Rakovac (Srbac)
| Rakovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Srbac |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 6 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 0,2 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 29,07 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 59′ 46″, k. h. 17° 34′ 49″44.996111°N 17.580278°EKoordináták: é. sz. 44° 59′ 46″, k. h. 17° 34′ 49″44.996111°N 17.580278°E | |
 | |
Rakovac (lengyelül: Rakowiec, szerbül: Раковац), település Bosznia-Hercegovinában, Srbac községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 40, közúton 83 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 19 km-re délkeletre, a Motajica-hegység területén, 240-350 méteres tengerszint feletti magasságban található.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 36 | 6 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 36 | 6 |
Története
[szerkesztés]A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1896-tól Galícia és Bukovina terüretéről nagyszámú lengyel és ruszin lakosságot telepítettek be Boszniába. A hivatalos betelepítés 1896-tól 1906-ig tartott. A település 1899 és 1901 között jött létre. A lengyel telepesek túlnyomórészt római katolikus gazdálkodók voltak Galíciából és Lodomeriából, de velük együtt jöttek görögkatolikus és keleti ortodox ruszinok is. Novi Martinac mellett ez volt a legnagyobb lengyel település Bosznia-Hercegovinában. A lengyelek soha nem integrálódtak be a bosnyák társadalomba, külön etnikai közösségként működtek még azokon a területeken is, ahol közvetlen kapcsolatban álltak a bosnyákokkal. A rakoveci római katolikus plébánia 1901-ben alakult meg és ugyanebben az évben felépült a templom is.
1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 141 háztartást, 817 római katolikus és 117 görög katolikus lakost találtak.[4] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 153 háztartása és 948 lakosa volt.[5] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A lengyel lakosság a háború után 1946-ban visszatelepült Lengyelországba. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Srbac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Kultúra
[szerkesztés]Az innen elszármazott lengyelek az itteni, sűrű erdővel borított temetőben, nem messze a plébániatemplom és a plébánialakás helyétől, monumentális keresztet állítottak, valamint lengyel és horvát nyelven írt emléktáblát helyeztek el, amely a lengyel katolikusok 50 éves (1896-1946) jelenlétének állít emléket.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20559
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20559
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Srbac (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. február 14.)
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 208. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 114. o.
- ↑ Katolici iz Poljske u pohodu starome kraju. ktabkbih.net . (Hozzáférés: 2025. március 2.)
További információk
[szerkesztés]
