzótanácsának tagjává nevezte ki.[5]

2001-ben Wim Eijk szubdurális hematómát szenvedett, amelyből teljesen felépült.[2]

2007. december 11-én XVI. Benedek pápa kinevezte Eijket az Utrechti főegyházmegye érsekévé.[3] 2008. január 26-án iktatták be az utrechti Szent Katalin-székesegyházban. Ő Szent Willibrord (658-739) 70. utóda az érseki székben.

2008 májusában Benedek pápa kinevezte Eijket a Kléruskongregáció tagjává.[6]

Társszerkesztője volt a Katolikus orvosi etika kézikönyve: Felelős egészségügyi ellátás katolikus szemszögből című könyvnek, amely 2010-ben jelent meg.[2]

2011-ben a Holland Püspöki Konferencia elnökévé választották.[7]

XVI. Benedek pápa a 2012. február 18-i konzisztóriumon 21 társával együtt bíborossá kreálta.[8] Címtemplomául a San Callisto-templomot jelölték ki.[9] Április 21-én a Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációja tagjává nevezték ki.[10] Egyike volt azoknak a választó bíborosoknak, akik részt vettek a 2013-as konklávén, amely Ferenc pápát választotta.[11]

Ferenc pápa 2014. február 6-án a Világiak Pápai Tanácsa tagjává nevezte ki.[12]

2013 végén Ferenc pápa beleegyezett egy egynapos amszterdami látogatásba, amely város kimaradt II. János Pál pápa 1985-ös hollandiai látogatásából. A korábbi terveket Eijk állítólag azért akadályozta meg, mert a közvélemény lelkesedésének hiányára számított.[13]

Urtecht érsekeként az egyházmegye 326 egyházközségének 48 területre történő átszervezését javasolta, követve az egész Európában tapasztalható mintát a templomok látogatottságának csökkenése miatt. Ehhez a tervhez a lakossági ellenállás ellenére ragaszkodott. Ezt mondta: „Amikor a pápával beszéltem, figyelmeztettem, hogy a régi egyházi struktúrák nem fognak létezni, mire nyugdíjba vonulok – és 2025-re templomaink kétharmadát kivonják az istentiszteletből.”[14]

Pozíciók

[szerkesztés]

2015 júniusában Eijk elrendelte Rhianna Gralike, Kelet-Flevoland és Észak-Veluwe Norbertus Egyházközség transznemű kincstárnokának eltávolítását az egyházközségi tanács tiltakozása ellenére.[15][16]

2015-ben Eijket választották meg a Holland Püspöki Konferencia képviseletére az október családszinóduson.[17] A szinódus előtt közzétett egy esszét, amelyben kijelentette, hogy azok a párok, akik anélkül kötnek új polgári házasságot, hogy korábbi házasságuk érvénytelenítését megkapták volna, „a strukturált és intézményesített házasságtörés egy formáját” jelentik.[18] A szinódust követően Ferenc pápa Amoris laetitia című művének kritikusa lett. 2018-ban azt mondta, hogy a dokumentum „kételyeket vetett el” és azt mondta, hogy Ferenc pápának világosabban ki kellene mondania, hogy a házasság „egy és felbonthatatlan” és hogy a válás után újraházasodó katolikusoknak meg kell tagadni a szentáldozáshoz járulást.[19]

2018 májusában, miután Ferenc pápa nem utasította el a Német Püspöki Konferencia azon javaslattervezetét, hogy bizonyos esetekben a protestánsok is részesülhessenek az Eucharisztiában a katolikus templomokban, Eijk azt írta, hogy Ferenc pápa nem védi „az Egyház világos tanítását és gyakorlatát” és hogy ez „az Igazságtól való eltávolodás felé való sodródást jelent.”[20]

2022 novemberében arra kérte Ferenc pápát, hogy írjon enciklikát a nemek elméletéről.[21] Kérésének részben eleget tett a Hittani Dikasztérium Dignitas Infinita című nyilatkozata.[22]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  2. ↑ a b c d Staff, ZENIT: Cardinal-designate Eijk: Doctor, Defender of Life (spanyol nyelven). ZENIT - English, 2012. február 14. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  3. ↑ a b c d e RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  4. ↑ a b Opvolger Simonis bekend: Wie is bisschop Eijk? (holland nyelven). www.rtvutrecht.nl, 2007. december 11. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  5. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  6. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  7. ↑ EIJK Card. Willem Jacobus. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  8. ↑ List of new cardinals named by Pope Benedict | Reuters. web.archive.org, 2016. március 5. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  9. ↑ Staff, ZENIT: Churches Assigned to New Cardinals (spanyol nyelven). ZENIT - English, 2012. február 20. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  10. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  11. ↑ Staff, ZENIT: List of Cardinal Electors (spanyol nyelven). ZENIT - English, 2013. március 12. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  12. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  13. ↑ DPG Media Privacy Gate. myprivacy.dpgmedia.nl. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  14. ↑ Luxmoore, Jonathan: Europe's church creatively rethinks as numbers plummet (angol nyelven). www.ncronline.org. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  15. ↑ DPG Media Privacy Gate. myprivacy.dpgmedia.nl. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  16. ↑ DPG Media Privacy Gate. myprivacy.dpgmedia.nl. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  17. ↑ XIV Assemblea Generale Ordinaria del Sinodo dei Vescovi (4-25 ottobre 2015) - Elenco dei Partecipanti. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  18. ↑ McElwee, Joshua J.: Synod to be culmination of two years' preparation, consultation (angol nyelven). www.ncronline.org. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  19. ↑ Once again, bishops around the world differ on 'Amoris'. web.archive.org, 2018. május 8. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  20. ↑ Cardinal Eijk: Pope Francis Needed to Give Clarity on Intercommunion (angol nyelven). NCR, 2018. május 7. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  21. ↑ Dutch cardinal asks pope for gender encyclical on gender theory (angol nyelven). Crux, 2022. november 15. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
  22. ↑ Vatican’s ‘Dignitas Infinita’ Draws ‘Clear Line’ on Gender Theory, Receives Widespread Praise (angol nyelven). NCR, 2024. április 9. (Hozzáférés: 2024. november 21.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Willem_Jacobus_Eijk&oldid=27634274”