Nikisch Artúr

Nikisch Artúr
Nikisch Artúr 1901-ben
Életrajzi adatok
Született	1855. október 12. Lébényszentmiklós
Elhunyt	1922. január 23. (66 évesen) Lipcse
Sírhely	Südfriedhof Leipzig
Gyermekei	Mitja Nikisch
Iskolái	Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem (–1873)
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	hegedű zongora
Tevékenység	karmester
Kiadók	Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikisch Artúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nikisch Artúr (Lébényszentmiklós, 1855. október 12. – Lipcse, 1922. január 23.) magyar karmester. Főként a romantikus német és orosz (Wagner, Schumann, Bruckner, Brahms, Liszt, Csajkovszkij) mesterek műveinek volt kiváló előadója, de sokat tett kortársai (Reger, Mahler, Richard Strauss) műveinek népszerűsítéséért is.

Életpályája

1866 és 1873 között a bécsi konzervatóriumban Joseph Hellmesberger és Felix Otto Dessoff tanítványa volt. 1874-től hegedűsként a bécsi udvari operaház zenekarának tagja volt. 1878-ban a lipcsei városi színház karvezetője és másodkarmestere lett, első karmestere lett. 1889-ben az USA-ba utazott, ahol a Bostoni Szimfonikus Zenekar karmestere lett, és vendégkarmesterként is több helyen szerepelt. 1893–tól 1895-ig Zichy Géza meghívására a budapesti Operaház igazgatója és karmestere volt, közben Londonban vendégszerepelt. 1895-től a lipcsei Gewandhaus Zenekar karnagya volt, és emellett a Berlini Filharmonikusok Zenekarának vezetését is élete végéig ellátta. 1897-ben a hamburgi filharmonikus koncertek vezetője lett. 1902-től 1907-ig Lipcsében a konzervatórium tanára, 1905–1906-ban operai karnagy volt. Hangversenykörútjai során az USA-ban és Európa szinte valamennyi nagyvárosában fellépett. Az ő nevéhez fűződik az egyik első olyan hangfelvétel, ami egy teljes szimfóniát tartalmaz elejétől végéig: 1913 őszén a Berlini Filharmonikusokkal Beethoven 5. szimfóniáját rögzítették. 1922. január 23-án halt meg Lipcsében.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]