Az alábbi lista Vietnám uralkodóit tartalmazza. A kínai mintára bevezetett császár otthon, király külföldön rendszerben a vietnámi uralkodók a császári címet (皇帝, Hoàng đế) használták belföldön, máshol pedig az uralkodó (vua, 𤤰), király (Vương, 王) vagy őfelsége (őcsászári felsége, Bệ hạ 陛下) címeket viselték.[1][2]
Egyes vietnámi uralkodók királynak (vương) vagy császárnak (hoàng đế) nyilvánították magukat. A császári címeket bel- és külügyekben egyaránt használták, kivéve a Kínába irányuló diplomáciai küldetéseket, ahol a vietnámi uralkodókat királyi vagy hercegi rangúnak tekintették. A kései Lê dinasztia tagjai közül sokan csak jelképes uralkodók voltak, a tényleges hatalmat a feudális urak és hercegek gyakorolták, akik elvileg a császár szolgálói voltak. A legtöbb vietnámi uralkodót posztumusz nevükről, templomi nevükről, vagy uralkodási érájuk nevéről ismerjük, míg a Nguyễn-dinasztia, Vietnám utolsó uralkodócsaládja a korabeli megnevezéséről ismert.
A vietnámi uralkodók számos címet használtak, az egyes uralkodók tekintélyétől és népszerűségétől függően. Az első legendás uralkodók, valamint a sino (kínai) nyelveket beszélő Zhao dinasztia és a korai Ly dinasztia kivételével a legnépszerűbb és leggyakoribb vietnámi uralkodói cím a vua 𪼀 (szó szerint lefordítva uralkodó, főnök) Liam C. Kelley, amerikai vietnamológus szerint „nagyrészt ez a kép a kínai kultúra átvételén alapul az "apához" társított jóindulatú tulajdonságok miatt (másrészt azonban az apáról alkotott kép lehet félelmetes, szigorú vagy akár gonosz is)”. Mivel a Chữ Nôm írást, a vietnámi nyelv leírására létrehozott kínai eredetű írásrebdszert nem egységesítették, a vua szót különböző módon írták le. Az óvietnámi (10-15. század) a Việt Điện U Linh Tập-ban, egy 14. században íródott buddhista vietnámi krónikában bùgài (kínaiul 布蓋, vua cái, jelentése vietnámi nyelven nagy uralkodó)[3] alakban szerepel, a Phật thuyết đại báo phụ mẫu ân trọng kinh, 15. századi buddhista szentírásban sībù (司布) alakban fordul elő; a közép-vietnámi nyelvben (16-17. század) ꞗua vagy bua;[4] a kora újkori vietnami nyelvben (18-19. század) vua lett.[5] Ez az uralkodói cím nem található egyetlen vietnámi uralkodói krónikában sem, amelyek mindegyike a Chữ Hán írással íródott.
Mark Alves nyelvész szerint a vietnámi vua látszólag a király vang/wáng, 王) cím ókínai alakjából, *ɢʷaŋ - óvietnámi alakja Muong - származó kölcsönszó volt. Frédéric Pain antropológus és nyelvész azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a vua egy eredeti vietnámi uralkodó cím, óvietámi alakja *k.bɔ" lehetett.[6] Míg az uralkodót a köznyelvben általában vua-ként emlegették, a vietnami királyi feljegyzések és hivatalos ceremoniális címek a hoàng đế (császár) vagy vương (király) kifejezést használták, amelyek a kínai huang-ti és vang (wáng királyi címek vietnami fordításai Đinh Bộ Lĩnh óta. Ezeket a vietnami uralkodók tekintélyének kifejezésére használták, utóbbit a kínai császársággal való hódoltsági kapcsolatokban használták anélkül, hogy hivatalosan is kínai alattvalónak tekintették volna őket.[7]
A buddhizmus megjelenése számos vietnámi királyi címre is befolyást gyakorolt, például amikor a 12. század végén uralkodó király, Lý Cao Tông (uralkodott: 1176-1210) azt követelte udvaroncaitól, hogy phật (Buddha) néven hivatkozzanak rá.[8] Dédnagyapja és elődje, Lý Nhân Tông (uralkodott: 1072-1127), a buddhista szangha nagy pártfogója, 1121-ben felállított sztéléfeliratában magát és eredményeit az indiai szubkontinensen Gautama Buddha korához közeli ősi uralkodóihoz, különösen Udajana királyhoz és Asóka császárhoz hasonlította.[9]
A mai Közép- és Dél-Vietnám területén fekvő egykori Csampa királyság uralkodói (a csam nép tagjai) számos címet használtak, amelyek többnyire szanszkrit nyelvű uralkodói címekből származtak. Voltak előtagcímek, köztük a dzsaja (jaya) és a Śrī, amelyek közül a Śrī (Ő dicsőséges, Őfelsége) gyakrabban használták az egyes uralkodók neve előtt, és néha a Śrī és a dzsaja kombinálódott Śrī dzsaja [uralkodói név] alakban. A királyi címeket az uralkodók hatalmának és tekintélyének jelzésére használták: radzsa-di-radzsa (királyok királya), maharadzsadiradzsa (királyok nagy királya), arddharadzsa (alkirály).[10] Vijaya csampa és a Simhavarmanid dinasztia 1471-es bukása után minden szanszkrit cím eltűnt a csam feljegyzésekből, mivel a déli Panduranga uralkodók Po (őshonos csam cím, amely azt is jelenti: „király, királynő, őfelsége”) néven nevezték magukat, és az iszlám fokozatosan felváltotta a hinduizmust az 1471 utáni Csampában.
| Uralkodó
|
Uralkodott
|
Megjegyzés
|
| Trần Thái Tông (*1218. július 17.)
|
ur.: 1226–1258, †1277. május 4.
|
|
| Trần Thánh Tông (*1240. október 12.)
|
ur.: 1258–1278, †1290. július 3.
|
|
| Trần Nhân Tông (*1258. december 7.)
|
ur.: 1278–1293, †1308. december 16.
|
|
| Trần Anh Tông (*1276. szeptember 17.)
|
ur.: 1293–1314, †1320. december 12.
|
|
| Trần Minh Tông (*1300. szeptember 4.)
|
ur.: 1314–1329, †1357. március 10.
|
|
| Trần Hiến Tông (*1319. május 17.)
|
ur.: 1329, †1341. június 11.
|
|
| Trần Dụ Tông (*1336. október 19.)
|
ur.: 1341, †1369. május 25.
|
|
| Dương Nhật Lễ
|
ur.: 1369, †1370
|
|
| Trần Nghệ Tông (*1321 decembere)
|
ur.: 1370–1372, †1394. december 15.
|
|
| Trần Duệ Tông (*1337. június 30.)
|
ur.: 1372, †1377. március 4.
|
|
| Trần Phế Đế (*1361. március 6.)
|
ur.: 1377, †1388. december 6.
|
|
| Trần Thuận Tông (*1378)
|
ur.: 1388–1398, †1399 áprilisa
|
|
| Trần Thiếu Đế (*1396)
|
ur.: 1398–1400, †1400 után
|
|
| Uralkodó
|
Uralkodott
|
Megjegyzés
|
| Lê Lợi (*1385. szeptember 10.)
|
ur.: 1428, †1433. szeptember 5.
|
|
| Lê Thái Tông (*1423. november 20.)
|
ur.: 1433, †1442. augusztus 4.
|
|
| Lê Nhân Tông (*1441. május 9.)
|
ur.: 1442, †1459. október 3.
|
|
| Lệ Đức Hầu (*1439 októbere)
|
ur.: 1459, †1460. június 6.
|
|
| Lê Thánh Tông (*1442. július 20.)
|
ur.: 1460, †1497. január 30.
|
|
| Lê Hiến Tông (*1461. augusztus 10.)
|
ur.: 1497, †1504. május 24.
|
|
| Lê Túc Tông (*1488. augusztus 1.)
|
ur.: 1504, †1504. december 30.
|
|
| Lê Uy Mục (*1488. május 5.)
|
ur.: 1505, †1509. december 1.
|
|
| Lê Tương Dực (*1495. június 25.)
|
ur.: 1509, †1516. április 7.
|
|
| Lê Chiêu Tông (*1506. október 4.)
|
ur.: 1516–1522, †1525. december 18.
|
|
| Lê Cung Hoàng (*1507. július 26.)
|
ur.: 1522, †1527. június 15.
|
|
| Uralkodó
|
Uralkodott
|
Megjegyzés
|
| Lê Trang Tông (*1514)
|
ur.: 1533, †1548. január 29.
|
|
| Lê Trung Tông (*1535)
|
ur.: 1548, †1556. január 24.
|
|
| Lê Anh Tông (*1532)
|
ur.: 1556, †1573
|
|
| Lê Thế Tông (*1567. november 10.)
|
ur.: 1573, †1599
|
|
| Lê Kính Tông (*1588)
|
ur.: 1600, †1619 júniusa
|
|
| Lê Thần Tông (*1607. november 19.)
|
ur.: 1619–1643, ld. alább
|
|
| Lê Chân Tông (*1630)
|
ur.: 1643, †1649 augusztusa
|
|
| Lê Thần Tông (2x)
|
ur.: 1649, †1662 szeptembere
|
|
| Lê Huyền Tông (*1654)
|
ur.: 1662, †1671. október 15.
|
|
| Lê Gia Tông (*1661)
|
ur.: 1671, †1675. április 3.
|
|
| Lê Hy Tông (*1663)
|
ur.: 1675–1705, †1716 áprilisa
|
|
| Lê Dụ Tông (*1679)
|
ur.: 1705–1729, †1731 januárja
|
|
| Lê Duy Phường (*1709)
|
ur.: 1729, †1735 szeptembere
|
|
| Lê Thuần Tông (*1699)
|
ur.: 1732, †1735. május 7.
|
|
| Lê Ý Tông (*1719)
|
ur.: 1735–1740, †1759 júniusa
|
|
| Lê Hiển Tông (*1717)
|
ur.: 1740, †1786. július 17.
|
|
| Lê Chiêu Thống (*1765)
|
ur.: 1786–1789, †1793. október 16.
|
|
- ↑ Woodside, Alexander (1988). Vietnam and the Chinese Model: A Comparative Study of Vietnamese and Chinese Government in the First Half of the Nineteenth Century. Harvard University Asia Center.
- ↑ International Federation of Library Associations and Institutions, ed. (2013). Names of Persons: National Usages for Entry in Catalogues. Harvard Univ Asia Center.
- ↑ DeFrancis, John (2019), Colonialism and language policy in Viet Nam, Walter de Gruyter GmbH & Co KG, p. 22.
- ↑ Baron, Samuel; Borri, Christoforo; Dror, Olga; Taylor, Keith W. (2018). Views of Seventeenth-Century Vietnam: Christoforo Borri on Cochinchina and Samuel Baron on Tonkin. Cornell University Press. pp. 182, 240, explain in pp. 20–21.
- ↑ Rochon, Alexis-Marie de (1792). A voyage to Madagascar and the East Indies. p. 302.
- ↑ Pain, Frederic (2020). "Giao Chỉ" ("Jiāozhǐ") as a diffusion center of Chinese diachronic changes: syllabic weight contrast and phonologisation of its phonetic correlates". Tsing Hua Journal of Chinese studies p.15.
- ↑ Yu Insun Lê Văn Hữu and Ngô Sĩ Liên. A Comparison of Their Perception of Vietnamese History, pp. 45-71 in Reid & Tran 2006 (p. 67).
- ↑ Sponberg, Alan; Hardacre, Helen (1988). Maitreya, the Future Buddha. Contributed by Reischauer Institute Professor of Japanese Religions and Society & American Academy of Religion, National Endowment for the Humanities, Princeton University. Cambridge University Press. p. 158.
- ↑ Whitmore, John K. (2015), "Building a Buddhist monarchy in Dai Viet: Temples and texts under Ly Nhan Tong (1072-1127)", in Lammerts, Dietrich Christian (ed.), Buddhist Dynamics in Premodern and Early Modern Southeast Asia, ISEAS Publishing, Institute of Southeast Asian Studies, pp. 283–306.
- ↑ Schweyer, Anne-Valérie (2005). "Po Nagar de Nha Trang, seconde partie : Le dossier épigraphique". Aséanie. p. 87–120.
Ez a szócikk részben vagy egészben a List of monarchs of Vietnam című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
.jpg)
