Ugrás a tartalomhoz

Kurt Koch

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurt Koch
Született1950. március 15. (74 éves)[1][2]
Emmen[1]
Állampolgárságasvájci
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
  • teológus
  • egyetemi oktató
  • író
Kitüntetései
  • Order of Friendship
  • Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
  • Románia Csillaga érdemrend
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (2016)
a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnöke
Ut sit in omnibus Christus primatum tenens
(Hogy Krisztusé legyen az elsőség mindenben)
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1982. június 20.
Püspökké szentelés1996. január 6.
Róma
Szentelők
Bíborossá kreálás2010. november 20.

Hivatalbázeli püspök
Hivatali idő1995-2010
ElődjeHansjörg Vogel
UtódjaFelix Gmür

Hivatala Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnöke
Hivatali idő2010-
ElődjeWalter Kasper
Utódjahivatalban
Szentelt püspökök
Felix Gmür (pappá szentelés)1999
Denis Theurillat2000
Felix Gmür2011
Joseph Maria Bonnemain, Opus Dei2021
Társszentelt püspökök
Bernd Joachim Uhl2001
Markus Büchel2006
Vitus Huonder2007
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurt Koch témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kurt Koch (Emmenbrücke, Luzern kanton, 1950. március 15. –) római katolikus svájci püspök, bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnöke. 1995 és 2010 között bázeli püspökként szolgált.

Pályafutása

[szerkesztés]

Kurt Koch 1950. március 15-én született a Luzern kantonbeli Emmenbrückében. A középiskola elvégzése után Münchenben és Luzernben tanul teológiát, 1975-ben szerez diplomát. 1982. június 20-án szentelik pappá. Ezután Bernben végez lelkipásztori szolgálatot három éven át, közben Fribourgban teológiát tanít, 1987-ben teológiai doktorátust szerez. 1989-től a luzerni egyetemen dogmatikus teológiát és liturgiát oktat, 1995-ben ugyanitt rektori kinevezést kap.

1995. december 6-án II. János Pál pápa Bázel püspökévé nevezi ki, egy hónappal később Rómában pedig püspökké is szenteli. 1998-tól nyolc éven át a svájci püspöki konferencia alelnöke, 2007 és 2009 között pedig elnöke.

2010. június 1-jén XVI. Benedek pápa a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnökévé, egyúttal ad personam érsekké nevezi ki. Még ez év novemberében tartott konzisztóriumon bíborossá is kreálja, a diakónusi rendbe. Római diakoniája a Nostra Signora del Sacro Cuore. Ezen kívül a Hittani Kongregáció, a Püspöki Kongregáció, Keleti Egyházak Kongregációja, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja, a Nevelésügyi Kongregáció, valamint a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa tagja.

2021. május 3-án tartott rendes konzisztóriumon Ferenc pápa jóváhagyásával a bíborosok presbiteri rendjébe lépett át.[3]

Nézetei

[szerkesztés]

Már Bázel püspökeként is szorgalmazta a vallások közti párbeszédet, valamint a vallásszabadság előmozdítását. Egy 2006-os interjúban a minaretek szabad építése mellett érvelt a vallásszabadságra hivatkozva, ugyanakkor a muszlim többségű államokat is vallási toleranciára szólította fel. Az iszlám integrációja kapcsán kiemelte, hogy „a probléma valójában nem az iszlám erőssége, hanem a kereszténység gyengesége.”[4]

2007-ben a Hittani Kongregáció által kiadott dokumentumhoz fűzött hosszabb magyarázatot, melyben az apostoli utódlás és a valóságos szentségek fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy a protestáns egyházak ezekkel nem bírnak. Az ortodox és a protestáns egyházak által támogatott ökumenikus törekvések kapcsán kifejtette, hogy míg előbbiek teljes, látható egységre törekszenek, utóbbiak pedig a különféle és sokszínű egyházi közösségek kölcsönös elismerésért dolgoznak.[5]

Koch véleménye szerint az ortodoxia kapcsán a legnagyobb nehézség annak megosztottsága, így az ökumenikus párbeszéd sikeressége érdekében az ortodox egyházak közötti kapcsolatok javítását is szorgalmazza.[6] Egy 2014-es interjúban kifejtette, hogy a nacionalizmus mélyen gyökerező probléma az ortodox egyházakban, ugyanakkor a protestánsoknál és a katolikusoknál is megjelenik. „Ez a katolikus egyházat is érinti, amely bár univerzális egyház, mégsem teljesen szabad a nacionalista bűnöktől. A bűnök elkövetésében tehát elég ökumenikusak vagyunk.” Ugyanakkor kifejtette, hogy a kulturális különbözőségek is hasonló gátat képezhetnek az ökumenizmusban. „Az ortodoxokkal nagyon sok közös hitbeli dolgunk van, de teljesen más a kultúránk. Ezzel szemben például a reformáció által létrejött egyházi közösségekkel ugyan nem ilyen széles a hitbeli közösségünk, kultúránk mégis azonos.” [7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 25.)
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Bíborosi konzisztórium Ferenc pápa vezetésével”, Magyar Kurír, 2021. május 4. 
  4. Swiss bishop comes out in favour of minarets”, swissinfo.ch, 2006. szeptember 3. 
  5. Protestant groups dismayed at new document on identity of 'church'”, Catholic News Service, 2007. július 11.. [2007. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. május 21.) 
  6. Az élet ökumenizmusa vezet el az egységhez”, Vatikáni Rádió, 2013. január 19. 
  7. Luther nem akart szakadást, hanem megújulást”, evangelikus.hu, 2014. március 14.. [2021. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. május 21.) 

Források

[szerkesztés]