Méheskert
Méheskert (Stupinii Prejmerului, Rohrau) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Brassó |
Község | Prázsmár |
Rang | falu |
Községközpont | Prázsmár község |
Irányítószám | 507166 |
SIRUTA-kód | 41694 |
Népesség | |
Népesség | 426 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 25° 49′ 09″45.717627°N 25.819137°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 25° 49′ 09″45.717627°N 25.819137°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Méheskert (románul: Stupinii Prejmerului, németül: Rohrau) falu Romániában, Brassó megyében. Közigazgatásilag Prázsmár községhez tartozik. Egyes források Prázsmári méhkertek néven említik.[2]
Fekvése
[szerkesztés]Brassó megye keleti határán fekszik, községközpontjától, Prázsmártól 3 kilométerre keletre, a DN10-es főút mellett. Brassótól való távolsága légvonalban 18 km.
A falu területe 31 hektár, és 473 hektár mezőgazdasági terület tartozik hozzá.[3]
Története
[szerkesztés]1749-ben utalnak rá először („a Prázsmári határon egy Méheskertben”).[4] Az 1910-es népszámlálásban Rohrau néven említik Prázsmár részeként, ekkor 211 lakosa volt, mindannyian románok.[5]
Méheskert a 20. század közepén vált külön Prázsmártól. Méheskertből később kivált Crivina, amely rövid időn belül egyesült Prázsmárral.[1]
1966-ban 388-an lakták, melyek közül 359 román és 9 magyar. 1992-ben 387, 2011-ben 382 lakosa volt.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ A kerület plébániái. Sepsi-Barcasági Főesperesi Hivatal. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
- ↑ Strategia de Dezvoltare Durabilă a Comunei Prejmer în perioada 2011-2020. e-primarii.ro, 2011. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
- ↑ Stupinii Prejmerului. Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára
- ↑ 1910. évi népszámlálás – Részletes kimutatások, 2. Budapest: Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 618. o. (1912)