Pekcsei történelmi régió
Pekcsei ( ) történelmi régió | |
Világörökség | |
Baekje Cultural Land, Pujo ( ) | |
Adatok | |
Ország | Dél-Korea |
Világörökség-azonosító | 1477 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | II, III |
Felvétel éve | 2015 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″36.461944°N 127.127222°EKoordináták: é. sz. 36° 27′ 43″, k. h. 127° 07′ 38″36.461944°N 127.127222°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pekcsei történelmi régió témájú médiaállományokat. |
A pekcsei ( ) történelmi régió (hangul: 백제역사유적지구, Pekcse joksza judzsok csigu, RR: Baekje yeoksa yujeok jigu ) Dél-Korea középnyugati részén, mintegy 135 hektáron fekvő terület, melyet 2015-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítottak. A területen a Pekcse ( )-korból, 475 és 660 közötti időszakból származó épületek és sírok találhatóak.[1][2] A világörökség részét képező helyszínek Kongdzsu ( ) és Ikszan ( ) városokban, valamint Pujo ( ) megyében találhatóak.[3] A helyszínek egyben a koreai örökségvédelmi programnak is részei, a történelmi látványosságok kategóriába tartoznak.[4]
Pekcse ( )
[szerkesztés]Pekcse (hangul: 백제, handzsa: 百濟, RR: Baekje ; i. e. 18 – i. sz. 660) a koreai három királyság néven emlegetett egyik királyság volt Kogurjo ( ) és Silla mellett, a Koreai-félsziget délnyugati részén. Tongmjong kogurjói ( ) király fia, Ondzso ( ) (온조) alapította.[5][6] A 4. században élte virágkorát, területe ekkor a Han folyótól egészen a félsziget déli csücskéig tartott. 384-ben lett buddhista állam, művészetére a kínai államok voltak hatással, melyekkel szoros kapcsolatot tartott. Jó viszonyt ápolt Japánnal, ahová közvetítette a kínaiaktól átvett kultúrát. Az ötödik századtól területe csökkenni kezdett, harcokat vívott Kogurjó ( )val és Sillával, végül 660-ban Silla végleg meghódította a területeit.
Helyszínek
[szerkesztés]# | Elnevezés | Hangul | Hely | Koordináták |
---|---|---|---|---|
1 | Kongszanszong ( ) erőd | 공산성 | Kongdzsu ( ) | é. sz. 36° 28′ 35″, k. h. 127° 07′ 30″36.476389°N 127.125000°E |
2 | Szongszan-ri ( ) királysírjai | 송산리 고분군 | Kongdzsu ( ) | é. sz. 36° 27′ 45″, k. h. 127° 06′ 50″36.462500°N 127.113889°E |
3 | Kvanbuk-ri ( ) régészeti lelőhelyei és a Puszoszanszong ( ) erőd | 관북리 유적 과 부소산성 | Pujo ( ) | é. sz. 36° 17′ 30″, k. h. 126° 54′ 30″36.291667°N 126.908333°E |
4 | Csongnimsza ( ) templom | 정림사지 | Pujo ( ) | é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 54′ 15″36.279167°N 126.904167°E |
5 | Nungszan-ri ( ) királysírjai | 능산리 고분군 | Pujo ( ) | é. sz. 36° 16′ 45″, k. h. 126° 56′ 10″36.279167°N 126.936111°E |
6 | Naszong ( ) városfala | 부여 나성 | Pujo ( ) | é. sz. 36° 16′ 30″, k. h. 126° 55′ 50″36.275000°N 126.930556°E |
7 | Vanggung-ri ( ) régészeti lelőhelyei | 익산 왕궁리 유적 | Ikszan ( ) | é. sz. 35° 58′ 30″, k. h. 127° 03′ 20″35.975000°N 127.055556°E |
8 | Miruksza ( ) templom | 익산 미륵사지 | Ikszan ( ) | é. sz. 36° 00′ 20″, k. h. 127° 02′ 50″36.005556°N 127.047222°E |
Forrás: UNESCO[3] |
Világörökségi jelölése
[szerkesztés]2010-ben a Pekcséhez ( ) kapcsolódó műemlékek és történelmi területek (Kongdzsu ( ) és Pujo ( )) felkerültek az UNESCO világörökségi javaslati listájára.[7] Ezt követően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (CHA) a helyi önkormányzatok segítségét kérte az örökségvédelmi program megvalósításához, így 2012-ben létrejött a Pekcse ( ) Történelmi Területek Jelölési Irodája, ami 2014-ben alapítvánnyá alakult át. A Pekcse ( ) Történelmi Területek Megőrzéséért és Igazgatásáért Alapítvány (Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation) két érintett tartomány és három város felügyelete alatt áll.[8] Az alapítvány feladata a világörökségi listára való felkerülés elősegítése, és a kulturális értékek megőrzése, gondozása.[9] 2015 májusában a CHA bejelentette, hogy az ICOMOS javasolta az UNESCO-nak a „pekcsei ( ) történelmi régió” felvételét a világörökségi listára. A Világörökségi Bizottság június végi ülésén döntött a kérdésről és a világörökség részévé nyilvánította.[10][1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b UNESCO 1
- ↑ CHA
- ↑ a b UNESCO 2 21. o.
- ↑ UNESCO 2 169. o.
- ↑ Doosan
- ↑ Nahm 29. o.
- ↑ Gongju and Buyeo Historic Sites. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
- ↑ History. Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
- ↑ Conservation and Management Foundation. Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
- ↑ Ancient Korean sites likely to be listed as UNESCO world heritage. Yonhap News, 2015. május 4. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
Források
[szerkesztés]- ↑ CHA: Baekje Historic Areas. Cultural Heritage Administration. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 15.)
- ↑ Doosan: 백제 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2015. május 3.)
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2
- ↑ UNESCO 1: Baekje Historic Areas. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. december 15.)
- ↑ UNESCO 2: Nomination of Baekje Historic Areas For Inscription on the World Heritage List. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. december 15.)