Tomáš Garrigue Masaryk
| Tomáš Garrigue Masaryk | |
 | |
| Csehszlovákia köztársasági elnöke | |
| Hivatali idő 1918. november 16. – 1935. december 18. | |
| Előd | nem volt |
| Utód | Edvard Beneš |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Született | 1850. március 7. Hodonín, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1937. szeptember 14. (87 évesen) Lány, Csehszlovákia |
| Sírhely | Grave of Masaryk family |
| Párt | Ifjú Cseh Párt (1890–1893) |
| Szülei | Terezie Masaryková Jozef Maszárik |
| Házastársa | Charlotte Garrigue |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | filozófiaprofesszor |
| Iskolái |
|
| Vallás |
|
| Díjak |
|
 | |
| Tomáš Garrigue Masaryk aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tomáš Garrigue Masaryk témájú médiaállományokat. | |
Tomáš Garrigue Masaryk 
hallgat (Hodonín, 1850. március 7. – Lány, 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.
Újságíró, filozófus, tanár
[szerkesztés]Az akkor az Osztrák Császársághoz tartozó Morvaországban, Hodonín városában született, munkáscsaládban (édesapja írástudatlan fuvaros volt), és Čejkovice faluban nőtt föl. Középső neve amerikai származású feleségétől, Charlotte Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben megalapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.
A Monarchia ellen
[szerkesztés]Masaryk 1891–1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907–1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor még nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia-Hercegovina annexióját. Az első világháború kitörése után Genfbe, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága mellett. Tanítványai, Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és 1916-ban Párizsban együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40–50 000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Thomas Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.
Csehszlovákia élén
[szerkesztés]1918-ban feldarabolták az Osztrák–Magyar Monarchiát, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig háromszor választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.
Fia, Jan Masaryk a második világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945–1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.
Közkeletű tévedés, hogy Tomás Masaryk szabadkőműves lett volna. A félreértés abból fakadhat, hogy fia, Jan Masaryk valóban belépett az egyik páholyba.[3]
Magyarul
[szerkesztés]- Szlávok a háború után / A bolsevizmusról; ford. Szepessi Miksa, Papp Dezső; Globus Ny., Košice, 1923
- Masaryk G. Tamás: Az új Európa szláv álláspont; ford. Domby Bálint; Globus Ny., Košice, 1923
- A humanitás eszményképei; ford. Papp Dezső; Globus Ny., Košice, 1923
- A világforradalom. Emlékek, gondolatok 1914–1918; Orbis, Praha, 1928
- Beszélgetések Masaryk Garrigue Tamással, 1-3.; ford. Sas Andor; Novina, Munkács, 1933–-1937
- Ifjúkor; 1933
- Élet és munka; 1935
- Gondolkodás és élet; 1937
- Az antiszemitizmus; összeáll. Váradi Aladár; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- A nemzetiségi kérdés; összeáll., ford. Szerényi Ferdinánd; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- Erkölcsi problémák; ford., bev., jegyz. Szalatnai Rezső; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- A modern ember és a vallás; ford. Sas Andor; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- Politikai gondolatok; ford. Donner Pál; Prager, Bratislava, 1935 (A Magyar Masaryk)
- Hogyan dolgozzunk? 1898-ban tartott előadások; ford. Sas Andor; Novina, Ungvár, 1936
- A világforradalom, 1914-1918; vál., utószó, jegyz. Szarka László, ford. Bába Iván; Európa, Budapest, 1990 (Emlékezések)
- Demokrácia, nemzetiség. Gondolatok a kisebbségi kérdésről és az antiszemitizmusról; szerk. Fazekas József, utószó Szarka László, ford. Domby Bálint et al.; Regió–Madách–Kalligram, Budapest–Pozsony, 1991 (Regio könyvek)
Emlékezete
[szerkesztés]- Róla nevezték el a Brnóban található, leginkább a MotoGP által használt versenypályát, a Masaryk Circuitet.
- Losonc főutcája viseli a nevét.
- Prágában a nevét viseli 1919 óta (több megszakítással) a város egyik pályaudvara, Praha Masarykovo nádraží. 1940-1945 és 1953-1990 között Praha Hybernské nádraží, illetve Praha Střed volt az állomás neve.
- Masaryk portréja szerepel 1993 óta a cseh korona legnagyobb címletén, az 5000 koronás bankjegyen. Korábban, Csehszlovákiában még életében rákerült az 1931-es sorozatú 100 koronás bankjegyre, majd halála után az 1945-ös sorozat 100 koronás címletére is.
Galéria
[szerkesztés].jpg)
.jpg)
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Zuzana Hajachová 2010: 160. výročie narodenia Tomáša Garrique Masaryka. Historia Nova I/1, 122-124.[halott link]
- ↑ masonicwiki: History of freemasonry in Czech Republic. masonicwiki.info. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)[halott link]
- Darvas Sándor – Surányi Géza – Váradi Aladár: Masaryk G.T.: élete, működése és hatása. Masaryk művek magyar kiadóbizottsága, 1930
- Bálint Miklós – Kovách Béla: A hodonini cselédháztól a prágai várig : (Masaryk G. Tamás élete). Užhorodon : s.n., 1936
- Preclík, Vratislav. Masaryk a legie (Masaryk and legions), váz. kniha, 219 pages, first issue vydalo nakladatelství Paris Karviná, Žižkova 2379 (734 01 Karvina, Czech Republic) ve spolupráci s Masarykovým demokratickým hnutím (Masaryk Democratic Movement, Prague), 2019, ISBN 978-80-87173-47-3, pages 5 – 32, 36 – 39, 41 – 42, 106 – 107, 111-112, 124–125, 128, 129, 132, 140–148, 184–199.
Művei
[szerkesztés]- http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_szlavok_a_haboru_utan_a_bolsevizmusrol.pdf
- http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_g_a_vilagforradalom.pdf
- http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/masaryk_t_g_a_nemzetisegi_kerdes.pdf
- Szerényi Ferdinánd dr.: Masaryk breviárium. Ungvár, 1928
További információk
[szerkesztés]- http://www.nol.hu/archivum/archiv-417184?ref=sso[halott link]
- http://www.magyarszemle.hu/cikk/20070309_masaryk_es_a_magyarok Archiválva 2015. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Elődje: – |
Csehszlovákia elnöke 1918–1935 |
Utódja: Edvard Beneš |
