Ugrás a tartalomhoz

Daniel DiNardo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel DiNardo
Született1949. május 23. (75 éves)
Steubenville
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
  • teológus
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • president of the United States Conference of Catholic Bishops
  • megyéspüspök (1998. november 28. – )
  • Roman Catholic Archbishop of Galveston–Houston (2006. február 28. – )
  • bíboros (2007. november 24. – )
Iskolái
KitüntetéseiSzent Sír Lovagrend nagykeresztje
a Galveston-Houstoni főegyházmegye érseke
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1977. július 16.
Pittsburgh
Püspökké szentelés1997. október 7.
Sioux City
Szentelők
  • Lawrence Donald Soens (főszentelő)
  • Donald Wuerl (társszentelő)
  • Raymond Leo Burke (társszentelő)
Bíborossá kreálás2007. november 24.
Róma
Hivatala Sioux City-i egyházmegye püspöke
Hivatali idő1998 – 2004
ElődjeLawrence Donald Soens
UtódjaRalph Walker Nickless
HivatalGalveston-Houstoni főegyházmegye érseke
Hivatali idő2004 – hivatalban
ElődjeJoseph Anthony Fiorenza
Utódjahivatalban
Szentelt püspökök
William Michael Mulvey2010.
George Arthur Sheltz2012.
Joseph Edward Strickland2012.
Brendan John Cahill2015.
David Leon Toups2020.
Italo Dell'Oro C.R.S.2021.
Társszentelt püspökök
Paul Joseph Bradley2005.
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel DiNardo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Daniel Nicholas DiNardo (Steubenville, 1949. május 23. –) amerikai római katolikus pap, a Galveston-Houstoni főegyházmegye érseke, bíboros. Korábban, 1998 és 2004 között a Sioux City-i egyházmegye püspökeként szolgált.

2013. november 12-én DiNardót az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának (USCCB) alelnökévé, 2016. november 15-én pedig elnökévé választották.[1]

DiNardót XVI. Benedek pápa 2007-ben emelte a Bíborosi Kollégiumba. Ő az első bíboros, aki az Egyesült Államok déli részének egyházmegyéjéből származik.[2]

Korai élet és oktatás

[szerkesztés]

Daniel DiNardo 1949. május 23-án született az Ohio állambeli Steubenville-ben Nicholas és Jane DiNardo gyermekeként.[3] Négy gyermek közül az egyik, van egy idősebb testvére, Thomas; egy ikertestvére Margaret; és egy húga Mary Anne. A család később Castle Shannonba, Pennsylvaniába költözött.[3] Gyermekként DiNardo úgy tett, mintha az édesanyja által varrt miseruhában és az apja által épített oltárnál misézne.[4]

DiNardo 1955 és 1963 között a Castle Shannon-i Szent Anna Általános Iskolába járt, majd 1967-ben a jezsuita püspöki latin iskolában érettségizett.[5] Ezután a pennsylvaniai Pittsburghben, a Duquesne Egyetem Szent Pál Szemináriumába lépett.[5][4] 1969-ben DiNardo felvételt nyert a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem teológiai főiskolájára Basselin ösztöndíjasként filozófia szakra. 1971-ben filozófiai bakkalaureátust, 1972-ben pedig filozófia mesterdiplomát szerzett.[3][6]

DiNardo Rómában folytatta tanulmányait, a Gregoriana Pápai Egyetemen megszerezte teológiai bakkalaureátusát, majd az Augustinianum Patrisztikus Intézetben teológiai licenciátusát.

Papság

[szerkesztés]

DiNardót 1977. július 16-án Leonard püspök szentelte a Pittsburghi egyházmegye papjává.[3] Ezután plébános-helyettesként szolgált a Szent X. Piusz plébánián Brooklineban 1980-ig.[5][7] 1981-ben DiNardót az egyházmegye segédkancellárjává és a Szent Pál Szeminárium részmunkaidős professzorává nevezték ki.[5] Szemináriumi szolgálata alatt spirituálisként is tevékenykedett.[5]

1984 és 1990 között DiNardó Rómában dolgozott a Püspöki Kongregáció munkatársaként a Római Kúrián.[4] Ez idő alatt a Villa Stritch (1986-1989)[6], a Szentszéknek dolgozó amerikai papság házának igazgatójaként is szolgált, valamint adjunktus professzorként az Észak-Amerikai Pápai Kollégiumban.[3]

Miután 1991-ben visszatért Pittsburghbe, DiNardót nevezték ki az egyházmegye oktatási titkárának, és ezzel párhuzamosan a pennsylvaniai Swissvale-i Madonna del Castello plébánia társlelkészeként szolgált.[5] 1994-ben a pennsylvaniai Franklin Parkban lévő Szent János és Pál plébánia alapító lelkésze lett.[4]

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

Sioux City püspöke

[szerkesztés]

II. János Pál pápa 1997. augusztus 19-én a Sioux City-i egyházmegye koadjutor püspökévé nevezte ki. Püspökké szentelte 1997. október 7-én Lawrence Soens püspök, Donald Wuerl és Raymond Leo Burke püspökökkel az Úr Jézus Krisztus születése-templomban. DiNardo püspöki jelmondatául választotta: Ave Crux Spes Unica, a Vexilla Regis latin himnuszból vette, jelentése: „Üdvözlégy, ó kereszt, egyetlen reménységünk.”[8]

DiNardo követte Soens-t a Sioux City-i egyházmegye hatodik püspökeként, miután 1998. november 28-án lemondott.

Galveston-Houston koadjutor érseke és érseke

[szerkesztés]

DiNardót később, 2004. január 16-án II. János Pál pápa a Galveston-Houstoni egyházmegye koadjutor püspökévé nevezte ki.[9] Az egyházmegyét a pápa 2004. december 29-én metropolitai főegyházmegye rangjára emelte, így koadjutor érsekké vált.[10]

Amikor XVI. Benedek pápa elfogadta Joseph Fiorenza érsek nyugdíjazását, DiNardo 2006. február 28-án Galveston-Houston második érsekeként követte őt.[11] A palliumot, a metropolita püspökök által viselt liturgikus öltözetet még ugyanezen év június 29-én kapta meg a pápától. DiNardo egyszer megjegyezte: „Texasban van egyfajta egyházi érzék... lazább, kötetlenebb, ami szerintem jó.”[4]

DiNardót a 2007. november 24-i konzisztóriumon bíborossá kreálták, címtemplomául a Sant'Eusebio-templomot jelölték ki. 2008-ban megkapta az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.[12][13]

2009. január 17-én DiNardót kinevezték a Kultúra Pápai Tanácsa tagjává.[14] 2009 márciusában „nagyon kiábrándítónak” nevezte Barack Obama elnök megválasztását a Notre Dame Egyetem diplomaosztó ünnepségének szónokaként, mivel Obama támogatja a legális abortuszt.[15]

DiNardo tagja lett a Fogyatékkal Élők Országos Katolikus Partnerségének, továbbá a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem igazgatótanácsának, tanácsadója a Lelkipásztori Zenészek Nemzeti Szövetségének, tagja a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának, a katekizmus használatát felügyelő ad hoc bizottságnak az USCCB-n belül, valamint a Szent Sír Lovagrend Délnyugati Hadnagyságának nagypriorja, amelyben a nagykeresztes lovag rangját viseli.

DiNardo választó bíboros volt, aki részt vett a 2013-as konklávén, amely Ferenc pápát választotta.

2014. november 14-én, az USCCB őszi ülésén DiNardót megválasztották a 2015-ös családszinódus küldöttjének, a Vatikán jóváhagyásától függően.[16]

DiNardo megígérte, hogy 2019 januárjában nyilvánosságra hozza azoknak a főegyházmegyei papoknak a listáját, akiket kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélésekkel kapcsolatban hitelt érdemlő vádakkal illetnek. Novemberben a CBS News 20 olyan emberrel beszélt, akik azt állítják, hogy tudnak a visszaélésekről, és egyikükkel sem vették fel a kapcsolatot.[17] 2019. január 30-án DiNardo nyilvánosságra hozta a főegyházmegye 40 papjának nevét, akiket az elmúlt 70 év során szexuális visszaélésekkel kapcsolatos hiteles vádakkal illettek.[18] A listán szereplő egyik név John Keller volt. DiNardót bírálták, amiért megengedte, hogy Keller nyilvánosan misézzen a plébániáján a lista nyilvánosságra hozatala utáni reggelen.[19]

Egészség

[szerkesztés]

DiNardo hallókészüléket visel, mert a fülében lévő mészlerakódások károsították a hallását. Hallási nehézségei ellenére még mindig szívesebben énekli vagy kántálja a mise egyes részeit, különösen az Úr imáját. 2019. március 15-én agyvérzést szenvedett.[20]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Pope Praises Latinos, Immigrants in Remarks to US Church - ABC News. web.archive.org, 2016. november 16. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  2. ↑ Humility, honor for Cardinal DiNardo (w/video) | Religion | Chron.com - Houston Chronicle. web.archive.org, 2011. május 21. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  3. ↑ a b c d e The Cardinals of the Holy Roman Church - Consistories of the XXI Century. web.archive.org, 2016. március 3. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  4. ↑ a b c d e Cardinal has taken to Texas / Pope's choice new to state, but has adapted well 10/21/2007 | Archives | Chron.com - Houston Chronicle. web.archive.org, 2012. október 2. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  5. ↑ a b c d e f 'Father Dan' appointed cardinal - Pittsburgh Tribune-Review. web.archive.org, 2007. november 14. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  6. ↑ a b ArchGH.org - Cardinal DiNardo Curriculm Vitae. web.archive.org, 2014. november 3. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  7. ↑ St. Pius X Roman Catholic Church and School History. web.archive.org, 2005. szeptember 15. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  8. ↑ ArchGH.org - Cardinal DiNardo Coat of Arms. web.archive.org, 2014. november 3. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  9. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  10. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  11. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  12. ↑ CONCISTORO ORDINARIO PUBBLICO PER LA CREAZIONE DI VENTITRÉ NUOVI CARDINALI (CONTINUAZIONE). press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  13. ↑ "Le onorificenze della Repubblica Italiana". (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  14. ↑ RINUNCE E NOMINE. press.vatican.va. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  15. ↑ Whispers in the Loggia: From Houston to South Bend, "Charitable But Vigorous Critique" (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  16. ↑ CNA: US bishops elect delegates to synod: Kurtz, Chaput, DiNardo, Gomez (angol nyelven). Catholic News Agency. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  17. ↑ Battiste, Nikki: Cardinal Daniel DiNardo, head of U.S. Catholic bishops, kept 2 priests accused of abuse in active ministry - CBS News (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com, 2018. november 20. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  18. ↑ Hensley, By Nicole: Archdiocese releases list of ‘credibly accused’ priests in Houston region (angol nyelven). Chron, 2019. január 31. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  19. ↑ Merchant, Nomaan: Top US cardinal let priest accused of sexual abuse lead Mass (amerikai angol nyelven). RNS, 2019. február 2. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
  20. ↑ US Cardinal DiNardo suffers mild stroke. (Hozzáférés: 2024. november 18.)

További információk

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Daniel_DiNardo&oldid=27608752”