Neomór építészet
neomór stílus | |
mórizáló stílus | |
![]() | |
Nagy Zsinagóga, Kijev | |
Időszak | kb. 1800 – kb. 1900 |
Elterjedés | Európa |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz neomór stílus témájú médiaállományokat. |
A neomór építészet (angolul: Moorish Revival architecture / Neo-Moorish style, franciául: Architecture néo-mauresque, németül: Orientalisierende Architektur) a historizáló építészet, azon belül az úgynevezett neostílusok egyik ága.
Története[szerkesztés]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a3/Wien-Unterd%C3%B6bling_Zacherl-Haus.jpg/220px-Wien-Unterd%C3%B6bling_Zacherl-Haus.jpg)
Kialakulása, jellemzői[szerkesztés]
A 19. század elején megnőtt régi, egzotikusnak tartott Kelet felé való érdeklődés (orientalizmus) keretében merült fel a keleti kultúrák építészetének vizsgálata. Ahogy folyamatosan más régi európai építészeti stílusokat is felújítottak (pl. neoromán, neogót, neoreneszánsz, neobarokk), úgy jelentek meg a középkori arab világhoz köthető építészeti emlékek utánzásai. Az ilyen stílusban épült épületeket egyszerűen neomórnak (újmór) szokták nevezni, utalva a Hispániai-félsziget déli részének középkori mór építészetére (8–15. század).
Jellemző rá a patkóív forma, a geometrikus és növényi formák alkalmazása, a kupolás (különösen a csegelyes kupolás)[1] építési mód használata. Előnyben részesítette a vörös tégla és a hármas árkádsor alkalmazását is.[2] Olykor (főleg zsinagógaépítészetben) megfigyelhető a hagymakupola, a kisebb tornyok és a háromnegyedköríves nyílások használata.[3]
A neomór stílus a festőiséget kedvelő romantikus építészet idején jelent meg.[4]
A stílust gyakran keverték a bizánci (neobizánci) építészeti formákkal,[5] más esetekben neoromán és egyéb (nem mór) keleti elemekkel.[6] A Frankfuri zsinagógánál a gótikus építészet formáival (pl. szamárhátíves záródású, mérműves ablakok) keverték a mór stílust.[7]
Fontos kiemelni, hogy a régi keleti építészetnek másfajta utánzása is létezett. Azaz lehet beszélni többek között neobizánci építészetről, neoegyiptomi stílusról, indo-szaracén vagy neomogul építészetről is. Az építészeti orientalizás egyik korai példája, a híres Royal Pavilion (Brighton, Anglia, 1815-1822) például nem neomór, hanem inkább indiai-neomogul (kínai formák felhasználásával) épületnek tekinthető.[8][9]
Használata[szerkesztés]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/70/The_Trocadero%2C_Exposition_Universal%2C_1900%2C_Paris%2C_France.jpg/220px-The_Trocadero%2C_Exposition_Universal%2C_1900%2C_Paris%2C_France.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e7/Neue_Synagoge%2C_Berlin-Mitte%2C_160328%2C_ako.jpg/220px-Neue_Synagoge%2C_Berlin-Mitte%2C_160328%2C_ako.jpg)
A keleti formák alkalmazása gyakran (de nem mindig) az épület funkciójával összefüggést mutathatott. Példa erre a Zacherl-gyár (Bécs), amely indiai rovarport használt termékeinek előállításához, az épületet is a iszlám építészet formáira tervezték.[10]
A neómór stílust nagyon kedvelte az európai zsidóság is a zsinagógaépítészetben annak keleti eredete miatt.[11][12] A színes és festői stílus ugyanakkor a zsinagógák mellett keresztény templom építésénél is igénybe vették olykor (pl. Gusztáv Adolf templom, Bécs, 1846-1849; Görög katolikus templom, Bécs, 1858;[13] Matzleinsdorfi temetőkápolna, Bécs, 1858)[14] Múzeumi alkalmazására példa a bécsi Hadtörténeti Múzeum (1849-1856). Ebben az esetben a törökökkel való harcokra utalhatott a stílus.[15]
A nagy méretű berlini Új Zsinagóga (1859-1866) hátrahúzott középső rizalitjával, szélső tornyaival, belső karzatával és kupolás terével sajátos épülettípust teremtett a következő fél évszázad számára. Érdekessége, hogy a kupola esetében a hagymakupola mintáját használták fel.[16]
A ma már nem létező Trocadéro-palota (Párizs) az 1878-as Világkiállításra épült. Szándékoltan különleges, mór elemeket is felvonulató megjelenésével hamar az Világkiállítás szimbólumává vált.[17] A kiállítás után az eredeti tervekkel szemben nem bontották el, hanem különféle (pl. múzeumi) célokra használták. Elbontására csak az 1930-as években került sor.[18]
A neomór stílus a 19. század végéig élt, ám ebben az időben már leginkább csak cirkuszok, jégcsarnokok, szabadtéri jégpályák öltözőépületeinél használták (pl. Párizsi Jégcsarnok).[19]
Egyéb példák:
- császári pavilon a Mars Mezőn, Párizs (1867)[20]
- Palais Vassier, Ille (1892, elbontva: 1925)[21]
- Villa Wilhelmina, Bad Cannstadt[22]
- Carratera de Aragon bikaviadalcsarnok, Madrid (1874, elbontva: 1934)[23]
- Múzeum, Trinity College, Dublin (1852-1857)[24]
- Zsinagóga, Kaiserslautern (1886)[25]
- Zsinagóga, Frankfurt (1850-1860)[26]
- Zsinagóga, Braunschweig (1875)[27]
Az Európán kívüli világban elszórtan találunk példákat a neomór stílus használatára, elsősorban a gyarmati építészetben (pl. Emanu-El zsinagóga, New York, 1868; Hippodrome, New York, 1905; Forum Színház, Melbourne, 1929).
A neomudéjar stílus[szerkesztés]
A spanyol hódítás után a Hispániai-félszigeten maradt, meg nem keresztelkedő arabok építészete Mudéjar építészet. Ez bizonyos mértékben eltért a korábbi mór építészettől. Ennek 19. századi utánzását neomudéjarnak szokták nevezni.
Képtár[szerkesztés]
-
császári pavilon a Mars Mezőn, Párizs
-
Carratera de Aragon bikaviadalcsarnok, Madrid
-
Campo Pequeno bikaviadalcsarnok, Lisszabon
-
Palais Vassier, Ille
-
Falla Nagyszínház, Cádiz
-
Városháza, Szarajevó („Vijećnica”)
-
Gusztáv Adolf templom, Bécs
-
Görög katolikus templom, Bécs
-
Zsinagóga, Kaiserslautern
-
Zsinagóga, Frankfurt
-
Zsinagóga, Braunschweig
-
Zsinagóga, Firenze
-
Zsinagóga, Belgrád
-
Iosefin Zsinagóga, Temesvár
Magyarországon[szerkesztés]
Neomór stílusú épületeket Magyarországon is építettek, erről
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Déry, i. m., 259. o.
- ↑ Orbán Eszter: Mór stílusú zsinagógák (zsima.hu, 2021. aug. 4.)
- ↑ Déry, i. m., 257. o.
- ↑ Moravánszky, i. m., 39. o.
- ↑ Moravánszky, i. m., 43. o.
- ↑ https://kultura.hu/a-romantika-epitomestere-feszl-frigyes/
- ↑ Déry, i. m., 260-261. o.
- ↑ Maximilian Bernhard: 1000 építészeti csoda. A világ leghatásosabb építményei, Alexandra Kiadó, Pécs, 2010, ISBN 978-963-297-209-1, 44. o.
- ↑ Déry, i. m., 257. o.
- ↑ Moravánszky, i. m., 39. o.
- ↑ Moravánszky, i. m., 39. o.
- ↑ Déry, i. m., 259. o.
- ↑ Moravánszky, i. m., 44. o.
- ↑ Déry, i. m., 261. o.
- ↑ Moravánszky, i. m., 50-51. o.
- ↑ Déry, i. m., 259. o.
- ↑ Déry, i. m., 257. o.
- ↑ https://www.auditorium-lyon.com/en/1878-palais-du-trocadero
- ↑ Déry, i. m., 258-259. o.
- ↑ Déry, i. m., 258. o.
- ↑ Déry, i. m., 258. o.
- ↑ Déry, i. m., 258. o.
- ↑ Déry, i. m., 258. o.
- ↑ Déry, i. m., 258-259. o.
- ↑ Déry, i. m., 260. o.
- ↑ Déry, i. m., 260-261 o.
- ↑ Déry, i. m., 261. o.
Források[szerkesztés]
- Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák–Magyar Monarchiában 1867–1918, Corvina Kiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-13-2096-0
- Déry Attila – Merényi Ferenc: Európai építészet 1750–1918. Budapest, 2004, ISBN 963 9535 07 9