Wikipédia:Véleménykérés/A tanu

Az alábbi megbeszélést/szavazást/vitát lezártuk. Kérjük, ne módosítsd!
A további hozzászólásokat a témának megfelelő fórumra vagy vitalapra írhatod. Ezt a szakaszt többet ne szerkeszd!

---

Hét hónapja nincs hozzászólás, a cikknek van új címe. Lezárom, hogy rákerüljön a megfelelő kategória. Bináris ^ide Kelt: Wikipédia,  2015. augusztus 15., 12:44 (CEST)

A tanu (véleménykérés)

A szó végi u/ú a kérdés, továbbá az, hogy ha valóban hűek akarunk lenni ahhoz, ami a filmben megjelenik, akkor a nagybetűs írásmódhoz miért ne ragaszkodjunk.

Úgy látom, hogy egyes kollégák ragaszkodnak ahhoz, hogy szakasztott úgy írjuk a címet, ahogy az a képernyőn megjelent. Ez érthető abból a szempontból, hogy végeredményben nem tudhatjuk, hogy a rendező azért írta-e u-val a címet, mert engedelmeskedett a szabályoknak, vagy azért, mert ő személy szerint így találta jónak, vagy azért, mert technikailag nehézkes lett volna ú-t írni, vagy netán más okból, esetleg ezen okok bármely kombinációja folytán. Hogyha azonban azért akarjuk tiszteletben tartani ezt az írásmódot, mert elképzelhető, hogy ezzel neki egyéb szándéka is volt, mint az akkori szabály mechanikus követése, akkor számolnunk kell azzal is, hogy a csupa nagybetűs írásmóddal is lehetett szándéka.

A csupa nagybetűs írásmód ráadásul a kisbetűs tanu és a nagybetűs Tanu szónak is lehet a származéka, s mivel ha a rendező netán az utóbbira gondolt volna, azzal is lehetett külön szándéka (szimbolikus szerep, figyelemfelkeltés stb.), mi őhelyette nem dönthetjük el, hogy a csupa nagybetűs írást melyik formájára kicsinyítjük, hanem ezt a döntését is tiszteletben kell tartanunk. (Továbbá tiszteletben kellene tartanunk azt is, hogy ő milyen betűtípussal, betűméretben, színnel írta és miként helyezte el a képernyőn a címet, hiszen ezekkel is nyilván szándéka lehetett, de erre a Wikipédia grafikai lehetőségei sajnos nem adnak lehetőséget…) Egy biztos: ha a rövid u-hoz ragaszkodunk, akkor nincs módunk figyelmen kívül hagyni a csupa nagybetűs írásmódot.

Igaz, ez esetben pl. a Himnusz címét is át kell írnunk Hymnusra, sőt minden más idézetben is felül kell írnunk a ma kiadott művek írásmódját, és kizárólag az eredeti fakszimilét vehetjük figyelembe. Talán érdemes kampányt is indítanunk, hogy a magyar kiadók, olvasószerkesztők számoljanak le azzal az ostoba (jóllehet sok évtizedes) gyakorlattal, hogy a művek aktuális kiadásában csak azt őrzik meg, amivel az adott szerzőnek szándéka lehetett (akár a maga idejében megszokott írásmóddal szembemenve), illetve ami az adott szerző saját nyelvhasználatára jellemző. És szóljanak Nádasdy Ádámnak is, hogy ne írjon ilyen badarságokat, mert mi itt a Wikipédiában úgyis mindenhez jobban értünk…

* * *

Egy másik megoldás lehet természetesen az, hogy az alkotó(k) szándékának nem tulajdonítunk ilyen babonás-misztikus jelentőséget, és abból indulunk ki, hogy azt követték, amit az akkori szabályzat előírt – vagy ha netán tévedtek, akkor sem vélelmezhetjük, hogy ez bármi sajátos, új információt kívánna hordozni. Ez esetben nyilván az A tanú írásmód lenne a megfelelő. Ádám ✉ 2014. október 26., 00:17 (CEST)

A tanu (hozzászólások)

 megjegyzés Még a wikiszótár szerint is tanú lenne a megfelelő alak. Magát a filmet nem ismerem, viszont, ha utánanéztek, pár filmnek és sorozatnak is nagybetűvel írandó a második szó. Tehát szerintem a helyes írásmód A Tanú. Huszi Huszi ^vita 2014. november 3., 20:58 (CET)

 megjegyzés Szinte minden forrás (gyors Google rákeresés) A tanúként hozza. Attól, hogy kapitalizáltan jelenik meg a cím a filmben, nem feltétlenül jelenti azt, hogy csupa nagybetűvel kell írni, ha ragaszkodni akarunk az eredeti íráshoz, akkor A tanu lesz. –Sasuke88  ^vita 2014. október 26., 00:50 (CEST)

Ádám, nem értem, miért írod le már többedszer, hogy a rendező netán engedelmeskedett a korabeli szabálynak, és állítod be úgy a kérdést, mintha a cím csupán "modernizálásra" szorulna. 1961 és 1984 között sem a szabályzat, sem a példaanyaga nem változott, utánnyomások jelentek meg. Tessék megnézni száz meg száz könyvet, regényt, fordítást stb. az 1960-as és 70-es évekből: tele vannak tanúkkal! Arra, hogy a tanút 1969-ben már bőven ú-val kellett írni, példa a hétkötetes A magyar nyelv értelmező szótára (kiadta az Akadémiai Könyvkiadó!) 1966-os VI. kötete is, amelynek 485. oldalán, a bal oldali hasáb alján fettel mint címszó ez áll: tanú. --Pagony ^foxhole 2014. október 26., 02:07 (CEST)

A csupa nagybetűs „A TANU” alak nyilvánvalóan komolytalan, nem kellően átgondolt demonstráció, amit most már valószínűleg a létrehozója is szégyell. Ne is vesztegessünk rá több szót.

Ami a helyesírási normáknak meg nem felelő alakot illeti, az eredeti írásmódot akkor kell megtartani, ha okunk van feltételezni, hogy a szerző szándékosan tért el a szabályos helyesírástól. Például hiba volna a Nyócker! című filmről Nyolcker (nopláne Nyolcadik kerület) címmel cikket írni, hiszen világos, hogy az alkotó szándékosan választotta a városrésznek ezt a nonstandard megnevezését, és annak is ezt a kevéssé szofisztikált írásmódját. Mármost a Tanú című film esetében nem látom semmi jelét ilyen típusú szándékosságnak, és az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az alkotók egyszerűen a helyesírási szabály téves ismerete miatt (esetleg figyelmetlenségből) írták rövid u-val a címet. Ezért a helyes eljárás az, hogy diszkréten kijavítjuk a címet, és maximum egy lábjegyzet erejéig említjük meg, hogy a film bevezető kockáin helyesírási hibával szerepel a cím. --Malatinszky ^vita 2014. október 26., 05:14 (CET)

Egyetértve a fölöttem szólókkal, én sem találtam semmilyen rejtett jelentést, kódolt üzenetet abban, hogy a hosszú ú-val írandó tanú szót ebben az esetben röviddel írják. Én a cím magyar helyesírási szabályok szerinti szerepeltetését támogatom. Természetesen a végignagy semmiképpen sem maradhat. --Burumbátor ^{Mondd, mit tehetnék érted?} 2014. október 26., 08:34 (CET)

Az is árulkodó jelenség, hogy a film második része, a Megint tanú már egyöntetűen, kizárólag hosszú "ú"-val található meg mindenhol. --Burumbátor ^{Mondd, mit tehetnék érted?} 2014. október 26., 08:41 (CET)

Hogy a címadó mit szégyell ma már és mit nem, az egyfelől irreleváns, másfelől nem kell azt nekünk találgatni (esetleg kérdezzük meg Kölcseyt, hogy nem szégyellené-e magát ma már). Pagonnyal egyetértve a cím nem pusztán régies helyesírású, hanem az akkori normától eltérő helyesírású. Ezt nem szoktuk a címadó helyett javítgatni, mert nem szorul rá. Én arra gondolnék, hogy az akkori, ékezetmentes billentyűzeteket akarja másolni, de ez teljesen mindegy. Persze a zöld linkből úgy látom, valaki már megint átnevezte, ahelyett, hogy megvárta volna a véleménykérés végét. De persze az a "csökönyös", aki a már többször tárgyalt címkérdésben a másik álláspontot képviseli... – LA^pankuš 2014. október 26., 11:17 (CET)

Na megnéztem az átnevezést... Kár volt. Színtiszta demonstráció. – LA^pankuš 2014. október 26., 11:18 (CET)

Őszintén szólva a Himnuszra hivatkozást tényleg színtiszta badarságnak tartom. A vers címe attól még Hymnus a magyar nép zivataros századaiból marad, hogy az egyszerűség kedvéért – és mert nemzeti himnusz lett belőle – Himnuszként emlegetjük. – LA^pankuš 2014. október 26., 11:21 (CET)

@Laszlovszky András: Kár, hogy badarságnak tartod a Himnuszra való hivatkozást, mert ez a vers (amelynek eredeti címe mellesleg helyesen „Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból”) jó példa arra a bevett gyakorlatra, amellyel különösebb habverés nélkül modernizáljuk illetve kijavítuk az olyan elavult vagy eredetileg is hibás helyesírású alakokat, mint „áld meg a' Magyart”, „bal sors a' kit régen tép”, „megbünhödte már e' nép/A' múltat 's jövendőt” vagy éppen „Karpat szent bérczére”. --Malatinszky ^vita 2014. október 26., 14:24 (CET)

Nos, a vers címe ettől még nem változott meg. Igen sok olyan irodalmi mű van, amit nem a címén emlegetünk, hanem valamilyen közkeletű egyszerű néven. A cím attól még cím marad. – LA^pankuš 2014. október 26., 15:11 (CET)

 megjegyzés Ha jól értem, akkor gyakorlatilag négy változatról van szó: A tanu, A Tanu, A tanú és A Tanú (a csupa nagybetűs írásmod kevéssé tűnik relevánsnak, annak nem igazán van egyéb megkülönböztető funkciója). Ezek közül a legpraktikusabb szerintem A tanú lenne, egyrészt, mert ez a nyelvi sztenderd, és mert valószínűleg az olvasók is leginkább így keresik (és időnként jó szándékkal átírják a cikkben hosszú ú-sra, amit utána mindig "szépen" visszavontunk). A lábjegyzet úgyis ott van, hogy pontosan hogy szerepel a filmben. Szaszicska ^vita 2014. október 26., 11:43 (CET)  információ:: Értesítés adminisztrátori intézkedésről: A szerkesztési (átnevezési) háború miatt a cikket átnevezés ellen levédtem. Ha a véleménykérés során új konszenzusra jut a közösség, akkor annak megfelelően át lehet nevezni, addig ne borzoljuk a kedélyeket. --Rlevente ^üzenet 2014. október 26., 11:44 (CET)

 megjegyzés A védelmet én kértem, az épp aktuális névre. Szaszicska ^vita 2014. október 26., 11:49 (CET)

Köszönöm a védelmet. Ha ez lezajlik, majd ennek eredményeképp esetleg át lehet nevezni. A tárgy érdemében: a mai helyesírási sztenderdnek nem tulajdonítok különösebb jelentőséget, hiszen ha ehhez igazodnánk, igen sok újabb keletű művet át kellene nevezni, amelynek a címe helyesírási hibát tartalmaz. – LA^pankuš 2014. október 26., 12:32 (CET)

•  megjegyzés: A csupa nagybetűs átirányítást töröltem. Bármi is a megbeszélés végeredménye, erre a változatra nem lesz semmi szükség. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. október 26., 12:35 (CET)

•  megjegyzés: Viszont ha ebből a „A tanu”-ból (ami szertintem tökéletesen megfelelő) „A tanú” lesz, felül kell vizsgálni az összes {{Rögzültrossz}}^(?)-os címet és javítani a helyesre. Mert kivételeket nem kéne gyártani mondvacsinált alapokra. - Gaja  ✉ 2014. október 26., 14:12 (CET)

Egy filmmel csak az a gond, szemben az irodalmi példákkal, régi szövegek javított új kiadásaival, hogy a film főcímén (moziban, tévében, DVD-n) mindig az eredeti van, lesz (nem mintha nem lehetne azt is javítani. De nem szokták). OsvátA ^Palackposta 2014. október 26., 14:30 (CET)

Igen, ha belegondolsz, olyan ez, mintha a könyveket mindig az eredeti kiadás fakszimile változatában olvasnánk. Ez van, a filmeket így szoktuk fogyasztani. Malatinszky ^vita 2014. október 26., 14:39 (CET)

Éppen ezért a filmek ráadásul más kategóriába is esnek. Egy könyv új kiadásánál lehet akualizálni a címlapot. A filmnél a főcímet nem. – LA^pankuš 2014. október 26., 15:11 (CET)

Fogadni mernék, hogy Jókai A kik kétszer halnak meg c. regényét ma nem adnák ki ilyen helyesírással, és A czigánybárót sem. Az más kérdés, hogy a bibliográfiai adatoknál nem modernizáljuk a címet. Gyurika ^vita 2014. október 26., 21:55 (CET)

 megjegyzés Ehhez hasonló szócikk elnevezés: A táncz. - Csurla ^vita 2014. október 27., 07:24 (CET)

 megjegyzés A cikk szerint akkor még az volt a bevett alak, de itt – ha jól értem – nem erről van szó. Szaszicska ^vita 2014. október 27., 08:10 (CET)

 kérdés Nyomtatott források (pl. filmlexikon vagy hasonló) -u vagy ú-s alakban hozzák a film címét (és kis vagy nagy T)? Szaszicska ^vita 2014. október 27., 08:10 (CET)

Nem teljesen értem, hogy erre miért lenne szükség. Ezt a filmet bármikor megnézi valaki, ott látja a főcímet: A TANU. A nagybetűzés nyilván csak tipográfiai kérdés, de kétségkívül rövid u-val írták, amit soha senki nem fog retusálni hosszúra. Ezért a film címe mindig rövid u-s marad, függetlenül bármitől. – LA^pankuš 2014. október 27., 09:40 (CET)

Jómagam szerint, ha egy műalkotás címében a korabeli (ld. Pagony idézeteit) helyesírási szabályoktól való eltérés alkotói szándékossága forrásokkal alátámaszthatóan nem mutatható ki, akkor a címben lévő eltéréseket egyszerű elírásként kell kezelnünk. A megengedhető és helyes szócikkcímzés tehát a jelen esetben: A tanú. Mindazonáltal a problémát ebben a konkrét esetben teljességgel jelentéktelennek találom, felőlem éppen maradhat a A tanu cím is, de szerintem a másik változat mégiscsak jobb. Amennyiben a műalkotás ma használatos címe eltér az eredetitől, az filológiai problémát és információt jelent, és ezt természetesen a cikkben valamilyen módon (lehetőleg már a bevezetőben is) illik tárgyalni, de nem muszáj rögtön a szócikkcímben. (A Czigánybáró nem teljesen ide való példa; ugyanis külön kellene megvitatni, hogy mi a teendő abban az esetben, ha az alkotás címe megfelel a korabeli szokásoknak, ámde a szokások azóta megváltoztak.) ♥♥♥ Gubbubu¹² ✍ 2014. október 27., 10:37 (CET)

Ez esetben esetleg kérdezzük meg pl. Göncz Árpádot, hogy A Gyűrűk Ura cím szándékosan lett-e helytelen. Ha nem, akkor írju ettől kezdve A gyűrűk ura alakban, ugyanis az lenne a helyes. – LA^pankuš 2014. október 27., 13:05 (CET)

Elkerülte a figyelmedet a „ha egy műalkotás címében a korabeli (ld. Pagony idézeteit) helyesírási szabályoktól való eltérés alkotói szándékossága forrásokkal alátámaszthatóan nem mutatható ki” c. feltételem, amit véletlenül pont ennek az esetnek és az ehhez hasonlóaknak a kizárására fogalmaztam bele a hozzászólásomba. A Gyűrűk Ura címében a nagybetűs írásnak jelentésmegkülönböztető szerepe van, ugyanis tulajdonnév helyettesítéseként áll. Hasonlóan az olyasmikhez, mint pl. 1). a "Tisztelt Kormányzó Úr! Alulírott ... stb." 2). „Pom Pom és az Órarugógerincű Felpattanó”. Ezek más esetek, a Tanu esetében nem látok semmiféle kivételes művészi motivációt, amitől rövid u-val kellene írni. Megjegyzem, hogy láttam A táncz szócikket, és nekem az a cím is nagyon furán hat. Arra hajlok, hogy a szócikk címében ilyen esetben is érvényesítsük az aktuális magyar helyesírást, ha erre nézvést kivételes ellenérv nem merül fel. De ez utóbbi ügyben még hezitálok. ♥♥♥ Gubbubu¹² ✍ 2014. október 27., 13:33 (CET)

A tulajdonnevet helyettesítő jelzőket legfeljebb megszólításban lehet nagybetűzni. A tanu esetében hogy nem látsz művészi motivációt, egy dolog. Én látok, fentebb le is írtam. – LA^pankuš 2014. október 27., 14:06 (CET)

Sajnálom, pedig végigolvastam a vitát, de az ilyen irányú kijelentéseid elkerülték a figyelmemet. Az érdemi válaszaim: 1). Nem tudom, hogy itt arra a megjegyzésedre utalsz-e, miszerint "Én arra gondolnék, hogy az akkori, ékezetmentes billentyűzeteket akarja másolni, de ez teljesen mindegy." - mert ha ezt sikerülne forrással alátámasztani, az nekem bőven elég is lenne ahhoz, hogy elfogadjam, miszerint a rövid u-s helyesírás az ildomos. 2). Azzal az érveddel egyetértek, hogy "a cím az akkor is cím". Ez kétségtelenül igaz, azonban ez önmagában még nem korlátozza a közösség (és általában a lexikonkészítők) jogait arra nézve, hogy a szócikkcímeket „önkényesen”, esetleg az eredeti címüktől eltérően nevezze el. Én pl. a Himnuszról szóló cikk címének azt is el tudom fogadni, hogy Himnusz (Kölcsey Ferenc), pedig ennek az eredeti verscímhez nyilvánvalóan semmi köze. Más dolog a műcím, és megint más a szócikkcím. Ez különösen nyilvánvaló az olyan művek esetében, amelynél eredetileg nem is volt cím (az Enúma elis pl. egyáltalán nem az eredeti címe az Enúma elisnek, ha volt neki ilyen egyáltalán, és az Organon sem az eredeti címe az Organonnak, ha volt neki egyáltalán (jellemző módon az Organon, mint a szerző szándékai szerinti mű, egyáltalán nem is létezett, tehát ha szolgai módon ragaszkodnánk a szerző szándékaihoz, akkor maga a szócikk sem születhetett volna meg ... csak hát ezzel egy kétezer éves filológiai konvenciót rúgnánk fel). Most ennyi példa jut eszembe annak alátámasztására, hogy a szócikkcímnek nem kell feltétlenül egybeesnie az eredeti műcímmel. ♥♥♥ Gubbubu¹² ✍ 2014. október 27., 14:22 (CET)

Én igazából nem értem, miért ahhoz kéne forrás, hogy ez szándékos? Hozzon forrást, aki szerint nem az. – LA^pankuš 2014. október 27., 18:54 (CET)

:D Szerinted mennyire életszerű egy művésztől olyasfajta forrást találni, hogy "bocs, de elírtam a könyvem címét". Ilyen helyzetben a művész, ahelyett, hogy ilyesfajta nyilatkozatokat bocsátott volna ki, nyilván odaszólt volna inkább a nyomdásznak, hogy sürgősen javítsák ki a kefelevonatokat. Nem lehetetlen, hogy létezik ilyen, dokumentált eset is a rossz helyesírásról; de szerintem azért mégsem ez a jellemző. ♥♥♥ Gubbubu¹² ✍ 2014. október 27., 19:12 (CET)

Igazából a kérdés az, hogy miért kéne nekünk alapból feltételezni a hibát, miért nem lehet az alkotói szándékot és a megváltoztathatatlan főcímet elfogadni? Ezért kell arra forrás, hogy szándéktalan tévedés volt. – LA^pankuš 2014. október 28., 10:45 (CET)

Felvetném még azt a kérdést is, hogy mi van ezzel a cikkel: A Reményhez? ♥♥♥ Gubbubu¹² ✍ 2014. október 27., 14:35 (CET)

Megszemélyesítés a varázsszó, így rossz az analógia. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. október 28., 11:14 (CET)

Egyetértek Gubbubuval, miszerint a probléma jelentéktelen. A bevezetőben mindenképpen jelezni kell, hogy az általánosan használt rövid u-s cím eltér az akkori és a mai helyesírási gyakorlattól is. Ebből kiindulva, a cikk elején milyen magyarázat lenne a jobb? Az, hogy kijavítottuk a címet, mert hibás volt eredetileg, vagy az, hogy ez az eredeti címe, véletlenül vagy nem véletlenül, de helyesen hosszú ú-val kellene írni? Én a másodikra szavaznék, de az első megoldás miatt se vitatkoznék ennyit senkivel.--Szilas ^vita 2014. október 27., 15:52 (CET)

Egyetértek. Sokkal egyszerűbb lábjegyzetben elmondani, hogy a helyesírás jelenleg nem támogatja ezt az alakot, mint megindokolni, hogy miért változtattuk meg a címet. – LA^pankuš 2014. október 27., 18:54 (CET) Mielőtt még András megsértődne, le kell szögeznem, hogy a "jelentéktelen" kifejezéssel nem a probléma mások számára való fontosságát akartam lebecsülni, hanem úgy értettem, hogy én a vita kimenetéből születő bármelyik döntéssel együtt tudok élni, nem életfontosságú számomra, hogy mi lesz ebből. ♥♥♥ Gubbubu¹² ✍ 2014. október 28., 10:53 (CET)

Meglepett, hogy a jelzett téma ismét előkerült. Azt hittem, hogy -korábban- sikerült kompromisszumos megoldást találnunk. Örülök, hogy visszaállt az eredeti állapot, az hogy a főcím képe a bekezdésben vagy ez érdekességek között szerepel nem lényeges változás. Jó lenne a cím változtatás lehetőségét véglegesen letiltani, annak érdekében, hogy komoly polémia nélkül ne lehessen újra és újra átírni. A filmmel kapcsolatos kérdésekkel elég sokat foglalkoztam. Megállapítottam, a főcím kérdésével egyetlen egy forrásban sem találkoztam, sőt több filmes szakember közölte velem, hogy eddig észre sem vette ezt az ellentmondást. Sajnálom, hogy Bacsó Pétert nem kerestem meg ezzel a kérdéssel. Fel szeretném még hívni a vitázók illetve az olvasók figyelmét a következőkre. A szereplő színészek azonosítása sok gondot jelentett. Több esetben sikerült, -forrással alátámasztva- a művészek nevét tisztázni. Nem sikerült azonban két fontos szereplő nevét megtudnunk. Ők a következők: A püspök illetve a borotváló, hóhér neve máig ismeretlen. Az utóbbiról annyit tudunk, hogy egy opera énekes volt. Jó lenne, ha wikipédia közössége tudna segíteni ebben a kérdésben. --84.1.223.239 (vita) 2014. október 28., 10:46 (CET) korábban: Kispados

 megjegyzés A szócikk vitalapján már kardoskodtam A tanú írásmód mellett. Továbbra is úgy vélem, hogy a főcím nem mindenható.

• A főcímben nagy T szerepel → A TANU
• A Stúdió meg STUDIÓ-ként, rövid U-val (?), ráadásul a nagy I betűn ponttal.
• Következetesség hiánya zárja a sort: a nagy J-re persze nem tettek pontot. :-)

A film feliratai fittyet hánytak az akkor és a mai helyesírásnak egyaránt. Érdemes lenne a további - ilyen jellegű - szöveget is górcső alá venni ..., és nem szolgaian másolni, ami ott szerepel. --Jávori István ^{Itt a vita} 2014. november 1., 12:52 (CET)

Pontosan ezek miatt vélelmezem, hogy az írásmód szándékos, a korabeli írógépes feljelentések szatírája. A nagy T-ről szakadjunk le, annak semmi jelentősége nincs, csak tipográfiai, nem helyesírási kérdés. Az akkori helyesírástól való eltérés óta nem változott a helyesírás, tehát ezért nincs ok aktualizálni azt. Ilyen esetben nem a véletlen, a tudatlanság feltevése az elsődleges, hanem hogy szándékos volt. Ha Bacsó szándékosan tért el az akkori helyesírási normától, ami megegyezik a maival e tekintetben, akkor semmi ok nincs a változtatásra. Ezért arra kell forrás, hogy véletlen vagy szándéktalan helyesírási hiba volt, nem az ellenkezőjére. – LA^pankuš 2014. november 2., 08:49 (CET)

Az 1980-ban megjelent Bacsó Péter-könyv borítóján ez a felirat szerepel: A Tanú. Vélelmekre alapozhat a Wikipédia? A film szócikkében pontosan fordítva kellene szerepeltetni a „tanu” és a „tanú” szavakat. »A tanú/A Tanú« (utóbbi a jobb, mert metaforikus, mint A Reményhez elégiánál) a címben »A tanu« a jegyzeteknél, a találgatásokkal. --Jávori István ^{Itt a vita} 2014. november 2., 10:13 (CET)

Az 1980-as könyv nem azonos a filmmel. A könyv címe vitán felül A Tanú. Mellékesen ez is helyesírási hibás, csak másképp. A film címe ettől visszamenőleg nem változik meg. Pontosan ez nem vélelem: a főcím pont olyan bizonyíték, mint a könyv borítója. Az a vélelem, hogy ez egy kijavítandó helyesírási hiba. – LA^pankuš 2014. november 2., 11:01 (CET)

Nem helyesírási hiba. Bizonyára ismersz szimbolista verseket, ahol a nagybetűs írásmódnak többletjelentése van. Ez egy szatírában is előfordulhat, ahol képileg és szövegileg is gyakran kell átvitt értelemben értelmezni a látottakat, hallottakat. A film főszereplője egyszerű, hétköznapi ember, aki naiv, őszinte, tisztességes ember. A bírósági tárgyaláson nem hajlandó végigmondani az előre bemagolt szöveget, mert felháborodik az általa jól ismert spicli vallomásán, aki hazudik a vádlottal, Dániellel kapcsolatban. Nagybetűs hőssé vélik, mert - Sokakkal szemben - kimondja az igazságot. A betűkről jut eszembe: a régi írógépeken a nagy I betűn volt pont? --Jávori István ^{Itt a vita} 2014. november 2., 11:26 (CET)

Az AkH.¹¹ 150. alapján nem hiba, csak eltér az általános nyelvi normától. De nem is a könyv a téma. Mellesleg ha valaki az AkH.¹¹ 148. alapján egy könyvismertetőben úgy írná, hogy A tanú, akkor attól kezdve az lenne a címe? Egy film címét egyedül és kizárólag a főcím adja meg hitelesen. – LA^pankuš 2014. november 2., 11:32 (CET)

A főcímek esetében előfordul a végig kisbetűs írás. Ezeket is így (0:35-nél) kellene írni? Egy eredeti forgatókönyv se lenne rossz, mert ott nem a főcímkészítő munkatárs logikáját, hanem az író-dramaturg-rendező verzióját olvashatnánk. A három lehetőség közül: A Tanú, A tanú, A tanu: a harmadik a legrosszabb változat, ha már az Akh-ra hivatkozunk... --Jávori István ^{Itt a vita} 2014. november 2., 11:41 (CET)

Még egyszer hangsúlyozom, hogy jelen esetben nem egy kis/nagybetűs tipográfiai leleményről van szó. A film esetén a feliratozásban is többször előfordul a szó, minden alkalommal rövid u-val. – LA^pankuš 2014. november 2., 11:48 (CET)

Talán Bacsó Péter tudta a legjobban, hogy mi az alkotásának a címe. Ismételten az 1980-as könyvborítót ajánlom figyelmedbe. Illetve azt, hogy az u betűre a filmben más helyen sem tettek ékezetet (A Tanú 1:43:09-nél: MULTJÁTÓL). --Jávori István ^{Itt a vita} 2014. november 2., 12:11 (CET)

Pontosan erről beszélek én is, ebből következtettem, hogy szándékos, végig a korabeli írógépbillentyűzet írásmódját alkalmazták. Ezért a címben is szerepe, mondandója van. De nem a vélelmezés a lényeg, hanem a megváltoztathatatlan főcím.

Én most egy hétig nem leszek netközelben. Tegyetek, amit akartok. Ha úgy gondoljátok, hogy ezen a véleménykérésen releváns érvek hangzottak el a hosszú ú-val kapcsolatban, akkor nevezzétek át. Én fenntartom azt az álláspontomat, miszerint egy élő helyesírási szabály ellenében adott címet nem szabad a helyesírásra hivatkozva megváltoztatni. A változó helyesírást követő régi, a helyesírási reform előtti művek címaktualizálása is ezért nem párhuzamosítható ezzel.

Ha átnevezitek, e véleménykérés linjét helyezzétek el a vitalapon. Fenntartom a különvéleményemet. – LA^pankuš 2014. november 2., 15:05 (CET)

 megjegyzés Félve kérdezem. Mi lenne, ha a témát újra felmelegítők közül valaki megkeresné a Filmtudományi Intézetet, vagy a Budapest Filmstúdiót vagy jogutódját? Én anno a Nyelvtudományi Intézetig jutottam és aztán feladtam, mert úgy láttam ezt a parttalan vitát soha nem lehet lezárni. És lőn, nem tévedtem. Istenem micsoda érvek: "A megint tanú" is tanú. Jelentem a jól-rosszul sikerült színpadi adaptációk címe is "A tanú". Na és? kérdezhetném, de nem teszem. --84.1.214.64 (vita) 2014. november 2., 19:09 (CET) korábban: Kispados (Ui. Ki játszotta a püspököt és a borotváló borbélyt? )

Laszlovszky Andrásnak: Ez téves álláspont: „végig a korabeli írógépbillentyűzet írásmódját alkalmazták.” A régi írógépeken nem volt hosszú Ű sem, és a nagy I-re nem került pont (magam is használtam régi Erika márkájú írógépet). A filmben előforduló betűhasználat során viszont van hosszú Ű (1:43:15-nél szereplő Marx-idézet DERŰSEN szavánál).

Időszerű lenne az átnevezés, mert a rövid u betűs „A tanu” filmcím - talán csak - a wikipédián szerepel. Ez az írásmód sem a mai magyar helyesírásnak nem felel meg, sem a többi forrás nem így említi Bacsó Péter klasszikus filmjét. --Jávori István ^{Itt a vita} 2014. november 2., 19:21 (CET)

 megjegyzés Bocsánat, hogy a wikipédiából száműzött, az újra és újra fellángoló vitát kirobbantó egykori szerkesztő ismét szólni merészel. Érdekes, hogy forrásokra hivatkoznak a szócikk jelenlegi címét ellenzők. Már, elnézést! A film eredeti kópiája nem számít forrásnak? És, hogy jön az ide, hogy mikortól lehet az írógépeken, hosszú "ú"-t találni. Mi van akkor, ha senki sem figyelt fel erre az érdekességre. Például nekem is csak akkor szúrt szemet, amikor -egy szerkesztő kérésére- a képkocka mentéseket csináltam. Pedig előtte elég sokat foglalkoztam a filmmel. Egyébként komolyan gondolja bárki is, hogy az OSZK-ban való kutakodásom produktumát, magam ellen fordítom. Tessék megnézni! A korabaeli Pesti Műsorban is hosszú "ú" szerepel. Ez esetemben csak annyit jelentett, hogy az éber olvasószerkesztő a filmet nem látta (illetve nem tűnt fel neki), de előtte volt az éppen aktuális helyesírási szótár. És még két kérdés: A "Nyócker!" akkor "VIII. kerület !" ? Ez komoly? --86.59.138.239 (vita) 2014. november 3., 22:17 (CET) korábban: Kispados U.i: Egyébként a szócikk vitalapján ismertettem az MTA Nyelvtudományi Intézetének tájékoztatását; miszerint 1954 előtt a "tanu" volt a helyes írásmód. A filmtörténete pedig garantáltan 1954 előtti. Sajnos már éltem azokban az években...

A kérdéses szót több évtizede (1954 óta biztosan) hosszú ú-val íratja a helyesírási szabályzat. Ez aligha azt jelenti. Csupán azt jelenti, hogy 1922 után csak 1954-ben jelent meg újra átdolgozott szabályzat és példatár. A válaszolónak hirtelenében egyszerűen nem állt rendelkezésére az 1922-es. Az u-ból pedig korhűséget levezetni, hát... --Pagony ^foxhole 2014. november 4., 01:33 (CET)

Én csak azt nem értem, hogy Szaszicska október 27.-i kérdésére (Nyomtatott források (pl. filmlexikon vagy hasonló) -u vagy ú-s alakban hozzák a film címét (és kis vagy nagy T)? ) miért nem válaszolt senki egyenesen, hanem csak azzal intézte valaki, hogy nem érti, miért van erre szükség, ellenben senki sem mondta, a Filmlexikon így és így hozza, úgy hogy ennek alapján eldöntheted, mit gondolsz. Ha gondolni akar valaki valamit, gondolja, az már más kérdés, hogy gyakorlati akciókat (néhány nappal ezelőtti szerkesztési csata a főnévtérben A tanú/A tanu érvényesítéséért) indítsunk-e ennek megvédéséért (még mielőtt félreértené valaki, természetesen ez azt jelenti ne indítsunk a véleménykérés alatt - én a színész - színművész vitát is meg bírtam állni, hogy ne kérjek ezzel kapcsolatban újabb vitát, mivel tisztában vagyok vele, hogy egy szócikk nevének folyamatos átnevezése még a szócikken belüli szerkesztési háborúknál is látványosabb (Friss változtatások oldalon) és komolyabb dolog - épp ezért A tanu és a színész -színművész vitával is úgy vagyok, hogy előbbinél kár volt, utóbbinál kár lenne nekiugorni a véleménykérésnek, mert csak úgy érdemes, ha időközben a korábbi javaslatmegbeszéléshez képest olyan jelentős változás állt be, aminek következményeivel számolni kell vagy olyan új érvekkel lehet előállni, amik múltkor nem merültek fel - viszont nehéz kibogozni az egész párbeszédből, hogy összességében tehát milyen új érvek merültek fel vagy milyen változások történtek, aminek következményeivel számolni kell a korábbi megbeszéléshez képest).

Egyébként pedig az egész beszélgetésfolyamot egymás melletti elbeszélésnek tartom átszőve időnként nem nyelvészeti megjegyzésekkel is. Apród ^vita 2014. november 6., 03:37 (CET)

Én is csak egy dologtól félek. A hirtelen átnevezési hullámok miatt, borzasztó lenne, ha a szócikk története és a vitalapok megsemmisülnének. Számomra a cím már nem kérdés. Mindegy, hogy "A tanu" vagy "A tanú" mindaddig, amíg a szócikkből kiderül, hogy a wikipédia észrevette ezt az ellentmondást és újra és újra polémiázott ezen. Ne akarjunk igazságot tenni! Sajnálom, hogy Bacsó életében nem tettem fel neki ezt a kérdést. A válasza akkor sem lenne perdöntő. Éppen ma kereten meg egy filmesztétát a kérdéssel. Ha a -remélt- válasz megérkezik, akkor sem azért fogom közzé tenni, hogy a kérdést ez döntse el. Szerintem a wikipédia megtette a magáét a filmmel kapcsolatban. Ne felejtsük el, hogy hány színészt azonosítottunk szerepével. --86.59.213.96 (vita) 2014. november 6., 11:34 (CET) korábban: Kispados

@Kispados, Einstein2: támogatom A tanú őrnagya Molnár Miklós (operaénekes) lehetett, aki akkor éppen Pesten, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese szólistájaként, efféle korú, esetleg rendfokozatú tiszt is lehetett. Einstein2 2010 Szilveszterén alkotta meg a szócikket, talán többet is tud róla. A tanú esetében már leírtam, hogy a IX. Kiadás talán még röviddel írta és 1950-ben még az volt érvényben. De Bacsó nem volt ennyire szofisztikus. Amúgy is a megnyomorított magyarságú Felvidékről jött, ilyen nüanszokra ügyet sem vethetett. A filmet szinte társadalmi munkában, az akkori filmes és egyéb művészek mintegy szamizdatként csapták össze, szinte grátisz. Nem a helyesírással bíbelődtek, hanem, hogy nagyot szóljon. A megint tanú még Bacsó életében jött ki, nem beszélve az összes 1979-es cikkről, amikor tiltakozhatott volna a szabályos helyesírás ellen a stáb bármelyik tagja. Nem tették. A többi felirat „minősége” is a rövid u szándéktalanságát vélelmezi. Voxfax ^vita 2014. november 25., 22:23 (CET)

Csakhogy itt nem kell vélelmezni semmit. Rengeteg szándékosan rossz helyesírású, vagy akár rossz helyesírású cím van. Érdekes módon ezek közül csak ez szúrja a szemet. Ahol a cím hibás, soha nem tételezzük fel, hogy a szerző vagy fordító tévedett, erre csak akkor kerülhet sor, ha egy későbbi kiadás ezt kijavítja. A Megint tanú nem releváns, a második rész nem az elsőnek az új kiadása, hanem egy teljesen másik cím. A cím kristálytisztán olvasható a filmben, azt kell bizonyítani, hogy ez a hiba szándéktalan és a szerző (rendező) is kijavítaná, nem pedig azt előfeltételezni, hogy nem tudott helyesírni a stáb egyetlen tagja sem. – LA^pankuš 2014. november 26., 00:05 (CET)

A hagyományos írógépen nem volt sem ú, sem í betű, így Pelikán csak a Tanuvallomás, vagy az Itélet szavakat betűzhette ki, amikor példányát az árvíz elvitte és Virág et. a rosszat nyomta a kezébe. Szóval, az a generáció nemigen látott megbízható, géppel írt névtelen levélben sem hosszú ú-t, lett légyen gátőr vagy filmes. A biztos helyesírási tudásnak amúgy is a népesség kb. 1%-a van a birtokában. És a merítésbe még a nem nyelvész egyetemi tanárok is beleférnek, vagyis, akinek nem szakmája, még egy dátumot se tud helyesen leírni, IQ-tól és doktorátusa számától függetlenül. Ennyit a homousion-homoiusion problematikáján vitatkozgathattak egymással, pedig annak - mint mondád egykor - még értelme is volt.  :-) Voxfax ^vita 2014. november 26., 10:47 (CET)

Új fejezet (az áttekinthetőség érdekében)

@Voxfax, Einstein2, Laszlovszky András, Adam78, Apród, Pagony, Jávori István:

@Gubbubu, Sasuke88, Szilas, Szaszicska, Burumbátor, Hungarikusz Firkász, Huszi Huszi:

Köszönöm a borotváló hóhért alakító színész azonosításához adott segítséget! A pontosítás érdekében megpróbálom felvenni a kapcsolatot a pécsi színházzal és a művészegyüttessel is. A Színházi Adattárban Molnár Miklós szerepeit lehet azonosítani. Ez nem könnyű feladat, mivel több művész is szerepelt ezen a néven. Azt könnyen meg lehetett állapítani, hogy 1966 és 1974 között hat bemutatója volt Pécsett.

Két újabb információ a film címével kapcsolatban.

• Sikerült felvennem (email-ben) a kapcsolatot Gervai Andrással, aki a "A tanúk - Pelikán József én vagyok!" című könyvében publikált egy terjedelmes interjút Bacsó Péterrel. Gervai András közölte, hogy az interjút a rendező lektorálta és nem volt kifogása a "tanú" alak használata miatt.
• Időközben sikerült megszereznem a film, 1969-ben készült plakátját. A plakát alkotói: Pecsenke József (ő a filmben is szerepel) és évfolyam társa Schmal Károly - Quintett csoport tagjai - voltak. Az eredeti plakáton és az interneten is látható képeken is jó látható, hogy az "u" betűn egy fektetett ékezet van. Ugyanezt a grafikát használja egy másik plakát is. Schmal Károllyal ez idáig nem sikerült a kapcsolatot teremteni. Pecsenke József 1981-ben autóbaleset áldozata lett. A plakáttal kapcsolatos információval javaslom a szócikket kiegészíteni. Üdv. --86.59.174.38 (vita) 2014. november 26., 15:26 (CET) korábban: Kispados

Akkor itt az ideje a bemutatott bizonyítékok és a 10:1-arányú szavazás alapján a mai helyesírást alkalmazni! Aztán újra le is kell védeni. Sokan innen veszik a mintát, nehogy megbukjanak az érettségin! Más. Nem hátborzongató, hogy Pecsenke és Molnár egyazon évben haltak meg? Csak nem egyazon balesetben? Mivel az operaénekes halála okát, a grafikusénak meg a napját nem tudjuk. Elég volna a basszistáról egy fénykép Pécsről. Voxfax ^vita 2014. november 26., 16:34 (CET)

Ki is az a 10? – LA^pankuš 2014. november 26., 17:19 (CET)

Egyébként egyszer már leszögeztük, hogy itt nem a helyesírás változásáról van szó. Nem változott azóta semmi, amit aktualizálni kéne, vagyis nincs ok mai helyesírásra átírni azt, amit akkor is úgy kellett volna. – LA^pankuš 2014. november 26., 17:20 (CET)

Sikerült kapcsolatba lépni a plakát alkotójával, Schmal Károllyal. Ő sem ismeri az ékezet nélküli főcím okát. --86.59.174.38 (vita) 2014. november 27., 16:27 (CET) Kispados

Ámberek! Mivel a plakátokon a saját szemünknek se hittünk, most sikerült autentikus, Bacsó által rögzített, megdönthetetlen formában megtalálnom A tanú filmje címét: „… amelyek ezeket a tabukat is feszegették. Ilyen volt például az "Angi Vera", vagy Mészáros Márta néhány filmje, vagy a "Tanú", ami klasszikussá vált, és a magyar naranccsal bizonyára helyet foglalt az örökkévalóságban.” Ezt a Bacsó Péter beszélgetései Jancsó Miklóssal című interjúban Bacsó maga írja le Jancsó szavaiként: http://mek.oszk.hu/00100/00124/00124.htm Most már tényleg fel lehet szabadítani a címváltoztatást arra a percre, amíg a szerző által még névelő nélkül is hitelesített formában, mai helyesírás szerint helyreállítjuk és a meddő vitát örökre lezárjuk. Voxfax ^vita 2014. december 3., 18:09 (CET)

Hagyjuk már ezt a „mai helyesírás” sódert. A mai helyesírás e tekintetben ugyanaz, mint akkor volt. – LA^pankuš 2014. december 3., 18:35 (CET)

Nem sóder, ui. 1954 előtt, amikor a film játszódik, az volt a helyes, '59-62 között még az „áru, falu, gyalu, hamu, kapu, Samu, satu, tanu, zsalu stb.” mondókában még nem jutott el a tanítókig sem a X. Kiadás változtatása. De most már teljesen lényegtelen, mert Bacsó nem akarta korhű mezbe öltöztetni művét, észre sem vette, talán nem is látta a feliratokat. :-( Voxfax ^vita 2014. december 3., 18:45 (CET)

Muris, hogy az angol wikipédiában a hosszú ú-t, a francia wikipédiában a rövid u-t követik a film magyar neveként megadva. Egyébként úgy gondolom, nem történelmi vagy helyesírási tudatlanságból lett rövid u-val írva A tanú/A tanu című film a magyar wikipédiában megadott képen, hanem praktikus okokból. Felette ugyanis a Studió 1. bemutatja volt, és a tanú/tanu u feletti vesszője megbontotta volna a két sor közötti harmóniát. Hiszen hogy néz ki, hogy egy apró méretű sor és egy nagy méretű sor között csupán egyetlen ékezet megtörje a film nevét tartalmazó sort (és hogy néz ki, hogy ezen szakasz nevének végén hiányzik a zárójel az érdekében szó után)? Megint más az első és a harmadik sor, mert ebben a két sorban kétszer-kétszer van valami pont vagy ékezetvessző. Apród ^vita 2014. december 4., 00:37 (CET)

Pótoltam a zárójelet, nehogy az legyen, hogy 50 év múlva emberek azon vitatkoznak, hogy kell-e oda a zárójel, avagy sem. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 00:50 (CET)

Most akkor szavazzunk, vagy valaki a becsatolt bizonyítékok alapján be meri vállalni a helyes címre változtatást? (@Apród: Az interwikin is általában magyarok partizánkodnak magyar témákban. Innen is eredhet a fr- és az enwiki különbözősége. A STUDIO is rövid Bacsó feliratkészítő gépén.) Voxfax ^vita 2014. december 4., 10:46 (CET)

"A STUDIO is rövid Bacsó feliratkészítő gépén." Ez kb. mindent elmond, inkább szimpla igénytelenség vagy érdektelenség, mint tudatos írás. Akik A tanu változatot preferálják, azok gondolják át, hogy mai tankönyvben a Himnuszt Hymnusként tennék-e be a tananyagba eredeti helyesírással a gyerekeknek, vagy kiadnák-e az alábbi műveket címükben a 19. századi írásmóddal: Enyim, tied, övé Címében modernizált változat, 1960-as évek, A kik kétszer halnak meg, Oczeánia, Az uj földesur Az 1862-es kiadás címlapján mindkét u rövid. Fekete István Hu c. regénye is kb. 1970 óta már Húként jelenik meg. Gyurika ^vita 2014. december 4., 11:31 (CET)

Már mondtam, csináljatok, amit akartok. Voxfax írta a vitalapon, hogy egyes wikipédisták mindent jobban tudnak. Valóban, egyesek jobban tudják a főcímnél a film címét. „Közvetett bizonyítékok”? Amikor van közvetlen is? Egy film címét egyedül a főcím tanusítja hitelesen, ahogy egy könyv címét a címlap. Mindegy, hogy a kritikák, plakátok, ismertetők mit írnak. Én fenntartom a véleményem, ti pedig adjatok más címet a filmnek, mint ami van neki. – LA^pankuš 2014. december 4., 11:00 (CET)

(Szerkesztési ütközés után) A tisztázás végett én azért még mindig kíváncsi lennék a 10:1-es támogatottsági arányra, amely mára – rejtélyes módon – 12:1-re növekedett. Szóval hol van az a 10(12) explicit tanú támogató? Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 11:05 (CET)

Érdekes észrevétel két hozzászólásból:

1. „De most már teljesen lényegtelen, mert Bacsó nem akarta korhű mezbe öltöztetni művét, észre sem vette, talán nem is látta a feliratokat.”

1. „A STUDIO is rövid Bacsó feliratkészítő gépén.”

Most akkor Bacsó készítette a feliratokat, avagy nem? Ergo volt beleszólása a dologba, vagy máson múlott az egész? A hozzászólások közül ez a kettő ellentmond egymásnak, pedig egyazon érvelőtől származik. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 11:13 (CET)

Az okot nem tudom, de következetesnek tűnik az u használata. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy nem a sorok közötti nagy távolság kiküszöbölése volt a cél (mint ahogy fentebb valaki ezt felvetette), mert a filmben 1:24:30-nál az első sorban ezt olvashatjuk: "Pelikán tökéletes tanunak ígérkezett." Viszont a feliratozó gépen volt ú is, mert 1:41:55-nél ez látható: „És újra csak teltek az évek…”. --Puskás Zoli ^vita 2014. december 4., 11:56 (CET)

„Következetesnek tűnik az u használata.” Valóban. A feliratokban is mindig tanu van. – LA^pankuš 2014. december 4., 13:18 (CET)

Tehát egységesen cseszték el, vagy használták az akkori helyesírást. Ezt ma valószínűleg mind korrigálnák. Gyurika ^vita 2014. december 4., 13:20 (CET)

De miért kéne valószínűsítgetni? A valószínűsítés nem forrás. – LA^pankuš 2014. december 4., 13:41 (CET)

És miért kéne régi helyesírással írni? Feladat: hány hiba van a következő szövegben? Így írnád-e le a 21. században is? "Áthívtam Béla komámat játszani, dobáltuk a gummilabdát, majd később a tenniszt is kipróbáltuk. Megkínáltam kékszszel, majd elbeszélgettünk arról, hogy tegnap egy olyan catastrophalis vonatbaleset szemtanuja volt, ahol több waggon is kisiklott a sineken." Gyurika ^vita 2014. december 4., 13:45 (CET)

Milyen régi helyesírással? András már vagy kétszer leírta, hogy ennek a helyesírása akkor is, most is ugyanaz volt. Mellesleg még ha ez régi/új helyesírási használatnak az eldöntése, akkor hadd kérdezzem meg, a Szinnyeiből átvett szócikkeket miért kell ennél még régebbi helyesírással átvennünk? Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 13:51 (CET)

Mellesleg a helyesírás és a nyelvezet két különböző dolog, de sebaj. Nevezzük át gyorsan Skóciát is Skócziára. Gyurika ^vita 2014. december 4., 13:54 (CET)

Csakhogy te nem csak a nyelvezetet veszed át, hanem a régi helyesírású szövegeket is, de de sebaj. A skóciás hasonlatod meg sántít, de ez is sebaj. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 13:59 (CET)

Mutass egyet. A helyesírást mindig javítani szoktam, az hogy valami figyelmetlenségből benne marad, az más kérdés, de ezzel is lehet csúsztatni egy jót. Jaj, éppen az jutott az az országnév eszembe hirtelen, de abba is bele lehet kötni, akkor képzeld a helyébe már sokadszorra valamelyik cz-s műcímet, ami nem tulajdonnév. Nyilván a bibliográfiai adatokat nem javítjuk, mert a hivatkozott kiadványon úgy szerepelnek. A modern kiadás viszont már modern helyesírással hozza a címeket és ezért az új kiadványok, szövegek, kritikák, stb. már igazodnak ehhez. Amúgy meg Malatinszky, Gubbubu, Jávori István már rátaptintottak a lényegre, LA még mindig nem tudta ezeket megcáfolni. Most ezek után miről beszélünk? Gyurika ^vita 2014. december 4., 14:12 (CET)

(Két szerkesztési ütközés után) Én veled ezek után semmiről, majd legfeljebb ha visszaveszel az arroganciádból, amibe most kezdesz belemenni. A műcímekkel kapcsolatban OsvátA amúgy már rátapintott a lényegre, amit nem tudtak megcáfolni. Nekem amúgy tök teljesen mindegy, hogy mi a Tanu(ú) szócikk címe, mindössze a logikátlan érvelések ellen szólaltam fel, de innentől kiszálltam a témából. Kavarjátok tovább nyugodtan a vihart a pohár vízben (Gondolom, még jön erre egy olyan, hogy aha nem tudtam példát mutatni, rögtön visszavonulok. Ez is sebaj, jöhet, elfér.) Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 14:23 (CET)

Jól mondád, az új kiadványok... Van ennek új kópiája, „javított” helyesírással? A cím pont olyan, mint az idézet, nem javítgatunk benne. És nem feltételezgetünk szándéktalanságot, legfeljebb alapos indokkal. – LA^pankuš 2014. december 4., 14:15 (CET)

Evidens, hogy a filmkópiát nem minden esetben fogják átírni, mivel értelme nincs, illetve anyagi és energiaráfordítás tekintetében nem éri meg foglalkozni vele. Ennek ellenére nem is fognak rá írásban szöveghűen hivatkozni. (Gondolom addig HF most gyorsan nézegeti a régi szerkesztéseimet, hogy valamibe végre bele tudjon kötni) Gyurika ^vita 2014. december 4., 14:21 (CET)

Rosszul gondolod, annyira nem fontos számomra sem ez a téma, sem a véleményed megcáfolása, hogy a kelleténél több időd szánjak erre. Én viszont jól gondoltam, hogy nem bírod ki további beszólás nélkül. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 14:25 (CET)

Az est (délután) fénypontjaként még élnek a demagógiával is, hogy ama energiával, ami ezen vitafolyamra elment, hány cikket lehetett volna vajon megírni? Gyurika ^vita 2014. december 4., 14:29 (CET)

Nekem eddig is oly mindegy volt, eztán is oly mindegy lesz, ki mennyi időt öl egy vitába, ahelyett, hogy mással ütné el az idejét, úgyhogy tőlem ilyen hozzászólást nem fogsz olvasni (és nem is olvashattál). Nem úgy mint, ahogy én (és mások) tőled személyeskedést. Amit viszont köszönök, mert aláhúzta, hogy jobb távol maradni a továbbiakban ettől a vitától. Folytassa, szerkesztő. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 4., 14:39 (CET)

Szerintem csináljuk azt, hogy kiírunk egy szavazást itt a lap alján, hogy módosítsuk-e a címet ú-ra, és mindenki foglaljon állást, hogy támogatja vagy ellenzi és pár sorban foglalja össze a korábban kifejtett indokait, érveit. Gyurika ^vita 2014. december 4., 12:01 (CET)

Akkor számoljunk. PRO: Adam78, Apród, Burumbátor, Einstein2, Gubbubu, Gyurika, Huszi Huszi, Jávori István, Kispados, Malatinszky, Pagony, Sasuke88, Szaszicska, Voxfax. CONTRA: Gaja, LA. INDIF: HF, Szilas. TANÚK: BACSÓ, a Jancsó-riportban és máshol sem tiltakozott, GERVAInál sem. SCHMAL meg a plakátján egyértelműen ékezettel írta. Összesítve: MELLETTE 14+3, ELLENE 2, TARTÓZKODIK 2. Mehet A tanú. Voxfax ^vita 2014. december 4., 16:29 (CET)

Egyetlen utolsó kérdésem lenne mindazokhoz, akik A tanu változatot támogatják. Nyilván nem fogjuk a film címét megváltoztatni a terekcsen, de a mostanában megjelenő műsorújságba is ebben a változatban jelentetnék még? Akár mondjuk az Uj földesur című 1935-ös film címét? Gyurika ^vita 2014. december 4., 16:42 (CET)

Én nem szavaztam, csak a tanú szó helyes írásáról mondtam ezt-azt. --Pagony ^foxhole 2014. december 4., 17:10 (CET)

Köszönöm. Én is úgy látom, hogy többek hozzászólását nem lehet egyértelmű állásfoglalásként értelmezni. @Gyurika: Igen, a filmnek az a címe, akkor úgy. Ahogy Marczali Henrik szerkesztésében a Világtörténet első kötetének is az a címe, hogy Ó-kor, Keleti népek, pedig ma Az ókori kelet népei lenne a helyes. A címek az idézetekkel egyenértékben nem változtathatók kényre-kedvre. – LA^pankuš 2014. december 4., 17:27 (CET)

Természetesen én sem szavaztam (hiszen nem regisztráltként vagyok jelen), csak tárgyilagosan közöltem két -a témához- közel álló művész információit. Egyik nyilatkozó sem tudott azonban felvilágosítást adni, hogy a főcímben és a filmben miért szerepel a rövid "U"-s alak. Nekem továbbra is az a tiszteletteljes kérésem, hogy a vitalapokra vigyázzatok, mert fontos információk hordozói. Köszönettel: --86.59.180.207 (vita) 2014. december 4., 19:03 (CET) korábban: Kispados

ÖÖÖ... Nem is tudtam, hogy szavaztam. Kb. úgy érzem magam, mintha egy aukció közben feltenné valaki a kezét és azt hiszik, hogy licitál, holott csak mondani szeretett volna valamit. @Voxfax: Elfelejtetted, hogy szavazáskor szavazási sablonokat szoktak használni?

Egyébként újabb érdekes dologra jöttem rá. Tudjátok, hogy Németh László annak idején rövid u-val írta a Tanu című folyóiratot? És mégis hogy írják a magyar Wikipédiában? Két helyen írták csak Tanu-nak, mégpedig Szenczei László szócikkében és a Szabó Lőrincről szóló bibliográfiában (illetve Németh László eszperantó nyelvű szócikkében), mindenhol máshol Tanú-ként írták. Ennyit az u/ú iránti következetes címkövetésről. És mielőtt valaki a kortárs írásmódokra kíváncsi, tanu és tanú írásmód egyformán előfordult a google.books szerint az akkori írásokban.

Egyébként érdekes a lap története is, valamelyik művében meg is írja ezt, én az 1970-ben közreadott Németh László alkotásai és vallomásai tükrében láttam, azt viszont tudom, hogy hasonlóképpen többször is írt Gulyás Pállal e tárgyban írott levelezéséről az 1930-as években: "...Nem találnál ki valami jó címet a számára? Vélemény? Kortárs? Szemtanú vagy egyszerűen Tanu: elég kevesen tudják, hogy a tanu görögül mártírt is jelent.

- Tanu! - válaszolta Gulyás -, ezt a címet kifejezőnek tartom. S én magam is úgy éreztem, hogy igen, erre volt szükség: kiállani az emberek közé s nézni ami körülöttem van, és vallani, ami fölöttem." (Németh László alkotásai és vallomásai tükrében). Most az a kérdés, hogy vajon Bacsó Péter olvasta-e valamelyik írást 1969 előtt, ami a lap nevének indítékáról szólt? A Studióról pedig annyit, hogy 1968-1970 között mindkét módon írták. Apród ^vita 2014. december 5., 01:04 (CET)

Szemtanú vagy egyszerűen Tanu: ez a bámulatos rendszerezettség érv volna valamihez? --Pagony ^foxhole 2014. december 5., 02:01 (CET)

A kérdést nem értem. A folyóirat címe tényleg rövid u (ezt meglehet nézni a Tanu fakszimile kiadásán is az antikvarium.hu-n) és A tanú/A tanu főhőse tényleg nemcsak tanú, hanem mártír is bizonyos fokig. Mérlegelem tehát, hogy mégiscsak van történelmi vonatkozása a címnek jelképként utalva a másik rövid u-s Tanu folyóirat címére. Egyébként Radnóti Meredek út egyik példányára versében is rövid u-val van írva a tanu szó a Nyugat 1939-es számában, vagyis attól egy szó még nem válik hanyagul kezeltté, mivel nincs ékezete.

Másrészt egy másik dologra is érv, hogy a Wikipédia is volt és most is következetlen, ha egy másik Tanu címről van szó - erre vonatkozott, amit Németh László lapjára mondtam. Apród ^vita 2014. december 5., 02:52 (CET)

Ugyanakkor rendkívül érdekes számomra a Tanu folyóirat és A Tanu(ú) film lexikográfiája is. A Kenyeres Ágnes főszerkesztésével készült Magyar Életrajzi Lexikon (1978-1991)-ben Őze Lajos szócikkében a film neve hosszú ú-val szerepelt. Az 1990 utáni Ki kicsodákban ugyancsak hosszú ú-val szerepelt a film neve az egyes személyek esetében.

Németh László folyóiratának címe az Új Magyar Lexikonban mind az író szócikkében, mind a folyóirat önálló szócikkében ugyancsak hosszú ú-val szerepelt ill. a Budapest Lexikon Németh László szócikkében is. Ugyanakkor az, hogy az eredeti írásmódját kövesse egy kinyomtatott terméknek egy lexikon (tudom, a Wikipédia az enciklopédia), mégse ördögtől való, azt az mutatja, hogy a Pesti Hírlap Lexikona 1936-ban Németh László szócikkében Tanuként írta, vagyis rövid u-val a folyóirat címét - viszont, hozzá kell tennem, a folyóirat maga is kortársa volt az akkori lexikonnak. Vagyis átnézve ennek a filmnek és a folyóiratnak írásmódbeli lexikontörténetét, egyáltalán nem volt szokatlan a 20. századi kulturális alkotások esetében sem, hogy a lexikonok csaltak volna az eredeti írásmódot tekintve. Kérdés, hogy mi is éppúgy csaljunk-e az eredeti írásmódok tekintetében 20. századi kulturális alkotások esetében, mint az előző század lexikonjai vagy kövessük a Pesti Hírlap Lexikonjának a példáját a szó szerinti írásmódban? Apród ^vita 2014. december 5., 18:51 (CET)

Mondottam ember... 1954 ELŐTT röviddel iraték. Voxfax ^vita 2014. december 31., 19:53 (CET)

Akkor felteszem a kérdést, hogy a Vasárnapi Ujságot visszanevezzük-e Vasárnapi Újságra? Érdekes módon ennél senki sem reklamált a helyesírás aktualizálását akarva. – LA^pankuš 2014. december 5., 20:12 (CET)

Fejlemény: Mártonfi Attila, az OH. egyik szerzőjének válasza

@Voxfax, Einstein2, Laszlovszky András, Gyurika, Apród, Pagony, Jávori István:

@Gubbubu, Sasuke88, Szilas, Szaszicska, Burumbátor, Hungarikusz Firkász, Huszi Huszi:

Általánosságban azt mondanám, hogy – legalábbis írott-verbális műalkotások egyedi – címeit mindig meg kéne tartani eredeti formájában (természetesen a helyesírás változásait, a’, cz stb., figyelmen kívül hagyva). (Nehezebb ügy, ha az idegen nyelvű filmeknek a magyar forgalmazó által adott magyar címében van helyesírási hiba. Erre nem tudnék általános receptet adni.) Ettől homlokegyenest eltérő az álláspontom az intézménynevek tekintetében: azokra alkalmaznám a mindenkori helyesírást.

Speciális jelentéstartalmat azért nem kötnék ki, mert az gyakorta értelmezés kérdése. Nem hiszem, hogy A Guttenberg-albumba vagy a Szentivánéji álom bárminemű speciális jelentéstartalmat hordozna A Gutenberg-albumba, Szent Iván-éji álom írásmódokhoz képest, mégse írnám így, kiigazított formájukban őket.

Nézzük a konkrét példáidat.

A tanú esetében az a gyanúm, hogy ez pusztán a főcím hibája (a DVD tokján is ú-val szerepel). Vsz. ki kellene nyomozni a korabeli kéziratokat, sajtómegjelenéseket. Nyomozás nélkül a magam részéről mindig ú-val írom. (A csupa nagybetűs ügy a VOLKSWAGEN, adidas esetén is felmerült a márkaneveknél, és elég egyértelműen el lett vetve a helyesírás mainstreamjében.)

A fordított A Jade skorpió átkával viszont már nagy bajban vagyok. A J és a különírás bizonyosan hibás, a jade/jáde szó írása és kiejtése viszont erősen problémás. Ugyanakkor a kötőjeles írás ([zsád] ejtésre utalva) vagy az egybeírás ([jáde] ejtésre utalva) nagyon szokatlan. Szóval talán A jade skorpió átka vagy A jáde skorpió átka még a legjobb kompromisszum.

A Vasárnapi Újság esetében egyrészt nem egyedi címről van szó, ez nagymértékben lazítja a kötelmeket, ráadásul tudjuk, hogy akkoriban a sajtóban a nyomtatott i, u, ü-re, különösen, ha épp kapitálisok, elég ritkán tették ki a hosszú ékezetet.

A tánc esetében semmiképp se cz-znék, hiszen a kora helyesírási gyakorlatát használta.

A Tanár úr kérem esetében zsigerből kitenném a vesszőt, de nyilvánvalóan alapos filológiai kutatás kellene egy normatív címforma meghatározásához (különös tekintettel arra, hogy máig nincsenek normális nívójú Karinthy-kiadások). Azért az is jócskán megfontolandó, hogy a „tanár úr kérem” az adott kontextusban valamiféle szervetlen szókapcsolattá vált, és belső tagoltságot már nem mutatott; ebben az esetben teljességgel logikus a vessző elmaradása. Minthogy – amennyire látom – minden kiadás egyformán vesszőtlenül adja a címet, nem akarnék újítani.

A Werckmeister harmóniák esetében fogalmam nincs, mi a jobb megoldás – vsz. inkább nem tennék kötőjelet (így egységesebbek is a javaslataim, szóval talán van benne némi rendszerkényszer).

A kockásfülű nyulat képtelen lennék több szóba írni. Azért itt már elég jól látszik, hogy a Tanár úr kérem, a Werckmeister harmóniák, A kockásfülű nyúl és majd a Jóbarátok esetében az íráskép az akadémiai helyesírástól megszokottnál inkább tükrözi a hangsúlyviszonyokat. Ez művészi szövegek esetében tökéletesen akceptálható elvárás.

A Jóban-rosszban annyira béndzsó két szóba írva, hogy képtelen vagyok nem kötőjelezni. Amúgy itt is bejön az állandó cím – egyedi cím ügye. A helyesírók általában egyedi címnek szokták tartani a tévéműsorok címét (ezzel amúgy mélyen nem értek egyet). Ebben az esetben a Jóban rosszban lenne a megfelelő írásmód. Ha állandó cím, akkor viszont mentesülünk a cím megőrzésének kötelmétől, és írhatunk Jóban-rosszban-t. A Jóban Rosszban viszont mindenképp megúszható.

A Jóbarátok esetében azt hiszem, hogy a helyesírás volt rossz; ezt támasztja alá, hogy a leendő helyesírási szabályzat szójegyzékében már fog szerepelni a jóbarát (ami nem azonos a jó baráttal).

Megnéztem a szándékosan hibás alakban hagyott műcímeiteket: alapvetően azt az elvet követném, hogy nem nyúlnék hozzájuk, mondjuk A tánc és A tanú kivételével.

(Azért mázli, hogy slágercímekkel nem vacakoltok, ott még sok gond lenne.)

Az intézményneveknél a másik végponthoz vagyok közel (a szerzői szándékot becsülöm, a bürokratai szándékot nem; és hát a művészi szabadság az én szememben korlátozhatatlan). A szótagszámlálás szabályát persze én sem érvényesíteném az intézménynevek körében, de az OH. szójegyzékében Ferencvárosi Tornaklub, Magyar Hitelbank, PEN Klub szerepel a hivatalosan bejegyzett nevek helyett (és biztos van még egy jó pár).

Szóval én az Országos Idegen Nyelvű Könyvtárat, a Magyar PEN Klubot, a Rockszínházat így írnám. Ezt a rejtélyes Nagy Budapest Törzsasztalt mint jó ég tudja mit fogalmam nincs, hogy írnám le, merthogy a jelölete – a szócikk alapján – nem tűnik intézménynek, sokkal inkább valamiféle játékos dolognak. És ahogy a légy szí’ / légyszi / létszi / lécci / léci sorból se tud választani a helyesírás, mert nem a territóriuma, úgy vélem, ezen a ponton is inkább a játszók szabad akarata a mérvadó. Ugyanez fokozottan érvényes (és a címek logikáját alkalmaznám) a szépirodalmi példára [„Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály”] (amiből én csak annyit értek, hogy mungóbabcsíra). A fikciók világában csak nagyon korlátozottan lehet alkalmazni a helyesírásnak a reális világra szabott szabályait – ezt maga a helyesírási szabályzat is beismeri azzal, hogy több helyen is felhívja a figyelmet arra, hogy művészi vagy tudományos céllal el lehet térni a szabályoktól.

Hát kb. ennyit tudtam javaslatként mondani. Nem állítom persze, hogy ez csak így járható, ez pusztán a személyes gyakorlatom, de mint ilyen erősen összhangban van a másoktól tapasztalt megoldásokkal.

– Mártonfi Attila

Ádám ✉ 2014. december 31., 02:07 (CET)

Csak és kizárólag érdekességképpen: ezen a borítón röviddel írják, ezen pedig valóban hosszúval. Előbbinek az extrái között van egy „Tanuhíradó” pont (Lehet, hogy éppen ott tárgyalják az u/ú rejtélyét?). Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2014. december 31., 02:28 (CET)

Ismét leszögezném, hogy a DVD-borítók (lásd a fenti példákat is) nem relevánsak az ügyben, mivel azok kivétel nélkül jóval későbbiek. Még a VHS-borítók sem. – LA^pankuš 2014. december 31., 10:57 (CET)

A DVD-felirat talán annyiban lehet releváns, hogy a mai sztenderdet tükrözi (ami koronként változhat). A korabeli helyesírási és tipográfiai konvenciók szolgai követését aligha nevezhetnénk a művészi szabadság tipikus megnyilvánulásának.

MA megjegyzi: „Vsz. ki kellene nyomozni a korabeli kéziratokat, sajtómegjelenéseket.” – Nos, a fentiek alapján ez is megtörtént (vö. Gervai András, Pecsenke József, Schmal Károly, Jancsó Miklós), és nem találtunk arra utaló nyomot, hogy bárkit bármiféle művészi szándék hajtott volna az ominózus ékezet elhagyására.

Amit LA mindmostanáig erőltetni kíván, azt úgy hívják, hogy betűhív, avagy diplomatikus átírás, ami a történeti dokumentumoknál, a levéltárosoknak, filológusoknak nyilván fontos, csak éppen a mai kiadásban nem ez a gyakorlat (amint azt MA is világossá tette). Ennek remek példája a cz esete, amit ma már kizárólag történelmi családnevekben őrzünk meg (pl. Rákóczi), sehol másutt, még a 16–17–18–19. és kora 20. századi művek címében, szövegében sem.

Érdekességként: a franciában mind a mai napig lehetséges a mondat elején, azaz nagybetűvel írott ékezetes betűről elhagyni az ékezetet, ami természetesen nem jelenti, hogy ugyanaz a szó a mondat közepén helyes lenne ékezet nélkül. Ez is pusztán tipográfiai konvenció, ami nincs kihatással a szavak mint lexémák helyesírására.

Még valami: „akkoriban a sajtóban a nyomtatott i, u, ü-re, különösen, ha épp kapitálisok, elég ritkán tették ki a hosszú ékezetet.” Ez is megerősíti, hogy itt nem helyesírási, hanem tipográfiai kérdésről van szó. Hasonló ehhez az is, hogy egyes könyvek címoldalán minden betűt kisbetűvel írnak, a műcím kezdőbetűjét és a szerző nevének kezdőbetűit is beleértve – amiből megint csak nem következik, hogy a szerző elvárná, hogy nevét és könyvének címét ebben a formában írják mindenütt máshol is.

Ma már ez a helyesírási/tipográfiai engedékenység talán csak a keresztrejtvényekben maradt meg, amikor egyazon négyzetben nem szükséges megkülönböztetnünk az I/Í-t, U/Ú-t, Ü/Ű-t. Ami továbbra sem jelenti azt, hogy magukat a betűket egyebütt ne különböztetnénk meg.

LA, én tudom, hogy nehéz azt mondani, hogy „OK, elfogadom”, de ennyi hozzászólás, kutatás, töprengés, szempont, eszmecsere, sőt szakvélemény után talán elképzelhető, hogy érdemesebb lenne (a további szélmalomharc helyett) megfontolni ezt az opciót. Ádám ✉ 2014. december 31., 20:53 (CET)

Az első mondatod ismnét csúsztatás, ugyanis már leszögeztük, hogy ezt nem kell sztenderdizálni, mert nem egy korabeli helyesírást kell aktualizálni. Én fentebb már mondtam, hogy csináljatok, amit akartok, de elfogadni nem tudom továbbra sem, mégpedig az alábbiak miatt (amiket egyébként már kifejtettem párszor, de sose kaptam érdemi válaszokat):

1. Egy film címét egyedül a főcíme közli hitelesen, ahogyan egy könyv címét a borítója. Sem a reklámok, sem a plakátok, sem a fészbúk oldala nem írja fölül.
2. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy hibás lenne a főcím, ez a lovon fordítva ülés tipikus esete. Nem azt kell bizonyítani, hogy szándékos, hanem azt, hogy nem az. Ezt egyvalami bizonyíthatná, ha a készítők valamelyike ezt kijelentené kereken és konkrétan.
3. A cím az cím, ahogy tudós kollégánk is leírta. Még a nyilván helyesírási hibás címeket sem javítgatjuk, legfeljebb megjegyezzük, hogy hibás nyelvileg.

Mivel soha, senki nem mondott az alkotók közül olyat, hogy a címet elcseszték, alaptalan a feltevés és alaptalan javítgatni. Az alkotók szándéka csak nagyon erős érvekkel kérdőjelezhető meg, nem feltételezésekkel, találgatásokkal és nem létező sztenderdizálással. Én is szeretek helyesen írni, de mindennek van határa. – LA^pankuš 2015. január 2., 20:39 (CET)

1. „Egy film címét egyedül a főcíme közli hitelesen, ahogyan egy könyv címét a borítója.” Igen, bizonyos értelemben hitelesen – csak éppen a címek megadásakor nem azt a fajta filológiai hitelességet vesszük alapul, amit az említett betűhív, diplomatikus átírásnak nevezünk. (Szeretném, ha észrevennéd, hogy a „hitelesség” szót egy igen speciális jelentésre leszűkítve használod.) Ha így tennénk, akkor a Hymnus cím y-ját és s-ét, no meg kismillió magyar író-költő műcímeinek cz-it is meg kellene őriznünk. De nem tesszük: a hitelességnek nem ez az értelmezése a bevett gyakorlat.
2. Félreérted a dolgot. Nem abból indulunk ki, hogy hibás a főcím, hanem egy semleges alapállásból, miszerint a főcímnek a standardtól való ezen eltérése (egyetlen ékezet, ami sem a jelentést, sem a kiejtést nem is befolyásolja) nem hordoz különös jelentéstartalmat – úgy, ahogy a csupa nagybetűs írás sem hordoz különös jelentéstartalmat (amint erről már megegyeztünk). Tehát nem a hibát vesszük adottnak, hanem a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb magyarázatot vesszük alapul – vö. Occam borotvája –, ami ez esetben az, hogy nincs szándékosság.
   • Írod: „Nem azt kell bizonyítani, hogy szándékos, hanem azt, hogy nem az. Ezt egyvalami bizonyíthatná, ha a készítők valamelyike ezt kijelentené kereken és konkrétan.” – Attól tartok, ezt nem gondoltad végig… A filmrendezők nemigen szoktak arról beszélni az interjúkban, hogy mi minden volt esetleges a filmjükben, hiszen ezek száma végtelen, míg a szándékos döntések egy véges halmazt alkotnak, s ezek határozzák meg a film mibenlétét, jellegét – ezért lehet a rendezőket az utóbbiakról faggatni. A nem szándékos dolgokról (pl. hány darab makk van a háttérben álló tölgyfa felső ágán) a legritkább esetekben merül fel véletlen említés, úgyhogy erre semmiképp nem építhetünk. (Amikor ilyeneket írsz, az emberi kommunikáció alapjait vonod kétségbe: ti. hogy ki-ki arról beszél, amit lényegesnek tart elmondani.) Amiről senki nem mondta, hogy szándékos lenne, SŐT van rá sokkal egyszerűbb magyarázat (a korabeli tipográfiai gyakorlat), azt joggal vélelmezhetjük esetlegesnek.
3. „A cím az cím, ahogy tudós kollégánk is leírta. Még a nyilván helyesírási hibás címeket sem javítgatjuk, legfeljebb megjegyezzük, hogy hibás nyelvileg.” Attól tartok, elkerülte a figyelmedet egypár dolog. MA számos olyan példát hozott fel, amikor helyénvaló átjavítanunk a címeket, például A jade/jáde skorpió átka, Vasárnapi Újság, Jóban-rosszban (vagy maximum Jóban rosszban, de nem az eredeti Jóban Rosszban), sőt azt írta: „alapvetően azt az elvet követném, hogy nem nyúlnék hozzájuk, mondjuk A tánc és A tanú kivételével” – tehát ezek azok az esetek, ahol tényleg teljes nyugalommal jogos hozzányúlnunk a névalakhoz.

Lassan már kezdem szégyellni magam, hogy ilyen banális dolgokat kell leírnom (ti. hogy sokkal inkább szoktak az emberek a lényegesnek ítélt dolgokról beszélni, mint arról, amit esetlegesnek tartanak), másrészt kezd kínos lenni, hogy ilyen sok figyelmetlenségre, meggondolatlanságra és önellentmondásra vagyok kénytelen rámutatni. Mindenesetre ha már leírtad, hogy „csináljatok, amit akartok”, azt passzív hozzájárulásnak veszem – úgyhogy szerintem lezárhatjuk a témát.

Egyébként a hasonló szőrszálhasogatás elkerülése, ill. józan ellensúlyozása végett javasoltam/javaslok létrehozni egy olyan sablont, amit olyankor használnánk, amikor a szócikk címe valamilyen egyezményes és érthető okból nem egyezik meg betűről betűre az eredetivel, és egy lábjegyzetben – járulékosan – meg szeretnénk említeni, hogy mi volt az eredeti, és miért nem az használatos. Igazság szerint erre már most is számos példa akad – sokszor fel sem tűnik, hogy nem az eredeti alakot használjuk, pl. hogy az Adidas szó kezdőbetűje szigorúan véve kisbetűs lenne, vagy hogy Kálvin neve (és az összes többi hagyományos átírású név) is ide sorolható. Ilyenkor a szigorúan vett eredeti írásmód inkább az „érdekességek” (trivia) rovatba tartozik. Felvetésem itt olvasható. Ádám ✉ 2015. január 3., 01:28 (CET)

Részemről nincs itt semmi szőrszálhasogatás, én pont nem keresek mondvacsinált indokokat és magyarázatokat. MA véleményével ellentétben A tánc és A tanu között jelentős különbséget látok, mivel az egyik sztenderdizálható, a másik meg nem. A Vasárnapi Ujsággal sem értek egyet. Alapvetően nem hozzányúlni, ezzel értek egyet.

Én magamból kiindulva igencsak helyteleníteném, ha egy könyvem vagy filmem címét valaki jobban akarná tudni nálam. Kivéve, ha tényleg elcseszte a kiadó vagy a grafikus a könyvborítót vagy a főcímet. De ebben az esetben én lennék az első, aki ezt közzé tenné. Fenntartom, hogy nem értek egyet a sztenderdizálásnak nevezett címhamisítással, ami közel nem ugyanaz, mint a Himnusz esete. De ezt is leírtam már párszor. A Gyűrűk Ura például senkit sem zavar, pedig sem az AkH.¹¹ 149., sem az AkH.¹¹ 150. nem húzható rá. Ha A tanu javítandó, akkor az is. – LA^pankuš 2015. január 3., 11:32 (CET)

Meghalt A Tanu/A Tanú operatőre, Zsombolyai János. Apród ^vita 2015. január 6., 03:20 (CET)

R.I.P. Valaki korábban itt azt mondta, hogy már senki sem él az alkotók közül. Akkor már Tőle se tudjuk megkérdezni a szándékosságot. Voxfax ^vita 2015. január 6., 06:34 (CET)

Márpedig ha nem kérdezhetjük meg, akkor nem a tévedés vagy helyesírási elégtelenség feltevése az elsődleges. Egyébként én tovább is mennék e kérdésben, a sztenderdizálást egyáltalán nem tartom helyes iránynak, még ha változik is a helyesírás. Itt visszakanyarodhatok a Himnuszhoz is, ami csak egy helyettesítő cím, ráadásul egyszerre rövidítás és a műfaj címmé avanzsálása, mivel a műfajt természetesen magyarosan írjuk. Ettől a vers eredeti címe (Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból) még megmarad. Vagy mondjuk Ludvig Holberg könyvének címe, amit meglehetősen régen fordítottak le, Az Klimius Miklósnak föld alatt való útja marad egészen addig, amíg egy új fordítás más címet nem ad neki. Ennek a fordításnak ez a címe. A cím az cím. – LA^pankuš 2015. január 6., 10:05 (CET)

A tanú vitalapja sajnos példa arra, hogy az idő fogalmát újra kell fogalmazni. Itt vaskalaposan megállt az idő. Hiába az érvezredek, hiába a véleménykérés, száz szónak is csak egy (rövid u ) a vége: minden marad a régiben. Számtalanszor szomorúan szembesültem (azért is próbáltam tenni ellene) azzal, hogy az Enciklopéiás-tengeren kívüliek közül mennyien mosolyognak megvetően A tanu (főcímistenítő) magyar wikipédiás elnevezésen... --Jávori István ^{Itt a vita} 2015. január 6., 17:46 (CET)

Én meg néha azért vagyok szomorú, mert értelmes vita helyett érzelmi szálak kezdődnek a legtöbb vitában. Számtalanszor szembesültem azzal, hogy érvekre nincs válasz, de minősítgetés van. – LA^pankuš 2015. január 6., 18:01 (CET)

Én jelen esetben nem azt látom a legnagyobb bajnak, amikor nincs válasz az érvekre, hanem amikor vég nélkül, újra meg újra akad valami válasz (ellenvetés, kifogás) az érvekre – azok tartalmát, súlyát, relevanciáját figyelmen kívül hagyva.

A Gyűrűk Ura esete nem visz minket előbbre, mivel a nagybetűs írásnak funkciója van: tulajdonnevet jelöl, tehát egyedítő funkciója van. Az u/ú írás viszont mentes bármi hasonló jelentéstől.

LA írja: „Én magamból kiindulva igencsak helyteleníteném, ha egy könyvem vagy filmem címét valaki jobban akarná tudni nálam.” Pusztán szemiotikai szempontból nézve: ami korábban nem volt jel, az ma jelnek számíthat, és ami annak idején jelnek számított, előfordulhat, hogy mára megszűnik jelnek lenni. Ha Arany János annak idején cz-t írt a verseiben, az annak idején nem számított jelnek, hiszen ő pusztán a saját kora szokását követte. Ha viszont ma adnánk ki cz-vel a verseit, az ma jelnek számítana, sőt valamelyest (alighanem a szerző akarata ellenére) el is terelné az olvasó figyelmét a vers lényegéről. – Másfelől ha én írnék egy regényt A folyó címmel, majd tíz-húsz év múlva az ly-t egységesen lecserélnék pontos j-re, s ez meg is gyökerezne az írásgyakorlatban, akkor elvárnám, hogy a regényemet később A fojó címen adják ki. Azt szeretném ugyanis, hogy az írásmód ne keltsen a majdani olvasóban általam nem kívánt, nem szándékolt benyomásokat, azaz ne terelje el a figyelmét a forma a tartalomról.

A semleges jelenségekre tehát a norma változása nyomán új értelem rakódik rá (és vice versa). A mindenkori szöveggondozó feladata, hogy lehetőleg ne engedjen olyan új jeleket indokolatlanul beszüremkedni az üzenetbe (alkotásba), amelyek az eredetiben nem voltak benne – így őrizheti meg a mű hitelességét. Az új jel, a módosítás tehát nem akkor kerül bele egy alkotásba, ha nem nyúlunk hozzá, hanem akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk a sztenderd azóta történt változásait, a jelek megszűnését és létrejöttét.

Amikor egy ókori műkincset kiállítanak, nem úgy állítják ki, ahogyan az ásatások után előbukkant a földből, hanem megtisztítják és restaurálják. A múzeumok is úgy szokták büszkén hirdetni, hogy eredeti pompájában lehet megtekinteni ezt vagy amazt. A hiteles fogalmán tehát gyakorlatilag azt szokták érteni, amikor az illető művet megtisztítjuk azoktól a mellékes (ma már zavaró, félrevezető) jelenségektől, amelyek az idő változása során rakódtak rá, amelyek nem tartoznak a lényegéhez, nem tükrözik az alkotó szándékát. Mindez nyilván nem jelenti, hogy újraalkotnánk az egykori tárgyakat: a lényegüket érintetlenül hagyjuk. Azt keressük, amilyennek az illető művet az alkotója és saját kortársai láthatták (jóllehet szükségképpen más hatást fog kelteni a későbbi befogadókban).

Ajánlom figyelmetekbe az MTA javaslatát az irodalmi szövegek kiadásáról, főleg a kritikai kiadásról és a népszerű kiadásról írottakat. Az utóbbira vonatkozóan így szól a javaslat:

Szövegközlés
Mai helyesírás szerint, a modernizálás azonban nem érintheti a versritmust, a rímeket, a nyelvtani szerkezeteket, a hangtani és az egyéni írássajátosságokat.

Mit értsünk „egyéni írássajátosságokon”? Nádasdy Ádám ezt írja fent idézett cikkében a normalizált leiratról: „a mai helyesírás és központozás szerint adjuk mindazt, ami nem sérti, nem »gyalulja le« a szöveg nyelvjárási vagy szerzői sajátosságait.”

Az MTA még a kritikai kiadáshoz is azt ajánlja: „1832 előtti szövegek esetében a betűhűség javasolt, a szükséges módosítás, emendálás következetes és részleteiben nyomon követhető legyen. Az 1832 és 1904 közötti szövegekben az írásjegyek az azonos hangértéket jelölő mai formában közölhetők. 1905 utáni szövegekre a mai helyesírási szabályzat vonatkozik.”

Ennél egyértelműbbet aligha lehet már felhozni… Ádám ✉ 2015. január 7., 12:12 (CET)

Megint ott tartunk, hogy sztenderdizálás... Már megbeszéltük, hogy a film születése idején a szó írása már a maival egyező volt. A helyesírási eltérést tehát nem lehet sztenderdizálással megoldani. Vagy szándékos, vagy szándéktalan helyesírási hibáról van szó. Nincs okunk feltételezni, hogy szándéktalan lett volna, tehát nincs okunk megváltoztatni. – LA^pankuš 2015. január 7., 12:37 (CET)

Ez mind szép és jó, és igaz is, és nem is lenne vele semmi baj, ha a film keletkezesének idején a tanú szó helyes írásmódja tanu lett volna. De azt már tudjuk, hogy nem az volt, hanem valaki valamiért eltért az akkori helyesírás szabályaitól. Ha pedig az ok ismerete nélkül átírjuk, akkor gyakorlatilag kijelentjük, hogy az illető nem tudott helyesen írni. --Puskás Zoli ^vita 2015. január 7., 12:43 (CET)

Pont erről beszélek én is. Szerintem az elsődleges az alkotói szándék feltevése, és nem az, hogy nem tudott a stábból senki helyesen írni. Mindaddig, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Márpedig az nem bizonyosodott be. – LA^pankuš 2015. január 7., 13:08 (CET)

A feje tetejére állított piramis szerint valóban. Nem inkább azt kellene kideríteni, hogy miért írta a grafikus a filmfőcímben (tudatosan vagy csak slendriánság miatt?) rövid u-val a tanú szót? Milyen szándéka, üzenete volt ezzel az alkotó(k)nak? Bár az alkotói nyilatkozatokban - elsősorban Bacsó Péter esetében (pl.: Gervai András: A tanúk - Pelikán József én vagyok! Beszélgetés Bacsó Péterrel, Saxum Kiadó Bt., 2004, 93-110. oldal) a filmcímet: A tanú alakban írják. Követendő példa. --Jávori István ^{Itt a vita} 2015. január 7., 17:00 (CET)

Tisztelt Uraim! Már nyilatkozott maga Bacsó azzal, hogy a Jancsóval készült, fentebb idézett riportjában hosszú ú-val rögzítette mestere mondókájában a rá vonatkozó részt. Igaz, hogy névelő nélkül, nagybetűvel kezdve, de hát miért pont akkor lett volna kényes a helyesírásra, ha már a filmje felirataiban sem tette? A durranás volt a lényeg és az megvolt. Nem szöszmötölt senki a helyesírással. Ha még élne, halálra röhögné magát, hogy képesek vagyunk egy ékezeten ennyit rágódni. Tényleg nem vagyunk normálisak! Szavazzuk meg! Voxfax ^vita 2015. január 7., 18:39 (CET)

Semmit sem kell kideríteni. Én fentebb már írtam egy lehetséges megoldást, de ez egy olyan dolog, mint a verselemzés, amitől herótot kapok (mire gondolt a költő, amikor a kék égről írt?). Szavazzuk meg, hogy nem vagyunk normálisak. Ez tényleg szavazás kérdése. – LA^pankuš 2015. január 7., 18:43 (CET)

A filmben lévő főcímből nem egyértelmű a TANU szó kezdőbetűje sem. Metaforikus értelemben akár nagybetű is lehetne. Nem?

A Jegyzetekben ez szerepel: „Ezt a címet hagyományosan a fenti alakban írják. A magyar helyesírás szabályai szerint azonban a következő forma lenne a helyes: A tanú. Indoklás: AkH. 23.”

Hagyományosan? Tíz adatbázisból 9-ben A tanú címen szerepel a film. Tudom, ez a Wikipédiát nem érinti, csak a belső szabályok számítanak. Bár a szabályok sem mindig egyértelműek. Viszont a szavazás tiszta vizet önthetne a pohárba. --Kisváros ^vita 2015. január 8., 07:49 (CET)

A jegyzetszöveget meg lehet változtatni. Nem hagyományosan, hanem a főcím szerint. Ennyire egyszerű. Felesleges szavazni, már régen mondtam, hogy csináljatok a cikkel, amit akartok, viszont a különvéleményem fenntartom. – LA^pankuš 2015. január 8., 10:58 (CET)

LA: „Nincs okunk feltételezni, hogy szándéktalan lett volna, tehát nincs okunk megváltoztatni.” Szerencsére nem szükséges bármit is feltételeznünk. A film alkotóinak nyilatkozataiból ugyanis tudjuk, hogy szándéktalan volt, a konklúzió tehát (több más releváns érvet figyelembe véve különösen is) az ellenkező.

A fentiek értelmében tehát a cikket átnevezzük, a lábjegyzetszöveget megváltoztatjuk, így nem vezetünk félre senkit, és minden eddigi információt megőrzünk. A vitát ezzel lezártnak tekintem. Ádám ✉ 2015. január 9., 12:25 (CET)

Tekintsd lezártnak, de hol van az a nyilatkozat, amiből ezt tudjuk??? Eddig nem láttam ilyet, legfeljebb hogy mások a nyilatkozatokat milyen címmel jelentették meg. Marhára nem ugyanaz. A szándéktalanság továbbra is csak feltételezés. – LA^pankuš 2015. január 9., 12:45 (CET)

Lásd fent: „Már nyilatkozott maga Bacsó azzal, hogy a Jancsóval készült, fentebb idézett riportjában hosszú ú-val rögzítette mestere mondókájában a rá vonatkozó részt.” További források, hivatkozások végett – Jancsó Miklós mellett – keress rá fentebb pl. Gervai András, Pecsenke József és Schmal Károly nevére. Egyébként is leírtam már, hogy az explicit nyilatkozat hiánya semmit nem bizonyít, főleg amikor tudjuk, hogy a filmekben végtelen számú nem szándékos elem és véges számú szándékos elem fordul elő, így ellenkező érv hiányában a nem szándékosat vehetjük alapesetnek. Ami pedig az ellenkező érvet illeti, mindmostanáig nemhogy nyilatkozat nincs, de még csak elképzelés sem merült fel arról, hogy az u/ú egyáltalán miféle jelentést hordozHATna (ahogyan a nagy kezdőbetű a tulajdonnevet, ezáltal az egyedítést jelölheti) – miközben tudjuk, hogy a helyesírásnak ez a területe túlnyomórészt a konvenciókra épül (lásd a [búra]-nak ejtett bura stb. esetét). Ilyenformán már annak az állítása is igen merész, hogy szándékot/jelentést hordozhat, az pedig még ennél is merészebb (amellett az ismert tényeknek ellentmond), hogy hordoz. Ádám ✉ 2015. január 9., 13:39 (CET)

Az igazság kedvéért megjegyezném, hogy kb. két évvel ezelőtt nem tartottam kizártnak, hogy akár szándékos is lehetett, a korai ötvenes évek helyesírása, az írógép hiányosságai stb. miatt. Az azóta feltárt momentumok viszont ezt meggyőzően megcáfolták. Voxfax ^vita 2015. január 9., 14:10 (CET)

Kíváncsi lennék, tud-e valaki olyan esetről (én nem tudok ilyet felidézni), hogy a film főcímének helyesírása a készítésekor elterjedt írásmóddal szembehelyezkedve, kimondottan a benne foglalt korszak írásmódját idézné. Ádám ✉ 2015. január 9., 15:52 (CET)

Esetleg a Lúdas Matyi (rajzfilm) (1976), miután a Ludas Matyi (film, 1949) már rövid u-val írta. Az Apám beájulna jut még hirtelen az eszembe mint kortükröző, de nem kanonizált szövegű cím, de keresek még. Voxfax ^vita 2015. január 9., 18:00 (CET)

„... még csak elképzelés sem merült fel arról, hogy az u/ú egyáltalán miféle jelentést hordoz” Ez a megjegyzésed csak arról árulkodik, hogy nem olvastad a hozzászólások egy részét. Vagy szándékosan elfelejtetted. De erről is leírtam már, hogy nem kell verselemzés módjára találgatni a szándékot. Az explicit nyilatkozat hiánya igenis pontosan azt jelenti, hogy nincs bizonyíték a szándéktalanságra. Nem a szándékosságot kell bizonyítani. A cím egy műalkotás tulajdonneve, amit az alkotó ad a művének. Ennek megváltoztatására nem alapos indok a helyesírásra hivatkozás. – LA^pankuš 2015. január 9., 14:42 (CET)

Az MTA másként vélekedik, ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a műcím (mint tulajdonnév) nem azonos annak írásmódjával: az, hogy az előbbit tiszteletben tartjuk, nem jelenti azt, hogy az utóbbi összes elemét vakon követjük. Nem tekinthetjük mindezeket a műcím lényegéhez tartozónak: némelyek pusztán a megjelenés korához kötődnek, mások mögött grafikai szempontok húzódnak meg, sőt előfordulhatnak véletlenek, figyelmetlenségek, következetlenségek stb. Teljesen légből kapott az az elképzelés, hogy mindezek lehetőségét egyszerűen kizárjuk, és az összeset automatikusan a cím szerves részének minősítsük. Mint ahogy az is nonszensz, hogy kritikátlanul válogassunk közülük (pl. hogy a csupa nagybetű nem lehet szándékos, ezért azt nem kell megőriznünk, az u/ú viszont már lehet szándékos, ezért azt meg kell őriznünk…). Hiába törekszel a hitelességre, hogyha közben önkényesen szelektálsz és minősítesz anélkül, hogy észrevennéd. Ádám ✉ 2015. január 9., 15:52 (CET)

A csupa nagybetűzés teljesen más tészta, a helyesírási hiba megint más. Ennyi erővel Kossuth nevéből is kiirthatjuk a h betűt, mert az is csak egy írásmód, ami egy hangsort kódol és a kód azóta megváltozott. – LA^pankuš 2015. január 9., 17:40 (CET)

Csupa kisbetűsre az ecseri tekercsek adódik elsőre, nyilván tipográfiai leleményként, mivel az irodalomban mindenütt nagy kezdőbetűs. Voxfax ^vita 2015. január 9., 18:03 (CET)

Akkor az irodalom mindenütt téved. A megnevezés nem tulajdonnév és kisbetűvel írandó. (Lásd rosette-i kő.) – LA^pankuš 2015. január 9., 19:23 (CET)

És most akkor az összes hibás helyesírású címet átírjuk a helyesírás szerint megfelelő alakra??? Mert ezek után az lenne logikus! - Gaja  ✉ 2015. január 9., 20:31 (CET)

Hát én alig várom a Jóbarátok → Jó barátok átnevezést. Abban az esetben vajon kik lesznek majd felháborodva? Vagy Haggyállógva, Vászka → Hagyjál lógva, Vászka, A Pogány Madonna → A pogány madonna, Sohasevolt Glória → Soha sem volt Glória, Kopaszkutya → Kopasz kutya, Égigérő fű → Égig érő fű, Az aranyfej → Az arany fej... soroljam még? Végezetül pedig követelem a Hány az óra, Vekker úr? átnevezését, mert komolytalanul régies fogalmazású a cím, amit ma már senki sem használ. – LA^pankuš 2015. január 9., 23:39 (CET)

+1 - Gaja  ✉ 2015. január 10., 00:01 (CET)

Én pedig a Tanu/Tanú című folyóirat szócikkének megszületését várom - ami bár eredeti címként Tanu volt, viszont minden bizonnyal Tanúként fog megszületni, mert mint írtam, Németh László folyóiratának címe az Új Magyar Lexikonban mind az író szócikkében, mind a folyóirat önálló szócikkében ill. a Budapest Lexikon Németh László szócikkében is hosszú ú-val szerepelt és most már Ádám szerkesztő fejtegetéseiből azt is megtudtam, miért. Úgyhogy ez a vita a folyóirat miatt is fontos vitává lett. Jó éjt! Apród ^vita 2015. január 10., 00:37 (CET)

A logikai négyszög (Apuleius négyszöge)

LA, Gaja: Látom, máris az apokalipszis készül kitörni, mihelyt kiderül, hogy nem lehet az összes létező címet egy kaptafára húzni. Előtte viszont még tegyünk egy rövid kitérőt a logika felé:

A mellékelt viszonyrendszer alapján értelmezem a mondandómat. Az, hogy (az írásmód) „összes elemét vakon követjük”, egy A típusú ítélet. Nem az összes elemét követjük vakon: ez egy O ítélet. Egyetlen elemét sem követjük – amit a jelek szerint Ti próbáltok a számba adni –: ez egy E típusú ítélet lenne. Az, hogy „nem tekinthetjük mindezeket a műcím lényegéhez tartozónak” vagy „nem minősíthetjük az összeset automatikusan a cím szerves részének” megint O típusú ítéletek – és nem azonos azzal, hogy az írásmód egyetlen elemét sem tekinthetünk a cím lényegéhez tartozónak, ill. egyetlen elemet sem minősíthetünk a cím szerves részének (E ítélet).

Az a szörnyű helyzet áll fenn, hogy nem lehet a dolgokat úgy automatizálni, ahogy eddig talán akartátok/reméltétek. Sem úgy, hogy mindent megőrzünk eredeti formájában (ahogy korábban a tendencia volt), sem úgy, hogy semmit sem őrzünk meg eredeti formájában, amin csak lehetne javítani, fejleszteni (amit most a számba akartok adni). A hamis dilemma nevű érvelési hibával állunk szemben. Az A-ból tehát nem az E-be ugrunk (a bal felső sarokból a jobb felső sarokba), hanem a lenti, I és O típusú ítéletekhez folyamodunk.

A világ azonban nem fekete és nem fehér. Ilyenformán a kritikai érzékünkre, de minimum a józan eszünkre szükséges hagyatkoznunk, ráadásul újra meg újra. A helyzet azonban talán mégsem olyan rettenetes, mivel fentebb már idéztem az MTA javaslatát, idéztem Nádasdy Ádámot, és olvasható fent Mártonfi Attila hozzászólása is: mindezekben szerepelnek bizonyos ismérvek, mint „a modernizálás azonban nem érintheti (…) az egyéni írássajátosságokat”, illetve „a mai helyesírás és központozás szerint adjuk mindazt, ami nem sérti, nem »gyalulja le« a szöveg nyelvjárási vagy szerzői sajátosságait.”

Abból, hogy az i/u/ü rövid/hosszú írásmódja nem hordoz jelentést (mivel az írásmód csak lazán függ össze a valós kiejtéssel, sőt még a jelentést hordozó különbségeket sem ejtjük másként, vö. áru/árú), egyáltalán nem következik, hogy a Haggyállógva írásmód mögött ne lenne világos a szándékosság (hiszen egyébként soha senki nem írta volna ezt le ilyen formában). Nem szeretném feltételezni, hogy az ilyen képtelen, túlzó, az eredeti elvet kiforgató felvetésekkel demonstrálni akarnátok: bízom benne, hogy csak a tanácstalanság megnyilvánulásai ezek a kérdések, miután kiderült, hogy ebből a kényelmes, egyszerű, gépies és mechanikus fekete-fehér világból ki kell szakadnunk.

A legtöbb fenti címnél egyértelmű a szándékosság, hiszen ezek láthatóan szembemennek saját koruk helyesírásával is (sohasevolt, haggyállógva, égigérő, kopaszkutya). Ezek közül némely esetekben a szerzők új családneveket alkottak, és a családnevek pontosan az a kivételes terület, amelyhez nem nyúlunk. A Pogány Madonna esetében a Madonna eleve tulajdonnévként áll (köznevesülhetne ugyan az AkH.¹¹ 201. alapján, de itt nem teszi), de a Pogány Madonna is egy műalkotás nevére utal, ezért megmarad mindkét nagy kezdőbetű. A Jóbarátok-ról konkrétan ezt írta fentebb MA: „az íráskép az akadémiai helyesírástól megszokottnál inkább tükrözi a hangsúlyviszonyokat. Ez művészi szövegek esetében tökéletesen akceptálható elvárás.” (Zárójelben jegyzem meg: az egybeírás/különírás sok más esetben nem védhető meg ilyen könnyedén…) Az aranyfej az AkH.¹¹ 115. alapján eleve jó, ahogy van. (A Hány az óra, Vekker úr?-ra inkább nem reagálok.)

Tudom, nem szívderítő, nem is megnyugtató, de minden jel arra mutat, hogy nem fekete-fehér ez a világ. Nem söpörhetünk le egy legyintéssel mindent az asztalról A vagy E típusú ítéletekkel. Ádám ✉ 2015. január 10., 14:01 (CET)

Biztos igazad van, hiszen neked mindig igazad van. Szerintem a józan észtől akkor kellett búcsút vennünk, amikor egy ékezetről több mint 65 000 karakteres szócséplés készül. Én részemről ezt a témát lezártam, mindenki úgy ír, ahogy akar, de fenntartom, hogy a helyesírás ily módon történő betart(at)ása kettős mércén alapul. Ami szórja a szemed, azt a körömszakadtáig véded, ami nem azt meg majd az idő eldönti... Részemről sem ehhez, sem más helyesírási kérdéshez a továbbiakban nem kívánok hozzászólni, mert - véleményem szerint - a magyar helyesírás olyan mint a vallás - ki honnan nézi, onnan néz ki legjobban. Nem logikus, zárt rendszer, tele kiskapuval. A továbbiakban tartózkodom még a kocsmafal látogatásától is. További jó munkát, akinek még kedve van hozzá... Üdv! - Gaja  ✉ 2015. január 10., 17:22 (CET)

A fenti bekezdés a magánvéleményem, vállalom az itt leírtakat, esetleg valakit sért a tartalma, ha személyeskedésnek érzitek, lehet blokkolni is, nem érdeket. - Gaja  ✉ 2015. január 10., 17:22 (CET)

@Adam78: Ádám, meglehetősen érdekes csőlátásod van. Csatlakozom Gajához, hogy amire rákattansz, annak annyi, a többi meg le van ejtve. A fenti példáimban A tanu ellenében leírt érveid mindegyike alkalmazható. De sarkítsuk le a kérdést egyre, amelyikre egy nem. Ez pedig a haggyálógva. Én természetesen nem vitatom, hogy ez szleng és szándékos. Azonban a fenti eszmefuttatásod alapján, mivel explicit tanúbizonyság nincs róla, az alkotók nem mondták ki kerek-perec, hogy szándékos, nekünk a rosszhiszeműség elvét kell elővenni és előfeltételezni, hogy a stábból mindenki analfabéta volt, következésképp a jelenlegi akadémiai helyesírási norma alapján javítani kell. Ez derül ki abból, amit A tanuról írtál. De ezek szerint csak a tanu írásmódjára vonatkozik. De nézzünk másik példát: A Pogány Madonnát az égvilágon semmi sem indokolja. Nem a neve egy műalkotásnak, hanem a megnevezése, ez egyértelműen kiderül a filmből. Miben tér el ennek az elbírálása a tanutól, eltekintve attól, hogy épp a tanura kattantál rá? De inkább ne magyarázd tovább ezt az ellentmondást, mert úgyse jössz ki belőle jól. – LA^pankuš 2015. január 10., 21:39 (CET)

Én Ádámmal értek egyet. A filmfőcím fetisizálása (A TANU/A tanu) sem volt mentes a csőlátástól. A helyesírás „megállapodás” kérdése. Nem megváltoztathatalan, nem örök érvényű (pl.: Mariannal / Mariann-nal; 1-én / 1-jén). Szerintem a mindenkor érvényes helyesíráshoz érdemes igazítani a műcímeket, kivéve, ha a cím - vagy az alkotásban szereplő szó, kifejezés - nem hordoz többletjelentést, szerzői szándékot (Mikor az uccán átment a kedves), esetleg hagyománytiszteletből megmarad a régi korban érvényes írásmód. --Jávori István ^{Itt a vita} 2015. január 11., 12:55 (CET)

Az, hogy valakik számára nem hordoz jelentést, nem azt jelenti, hogy másoknak sem, vagy az alkotóknak sem. Erről mondtam, hogy rosszhiszeműség a helyesírási hibát feltenni alapos ok nélkül. Ebben az egy hozzászólásban is ott van az ellentmondás, miszerint vagy helyesírási hiba (ekkor kellene a többletjelentést keresni) vagy régies írásmód (amit sztenderdizálunk). Az utóbbi nem igaz, mert a helyesírás akkor már ugyanaz volt. Az előbbinél pedig rosszhiszeműség. Ezzel a vehemenciával tessék nekiesni az összes többi helyesírási hibás címnek is. – LA^pankuš 2015. január 11., 13:32 (CET)

A tanu/A TANU ilyetén írása helyesírási hiba, az írásmódja nem tartalmaz többletjelentést. Amikor a film 10 évre dobozba került, nem látszott fontosnak, hogy milyen betűkészlettel rendelkezett a tipográfus (lásd: STUDIÓ 1.) a feliratok elkészítésekor. A STUDIÓ (és több hosszú ú-t tartalmazó szónak A tanú filmfelirataiban) írásmódjának téves jelölése milyen többletjelentést hordoz? bélyegkép|jobbra

Már vagy nyolcszor leírtam: nem nekem kell bizonyítani. Ezt jelenti a jóhiszeműség és rosszhiszeműség közti különbség. Attól, hogy egy dadaista vers értelmét, mondandóját, szándékát az emberiség 99%-a nem ismeri fel, az még létezik. Nekem sem kell tudnom az okát, de gondolhatok sok mindenre. Kivéve arra, hogy nem szándékos, egészen addig, míg az alkotók fel nem hívják erre a figyelmet. – LA^pankuš 2015. január 11., 14:52 (CET)

Most látom, hogy jobban megnéztem a képet; a filmfőcímben is ott van az ékezet! Csak a (BEMUTATJA) J betű takarja... A tanú nem dadaista vers, hanem - mint te is tudod - szatirikus film, úgyhogy elképzelhető, hogy itt lapul az igazság: mögötte. :-)--Jávori István ^{Itt a vita} 2015. január 11., 15:29 (CET)

Nincns ott semmiféle ékezet, még takarva sem, ahogy a „studió” feliratban sem. Ahogy annak az ó-jára tudtak ékezetet tenni, úgy mindkét u-ra is tudtak volna. De nem akartak. – LA^pankuš 2015. január 11., 15:58 (CET)

Bezzeg a kapitális i-kre, ahova meg nem kellett volna oda meg tettek... Gondolatban át kell rakni az u-kra, és akkor rendben is vagyunk. Gyurika ^vita 2015. január 11., 16:09 (CET)

Pontosan ezek a nüanszok mutatják a szándékosságot. De sokan jobban akarják tudni. – LA^pankuš 2015. január 11., 16:28 (CET)

Elő kell keríteni a betűkészletet és/vagy a feliratozó gépet és megnézni a karaktereket. Gyurika ^vita 2015. január 11., 16:41 (CET)

LA: Szándékosság?! Nevetnem kell... Inkább slendriánság, esetleg „polgár/elvtárspukkasztó” szándék. (Bocsánat, Virág elvtárs: ez már az ítélet...) A szócikk vitalapján már írtam, hogy az 1980 előtti írógépek többségén nem volt hosszú, csak rövid u. 1969-ben még kevesebb esélye lehetett annak, hogy a feliratozó gép magyar betűkészlettel rendelkezett volna.

Korábbról: Látom, a tréfát sem érted.... A hiábavaló szócséplést - egyelőre - befejeztem. :-) --Jávori István ^{Itt a vita} 2015. január 11., 19:20 (CET)

Nem értem az „az 1980 előtti írógépek többségén nem volt hosszú, csak rövid u. 1969-ben még kevesebb esélye lehetett annak, hogy a feliratozó gép magyar betűkészlettel rendelkezett volna.” részt. Ha ez lenne az ok, akkor ez hogyan lehetséges: „a filmben 1:24:30-nál az első sorban ezt olvashatjuk: "Pelikán tökéletes tanunak ígérkezett." Viszont a feliratozó gépen volt ú is, mert 1:41:55-nél viszont ezt látható: „És újra csak teltek az évek…””?

Igazad van. Akkor a feliratkészítő kénye-kedve szerint váltogatta az u betűt tartalmazó szavak írását. (TANU, STUDIÓ, de újra). Vajon mi oka lehetett rá? „Inkább slendriánság, esetleg „polgár/elvtárspukkasztó” szándék.” Talán nem ismerte a helyesírási szabályokat? Vagy ez nem is érdekelte... --Jávori István ^{Itt a vita} 2015. január 11., 20:15 (CET)

Miben van igazam, abban, hogy nem értem? Mást ugyanis nem mondtam, csak azt, hogy ezt a dolgot nem értem. Hungarikusz Firkász ^{Ide írkássz!} 2015. január 11., 20:23 (CET)

Az u betűk - A tanú filmben megfigyelhető - változatos használatáról írtakban. Az írógépes felvetésem: sztornó. --Jávori István ^{Itt a vita} 2015. január 11., 20:31 (CET)

---

A fenti megbeszélést lezártuk, kérjük, további hozzászólásokat már ne írj hozzá! Ezt a szakaszt többet ne szerkeszd!