Csin-dinasztia (1115–1234)

Ez a szócikk 1115–1234 között uralkodó kínai dinasztiáról szól. Hasonló címmel lásd még: Csin-dinasztia (egyértelműsítő lap).

A Csin-dinasztia^{[* 1]} (1115–1234, dzsürcsi: Anchu, Aisin Gurun; kínai: 金朝; pinjin: Jīn cháo; magyaros átírás: Csin-dinasztia), IPA: tɕîn tʂʰɑ̌ʊ̯; kitaj nyelven: Nik, Niku^[1]^[2]) dzsürcsi dinasztia volt a mai Kína északi részén. A dzsürcsik Van-jen(wd) (完顏, Wán-yán) törzse alapította. Ők voltak az ősei a mandzsuknak, akik 500 évvel később megalapították a Csing-dinasztiát. Nevüket latin betűs átírásban Jinn-nek vagy Kin-nek is írja a nemzetközi szakirodalom a korábbi két Csin-dinasztiától való megkülönböztetés érdekében.

A dzsürcsi Csin-dinasztia megszületése

A dzsürcsik a tungúz népekhez tartoznak, a mai Harbintól délkeletre, az Asen folyó(wd) vidékén éltek, és vadászó-földműves életmódot folytattak. Nevük a kínai forrásokban nucsen (女真 nǚzhēn) és nucse (女直, nǚzhí), Marco Polónál csorcsa, saját elnevezésük ĵuše vagy ĵušen volt.^[forrás?]

A 10. században a kitajok fennhatósága alá kerültek. Ezt követően egyre jobban megerősödtek, és 1019-ben megtámadták a japán Iki(wd) (壱岐), Cusima (対馬) és Kjúsú (九州) szigeteket, de a támadásukat visszaverték.^[forrás?] 1115-ben, a Van-jen (完顔, Wán-yán) családból származó Aguda(wd) (阿骨打) vezetésével fellázadtak a kitaj uralom ellen, és Aguda Hujningban(wd) (会寧府) a császári trónra lépve országának a kínaiban arany jelentésű Csin (金),^[3] pontosabbanː Da Csin Kuo (Nagy Arany ország, 大金国, dà jīn guó)^[4] nevet adta. Az eseményeket látva a Szung-dinasztia (宋) uralkodója tengeri úton követet küldött a Csin Birodalomba, szövetséget ajánlva a Liao-dinasztia(wd) (遼) megdöntéséhez. A Csin-dinasztia elfogadta a felkérést, és sorozatos győzelmeket aratva a kitaj seregek fölött behatoltak a Jenjün(wd) (燕雲, Yàn yún) területekre.^[forrás?]

1125-ben, a trónon Agudát követő Taj Cung(wd) (太宗, Tàizōng) uralkodása alatt semmisítették meg a Liao-dinasztiát és ejtették fogságba a liao Tien Co(wd) (天祚, Tiān zuò) kitaj császárt. Ekkor a kitaj császári családhoz tartozó Jelü Tasi(wd) (耶律大石, Yélǜ dàshí) sikeresen elkerülve a dzsürcsi seregeket nyugatra menekült, és a Csu folyó déli partján 1132-ben létrehozta a Karakitaj Kánságot(wd) (西遼), más néven Nyugati Liao birodalmat. Ez a birodalom egészen a 13. század elejéig fennmaradt.^[forrás?]

A dzsürcsi-kínai háború

A kitajok legyőzése után, a jenjüni tartományok hovatartozásáról folytatott vita során kitört a háború a Csin- és a Szung-dinasztia között. 1127-ben a dzsürcsik bevették Kajfenget, a Szung-dinasztia fővárosát, és fogságba ejtették Huj-cung (徽宗, Huī-zōng) és Csin-cung (欽宗, Qīn-zōng) excsászárt 3000 emberrel együtt. Huj-cung (欽宗) öccse, Kao-cung (高宗, Gāo-zōng) elmenekült, és megpróbálta feléleszteni a Szung-dinasztiát. Azonban a dzsürcsik elfoglalták Hopejt (河北), Sanhszit (山西), Honant (河南) és Senhszit (陝西) is. Az utóbbi két területen a dzsürcsik nekik hűséges császárt neveztek ki, így ezek a területek egyelőre elkerülték a közvetlen dzsürcsi uralmat. Taj Cung (太宗, Tài Zōng) halála után Hszi Cung(wd) (熙宗, Xī Zōng) került a trónra, aki a báb-uralkodót félreállítva uralma alá vonta ezeket a területeket is. 1142-ben megkötötték a Szung-dinasztiával a békeszerződést, és a határt keleten a Huaj-folyónál, nyugaton pedig a Taszan-hágónál(wd) (大散関, Dà sàn-guān; Senhszi tartomány) húzták meg. A Szung császár évente küldött ezüstből és selyemből álló adóajándékot a Csin-dinasztiának.^[forrás?]

A Csin-dinasztia hanyatlása

A dzsürcsik Észak-Kínába való húzódása a negyedik császár, Haj-ling Vang(wd) (海隆王) uralma idején ment végbe.^[forrás?] 1153-ban Hujningból (会寧府) áttették a fővárost a stratégiai jelentőséggel bíró észak-kínai Csongtuba(wd) (燕京, Zhōng dōu; ma Peking része). Az ötödik császár, Si Cung(wd) (世宗, Shì Zōng) uralkodása idején szüntették meg a kínai lakosság ügyeit intéző kancelláriát, és így az adminisztrációs rendszer egységessé vált. Mivel a Kínába bevándorló dzsürcsik egyre jobban elkínaiasodtak, a császár ezt úgy próbálta megakadályozni, hogy bevezette a vizsgarendszert, valamint ösztönözte a konfucianista művek dzsürcsire történő fordítását. A Csin-dinasztia kultúrája a hatodik császár, Csang Cung(wd) (章宗, Zhāng Zōng) idején érte el a virágzásának tetőfokát, de ekkor kezdődtek meg a Hingan-környéki mongol törzsek támadásai is. A támadások előidézték a pénzügyi rendszer összeomlását és a folyószabályozás félbehagyását. Az ezt követő árvizek után viszály tört ki a dzsürcsik és a kínaiak között. Mivel a császári udvar a dzsürcsik érdekeit tartotta szem előtt, a kínaiak elégedetlensége egyre fokozódott. Ezt a helyzetet kihasználva, a Szung-dinasztia megszegte a békeszerződést, és megtámadta a Csin-dinasztiát. A kínai seregeket nagy nehézségek árán visszaverték és békét kötöttek, de ekkorra a Csin-dinasztia pénzügyi helyzete menthetetlenné vált.^[forrás?]

1211-ben, a hetedik császár Van-jen Jung-csi(wd) ( 完颜永济, Wán-yán Yǒng-jì) uralkodása idején megütköztek a Dzsingisz kán vezette mongol seregekkel, de Csongtut feladni kényszerültek, és a fővárost 1214-ben áttették Kajfengbe. 1234-ben a mongol és Szung-seregek együttes támadása megpecsételte a Csin-dinasztia sorsát, és a mongolok megszállása alá kerültek.

A Csin- majd a Jüan-dinasztia bukása után is éltek dzsürcsi törzsek Mandzsúriában, és nyelvük szerepelt a kínai tolmácsiskolákban.^[forrás?]

A dzsürcsi császárok

Lásd még: Kínai uralkodók listája#Csin-dinasztia (1115–1234)

Hivatkozások

↑ 关于契丹小字中的 “金”. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
↑ 天朝万顺(岁)”臆解可以休矣. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
↑ Franke, Herbert (1994), "The Chin dynasty", in Denis C. Twitchett; John King Fairbank (eds.), The Cambridge History of China: Volume 6, Alien Regimes and Border States, 907–1368, Cambridge University Press. 221. o. ISBN 978-0-521-24331-5
↑ 李秀莲《大金国号考释》(Li Xiulianː A Nagy Csin Királyság kutatása és...). [2023. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 1.)

Irodalom

Magyar nyelvű

Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története
A mongolok titkos története. Fordította Ligeti Lajos. [www.terebess.hu/keletkultinfo/titkos.hu Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár]
Marco Polo utazásai. Fordította: Vajda Endre. Gondolat könyvkiadó, Budapest 1984

Japán nyelvű

世界歴史シリーズ１２　モンゴル帝国　世界文化社　1972

Kína-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „*” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="*"/>

[2] 关于契丹小字中的 “金”. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)

[3] 天朝万顺(岁)”臆解可以休矣. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)

[4] Franke, Herbert (1994), "The Chin dynasty", in Denis C. Twitchett; John King Fairbank (eds.), The Cambridge History of China: Volume 6, Alien Regimes and Border States, 907–1368, Cambridge University Press. 221. o. ISBN 978-0-521-24331-5

[5] 李秀莲《大金国号考释》(Li Xiulianː A Nagy Csin Királyság kutatása és...). [2023. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 1.)

[* 1]

[1]

[2]

[3]

[4]

Kína történelme
ŐSI
Neolitikus i. e. 8500 – i. e. 2070 körül
Hszia-dinasztia i. e. 2070 – i. e. 1600 körül
Sang-dinasztia i. e. 1600 – i. e. 1046 körül
Csou-dinasztia i. e. 1046 – i. e. 256 körül
Nyugati Csou
Keleti Csou
Tavasz és ősz
Hadakozó fejedelemségek
CSÁSZÁRI
Csin-dinasztia i. e. 221 – i. e. 207
Han-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220
Nyugati Han
Hszin-dinasztia
Keleti Han
Három királyság 220–280
Vej, Su és Vu
Csin-dinasztia 265–437
Nyugati Csin
Keleti Csin	Tizenhat királyság
Déli és északi dinasztiák 420–589
Szuj-dinasztia 581–618
Tang-dinasztia 618–907
(Vu Cö-tien 690–705)
Az öt dinasztia és a tíz királyság 907–960	Liao-dinasztia 907–1125
Szung-dinasztia 960–1279
Északi Szung		Nyugati Hszia
Déli Szung	Csin
Jüan-dinasztia 1271–1368
Ming-dinasztia 1368–1644
Csing-dinasztia 1644–1911
MODERN
Kínai Köztársaság 1912–1949
Kínai Népköztársaság 1949–jelen	Tajvan 1949–jelen
Sablon:Kína történelme m v sz