Sámy Zoltán

	Sámy Zoltán
Született	1903. augusztus 4.; Nagyvárad
Elhunyt	1945. március 4. (41 évesen); Sopron
Állampolgársága	magyar
Szülei	Sámy Sándor
Foglalkozása	hegedűművész; karmester; zeneszerző;
Iskolái	Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium; Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1928);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sámy Zoltán témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Sámy Zoltán (Nagyvárad, 1903. augusztus 4. – Sopron, 1945. március 4.) hegedűművész, karmester, zeneszerző, 1944 októbere és decembere között az egész magyar zenei életért felelős nyilas kormánybiztosként az Operaház igazgatója.^[2]

Élete

A Zeneakadémián hegedű és zeneszerzés tanulmányokat folytatott, hegedűtanári diplomát szerzett 1928-ban. Felvételt nyert az Operaházba, ahol két évadot töltött a zenekarban 1923-25-ben, majd az 1926-28-as valamint 1929-33-as évadban korrepetitorként működött. 1934-ben már a Budapesti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. Sámy vezényletével szólalt meg először a szovjet Sosztakovics zenéje az országban. A zenekar valószínűleg 1937-ig működött, s olyan kortársakat is játszottak, mint Paul Dessau és Jaromír Weinberger. Sámy 1936 őszén visszaszerződött az Operaházba, ahol a II. hegedű szólamban játszott. Zenekari munkája mellett olykor Budapesti Hangversenyzenekar dirigensei között találjuk. A 30-as években került kapcsolatban a hungarista mozgalommal, a nemzetiszocialista hatalomátvétel után, 1944. október 26-tól zeneügyi kormánybiztos és a Hungarista Mozgalom Hűségszékének tagja lett. „Hatáskörömbe tartozik az Operaház munkája, amit egyébként igazgatói minőségben is vezetek, a Zeneművészeti Főiskola, a Nemzeti Zenede és a többi zeneiskola, az összes zenekar és azoknak átszervezése, a Zeneszerzők Szövetkezete, az összes zenés színház, a Hangversenyrendező vállalatok, a Zeneműkiadók és természetesen a Rádió zenei műsorainak felügyelete.” - nyilatkozta Sámy kinevezése után. Igazgatói működésére így emlékezett az akkor kilencéves balettnövendék, Erdélyi Hajnal:

„Az operai folyosókon gyakran végigcsörtetett egy fekete egyenruhás férfi a kíséretével, akinek az övén körben kézigránátok csörögtek és a mellkasán átfutó szalag teli volt rakva töltényekkel. Elcsodálkozva kérdeztem a mellette állót: „Miben akar ez így fellépni?” „Azt mondják, ő az új igazgató. Valamikor játszott egy picit a zenekari tuttiban.” Tán ettől volt olyan otthonos? Még a sapkáját se vette le, ha berobogtak, csörömpöltek a balett-terembe! Sámy Zoltánnak hívták ezt a bácsit.”

1944 végén a nyilas kormány után Sopronba távozott, ahol menekülés közben, autójában egy bomba ölte meg.

Művei

Vissza Matuzsálemhez (opera G. B. Shaw nyomán)
A lenyugvó nap sugara (nagyzenekarra)
Nyilas induló^[3]
Ébredj, magyar!
Nóták, indulók

Jegyzetek

↑ Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
↑ Sámy Zoltán (magyar nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. május 31.)
↑ A szerzemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Források

Egy nyilas az Operaház élén = Caruso blog 2015. március 17.

További információk

Devich Márton: Pódium és katedra. Beszélgetés Váczi Károllyal Archiválva 2019. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben = Muzsika 2002. április

Operaportál
Komolyzenei portál

[ed825ed8d3ab82d7d79087a5d34b6bd7d06d0856-1] Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

[2] Sámy Zoltán (magyar nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2019. május 31.)

[3] A szerzemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban

[1]

[2]

[3]

Sámy Zoltán

Született	1903. augusztus 4. Nagyvárad^[1]
Elhunyt	1945. március 4. (41 évesen) Sopron
Állampolgársága	magyar
Szülei	Sámy Sándor
Foglalkozása	hegedűművész karmester zeneszerző
Iskolái	Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1928)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sámy Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz A Magyar Állami Operaház igazgatói
kormánybiztosok	Podmaniczky Frigyes (1875) Beniczky Ferenc (1888–1891) Stresser József (1894) Nopcsa Elek (1894–1897) Huszár Kálmán (1897–1898) Bánffy Miklós (1912–1917) Wlassics Gyula (1920–1925) Ókovács Szilveszter (2011–2013)
intendánsok	Podmaniczky Frigyes (1875) Keglevich István (1886–1888) Beniczky Ferenc (1888–1891) Zichy Géza (1891–1894) Nopcsa Elek (1894–1897) Keglevich István (1898–1902)
első karmesterek	Kórodi András (1984–1986) Kovács János (1986–1990) Medveczky Ádám (1992–1993) Héja Domonkos (2011–2013) Halász Péter (2013–)
igazgatók	Erkel Ferenc (1884–1886) Erkel Sándor (1884–1886) Gustav Mahler (1888–1891) Nikisch Artúr (1893–1895) Káldy Gyula (1895–1900) Mészáros Imre (1900–1901) Máder Rezső (1901–1907) Mészáros Imre (1907–1913) Kern Aurél (1913–1917) Zádor Dezső (1918–1919) ifj. Ábrányi Emil (1919–1920) Kerner István (1920–1921) Máder Rezső (1921–1925) Radnai Miklós (1925–1944) Lukács Miklós (1944) Sámy Zoltán (1944) Székely Mihály (1945–1946) Nádasdy Kálmán (1945–1946) Komáromy Pál (1945–1946) Tóth Aladár (1946–1956) Palló Imre (1957–1958) Fajth Tibor (1958–1962) Nádasdy Kálmán (1962–1966) Lukács Miklós (1966–1978) Mihály András (1978–1986)
főigazgatók	Petrovics Emil (1986–1990) Ütő Endre (1991–1995) Vámos László (1995–1996) Szinetár Miklós (1996–2001) Locsmándi Miklós (2001–2002) Szinetár Miklós (2003–2005) Hegyi Árpád Jutocsa (2005–2006) Vass Lajos (2007–2010) Horváth Ádám (2011) Mozsár István (2011) Kovács János (2011) Ókovács Szilveszter (2013–)
zeneigazgatók	Oberfrank Géza (1990–1991) Medveczky Ádám (1991–1992)
fő-zeneigazgatók	Ferencsik János (1957–1973) Ferencsik János (1978–1984) Kórodi András (1984–1986) Lukács Ervin (1987–1990) Medveczky Ádám (1992–1993) Oberfrank Géza (1994–1998) Győriványi Ráth György (2001–2002) Kovács János (2002) Petrovics Emil (2003–2005) Kesselyák Gergely (2005–2006) Héja Domonkos (2011–2013) Halász Péter (2013–)