Occam borotvája
Ockham borotvája filozófiai elv, amely szerint két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb. Első megfogalmazója William Ockham, a 14. században élt angol filozófus, ferences rendi szerzetes.
| „ | Borotvával hasítsuk ketté a szükségtelen hipotéziseket! | ” |
| – William Ockham | ||
(Tulajdonképpen inkább úgy kéne mondani, hogy „Borotváljuk le a szükségtelen részleteket!”)
A tétel kimondja, hogy egy jelenség magyarázatának minél kevesebb feltételezést kell magában foglalnia, kizárva azokat, melyek nem változtatnak a magyarázó elmélet valószínűsíthető végkimenetelén. Ez az elv, melyet latinul „lex parsimoniae”-nek (a „takarékosság elve” vagy „tömörség elve”) neveznek, a következőképpen hangzik:
- „Pluralitas non est ponenda sine necessitate”
magyarul:
- „A sokaság szükségtelenül nem tételezendő”
- „Csak szükség esetén posztulálj sokféleséget”
- „A többletet nem kell bevezetni szükségtelenül”
Ezt általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerűbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerűbb megoldás a helyes”. Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges, és ennélfogva elvetendő.
A tétel lényege az, hogy ha van két elmélet, amely ugyanazt a tényt magyarázza, akkor azt kell választani, mely a kevesebb (tudományosan nem bizonyítható) feltételezést tartalmazza, vagyis a legkevesebb hipotézisre épít. Ockham jól láthatóan az empirikus megfigyelés és általában a „tudományos módszer” elsődlegességére épített.
A tétel ebben a formájában ugyan csak valószínűsíti, hogy két állítás közül melyik az igaz, de van olyan olvasata is, amelyik a mai értelemben vett tudományos gondolkodásnak is megfelel. Ez pedig az, hogy amennyiben egy jelenségre két magyarázat is adódik, akkor a jelenség maga nem igazolja a bonyolultabb magyarázat többletfeltételezéseit. Klasszikus példa, hogy ha egy élőlény valamely cselekedete magyarázható ösztöncselekvésként és értelmes cselekvésként is, akkor ez a cselekedet nem igazolja, hogy értelmes lénnyel állunk szemben.
A párhuzamos programozáshoz használt Occam programnyelvet erről nevezték el. Tulajdonságai nagyjából úgy jellemezhetők, hogy a magyar nyelvben például az sz + sz helyett ssz használatát egyszerűsítő írásmódnak nevezik, pedig nem egyszerűsít, csak rövidít, és plusz egy szabály van, így bonyolít, ami az egyszerűsítésnek pont ellentéte. Viszont míg a magyar nyelvben az ssz valóban nem egyszerűsít, az Occamban a nyelvtan rövid, letisztult, egyszerű, könnyen tanulható, programozni benne viszont lehetne sokkal könnyebb is, ehhez viszont többet tudó, így összetettebb nyelvtan kellene.
Források
[szerkesztés]- Atlasz. (hely nélkül): Filozófia Athenaeum Kiadó. 1999. ISBN 963-85962-3-6
- Filozófiai kisenciklopédia. (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 1993. ISBN 963-09-3673-9
További információk
[szerkesztés]- Glass, D. H. - McCartney, M.: Science, Occam's Razor and God (Tudomány, Occam borotvája, és Isten). Philosophynow.org filozófiai folyóirat online oldala.
- Philip Ball: The Tyranny of Simple Explanations (Az egyszerű magyarázatok zsarnoksága). Theatlantic.com.
