Donja Lepenica
| Donja Lepenica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Srbac |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 343 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 15,6 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 22,01 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 02′ 33″, k. h. 17° 37′ 00″45.042500°N 17.616667°EKoordináták: é. sz. 45° 02′ 33″, k. h. 17° 37′ 00″45.042500°N 17.616667°E | |
 | |
Donja Lepenica (szerbül: Доња Лепеница), település Bosznia-Hercegovinában, Srbac községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 43, közúton 61 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 17 km-re délkeletre, a Motajica-hegység területén, 120-350 méteres tengerszint feletti magasságban, a Lepenica-patak alsó folyásánál található.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 525 | 338 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 7 | 0 |
| Egyéb | 5 | 5 |
| Összesen | 537 | 343 |
Története
[szerkesztés]Lepenica középkori múltjáról a Gornja Lepenica-i régi temetőben fennmaradt késő középkori sírkövek tanúskodnak. Ezek a sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei voltak. A legrégebbi ilyen sírkövek a 12. század második feléből származnak, de csak a 14-15. században terjedtek el. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Berbiri járáshoz tartozó Lepenica településnek 55 háztartása és 381 ortodox lakosa volt.[4] 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 84 háztartást, 175 ortodox, 361 római katolikus és 1 muszlim lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 170 háztartása és 496 lakosa volt.[6] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Srbac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]Kraljev Sto késő középkori temető Gornja Lepenicán, 2 darab fennmaradt stećak sírkővel.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20559
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20559
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Srbac (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. február 14.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 38. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 178. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 114. o.
- ↑ Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. március 1.)
További információk
[szerkesztés]
