n-butanol
| n-Butanol | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | Bután-1-ol | ||
| Más nevek | Butanol 1-Butanol normál-Butanol Butil-alkohol | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 71-36-3 | ||
| RTECS szám | EO1400000 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C4H10O | ||
| Moláris tömeg | 74,12 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 0,81 g/cm³, 20 °C[1] | ||
| Olvadáspont | −89 °C[1] | ||
| Forráspont | 118 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 90 g/l, 20 °C[1] | ||
| Viszkozitás | 3 cP 25°C-on | ||
| Gőznyomás | 6,67 mbar (20 °C), 45,4 mbar (50 °C)[1] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Dipólusmomentum | 1,52 D (1-butanol) | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[2] | ||
| NFPA 704 |  3
1
0
| ||
| R mondatok | R10 R22 R37/38, R41 R67[2] | ||
| S mondatok | (S2), S7/9 S13 S26, S37/39 S46[2] | ||
| Lobbanáspont | 35 °C[1] | ||
| Öngyulladási hőmérséklet | 325 °C[1] | ||
| LD50 | 790 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon alkoholok | Propanol, Pentanol, Izobutanol, 2-Butanol, terc-Butanol | ||
| Rokon vegyületek | Butiraldehid, Vajsav, Butilén | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az n-butanol (vagy más néven 1-butanol, bután-1-ol, butil-alkohol) egy az alkoholok közé tartozó szerves vegyület. Primer alkohol, hidroxilcsoportja láncvégi szénatomhoz kapcsolódik, molekulája nem tartalmaz láncelágazást. A butanol négy szerkezeti izomerje közül az egyik, a másik három az izobutanol, a szek-butanol és a terc-butanol.
Színtelen, kellemetlen szagú folyadék. Vízben és szerves oldószerekben oldódik. Vízzel azeotróp elegyet képez, ennek forráspontja 92 °C, 37% vizet és 63% butil-alkoholt tartalmaz. Jó oldószer, jól oldja az olajokat, a zsírokat és a gyantákat.
A méhek Kozsevnyikov-mirigyében termelődő riasztó feromon egyik alkotóeleme.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]A butil-alkohol gyúlékony vegyület, a lobbanáspontja körülbelül 35 °C. Dehidrogénezéssel aldehiddé, butiraldehiddé alakítható. Karbonsavakkal észtereket képez.
Előállítása
[szerkesztés]Az n-butanol előállítására két módszer ismeretes. Az egyik eljárás szerint keményítő, például kukoricakeményítő erjesztésével nyerik. A Clostridium acetobutyricum nevű baktérium ugyanis a keményítőt és a cukrokat nem úgy bontja le, hogy etanol és szén-dioxid képződik, hanem a termék körülbelül 22% butanolt, 11% acetont, illetve szén-dioxidot és hidrogént tartalmaz. A butanolt desztillációval különítik el.
A butanol előállítható krotonaldehidből is, katalitikus hidrogénezéssel.
Felhasználása
[szerkesztés]A n-butanolt főként oldószerként alkalmazzák a lakkiparban, illetve alkaloidok, olajok, viaszok oldására. A vegyiparban kiindulási anyag vagy oldószer számos vegyület előállításánál. Felhasználják még fémek tisztítására, lakkok eltávolítására és hígítószerként is. A kis szénatomszámú karbonsavakkal kellemes illatú észtereket képez, ezek szintén jó oldószerek.
Források
[szerkesztés]- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h A 71-36-3 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 26. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ a b c A normál-butanol (ESIS)[halott link]