Ugrás a tartalomhoz

Szucsou

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Csiangszu tartománybeli településről szól. Hasonló címmel lásd még: Szucsou (Anhuj).
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Szucsou (Suzhou, 苏州市)
Fenn balra: „A szerény hivatalnok kertje”; fenn jobbra:Jünjan (Yunyan) pagoda a Tigris-hegyen; középen: Szucsou kora esti fényben; lent balra: Csangmen (Changmen)-kapu éjjel; lent jobbra: a Santang (Shantang) csatorna
Fenn balra: „A szerény hivatalnok kertje”; fenn jobbra:Jünjan pagoda a Tigris-hegyen; középen: Szucsou kora esti fényben; lent balra: Csangmen-kapu éjjel; lent jobbra: a Santang csatorna
Közigazgatás
Ország Kína
Alapítás évei. e. 514[2]
Irányítószám215000
Körzethívószám512
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség12 748 262 fő (2020)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5,0 m
Terület8657,32 km²
IdőzónaUTC+8
Térkép
é. sz. 31° 18′ 00″, k. h. 120° 37′ 10″31.300000°N 120.619444°EKoordináták: é. sz. 31° 18′ 00″, k. h. 120° 37′ 10″31.300000°N 120.619444°E
Szucsou weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szucsou témájú médiaállományokat.

Szucsou (, régebbi angolos latin betűs átírással Soochow), az egyik leghosszabb történelmi múltra visszatekintő, a 21. század elején pedig az egyik leggazdagabb kelet-kínai város és prefektúra Csiangszu tartományban, Sanghaj és Hangcsou közelében, a Nagy-csatorna mentén. Földrajzilag a Jangce alsó folyása közelében, a folyó deltavidékén, a Taj-tó, magyarul Nagy-tó partján terül el. Közigazgatásilag prefektúrai szintű város. A hozzá tartozó terület nagysága 8488,24 km², ebből 2743 km² a városi terület. Lakossága 2012 végén 6 478 100 volt, ebből 3 289 900 a városi lakos.[4]

A várost i. e. 514-ben alapították. 2500 éves történelme gazdag eseményekben. A Han-dinasztia idejére tehető az első virágzása. I. sz. 100 körül a nagy számban beáramló lakosság révén az akkori világ tíz legnagyobb városa között volt.[5][6] A 10. században, a Szung-dinasztia idején az ország egyik fontos kereskedelmi központja volt. A Ming és a Csing-dinasztia idején a gazdasági erő mellett már kulturális központnak is számított,[7] és egyben a világ legnagyobb olyan városa volt, amelyiknek nem volt fővárosi rangja. Nagyjából a 19. század derekától, a tajping-felkelés idején, de nem elsősorban annak következtében vesztette el regionális gazdasági vezető szerepét a feltörekvő kikötővárossal, Sanghajjal szemben.[8] Nagy szerepe volt ebben a csatornákon zajló vízi közlekedés fokozatos háttérbe szorulásának is az épülő vasutakkal szemben.[9]

A város gazdasági fejlődésének lefékeződése azonban azzal a jótékony hatással is járt, hogy a 20. század ipari fellendülése nem tett nagy kárt a gazdag műemlékekben, különösen a világszerte híressé váló kertekben, amelyek 1997-ben illetve 2000-ben Szucsou klasszikus kertjei néven az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. A 69 megmaradt tipikus kínai kert közül néhány ezer éves múltra is visszatekinthet.[10]

A Jangce mélyen fekvő deltavidékén elhelyezkedő várost sűrűn behálózzák a csatornák, ezek is hozzájárulnak a festői látképhez. Már a 20. század derekán kiszámították, hogy a csatornákon átívelő 310 híd miatt egységnyi területre több híd jut, mint Velencében.[10]

Az ezredfordulón itt is, mint általában a Kínában meginduló rohamos gazdasági fejlődés során, már nagy tekintettel voltak a műemlékvédelmi és a környezetvédelmi szempontokra is, ezért a város turisztikai vonzereje töretlenül megmaradt.

A város jelképe az osmanthus virág és a kámforfa.[11]

Etimológia

[szerkesztés]

A Szucsou nevet hivatalosan i. sz. 589-ben, a rövid életű Szuj-dinasztia (581–618) idején használták először.

A 蘇 karakter, vagy egyszerűsítve 苏, a szu, tulajdonképpen egy rövidített utalás a közeli Kuszu hegyre. Ennek a névnek a második szótagja egy fűszernövényt, a kínai bazsalikomot (Perilla frutescens) jelöli. Ehhez adódik a városnév második tagja, a csou, ami eredetileg egy adminisztratív körzetet jelentett, de fokozatosan, metonímia révén tartalma egy ilyen megye vagy tartomány székhelyére, azaz városra tolódott át. (Lásd pl. Hangcsout is.)[12]

Történelem

[szerkesztés]

A város helyén volt a vu kultúra bölcsője.[13][11] A Tavasz és ősz korszak idején, a Csou-dinasztia (i. e. 1046 körül – i. e. 256) korában a kou vu nevű törzsek éltek a vidéken, a dombok és a vizek találkozásánál, a Taj-tó partján.

Sze-ma Csien A történetíró feljegyzései című művében számol be arról, hogy a Csou-dinasztia uralkodója, Vu Tajpo az i. e. 11. században megalapította a Vu államot a közeli Vuhszi várossal mint központtal. Az udvart később a modern Szucsou körzet helyén fekvő Kuszu városba költöztették, amit a királyság nevéről Vunak is neveztek. I. e. 514-ben Ho Lü király új fővárost alapított Ho Lü városa néven, és ebből fejlődött ki a mai Szucsou. I. e. 496-ban Ho Lü királyt a város mellett lévő Tigris-hegyen temették el. I. e. 473-ban Vu államát legyőzte Jüe királysága, és területét annektálta. Jüe királyságát később, i. e. 306-ban Csu állama foglalta el. Ebből a korból származnak a városfal egyes fennmaradt részei.

A Hadakozó fejedelemségek korában a várost Vu megye (Vuhszian) vagy parancsnokság (Vucsün) néven ismerték.[14]). A Kínát egyesítő első császári uralkodóház, a Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) idején a nevét Kuajcsira változtatták. Hsziang Jü, a híres hadvezér i. e. 209-ben itt indította meg felkelését, ami hozzájárult a Csin-dinasztia megdöntéséhez.

A Nagy-csatorna megépülte után, i. sz. 605-től Szucsou stratégiai pozícióba került e fontos gazdasági útvonal mentén, és ettől kezdve a város az egész kínai történelem során ipari és kereskedelmi központ volt. A Tang-dinasztia idején a nagy költő és kormányzó Po Csü-ji megépíttette a Santang-csatornát, ami azóta is összeköti a város központját a Tigris-heggyel. 1035-ben Konfuciusz-templomot alapított itt a híres költő és író, Fan Csung-jen. A város az egyik fontos székhelye lett a császári vizsgáknak is. Ezen a hagyományon alapult az 1910-es években itt megnyitott korszerű főiskola.

1130-ban az északi Csin-dinasztia (1115–1234) feldúlta a várost. Ezt követte a mongol invázió 1275-ben. 1356-ban Szucsou a vörösturbánosok felkelése egyik vezetőjének, Csang Si-csengnek a székvárosa lett, aki királynak kiáltatta ki magát. 1367-ben riválisa, a szintén a Jüan-dinasztia ellen lázadó Csu Jüan-csang 10 hónapos ostrom után foglalta el a várost, majd Hung-vu néven császárrá proklamálta magát, és ezzel megalapította a Ming-dinasztiát. Az új uralkodó leromboltatta a belvárosi palotákat és súlyos adókat vetett ki a helyiekre.[15] A helyi vezető réteg egy része az új fővárosba, Nankingba költözött. Ennek ellenére a város hamarosan újra gazdasági virágzásnak indult.

Marco Polo is öregbítette a város hírnevét a 13. században. Feljegyezte, hogy itt nagy tömegben gyártanak selymet, brokátot; iparból és kereskedelemből élnek. A nagy itáliai utazó szokásos túlzásaitól nem mentesen azt írta, hogy a város kerülete negyven mérföld és hatezer magas kőhíd található benne.[10]

1488-ban a koreai Csoszon-dinasztia egy magas rangú tisztviselője, Cshö Bu járt a városban, és úti beszámolójában elragadtatással emlékezett meg annak szépségéről és gazdagságáról.[16] A város már ekkor is messze földön híres volt kertjeiről.

Virágzó Szucsou

[szerkesztés]
Hszü Jang (Xu Yang): Virágzó Szucsou (Suzhou)
Nagyítás
Hszü Jang: Virágzó Szucsou

Hszü Jang (Szucsou, 1712–1777 után), Csien-lung kínai császár udvari festője 1759-ben alkotta ezt a 12 méter hosszú tekercsfestményt, ami művészi értéke mellett felbecsülhetetlen értékű dokumentuma a város akkori állapotának, életének, a korabeli kínai hétköznapoknak.[17] A tekercset asztalra helyezve, a jobb oldalán kezdve lehetett megtekinteni, szakaszonként, mintegy utazást téve a városban és környékén. Ebben a korban a kínai festők már kezdték alkalmazni a nyugati perspektivikus ábrázolást, ezért a kép részletei nagy hűséggel és jól tanulmányozhatóan ábrázolják a 18. századi kínai városok életének egyes jeleneteit. A festményen több mint 4800 emberi alak, 2000 építmény és 400 hajó, csónak látható.[17] A művet 2013 októberétől 2014 januárjáig a londoni Victoria and Albert Museumban állították ki.

Részletek a tekercsről

[szerkesztés]
  • Falusi asszonyok munkában
    Falusi asszonyok munkában
  • Színház
    Színház
  • Kereskedés a vízen
    Kereskedés a vízen
  • A császári vizsga csarnoka
    A császári vizsga csarnoka
  • Esküvői szertartás
    Esküvői szertartás
  • A Tigris-hegy
    A Tigris-hegy

19. és 20. század

[szerkesztés]

1860-ban újabb csapás sújtotta a várost, a tajping-felkelés katonái foglalták el. Az ópiumháborúk nyomán félgyarmati sorba süllyedt Kínában a Charles George Gordon brit hadvezér vezette császári csapatok foglalták vissza 1863-ban.

Lóczy Lajos már a tajping-felkelés után látogatta meg a várost. Úti beszámolója szerint a szabályos négyzet alakú várost 20 kilométernyi magas kőfal és széles csatorna vette körül. Vízi útjait a hajók tömkelege lepte el. A város ebben a korban, a 19. század végén is selyemszöveteiről, porcelánjáról – különösen a vörös mázas, úgynevezett bikavér vázákról – volt híres messze földön. A kor kínai divatáruit Szucsou neve úgy fémjelezte, ahogy Európában Párizs vagy London neve segített eladni az árukat.[9]

A város történetében a következő katasztrófát a második kínai–japán háború jelentette 1937-ben, amikor a japán invázió során számos kert is elpusztult. Ezek helyreállítása csak az 1950-es években indult meg.

Baracs Dénes az 1970-es években is arról számolt be, hogy a csatornák sűrű hálózata meghatározza a város életformáját, ezért is nevezik Szucsout Kelet vagy Kína Velencéjének. A lakosság jelentős hányada a vízen ringó hajókon születik, ott él, dolgozik és ott is hal meg végül. A csatornák partját szegélyező egy-két emeletes házak mindegyikéből lépcső vezet le a partra. A kor új jelensége volt a vasbeton bárkák megjelenése. A drága fa helyettesítésére vékony vasbetonból építették a hajókat, nagy, zárt légkamrákkal, amik biztosították ezeknek az 5–30 tonnás teherbírású alkotmányoknak az úszóképességét.[9]

Földrajz

[szerkesztés]

Szucsou prefektúra a Kínai-alföld délkeleti részén, Csiangszu tartományban, a Jangce torkolatvidéke feltöltött síkságának és a dombvidéknek a találkozásánál fekszik. Keleten Sanghaj, délen Csöcsiang tartomány, nyugaton a Taj-tó, északon a Jangce határolja.

Közigazgatási beosztása

[szerkesztés]
Térkép Név Lakosság
(2010-es kínai népszámlálás)[18] 		Terület
(km²) 		Népsűrűség
(per km²)
Népszerű magyar átírás Kínai Pinyin

Kuszu
Új Körzet
Vucsong
Hsziangcseng
Vucsiang
Szucsou
Ipari
Park
Csangsu (város)
Csangcsiakang (város)
Kunsan (város)
Tajcang (város)
Belváros
Kuszu körzet 姑苏区 Gūsū Qū 954 455 372 2565,73
Szucsou Új körzet 苏州高新技术产业开发区 Sūzhōu Gāo Xīnjìshù Chǎnyè Kāifāqū 572 313 258 2218,26
Vucsong körzet 吴中区 Wúzhōng Qū 1 158 410 672 1723,82
Szucsou ipari park 苏州工业园区 Sūzhōu Gōngyèyuán Qū lásd Kuszu körzet
Elővárosok
Hsziangcseng körzet 相城区 Xiāngchéng Qū 693 576 416 1667,25
Vucsiang körzet 吴江区 Wújiāng Qū 1 275 090 1093 1166,59
Környező megyei jogú városok
Csangsu 常熟市 Chángshú Shì 1 510 103 1094 1380,35
Tajcang 太仓市 Tàicāng Shì 712 069 620 1148,49
Kunsan 昆山市 Kūnshān Shì 1 646 318 865 1903,25
Csangcsiakang 张家港市 Zhāngjiāgǎng Shì 1 248 414 772 1617,11
Összesen 10 465 994 8488 1233,03

Éghajlat

[szerkesztés]

Szucsou a monszun által befolyásolt nedves szubtrópusi éghajlati övezetben fekszik. Nyarai forrók és nedvesek, a tél hűvös, párás. A téli, Szibéria felől fújó északnyugati szelek erős éjszakai lehűlést, havazást is okozhatnak. A hőmérsékleti maximum rekordját, az 1951-ben indult mérések óta, 2013. július 31-én mérték 40,1 °C-kal.[19] A negatív rekordot 1958. január 16-án jegyezték fel −9,8 °C-kal.[20]

Szucsou éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlaghőmérséklet (°C)4,87,09,113,120,924,328,730,926,018,613,37,517,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)4175193836759191546756343932
Forrás: Suzhou Bureau of Statistics (2010)[21]


Látnivalók

[szerkesztés]
Bonszai-„erdő” az egyik kertben
A ferde pagoda a 10. századból

Kertek

[szerkesztés]
Bővebben: Szucsou klasszikus kertjei

A város legfontosabb látnivalói a kertek, a kínai kertművészet kiemelkedő alkotásai, amelyek a világörökségi listára is felkerültek. A kertek általános jellemzői a kis tavak és a csatornák, a közeli Taj-tóból származó fantasztikus alakú sziklák, valamint a pavilonok és más építmények egyedi kombinációi.[22] A kertépítés csúcspontján, a Ming-dinasztia idején 150–200 kert volt a városban, amiből mára 69 maradt fenn, ezek közül pedig 9 került fel a világörökségi listára.

A kínai kertek társadalmi szervezete, a Chinese Garden Society a kulturális forradalom kényszerű szünete után 1978-ban újította fel a tevékenységét, helyi egyesülete, a Suzhou Garden Society pedig egy évvel később alakult. A szervezet a nagy nemzetközi érdeklődésre támaszkodva gyorsan élénk kapcsolatokat épített ki, nem függetlenül az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatoknak az 1970-es években megindult fejlődésétől. Ennek egyik eredménye volt az Astor-udvar (Astor Chinese Garden Court) nevű állandó kiállítás létrehozása 1981-ben a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban, a szucsoui Hálók mesterének kertje fő motívumaival.[22][23]

A kínai kertek elemeivel is ékesített természetes domb, a Tigris-hegy(en) a történelmi óváros közelében a kínai történelem legnevezetesebb helyei közé tartozik. A 36 méter magas domb szigetként emelkedett ki a vízből, amikor a környéket még a tenger borította. Nevét állítólag alakjáról kapta, mivel némi fantáziával egy kuporgó tigrisre hasonlít. A legenda szerint i. e. 500 körül ide temették a Vu állam uralkodóját, Ho Lü királyt. Eszerint a sírba temérdek kincset, aranyat és jádét, 3000 kardot helyeztek. A temetés utáni harmadik napon egy fehér tigris jelent meg a dombon.[24] A dombot a későbbiek során számos uralkodó kutattatta, de nem találták meg a kincset.[25] A hely ennek ellenére már a középkorban sok „turistát” vonzott, számos híres ember felkereste és meg is írta itteni élményeit. Szu Si Szung-dinasztia kori költő arról emlékezett meg, hogy egy életen át sajnálta: járt Szucsouban, de a Tigris-hegy megtekintését elmulasztotta.

Templomok

[szerkesztés]

A Tigris-dombon áll Szucsou emblematikus jelképe, a nyolcszögletes, hétszintes, 54 méter magas téglapagoda, amit 959–961 között építettek. A pagoda a pisai ferde toronyhoz hasonlóan megdőlt, teteje 2,3 méterrel tér el a függőlegestől, de a dőlést itt is megállították.[24]

Szucsou számos híres buddhista és taoista temploma körül a legnevezetesebb a Hansan-templom. Ismertsége nagyrészt a Hupej tartománybeli Csang Csi költőnek köszönhető, aki már a 8. században költeményt írt róla, és ez bekerült A Tang-kor háromszáz verse című nevezetes gyűjteménybe is. A kolostort még 502-ben alapították, de jelenlegi épülete a 19. századból származik.[24]

Csatornák

[szerkesztés]
Hangulatos híd a csatorna felett

A városra jellemző csatornák közül a legnevezetesebbek az 1200 éve kiépült 3 kilométeres Santang-utca és csatorna, valamint a 800 éve, körülbelül 120 hektáron létrehozott Pingcsiang-úti negyed a csatornáikkal, folyóvizeikkel, ódon házaikkal, kulturális emlékeikkel.

Felhőkarcolók

[szerkesztés]
A Kelet Kapuja

A város új üzleti negyede hatalmas felhőkarcolókkal büszkélkedhet. A legmagasabb a 302 méteres, 64 emeletes, kaput formázó kettős felhőkarcoló, a Kelet kapuja, amit 2014/2015-ben fejeztek be, de teljes magasságát már 2012-ben elérte.

Gazdaság

[szerkesztés]

A város gazdasági élete a Tang-dinasztia kora óta a textiliparra, elsősorban a selyem és az arannyal átszőtt brokát gyártására, valamint a fontos vízi utak – a Jangce és a Nagy-csatorna – által elősegített kereskedelemre épült. Már a 15. századtól fennmaradtak adatok a selyemszövő munkások sztrájkjairól, amelyek gyakran erőszakba torkollottak.[26]

A kommunista forradalom győzelem után, 1949-től Szucsou is az iparosítás útjára lépett. Megjelent, majd megerősödött a városban a fémfeldolgozás, szerszámgépipar, műszeripar, elektronikai ipar, vegyipar. Emellett a hagyományos iparágak is fennmaradtak, a kézműves termékeket, a lakkfa-árut, a jáde- és fafaragványokat, a szantálfából készült termékeket, a bársonyt elsősorban exportra termelték.[26]

Szucsou a 20. század nagy visszaesései, illetve csendesebb fejlődése után az ezredforduló tájától az országgal együtt a gyors növekedés útjára lépett, és egyúttal a vezető városok közé emelkedett. 2012-ben a GDP termelése szempontjából Kína hatodik városa volt Sanghaj, Peking, Kanton (település), Sencsen és Tiencsin után; az ipari termelés értéke szerint a második volt Sanghaj után; a helyi költségvetés nagysága szerint a hatodik Sanghaj, Peking, Tiencsin, Csungking, Sencsen után; az export tekintetében a harmadik Sencsen és Sanghaj után; a befektetett külföldi tőke szerint az ötödik Sanghaj, Tiencsin, Dalien és Csungking után.[27]

A város, mint közigazgatási egység nemzeti jövedelme 2012-ben 10,1%-kal emelkedett. A helyi költségvetés bevétele 2002-től 2012-ig, összehasonlítható árakon 17-ről 120 milliárd jüanra (CNY, 2014. február 3-án 1 CNY egyenlő 37,6 HUF),[28] mintegy hétszeresére nőtt. A három fő gazdasági ágazat, a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások aránya a GDP termelésében 1,5:54,2:44,2 volt.[29]

A nagy külföldi multinacionális vállalatok közül 43 amerikai, 39 japán, 13 francia és 5 brit cég telepedett meg a városban.[30]

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

A mezőgazdaság (beleértve az erdészetet, állattenyésztést és halászatot is) termelési értéke 2012-ben 4,1%-os emelkedéssel elérte a 33,8 milliárd CNY-t. A gabonatermelés 1,177 millió tonna volt. A város környékén mintegy 1700 fajta terméket igazoltak szennyeződésmentes, „zöld” árunak. 431 új gazdasági szövetkezet alakult, ezzel a városkörnyéki szövetkezetek száma 2012-ben 3928-ra nőtt, amelyekben a vidéki háztartások 96%-a vett részt. A vidéki lakosság átlagos jövedelme 2012-ben 15%-kal nőtt.[31]

Ipar és építőipar

[szerkesztés]
Esti tóparti látkép
Az ipari park a háttérben

A város legújabb ipari fellendülése 1990-ben indult meg egy új ipari terület létrehozásával, amit 1992-re országos szintű kiemelt high-tech zónának nyilvánítottak (Suzhou National New & Hi-Tech Industrial Development Zone, SND). 2007 végére a külföldi vállalatok már 6,8 milliárd dollárt ruháztak be itt. Az SND területén 2014-ben mintegy 1500 külföldi vállalat működik, közülük 40 szerepel a Forbes magazin 500-as listáján.[32]

1994-ben avatták fel szingapúri közreműködéssel az óvárostól nyugatra, 288 km² területen létesült másik ipari parkot (Suzhou Industrial Park, SIP).[33] 2002-ben a SIP területén belül létrehoztak egy külön, exportra termelő zónát, fejlett infrastruktúrával. Minden adminisztratív feladatot, vámeljárást már számítógépen lehetett intézni, és a külföldi befektetők jelentős kedvezményeket kaptak.

A város egészének ipari termelése 2012-ben 3,5%-kal nőtt és elérte a 3452,8 milliárd CNY-t. Ebből a magánvállalatok termelése 14%-ot, a külföldi tulajdonban lévő vállalatok termelése 55,4%-ot tett ki. Az építőipar termelése 12%-kal nőtt ebben az évben.[34]

Közlekedés és hírközlés

[szerkesztés]

Autóutak

[szerkesztés]

Szucsou a 274 km hosszú Sanghaj–Nanking autópálya vonalán helyezkedik el. Emellett érinti a Jangce folyó menti autópálya, valamint Hangcsouba is vezet egy autópálya. A város körüli külső körgyűrű 2005-ben készült el. A 312-es számú kínai országos főútvonal is érinti a várost. 2012-ben 11,61 milliárd CNY-t fektettek be a közlekedés további fejlesztésébe, ebből 6,07 milliárdot útépítésbe és 3,5 milliárdot kikötőépítésbe. A városban és környékén az autópályák hossza elérte az 533,1 km-t. A magán-személygépkocsik száma egy év alatt 20,65-kal emelkedett és elérte az 1,445 milliót.[35]

Vasút

[szerkesztés]
Nagysebességű vonat a vasútállomáson

Szucsou a Sanghaj–Nanking vasúti korridoron fekszik, amihez három párhuzamos vasútvonal is tartozik. A város központi pályaudvara Kínában a legforgalmasabbak közé tartozik. Ezen halad át a Peking és Sanghaj közötti „hagyományos” vasútvonal, a Sanghaj–Nanking intercity vasút és a nagy sebességű D- és G-sorozatú, főleg szintén Sanghaj és Nanking között közlekedő vonatok. A Sanghajig tartó 100 km-es utat a leggyorsabb vonatok 25 perc alatt teszik meg.

A Szucsou Északi Pályaudvaron halad át a 2011-ben megnyílt Peking–Sanghaj nagysebességű vasútvonal.

Légiközlekedés

[szerkesztés]

Szucsou elérhető közelségében három repülőtér van. A Vuhszi városával közösen üzemeltetett Sunan Shuofang International Airport, és Sanghaj mellett két repülőtér, a Shanghai Hongqiao International Airport és a Sanghaj-Putungi nemzetközi repülőtér (Shanghai Pudong International Airport) is elérhető.[36] Igaz, az utóbbihoz a közvetlen buszjárat menetideje három óra.[37] A gyorsvasúthoz átszállás szükséges, de így is rövidebb idő alatt (két óra körül) megtehető az út. Rendelkezésre áll még 5 utasos iránytaxi[38] és normál taxi is.

Folyami közlekedés

[szerkesztés]
Egy csendesebb csatorna
Helyi buszjárat

Szucsou kikötője a Jangce jobb partján 2012-ben 428 millió tonna árut és 5,86 millió konténert mozgatott meg, amivel a világ legforgalmasabb belvízi folyami kikötője lett.[39][40] A városi kis folyókon és csatornákon élénk turistaforgalom is zajlik.

Városi közlekedés

[szerkesztés]

A városban gyors ütemben folyik a tömegközlekedés fejlesztése. A kilenc vonalra tervezett metróhálózat első vonalát 2012 áprilisában, a másodikat 2013 decemberében adták át.[41]

A városi buszokkal a település minden része elérhető. A viteldíj a megtett úttól függetlenül 1 CNY, illetve 2 CNY a légkondicionált buszokra.

A taxiközlekedés jól szervezett, okostelefon-applikációkon is megrendelhető. Az alapdíj 2014-ben 15 CNY + 3 CNY kilométerenként.[42]

A régi, hagyományos riksák helyett az újabban Nyugaton, illetve Magyarországon is divatos pedálos járműveket, a pedicab-et lehet bérelni. Természetesen a kerékpár-kölcsönzés is széles körben elérhető.

Telekommunikáció

[szerkesztés]

A telekommunikáció szektorában termelt jövedelem 2012-ben 9,1%-os emelkedéssel elérte 18,46 milliárd CNY-t. A telefonok száma 15,47 millió, a széles sávú internetet használók száma 2,678 millió lett.[43]

Turizmus

[szerkesztés]

A 21. század elején a városban virágzó tömegturizmus nagy előzményekre tekinthet vissza. A városba már a kínai középkorban is sok látogató érkezett, az utazgató gazdag írástudók körében szinte elengedhetetlen volt a meglátogatása.

A 20. század viharos évtizedei után, már a viszonylagos konszolidáció hajnalán, a Kínába érkező külföldi turistacsoportokat a Tiltott Város és a kínai nagy fal mellett leggyakrabban a Szucsou–Sanghaj–Hangcsou háromszög megtekintésére vitték el.

2012-ben már 3,22 millió külföldi turista érkezett a városba, ami 8,1%-os növekedést jelent a megelőző évhez képest. A turizmusból származó jövedelem 15,1%-kal nőtt. A belföldi turistákkal együtt a teljes idegenforgalom elérte a 115 millió főt. A városban 148 minőségi szálloda volt, közülük 75 darab 4 vagy több csillagos minősítésű.[44]

Szolgáltatás

[szerkesztés]

A széles értelemben vett pénzügyi szolgáltató szektorban működő vállalatok száma elérte a 70-et, összesen több mint 800 000 alkalmazottal. Együttes forgalmuk 20%-os növekedéssel meghaladta a 600 milliárd CNY-t. További 260 modern szolgálató vállalkozás jött létre, így számuk összesen 1042-re emelkedett.[45]

Környezetvédelem

[szerkesztés]

Szucsou városa nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre is. 2012-ben a város területén már 339 nap folyamán jó minőségű volt a városi levegő. A vezetékes ivóvíz minősége mindenütt kitűnő volt.[46]

A városban 2012-ben 174 környezetvédelmi projekt végrehajtása volt folyamatban, főleg a különböző légköri szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében.[47]

Tudomány és technika

[szerkesztés]

A K+F kiadások a hegyi GDP 2,6%-át tették ki 2012-ben. A hi-tech ipar termelése 10,9%-kal nőtt. A város nagy figyelmet fordít a szellemi tulajdon védelmére, az elsők között van Kínában e téren. Ugyancsak nagy erőket összpontosítanak tehetségkutatásra, a kiemelkedő képességű fiatalok speciális oktatására.[48]

Oktatás és kultúra

[szerkesztés]

A városban összesen 97 200 oktatási intézmény működik, köztük 20 egyetem és főiskola.[49]

A színjátszó és kulturális előadócsoportok száma 15, 12 kulturális múzeum és 36 egyéb múzeum valamint 12 közkönyvtár működik. A Szucsou tartomány hagyományos népi színjátszási hagyomány a Kun Qu opera (wd) 2008-ban került fel a UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára.[50][51]

Egészségügy, társadalombiztosítás, átlagjövedelem

[szerkesztés]

Szucsouban 3028 egészségügyi intézmény működik, közöttük 326 kórház. A kórházi ágyak száma 46 000, az orvosoké 20 800 (8,4 illetve 6,4%-os növekedés 2011-hez képest). Az egészségügyi hálózat mind a városi, mind a vidéki körzetek 100%-át lefedi.[52]

A városban a társadalombiztosítás rendszere élenjáró. Ez az első olyan körzet Kínában, ahol a különböző szociális és egészségbiztosítások rendszere gyakorlatilag a lakosság egészére kiterjed.[53] Az egy főre jutó havi átlagjövedelem 2012-ben a körzetben a városi lakosság körében 117 600 forintnak felelt meg, a vidéki lakosság esetében 60 744 forint volt.[54]

Sport

[szerkesztés]

A városban született sportolók a 2012. évi nyári olimpiai játékokon két arany- és egy ezüstérmet szereztek a kínai csapatnak. Ebben az évben még négy atléta lett világbajnok, és ezzel Szucsou világbajnokainak száma 23-ra emelkedett. A városban 2012-ben 23 nemzetközi sportversenyt rendeztek. A lakosság 3,3 milliárd CNY értékben (124 milliárd forint) fogadott a sportra a számítógépes lottón, és ezzel a második lett a kínai nagyvárosok sorában.[55]

Kínai mondások a városról

[szerkesztés]
„Szüless Szucsouban, élj Hangcsouban, egyél Kantonban, halj meg Liucsouban.” (生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州) (Azaz Szucsou az ott született híres emberekről, Hangcsou szépségéről, Kanton ételeiről, Liucsou pedig a nanmu fából készült koporsóiról volt nevezetes, amelyben állítólag nem indul oszlásnak a test).
„Fent az ég, lent Szucsou és Hangcsou.” (上有天堂，下有苏杭). (Azaz ami az égben a mennyország, az a földön ez a két város.)[10]
„Szucsouban a vita kellemesebb, mint Kantonban a hízelkedés.” (Utalás a városi vu dialektus kellemesnek tartott hangzására.)[26]

Híres Szucsouiak

[szerkesztés]

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Szucsou testvérvárosai[56] (zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve):

Ezen kívül a Szucsou vezette prefektúra, illetve annak egyes városai is létesítettek számos, 2012-ig összesen 25 testvérvárosi kapcsolatot világszerte.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 2013 Survey 11. oldal
  2. ↑ [1]
  3. ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
  4. ↑ 2013 Survey 7. oldal
  5. ↑ Tertius Chandler. Four Thousand Years of Urban Growth: An Historical Census. St. David's University Press (1987). ISBN 978-0889462076 
  6. ↑ Top 10 Cities of the Year 100. About.com. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
  7. ↑ The Grand Canal. UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
  8. ↑ Michael Marme. Suzhou: Where the Goods of All the Provinces Converge. Stanford, California: Stanford University Press (2005). ISBN 9780804731126 
  9. ↑ a b c Polonyi 407. oldal
  10. ↑ a b c d Polonyi 406. oldal
  11. ↑ a b Jiangsu
  12. ↑ Dictionary of Chinese Place-names Ancient and Modern (中国古今地名大词典, Csungkuo kucsin timing tacetien) (kínai nyelven). Sanghaj: Shanghai Lexicographical Publishing House, 1438. o. (2006) 
  13. ↑ Suzhou. China Daily. (Hozzáférés: 2014. április 17.)
  14. ↑ Supplement to the Local Gazetteer of Wu Prefecture (nyomatott helyi földrajzi tájékoztató 1134-ből) (angol, kínai nyelven). World Digital Library , 1134. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  15. ↑ Johnson, Linda C. Cities of Jiangnan in Late Imperial China. SUNY Press, 26-27.. o. (1993). ISBN 0-7914-1423-X, 9780791414231 
  16. ↑ Brook, Timothy. The Confusions of Pleasure: Commerce and Culture in Ming China (angol nyelven). Berkeley, California: University of California Press, 45. o. (1988) 
  17. ↑ a b Paintings depict prosperous cities of Ming and Qing dynasties. info.gov.hk, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2014. február 27.)
  18. ↑ [Census 2010. Suzhou Statistics Bureau. [2014. február 1-i dátummal az 《苏州市2010年第六次全国人口普查主要数据公报》 eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 17.) 《苏州市2010年第六次全国人口普查主要数据公报》 Census 2010]. Suzhou Statistics Bureau. (Hozzáférés: 2014. április 17.)(kínaiul)
  19. ↑ 《昨最高气温再创历史新高苏州筹划人工增雨降温》 Zuó zuìgāo qìwēn zài chuàng lìshǐ xīngāo, Sūzhōu chóuhuà réngōng zēng yǔ jiàngwēn, "Tegnap hőmérsékleti rekordot mértek, Szucsou mesterséges esőt tervez a hűsítés érdekében" (kínai nyelven). 名城新闻网 (Míngchéng Xīnwén Wǎng, City News Online), 2013. augusztus 11. [2013. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  20. ↑ 《苏州历史最高最低气温问题》}, Sūzhōu Lìshǐ Zuìgāo Zuìdī Qìwēn Wèntí' (kínai nyelven). 中国苏州, Zhōngguó Sūzhōu, Suzhou Municipal Government Website, 2011. január 20. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  21. ↑ 1-2. Monthly Climate Conditions of Urban Area (2010). Suzhou Bureau of Statistics. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
    1-3. Climate and Hydrologic Conditions by Region (2010). Suzhou Statistical Yearbook 2011. (Hozzáférés: 2014. február 1.) (kínaiul) & (angolul)
  22. ↑ a b Guide 357. oldal
  23. ↑ The Chinese Garden Court (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  24. ↑ a b c Polonyi 413. oldal
  25. ↑ Wonders 67. oldal
  26. ↑ a b c Guide 356. oldal
  27. ↑ 2013 Survey 95. oldal
  28. ↑ CNY-HUF átváltó. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
  29. ↑ 2013 Survey 29. oldal
  30. ↑ 2013 Survey 63. oldal
  31. ↑ 2013 Survey 31. oldal
  32. ↑ Suzhou Hi-Tech Industrial Development Zone. (Hozzáférés: 2014. április 17.)
  33. ↑ Suzhou Industrial Park. Rightsite.asia. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
  34. ↑ 2013 Survey 33. oldal
  35. ↑ 2013 Survey 35. oldal
  36. ↑ 苏州交通运输 (kínai nyelven). People's Daily. [2013. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
  37. ↑ Shanghai Pudong Airport to Suzhou Bus Schedule (angol nyelven). transportinchina.com. [2014. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  38. ↑ Shanghai-pudong-airport-transfer (angol nyelven). learn4good.com. [2014. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  39. ↑ „苏州港外贸吞吐量首破1亿吨”, 新华日报 , 2013. január 13. (Hozzáférés: 2013. január 15.) (kínai nyelvű) 
  40. ↑ 小汤: 苏州港去年货物吞吐量4.28亿吨 (kínai nyelven). 苏州日报. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 24.)
  41. ↑ 苏州地铁规划图 (Suzhou MRT Map) (kínai nyelven), 2009. április 20. [2012. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
  42. ↑ 电调专用出租车乘车指南 (kínai nyelven). Suzhou City Passenger Transport Traffic Management Department. [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 17.)
  43. ↑ 2013 Survey 35. oldal
  44. ↑ 2013 Survey 41. oldal
  45. ↑ 2013 Survey 45. oldal
  46. ↑ 2013 Survey 75. oldal
  47. ↑ 2013 Survey 75. oldal
  48. ↑ 2013 Survey 77. oldal
  49. ↑ 2013 Survey 79. oldal
  50. ↑ Kun Qu opera. UNESCO. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  51. ↑ 2013 Survey 83. oldal
  52. ↑ 2013 Survey 85. oldal
  53. ↑ 2013 Survey 89. oldal
  54. ↑ 2013 Survey 91. oldal
  55. ↑ 2013 Survey 87. oldal
  56. ↑ 2013 Survey 66-67. oldal

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Suzhou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szucsou&oldid=27352369”