Ugrás a tartalomhoz

João Braz de Aviz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
João Braz de Aviz
Született1947. április 24. (77 éves)
Mafra
Állampolgárságabrazil
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1994. április 6. – 1998. augusztus 12.)
  • segédpüspök (1994. május 31. – 1998. augusztus 12.)
  • megyéspüspök (1998. augusztus 12. – 2002. július 17.)
  • katolikus érsek (2002. július 17. – 2004. január 28.)
  • Roman Catholic Archbishop of Brasília (2004. január 28. – 2011. január 4.)
  • prefect of the Congregation for Institutes of Consecrated Life and Societies of Apostolic Life (2011. január 4. – )
  • bíboros (2012. február 18. – )
Iskolái
a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusa
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1972. november 26
Apucarana
Püspökké szentelés1994. május 31.
Apucarana
Szentelők
  • Domingos Gabriel Wisniewski (főszentelő)
  • Silvestre Luís Scandián (társszentelő)
  • Acácio Rodrigues Alves (társszentelő)
Bíborossá kreálás2012. február 18.
Róma

Hivatala Vitóriai főegyházmegye segédpüspöke
Hivatali idő19941998

Hivatala Ponta Grossa-i egyházmegye püspöke
Hivatali idő19982002
ElődjeMurilo Sebastião Ramos Krieger S.C.I.
UtódjaSérgio Arthur Braschi

Hivatala Maringái főegyházmegye érseke
Hivatali idő20022004
ElődjeMurilo Sebastião Ramos Krieger S.C.I.
UtódjaAnuar Battisti

Hivatala Brazíliavárosi főegyházmegye érseke
Hivatali idő20042011
ElődjeJosé Freire Falcão
UtódjaSérgio da Rocha

Hivatala Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusa
Hivatali idő2011hivatalban
ElődjeFranc Rodé C.M.
Utódjahivatalban
Szentelt püspökök
José Ronaldo Ribeiro2007.
Társszentelt püspökök
Hélio Adelar Rubert1999.
Francisco Carlos Bach2005.
Mário Marquez O.F.M. Cap.2006.
Messias dos Reis Silveira2007.
Waldemar Passini Dalbello2010.
A Wikimédia Commons tartalmaz João Braz de Aviz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

João Braz de Aviz (Mafra, 1947. április 24. –) brazil katolikus pap, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusa, bíboros.

Korai élet és oktatás

[szerkesztés]

Aviz 1947-ben született Mafrában, a Joinville-i egyházmegyében, Santa Catarinában, Brazíliában. Négy fiútestvére és három nővére van - legfiatalabb nővére Down-szindrómás. Miután filozófiai tanulmányait a curitibai Rainha dos Apostolos Nagyszemináriumban és a palmasi karon folytatta, teológiai tanulmányait Rómában végezte a Gregoriana Pápai Egyetemen, ahol licenciátust szerzett, és a Lateráni Pápai Egyetemen, ahol 1992-ben dogmatikus teológiából doktorált.

Papság

[szerkesztés]

Avizt 1972. november 26-án szentelték pappá. Szolgálatát plébánosként kezdte az Apucaranai egyházmegyében, majd az Apucarana és Londrina nagyszeminárium rektoraként, valamint a londrinai VI. Pál Teológiai Intézet dogmatikus teológia professzoraként folytatta. Emellett tagja volt a Papi Tanácsnak és a Tanácsosok Testületének, valamint az Apucarana-i Egyházmegyei Lelkipásztori Hivatal általános koordinátora. Fiatal papként Aviz egyszer éppen egy faluba tartott misézni, amikor egy páncélautó-rablásba botlott. Kereszttűzbe került és lelőtték, a golyók átlyuggatták a tüdejét, a beleit és az egyik szemét. Túlélte és a sebészeknek sikerült megmenteniük a szemét; a golyók szilánkjait még mindig a testében hordja.[1]

Püspökség

[szerkesztés]

1994. április 6-án kinevezték a Vitóriai főegyházmegye segédpüspökévé és Flenucleta címzetes püspökévé, majd május 31-én püspökké szentelték. II. János Pál pápa 1998. augusztus 12-én nevezte ki a Ponta Grossa-i egyházmegye püspökévé. 2002. július 17-én a Maringái főegyházmegye érsekévé, majd 2004. január 28-án a Brazíliavárosi főegyházmegye érsekévé nevezték ki. 2010 májusában ő szervezte meg a XVI. nemzeti eucharisztikus kongresszust, amely egybeesett a város alapításának 50. évfordulójával.

Római Kúria

[szerkesztés]

2011. január 4-én Avizt, aki nem tagja egyházi szerzetesi rendnek, kinevezték a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja prefektusává.[2] Ő a negyedik brazil, aki egy vatikáni részleg élére kerül.

2011 februárjában Aviz azt mondta, hogy majdnem elhagyta a szemináriumot és a katolikus egyházat a felszabadítási teológia első éveiben kialakult ideológiai túlkapások miatt. Egy interjúban azt mondta, hogy „személy szerint sok gyötrelemmel éltem a felszabadítási teológia születésének éveiben.” Elmondta, hogy nagyra értékeli, hogy a felszabadítási teológia a szegények számára a preferenciális opciót hirdette, ami „az egyház őszinte és felelős aggodalmát jelenti a társadalmi kirekesztés hatalmas jelensége iránt.” Azt mondta, hogy a megszentelt életet élő férfiaknak és nőknek mélyebben kell felfedezniük Isten misztériumát, hogy megerősítsék a másokkal való kapcsolataikat.[3]

2011 júliusában a Vatikán és számos szerzetesrend között megromlott bizalomra hivatkozott „bizonyos korábbi álláspontok” miatt, utalva elődjére Franc Rode bíborosra, aki elítélte a szerzetesi életnek a II. Vatikáni Zsinatot (1962-65) követő „válságát”, amely szerinte túlzottan liberizáló áramlatokat táplált egyes szerzetesi közösségekben. Braz elmondta, hogy elismeri, hogy vannak problémák, de fő célja „a bizalom újjáépítése” azáltal, hogy a kérdéseket új módon közelíti meg, „előzetes elítélések nélkül” és „az emberek aggodalmainak meghallgatásával.”[1]

Rode bíboros 2022-ben megjelent emlékirataiban elmeséli, hogy megdöbbenéssel értesült utódjának kinevezéséről. Az első, aki tájékoztatta őt Brazról, Pietro Sambi, az Egyesült Államok apostoli nunciusa volt. Ő Brazt „un fanatico focolarino”-nak (a Fokoláre Mozgalom fanatikus tagja) nevezte. Rode szerint Aviz kinevezéséhez hozzájárult az a tény, hogy Tarcisio Bertone bíboros államtitkár egyik női titkára szintén a Fokoláre Mozgalom lelkes tagja volt.[4]

XVI. Benedek pápa a 2012. február 18-i konzisztóriumon bíborossá kreálta, bíboros-diakónusi ranggal, címtemplomául a Sant'Elena fuori Porta Prenestina templomot jelölte ki.[5] 2012. április 21-én kinevezték a Kléruskongregáció és a Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációja tagjává.[6] 2013 tavaszán, a Ferenc pápát megválasztó konklávé idején, mint papabile bíborost emlegették.[7][8]

Ferenc pápa 2013. november 30-án megerősítette tagságát a Nevelésügyi Kongregációban[9], december 16-án kinevezte a Püspöki Kongregáció[10], 2018. október 6-án a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériuma[11], 2023. szeptember 7-én pedig az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium tagjává.[12]

A 2022. március 4-i konzisztóriumon bíboros-presbiteri rangra emelték.[13]

Címer

[szerkesztés]
Jelmondat:

OMNES UNUM SINT

Mindenki lehet egy

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Jr, John L. Allen: Vatican's point man for religious life: 'We've started to listen again' (angol nyelven). www.ncronline.org. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  2. Jr, John L. Allen: New Vatican head of religious life comes without agenda (angol nyelven). www.ncronline.org. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  3. Liberation theology nearly drove Brazilian archbishop from church. web.archive.org, 2016. augusztus 20. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  4. Rode, Franc. Vse je dar : spomini (szlovén nyelven). Celje: Celjska Mohorjeva družba, 637. o. (2022). ISBN 978-961-278-503-1 
  5. Otterman, Sharon: Dolan Among 22 New Cardinals, as Trend Favors Vatican Insiders (angol nyelven). City Room, 2012. február 18. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  6. RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  7. With Benedict resigning, can a Latin American claim papacy?. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  8. Pope: Runners and riders”, BBC News, 2013. március 8. (Hozzáférés: 2024. november 3.) (brit angol nyelvű) 
  9. RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  10. RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  11. Rinunce e nomine. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  12. Rinunce e nomine. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)
  13. Ordinary Public Consistory for the vote on some Causes for Canonization. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 3.)

További információk

[szerkesztés]