Ugrás a tartalomhoz

Felsőkörtvélyes (Szlovákia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vyšný Hrušov szócikkből átirányítva)
Felsőkörtvélyes (Vyšný Hrušov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásHomonnai
Rangközség
Első írásos említés1544
PolgármesterMilan Naster
Irányítószám067 32
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámHE
Népesség
Teljes népesség486 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség41 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság185 m
Terület11,36 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 59′ 34″, k. h. 22° 00′ 42″48.992778°N 22.011667°EKoordináták: é. sz. 48° 59′ 34″, k. h. 22° 00′ 42″48.992778°N 22.011667°E
Felsőkörtvélyes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőkörtvélyes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőkörtvélyes (szlovákul: Vyšný Hrušov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Homonnától 12 km-re északkeletre, az Alacsony-Beszkidek déli részén, az Udava-patak jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

1426-ban még a korábban elpusztult Kékszeg falu állt ezen a helyen.

1543-ban „Kerthuilyes” alakban említik először, a 17. századig a Drugethek homonnai uradalmához tartozott. 1548-ban „Russo”, később „Hrusso” alakban szerepel okiratokban. 1582-ben a község 6 és fél porta után adózott. 1600-ban 13 parasztház és 3 soltészház állt a faluban. 1715-ben 14 háztartása volt. Régi temploma 1757-ben épült, először torony nélkül. Felsőkörtvélyes néven 1773-ban szerepel először, ekkor pestisjárvány pusztított a községben, melynek 47 lakos esett áldozatul. A templomhoz 1778-ban építették hozzá a tornyát. A templom 200 évig szolgálta a híveket, mikor is újat építettek helyette. A falu a 18. században a Csákyaké, majd az Andrássyaké, akik a 20. századig birtokolták.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Felső Körtvélyes. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Agyidóczhoz, és Rovnához is 1/2 órányira, hegyes, és agyagos határja három nyomásbéli, gabonát, és zabot középszerűen, búzát és árpát tsekélyebben terem, erdeje vagyon, réttye kevés, piatza Homonnán.”[2]

1831-ben kolerajárvány sújtotta, melynek 36 halálos áldozata volt. 1844-ben árvíz pusztított, melyben a templom is súlyos károkat szenvedett.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Körtvélyes (Felső), Zemplén vmegyében, tót-orosz falu, Homonnához északra 2 órányira: 299 római, 188 g. kath., 18 zsidó lak. Kat. paroch. templom. 802 h. szántóföld. F. u. gr. Csáky László örökösei.”[3]

1873-ban ismét kolerajárvány dúlt. 1880. július 17-én egy tűzvészben csaknem az egész falu leégett.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Felsőkörtvélyes, tót kisközség. Van 87 háza és 487, nagyobbára róm. kath. vallású lakosa. Postája és vasúti állomása Udva, távírója Homonna. A homonnai uradalom tartozéka volt, de később a sztropkói urak is birtokolták, míg a mult század elején gróf Csáky Antal kezébe került. Most gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. Róm. kath. templomát 1756-ban kezdték építeni, de csak húsz évvel később fejezték be. 1873-ban a kolera dühöngött a községben. Ide tartozik a Podsvinszki-major is. Felsőkörtvélyes tájára helyezik némelyek az elpusztult Kékszeg községet, mely 1426-ban Kekzegh alakban említtetik.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 489, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 466 lakosából 441 szlovák volt.

2011-ben 462 lakosából 379 szlovák és 70 roma.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1978-ban épült.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség