TS–8 Bies
| TS–8 Bies | |
 | |
| A Lengyel Repülési Múzeumban kiállított TS–8 BII | |
| Funkció | gyakorló és kiképző repülőgép |
| Gyártó | WSK-Okęcie (TS–8 BI), WSK-Mielec (TS–8 BII és BIII) |
| Tervező | Tadeusz Sołtyk |
| Gyártási darabszám | 251 |
| Fő üzemeltetők | Lengyelország |
| Első felszállás | 1955. július 23. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz TS–8 Bies témájú médiaállományokat. | |
A TS–8 Bies[1] Lengyelországban kifejlesztett és gyártott motoros gyakorló és kiképző repülőgép. A lengyel légierőben alkalmazták gyakorló és kiképző feladatokra 1957-től az 1970-es évekig. Ez a repülőgép volt a második világháború utáni első, teljes egészében lengyel fejlesztésű, saját konstrukciójú repülőgép.
Története
[szerkesztés]A repülőgépet a Jak–11 és a TS–9 Junak 3 leváltására fejlesztették ki, a pilóták sugárhajtású repülőgéppel történő repülését megelőző motoros alapképzés céljaira. A repülőgép főkonstruktőre Tadeusz Sołtyk volt (nevének kezdőbetűjéből ered a TS típusjelzés). A tervezési munkálatok 1953-ban kezdődtek, az első prototípus 1955. július 23-án emelkedett először a levegőbe. 1957-ben ez a prototípus Andrzej Ablamowicz pilótával a kategóriájában három rekordot állított fel. A második prototípust bemutatták az 1957-es párizsi repülőgépkiállításon.
1957-ben a varsói PZL-Okęcie vállalat legyártott a típusból egy 10 db-os kísérleti szériát TS–8 BI jelzéssel. Ennek javított, módosított változatából, a TS–8 BII-ből a WSK-Mielec 1958-tól 1960-ig 229 db-ot gyártott. Ezt követően még egy 10 db-os, javított avionikával ellátott sorozat készült TS–8 BIII típusjellel. A repülőgép összes változatából – a két prototípust is beleszámítva – 251 db-ot gyártottak.
A lengyel légierőnél az 1960-as évek második felében, a TS–11 Iskra sugárhajtású gyakorló repülőgép megjelenésekor kezdték kivonni a szolgálatból. A légierőtől kivont gépek közül közel 100 db-ot lengyel repülőklubok kaptak meg, ahol még az 1970-es évek végéig alkalmazták őket. 2 db-ot Indonéziának adtak el. Néhány példánya még ma is üzemképes állapotban van.
A repülőgépet a kiképző és gyakorló feladatokon túl műrepülésre és műrepülő-kiképzésre is használták, alkalmas volt továbbá a rossz látási viszonyok közötti műszeres repülés gyakorlására is.
Szerkezeti kialakítása és jellemzői
[szerkesztés]Teljesen fémépítésű, hagyományos elrendezésű, alsószárnyas repülőgép. A törzs és a szárny félhéj szerkezetű. A szárny háromrészes. A pilótafülke kétszemélyes, elöl a növendék, hátul az oktató foglal helyet. A pilótafülke magasan helyezkedik el, kedvező kialakítású, amely jó kilátást biztosít. A repülőgépbe a Wiktor Narkewicz által tervezett és a WSK PZL-Kalisz vállalatnál gyártott héthengeres, 211 kW teljesítményű WN–3 csillagmotort építették. A TS–8 BII változatig kéttollú légcsavart alkalmaztak, a TS–8 BIII gépek háromtollú légcsavart kaptak. Futóműve hárompontos. A főfutók a szárnyba, az orrfutó a törzsbe húzható be. Kizárólag a TS–8 BI sorozat rendelkezett fegyverzettel. Ezekbe a gépekbe egy 12,7 mm-es UBK géppuskát építettek, valamint a szárnyak alatt egy–egy bombazár kapott helyet.
Műszaki adatai
[szerkesztés]
Tömeg- és méretadatok
- Hossz: 8,55 m
- Magasság: 3,0 m
- Fesztáv: 10,5 m
- Szárnyfelület: 19,10 m²
- Üres tömeg: 1292 kg
- Felszállótömeg: 1672 kg
Motor
- Száma: 1 db
- Típusa: WN–3 héthengeres csillagmotor
- Teljesítménye: 211 kW (283 Le)
Repülési adatok
- Legnagyobb sebesség: 310 km/h
- Emelkedőképesség: 6 m/s
- Hatótávolság 620 km
- Szolgálati csúcsmagasság: 5900 m
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Jerzy Swidzinski: Samolot treningowy TS–8 Bies (Typy Broni i Uzbrojenia sorozat, 29. füzet), Varsó, 1974
