Ugrás a tartalomhoz

Szovon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Nem tévesztendő össze a következővel: Szuvon.
szovon
Világörökség
Az andongi Toszan szovon (Dosan seowon) a leghíresebb szovon (seowon) Dél-Koreában[1]
Az andongi Toszan szovon a leghíresebb szovon Dél-Koreában[1]
Adatok
OrszágDél-Korea
Világörökség-azonosító1498
TípusKulturális helyszín
KritériumokIII
Felvétel éve2019
A Wikimédia Commons tartalmaz Szovon témájú médiaállományokat.

A szovon (hangul: 서원, handzsa: 書院, RR: seowon?) egyfajta koreai iskolatípus, mely a 16. századtól volt jellemző Koreára a Csoszon-dinasztia idejében. Konfuciánus értékrendet közvetítő magánintézmények voltak a szovonok, ahol konfuciánus kegyhely is található volt, az elődök előtti tisztelet leróvásához. Az iskolában nem csak elméleti tudást sajátítottak el a diákok, de erkölcsi nevelést is kaptak. Ezek az intézmények a nemzeti tisztviselői vizsgára, a kvagóra készítették fel a jangban (nemesi) származású gyerekeket, és a hasonló állami iskolák, a hjanggjók riválisai voltak. Politikai frakciók, filozófiai iskolák találkozóhelyeként is funkcionáltak, ezért nagy befolyással bírtak a politikai életre. A Kapo-reformok (1864) után sokat bezárattak.[2][1][3] A megmaradt szovonok közül a kilenc legjobb állapotban lévőt 2014-ben felterjesztették az UNESCO világörökségi listájára,[3] melyek végül 2019-ben a világörökség részévé váltak.[4]

Története

[szerkesztés]
A Toszan szovon az 1000 vonos bankjegyen

Az első szovont 1543-ban alapította Csu Szebung (1495–1554), egy egykori korjói buddhista templom területén, emiatt az épületek elhelyezkedése is eltér a később megszokottól. Az iskola neve eredetileg Pegungdong szovon volt, amikor azonban Mjongdzsong király hivatalosan is elismerte 1550-ben, a nevét Szoszu szovonra változtatták.[3][1] Ezt követően a hasonló magánintézmények száma megszaporodott az országban. A szovonok az irodalmi és politikai életben részt vevő tudós-dzsentrik találkozóhelyéül, vitaközpontjául is szolgált.[1]

A 19. század végén, a Kapo-reformokat követően a legtöbbet bezárták közülük.[1]

A 21. században mozgalom indult Dél-Koreában a szovon-kultúra felelevenítéséért. Pak Szokhong, a Szoszu szovon kurátora szerint a hagyományos oktatás mellett szükség lenne a konfuciánus elvek ismételt tanítására, ellensúlyozandó a kemény, sikerorientált koreai oktatást, ami nagy terhet helyez a diákok vállára. Az országban kiegészítő tanulmányokat ajánló, még fennálló szovonokban az oktatók szerint a fiatalok életéből kiveszőben lévő hagyományokat igyekeznek tanítani, például asztali etikettet és az idősek helyes megszólítását.[5]

Jellemzőik

[szerkesztés]

A szovonok hasonlóképp épültek fel, de az épületek elrendezése a helyszín sajátosságaihoz igazodott, követve a geomancia (fengsuj) elveit. A fő oktatócsarnok mellett pavilonok, könyvtár, kollégiumi épületek voltak megtalálhatóak, ahol a diákokat és a tanárokat elszállásolták. Ugyancsak megtalálható volt minden ilyen iskolában valamely neves vagy fontos korábbi konfucianista tudósnak szentelt kegyhely, ahol a diákok lerótták a tiszteletüket.[1][3]

Világörökség

[szerkesztés]
Az Okszan szovon egyik épülete

2014-ben az UNESCO kilenc szovont vett fel a világörökségi javaslati listára, melyek 2019-ben lettek a világörökség részei:[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f Korea.net
  2. ↑ Seth 139-141. o.
  3. ↑ a b c d e UNESCO
  4. ↑ Korea's seowon gain UNESCO heritage listing. Korea Times. (Hozzáférés: 2019. július 7.)
  5. ↑ Choe

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szovon&oldid=21502191”